Kecskemét és Vidéke, 1940. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-02 / 1. szám

XXI. évfolyam, 1. szám, ÁRA 8 FILLÉR Kecskemét, 1940. január 2. ? ?X 1 • . ' ' 't . . . .................... Politikai, társadalmi és sport lap. Megjelenik hétfőn reggel ‘ ' f U ’ •• ' - iJ ' • ’m­oi .................. mi III »miMftifiiiaiiH Mimim Illír I | ülNnil H i'iHi Hill liHil n mm | r j • i . • • • . *'\j * , , , r. ^ T ] ; ’’ <’ . . ' ■ s I V . . " , 'fí-i’ '%•. * És békesség a földön a jóakaraté 1 * ■ ■ . » embereknek Irtás Kovács Sándor prelátus-apátplébános A magasan szárnyaló ének hatalmas terescsendója lehalkul. Az égből leszáll a földre, hogy az Isten dicsősége magához emelje az embert. Mit jelent a második isteni személy megtestesülése és Jézus Krisztus születése? Az Istenemberben az embernek Istenkeresése a földről és az Istennek emberkeresése az égből egy ki­meríthetetlen szent ölelésben találkoznak. És ennek az ölelésnek legdrágább ajándéka a lélek békéje, amelyet mindazok megkap­nak, akik az Istennek közeledését jóakarat­tal fogadják és elindulnak feléje. Az em­beri gondolat nehezen tudja bejárni azt a nagy világot, amelyet ezek az isteni szav­ak mutatnak neki. Az Ószövetség evangélistája maga előtt látja az isteni Gyermeket, aki­nek szavára, szemrebbenésére az oroszlánok és tigrisek s a föld minden vérengző vad­állata engedelmesen simul meg. Látja maga előtt az új világot, amelyben a megváltás egyik legnagyobb ajándékául az emberi bé­kességet tekinti. Elragadtatásában felkiált: »Kisded született számunkra és Fiú adatott nekünk, akinek vállán királyi hatalom van és leszen az ő neve Isten, Hős, a béke fe­jedelme.« (1z. 9. 6.) 1922 május 28-án Rómában az eucha­risztikus kongresszus zárókörmenetet tar­tott. Késő este érkezett meg 6 óráig tartó körmenet után a legméltóságosabb Oltári­­szentség a Laterani bazilika elé az egész világ templomainak anyja elé, hogy fönt a balkonról áldást adjon. Mint a tenger zú­gása hangzott a Tantum ergo gyönyörű éneke, amely után néma csendben várta a tömeg a béke királyának Krisztusnak áldá­sát. Abban a hatalmas csendben a csillagos estében egy férfikiáltás hangzott végig a téren, valaki a tömegben felsikoltott és azt kiáltotta: Oh Jézus Isten, adj a világnak békességet. A világháborúban négyszer érkezett el a karácsony éjszakája, amikor állig fegyver­ben farkasszemet néztek egymással az em­berek. És történt az egy­ik karácsony­­éj­­­szakáján, valamelyik frontszakaszon, hogy az ezredtrombitás a szent éjszakára való visszaemlékezés meghatottságában ajkához emelte a kürtöt és fújta a mindenki által jól ismert karácsonyi énkezet: csendes éj, szent: ez az éj. És amint felhangzott a kürt­szó, minden komandó nélkül elhallgattak a géppuskák, elcsendesedtek az ágyúk és ka­rácsony éjszakájának békés csendje egy-két órára belépett a lövészárokba. Csak két kis képet állítottam fel. Mind a kettőben a betlehemi barlang angyalok­tól körülvett béke fejedelme felé elindul az ember, elindul a katona, elindul min­denki, akinek érző szíve van é® Istentől kapott lelke és békességet akar. Mi a béke? Talán nyárspolgári zsírban fuldokló élet? Amelyik élvezetek halmo­zásában és nyugodt szűrcsölésében találja meg célját? Nem, ezerszer nem az! A béke a rend nyugalma. De ehhez munka kell, jóakaratú munka! Ehhez küzdelem kell, j­óakarattal végzett küzdelem. Mert a hé­tét nemcsak megszerezni, de fenntartani és megvédeni is kell. A mohó ember a karácsonyi békeszó­zat hallatára rögtön a világbékéről álmo­dozik. A Szentírás a jóakaratú emberek békéjéről beszél, akik Istennek tetsző életet élnek. Ez a karácsonyi békehirdetés köz­vetlenül és egyenesen nem politikai békére vonatkozik, bár magában foglalja azt is. És ha már ezt a gondolatot is meglátjuk a karácsonyi éjszakában, akkor azt is meg kell érteni és látni, hogy csak Krisztussal és csak Krisztusban tudjuk megteremteni a minden életet becsülő nyugodt és boldog békét. Amikor XV. Benedek pápának sír­emlékét Rómában felállították, ahol őt mint a béke pápáját örökítik meg és amikor vele egyidőben az úgynevezett Kellog-pak­­tumot Párizsban aláírták, a világegyház egyik legnagyobb tekintélye, Faulhaber bí­boros a közeledő békének reménységét hir­dette meg. De ez a nagy egyházi férfiú valamit nem vett észre. Nem vette észre azt, hogy a béke kerekasztalánál nem ült ott Krisztus. Az utána bekövetkezett és a világtörténelem legszomorúbb lapjaira tar­tozó események igazolták azt, hogy minden­féle paktumok, megnemtámadási szerződé­sek hitv­ány rongydarabok, amelyeknek sem­mi értékük nincs a béke fenntartása szol­gálatában, mert Isten jogait Krisztus királyi tekintélyét kizárták belőle. De ismétlem, a karácsony­i éjszakának földreszálló békéje nem a politikának eszköze, amely mindig felszínes és nem hat át mindenkit. Minden egyes emberhez akar eljönni Krisztus bé­ke-A lélek békéje Istennel hozza meg a lélek békéjét önmagában és a lélek béké­jét felebarátainkkal. Arthofier L. egy kiváló börtönlelkész írja visszaemlékezéseiben a következőket :„ Karácsony közeledett és övéitől kitaszított sok évig Isten nélkül élő szerencsétlen fe­­gyenc arra a kérdésre, hogy karácsony kö­zeledésével hogy érzi magát, egyszerűen azt felelte: sokkal jobban, mint kint az élet­ben. Talán nyomorgott odakint ? — kérdezi a lelkész. Nyomor, azt nem ismertem. Min­dig volt bőségesen és volt meghitt társasá­gom. Miért b­oldogabb hát a börtönben m­int odakint? Főtisztelendő Úr! Itt van időm gondolkozni. Tudja ki az Isten? Isten a béke. Minél távolabb van valaki az Úr­istentől, annál távolabb van a békétől. Mert a belső béke az egyetlen boldogság, ön tud­ja, hogy az Istennel megbékéltem. Ismét, visszakaptam az Istent, visszakaptam a bé­két és a belső boldogságot. Az Istennel békében! Mily édes és fenséges valóság! Nem ismered az útját?! Hiszen annyiszor elindultál már feléje ... csak olyan vagy mint a kíváncsi betlehe­miek, akik megnézték a Gyermeket, meg­hallgatták a pásztorokat... aztán a min­­­dennapi élet pletykái, veszekedései, önzései elfelejtették velük. — Ha a Gyermek Isten lesz a lelkemben, ha Királyom lesz, akinek hűséggel engedelmeskedem, akkor érkezik el a béke. És be kell már egyszer vallani... ünnepélyesen, hogy mégis csak Neki legjobb engedelmeskedni! Azt is meg kellett állapítanom, hogy embertársaival csak az tud békességben él­ni, akinek lelke Isten békéjében él. — Az élet ezt ezer és­ egy esetben bizonyítja. Ha aztán vallásos embernél ütközik ki a békétlenség, ott valami komoly, titkos lelki baj lehet. —­ Mindenki a békét akarja, de kevesen a hozzávaló eszközöket. — Ta­gadd meg szenvedélyeidet s megtalálod a békét, mondja az élet bölcs ismerője, Kem­­pis Tamás! — Mert »a szív békéje, a lelki­ismeret nyugalma, az állandó lelki derű az evangélium adománya és a jó katolikus jellemvonása.« Neuumann. Mennyivel más Krisztus békéje, mint az a torzszülött, ame­lyet Krisztus ellenségei a farizeus pacificiz­­musban szavalnak! És mennyire más Krisz­tus békéje, mint az a tehetetlen nyűglődés, amelyet az új pogányok fognak rá a krisz­tusi jellemre. Karácsonyi álom ez a béke? Nézz kö­rül! Nem lehetetlenségeket valósítottak-e meg Krisztus ellenségei az agitációval?! Ha Női vagy férfi melegpullóvert legolcsóbban vehet a HÉJJAS-HARISNYAHÁZBAN

Next