Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1875-01-03 / 1. szám

III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Január 3. 1. szám. JP*- 1 A8* ^ ? Megjelen « Sí Előfizetési díj: ? minden Vasárnap. ____— ____ ^ Egész évre. 5 frt - kr. Szerkesztő lakása: fUj^ Hfl Negyed évre^ 50 ! •srcsxr K RR K K Ifi P I llliUl) A&uMSj A . Kiadó 1 n « «. 1 u nnvejk tér egyszer Szűcs Ferenc, . igtatva 17, kétszer: 13, baau Politikai és társalmi hetilap. alatt, a törvényszék épü- ^ tf .gelete átellenében. növ Csíf* Bélyegdij: 30 kr. V ______________________________ ,V—__*r Felhívjuk elvbarátainkat s t. olvasóinkat , hogy az előfizetési díjakat minél előbb beküldeni s előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek a „KECSKEMÉT“ 1875-dik évf. folyamára. Jan.—dec. egész évre . . 5 frt. Jan. -jan. félévre .... 3 „ Jan.—marc. negyedévre .1 .,50 kr. Egy hóra..............................— „ 60 „ Az előfizetési pénzek a „Kecskemét“ kiadó hivatalába küldendők (Budai nagy utca, a törvényszéki épület átellenében.) Özv. Szabó Sándorné részére gyűlt kegyadományok folytatása: Sziládi Lajos mérnök 1 frt., Tóth Andrásné Horváth Mária 50 kr. A népbank tiszti személyzete 2 frt., Krisztophoriné J. Ilona 1 frt., Schweiger Fülöp 2 frt., Özv. Mádi Pálné 1 frt., Mádi Sándor 1 frt., Özv. Mészáros Jánosné 2 frt., Szappanos Istvánná Ferency Klára 5 frt., Gáspár Lajos ügyvéd 1 frt., Kun György ügyvéd 1 frt., Csányi Károly árvaszéki jegyző 1 frt., Gál József ügyvéd 1 frt., Özv. Fleischer Bernátné 2 frt., Szél Mihály 2 frt., Ócsai Juliánná 2 frt., Özv. Mayerfi Jánosné 1 frt., Bogyó Kovács István 1 frt. Az eddigi adakozmány összege 50 frt. 50 kr. Isten áldása legyen az adakozókon! — Kecskemét, 1874. Dec. 27. Fördős Lajos, reform. lelkész. Özv. Mayerfy Jánosné úrnő, n. Szabó Sándor özvegye s a városi szegény alap részére egy-egy forintot küldvén hozzánk, ez adományokat az illető helyekre átszolgáltattuk. Kecskemét, 1875. jan. 1. Ha az 1867-es kiegyezési törvény súlya alatt görnyedező haza állapotán elgondolkozunk és látjuk hazánknak az ínség, pajtáskodó politika s az adók terhe alatt roskadozó polgárait a végerőfeszítés kétségbeejtő mozdulataival küzdeni a létért: önkénytelenül is ajkainkra jó e nap szokásos jó kivonata egy sóhaj kíséretében: boldog újévet! Boldog újévet e sokat szenvedett hazának ! Boldog újévet a hazafias, nemzeti politikát követő ellenzéknek! Boldog újévet e haza minden jóravaló, honpolgári kötelességét hűen , becsületesen teljesítő hazafinak! A jó kívánat soha sem árt, jelentőséget azonban csak akkor nyer, amidőn nem puszta szokásból kívánjuk a jót, a jobb napokat, hanem a kivánat szívünkből jó s a helyzet helyes felfogásának kényszerítő befolyása alatt születik. Fájdalom, a tejjel mézzel folyó Magyarországban oda jutottunk , hogy a jó kivánat többé nem fölösleges. A jobb napokra, ritkán volt oly nagy szüksége hazánknak és polgárainak, mint most, a mi napjainkban! A jobboldal hazánk hajóját zátonyra vitte, juttatás a helyett, hogy igyekezett volna lengővé tenni, vagy képtelenségét, gyöngeségét bevallotta volna s másoknak engedett volna kísérletet tenni, — zászlójától, vitorláitól s árbocaitól is megfosztó. Igaz, hogy a hajó így könnyebb lett, de ez által a kimozdulás lehetősége is kétségessé tétetett. Most ott áll, mint a szárnyaitól megfosztott madár megfenekelve, pusztán, díszétől s gazdagságából kifosztva, a kétes jövő méhében rejlő kimenetel kínos titkával. Hogy mi történik a jövőben, hazánk ügyének kérdése mily feleletett, mily megoldást lel , ki tudná azt még most megmondani?! De tudjuk azt, hogy az elcsüggedés, a kislelkű kétségbeesés rosz tanácsadó, hogy a sült galamb nem repül a szánkba s ha szivünk szerinti eredményt akarunk felmutatni, ha hazánknak boldog újévet akarunk készíteni, akkor az egész , összes ellenzéknek tevékeny működésre kell felserkenni. A baj nagy, mert nem elég, hogy a többség hazánkat eddig a megsemmisülés örvénye felé terelte, miként hajdan Bálom az ő szamarát, dacára az angyal szavának, hanem még ezután is tovább akar , a hazat nézve bizonyos veszélyt hozó ösvényen haladni, megtevén az országban mindent, hogy a jövő választások alkalmával ismét többségre vergődjék. Ezt nekünk , ellenzékiekül meg kell gátolnunk okvetetlen. Meg kell gátolnunk, mert a 67-es kiegyezési alap megvizsgálása, jóváhagyása, módosítása vagy megsemmisítése a jövő országgyűlés feladata! Önállóságunk , függetlenségünk van kockán. Anyagi és szellemi boldogulásunk lehetősége, a jövőre, ezen évben megválasztandó képviselők többségének kezébe lesz letéve! Hogy eddig az ellenzék győzelemre nem jutott azn ragasszon! A többség az országban eddig is az ellenzéké volt, most segítségünkre van egy hatalmas tényező, a többség helytelen intézkedései által létrejött csaknem átalános elégületlenség; segítségünkre azon veszélynek élénk érzete, a melybe hazánk a mostani országgyűlési többség által belesodortatott. Nekünk csak egy jelre van szükségünk és győzelmünk biztosítva van. Midőn a pogány nagy Konstantin császár Maxentiussal kétes kimenetű harcra kelt, az égen (talán képzelődésének) szemei egy keresztet láttak meg, melyen ez ragyogott felírva: „Éjelben győzni fogsz!“ Konstantin fellelkesült ésel láttára s a lelkesülésben nyilvánuló erő hatalma előtt, az ellenség sorai szétfoszlottak — Konstantin győzött! Ily jel, ily csalhatatlan, győzelemre vezérlő jel, a jobboldallal harcban álló ellenzék előtt is mutatkozik. Ezen jel a haza állami függetlenségének zászlaja ezen felirattal: Egyetértés! Összetartás ! E jel csalhatatlan. Hogy eddig nem győzött az ellenzék, arra is azt mondhatjuk a költővel: „Hajh s ezt visszavonás okozá mind s durva irigység!“ Félre a visszavonással! Némuljanak el az egyesek kicsinyes szeszélyeskedései. Ha azt akarjuk, hogy hazánkra boldog napok derüljenek, szüntessünk meg mindent a mi az ellenzéket saját kebelében meghasonlásra vihetné; tömörüljünk, csoportosuljunk s megfogjuk látni, hogy esetben győzendünk! E győzelem megfogja hozni szeretett hazánknak, a mit kívánunk: a boldog új évet! Politikai szemle, Kecskemét, 1875. januártjíflJ/^g^ Ilit? Mint a Fata Morgana képleteit kergető vándor , vágyaink tárgya közellétének édes reménységével lépjük át mi is az új esztendő küszöbét. Lehet, hogy azok valósulását a közeljövő meghozza, lehet hogy erre várnunk kell még, legyen azonban bármiként , a teljesedés hitét nem szabad feladnunk soha. A történet betárházul szolgál arra nézve , hogy nincsen olyan rész , mely ha egyszer felszínre került, ideig-óráig magát fenntartani, életét, habár foldozással is nyújtani képes ne lenne. Ilyen foltozgatás idejét éljük ma, midőn a kormánypárt is nyíltan is elismeri már (mikor többé nem tagadhatja) , hogy állapotaink lehetőleg legrosszabbak, de még nem mer rámutatni az okra, mely e nyomorúságot szülte, a közös ügyre, foltra foltot tákol tehát állítván, hogy ez azután majd örökké el fog tartani, sőt a mi több , hogy az ócska csizma viselve újjá is változik még. Ellehetünk rá készülve, sőt a jobboldali napi sajtó egyhangúlag meg is kezdte már annak kürtölését, hogy jelen nyomorúságaink oka nem egyenesen a közös ügy, hanem ez vagy amaz, mit céljukhoz épen kizsákmányolhatni hisznek, de gondoljuk meg, hogy ezt azért nem cselekszik, mert nem akarják beismerni, hogy tehát egyedül ők az okai mindennek. Azért foltozgatnak. Azt hiszik, hogy ez jó. Mi ne higyjük. „Az idő igaz , és ledönti a mi nem az“, mondja a költő. Mienk a jövő, mely a világszabadságé is. A karácsonyi ünnepeknek vallásos cselekedetekre szentelt idejét nevezetesebb politikai esemény lármája nem zavarta. Feljegyzésre érdemes 12 városi főispánnak hivatalátóli felmentése, és Asbóth János honvédelmi miniszteri titkárnak hivatalábóli egyszerű elbocsájtása. Legalább most már függetlenül szolgálhatja az ultramontán és conservativ „Magyar Politikát.“ Prószit! A francia nemzetgyűlés m. hó 23-ai ülésének főbb tárgyát Bourgoing bonapartista képviselő igazoltatása feletti vita képezte. Raoul Duval és Roucher az igazolás mellett szólltak, a parlament azonban egy vizsgáló bizottság kiküldését szavazta meg. Ugyanonnan érkezett hírek szerint a miniszterek és kabinetjeik a kamara szünideje alatt Párisba fognak költözni. Spanyolországban új trónkövetelő jelentkezett.