Kecskemét, 1886. július-december (15. [14.] évfolyam, 27-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

XV. évfolyam. 27. szám. Kecskemét, 1886. julius 4. Előfizetési dij: halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MIN­DSZENT-SZ­EG­VÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, helyben házhoz hordva, vi­dékre postán küldve. Egész évre - 5 frt 0 kr. Félévre - - 3 frt 10kr. Negyedévre - 1 fr­t 3 5 kr. Egy szára ára 1­0 kr. Előfizethetni a lapra a ki­­adóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedé­sekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 írt, egyházi, egyleti, társulati stb. hir­detmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dí­jak fizetendők a kiadóhi­vatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. A jó év?! Nem fogunk az idén éhen halni, ez egész vigasztalásunk az idei termés tekintetében. Terem elegendő,­­ szólnak a hivatalos jelentések nemcsak Magyarország vidékeiről, hanem az egész föld kerekségéről. Amerikában a termés bőséges, Indiában is annak kell lenni, mert óriási szállítások vannak útban Európa felé. Európa államaiból általában kedvező hírek érkeznek, csak Francziaországban szenvedtek a­­gazdák nagy károkat. Hazánkban — ha ugyan a hivatalos je­lentéseknek hitelt lehet adni — ez idén kö­zép termés lesz. A búza „kielégítő“ termést igér. — A rozs szépen megérett, a repcze termés eredménye „elég kedvező“, az árpa közép termést igér, a zab „elég jól“ fejlődik, a kapás növények „szépek“, krumpli lesz bő­ven, a szénában az eső sok helyi kárt tett ugyan, ellenben a mesterséges takarmány és sarjú fejlődése jó hatással van. A szőlők — kivéve a mi vidékünket — általában „igen jól“ állanak, így biztatja az országot a föld­­művelési miniszter. Ám a magyar gazda tudja legjobban, hogy az Isten áldását megrövidítheti a politika s az emberek gonoszsága. Mit ér az, ha tele a csűr, de üres a zseb, mit ér az, ha potom áron kell eladni a termést, hogy leróhassa súlyos adóját ? Az idén ugyanaz a veszély fenyeget, a­mely miatt a múlt évben milliókat vettet­tek a magyar gazdák. A gabonaüzlet pan­gása két okra vezethető vissza. A tőzsdék go­nosz spekulációira és a vámháborúkra. A tőzsdék jobbnak hirdetik a termést, mint amilyen, és csupa hunczutságból, hogy a ga­bona árát mesterségesen lenyomják. A gaz­dák haszna a tőzsdék szabadalmazott szédel­gése révén úszik el. Fájdalom, nálunk nagy a gyámoltalanság a tőzsdék üzelmeivel szem­ben. Pedig még a kisebb gazdák is kifoghat­nának rajtuk, ha szövetkeznének, és köz­vetlenül nagyobb mennyiségű gabonát szál­lítanának. A vámháborúk ellen már nehezebb a vé­dekezés. A gazdasági válság és a rosz­politika eredményei ezek. Nincs benne túlzás, ha azt mondjuk, hogy a vámháborúk miatt a magyar gazda szenved legtöbbet. Hiszen a német és fran­czia gabona­vámok emelése a magyar beviteli ellen irányul. És a kormány nem tudott semmit eléri a magyar gazda érdekében. A közös vámta­rifa elbukott, ami szerintünk örvendetes do­log, mert a mostani vámtarifa jobb a magyar gazdáknak, mint az új. A kormány azonban azt hirdeti, hogy az új vámtarifa határozot­tan a magyar gazdák érdekében van. Pedig az legnagyobb részben az osztrák ipar érde­keinek kedvez, és az osztrákok azt mégis megbuktatták, mert még jobban meg akarják sarc­olni Magyarországot. És szándékukra is fognak menni, mert a magyar kormány gyá­moltalansága és a kormánypárt lelkiismeret­len szolgasága a világraszóló. Üzletpangás, tőzsdei fogások, vámhábo­rúk, nemzeti érdekellenes kormányzás és a könyörtelen adóbehajtások könnyen meghiú­síthatják a magyar gazda reményeit ez idén is, amint tavaly meghiúsították. TRECZA: EMBERI ERŐ. Ha azon őseinkre gondolunk, a­kik a törté­net előtti időkben éltek, bizonyos részvét fog el irántuk, hogy az élet küzdelmeire oly rosszul voltak felszerelve. Minden állat hatalmasabb fegy­verrel bírt, mint ők; legalább így képzeljük mi azt! Annyi tény, hogy a most élő ember na­gyon megszorulna, ha önerejére utalva kellene fegyvertelenül egy oroszlánnal szembe szállania. De ebből még nem következik, hogy az ős­em­ber is hasonló helyzetben volt. A­mi az ő erejét illeti, ennek nagyságára némileg következtethe­tünk, ha az emberhez legközelebb álló állatok, az orangutang s a gorilla erejét figyeljük meg. Az orangutang a legnagyobb könynyedséggel töri el a vadászpuska vezélcsövét, néha két-há­­rom csavarással dugóhúzóalakot ad neki. A go­rilla pedig legyőzi az elefántot és tigrist, az el­sőnek kitépi ormányát, az utóbbinak föltépi hasát s összemarczangolja beleit. Nem kell épen a Darwin-féle elméletnek, mely az embert a majomtól származtatja, hódol­nunk, hogy az ős­emberről ebben hasonló elő­­nyilvánulást föltételezünk. Mert a mostani kor­ban is akadnak emberek, akik rendkívül erősek. Egy franczia orvos, Guyot-Daubes könyvet írt „Les homm­es phénoménes“ czímmel, melyből a következő érdekes adatokat vesszük át: Freytag Gusztáv, a híres német regényíró, „Az ősök“ czímű regényben érdekesen leírja, hogyan ugrott Ingó nyolcz egymás mellé állí­tott lovon át, a legtöbb olvasó ezt túlzásnak tartja, pedig korántsem az. A görög írók bizonyos Phallust említenek, aki az olympusi játékok al­kalmával 56 olympi láb, vagy 17 háromnegyed méter távolnyira ugrott. Ilyen ugrásról napjaink­ban még a leghíresebb athléták sem mernek ál­modni. De ezért Am­oros ezredes „A test neve­lése“ czímű könyvében egy angolt említ, aki harmincz láb széles árkon ugrott át s a párisi „Circus Fernando“-ban minden este lehet clow­­nokat látni, akik tizenkét egymás mellé állított széken, amelyeknek utolsóján valaki ül, átugor­­nak s megfordulnak a levegőben. Strutt „Az angol nép játékai és mulatságai“ czimű könyvében említ egy férfit, aki kilencz lo­von ugrott át s minden nekifutás nélkül egy ma­gas szekéren szökött keresztül. A párisi Hippodromban a múlt évben egy gimnasztikusz 12 lovon ugrott át; Ironside ezre­des pedig Indiában egy görög embert ismert, a­ki egy elefánton és hat tevén, melyek egymás mellé voltak állítva átugrott. Az emberi erő egyéb nyilvánulásai közé tar­tozik Kristóf bajor herczeg esete, aki 300 font súlyú követ vállain át­emelt s visszafelé ötven lépésnyi távolra dobott. Barsaba, franczia őrnagy a múlt század végén ujjával a legerősebb ló csontját törte össze. Egyszer egy kovácsmü­­helybe lépett, patkót rendelt s mialatt a kovács hátat fordított neki, az üllőt köpenye alá rejtette s elvitte. Payne aki egy kornwalli földbirtokos szolgá­latában állott, lovát annyira megrakta fával, hogy ez nem akart elindulni, mire az óriás (Payno­l láb és négy hüvelyk magas volt) haragjában fel­kapta a lovat hátára s úgy vitte haza. E század elején bizonyos Eckenburg produ­kálta magát Londonban. Egy fölszerelt ágyút vállain vitt odább; ha a földre feküdt, négy erős ló övéhez erősített köteleknél fogva nem volt őt képes kimozdítani. Egy igen vastag vasrudat ka­rikává görbített össze, hogy aztán ismét kiegye­nesítse. Túl tett rajta egy Tapsani nevű angol, aki tizenöt mázsa súlyú hordót emelt fel s egy gyerek asztalt, melynek deszkája hat lábnyi át­mérővel birt, fogaival hordott körül. Ez a Her­kules egy egyenes vasrudat tett a nyakára s úgy meggörbítette, hogy nyakövnek is beillett. Mindegyik kezében nyolczszáz font súlyú vasat czipelt s két hüvelyknyi átmérőjű kötelet egyet­len rántással tépett szét. Francziaországban néhány év előtt a Pro­­venceban bizonyos Caprade nevű favágó élt, aki a legvadabb bikát szarvainál fogva földhöz csapta. Megtette azt is, hogy egy szénával rakott szekér alá bújva, a szekeret terhestől felemelte. De az ilyen hatalmas erő nem csupán a fér­fiaknál található. Gauthier kiasszony, XV. La­jos idejében a „Theatre Frangaise“ tagja, ujjai közt aranyakat tört ketté, egy erős ezüst tányért úgy összeszoritott, hogy kehelyalakuvá vált s nem volt az a férfi, aki keze szorítását ki tudta volna tartani. Csupán Szász Móricz herczeg versenyezett vele. Utóbbiról maradt fenn az adoma, hogy egy­szer egy kovácsműhelybe lépett és patkót kért I lova számára. A kovács egész tuczatot rakott I eléje a­­legerősebbek közül, de a herczeg e sza­vakkal : „Hiszen ezek mit sem érnek!“ sorban ketté törte azokat. A kovács mit sem szólt oda állt a tűzhelyhez s olyan patkót kovácsolt, hogy a herczeg sem birt vele. Midőn fizetésre került a sor, a herczeg egy ezüst tallért dobott az asztalra, de a kovács e szavakkal: „Ez a tallér semmit sem ér!“ ketté harapta azt, így cselekedett vagy tízszer, mig a herczeg egy Lajos aranyat adott neki, e szavakkal: „Barátom, ha mi ketten munkához látnánk, nem volna elég vas és arany a világon!“ Miss Kera, egy fiatal mulattnő, aki Európa valamennyi nagyobb czirkuszában mutatta ma­gát, egy trapézről lelógva minden kezében egy férfit tart, akik ismét kétszáz fontnyi súlylyal voltak terhelve. Egy német születésű tüzér, bi­zonyos Bucholtz, fogaival kilenczven kiló súlyú ágyút emel fel, erősen tartja, megtölti s ebben a helyzetben süti el. Epernayban 1879-ben az a szerencsétlenség érte, hogy az ágyú csöve, mikor ilyen helyzetben elsütötte az ágyút, el­pattant s a vasdarabok ötven méternyi távolra repültek. De vele nem történt egyéb baj, mint­hogy a puskapor kissé bekormozta arczát. Még számtalan ilyen példát lehetne felhozni annak bebizonyítására, hogy az emberi erő nem fajult el a századok folyamában. De a fölhozot­takból is kitűnik, hogy a Toldyakról és Herkule­sekről szóló mondák bírnak némi reális alappal. Erős emberek éltek minden időben s élnek ma is, bármint panaszkodjanak is egyes moralisták a fajok degenerácziójáról. POLITIKAI SZEMLE. Országgyűlés. A képviselőház és a főrendi­ház június 26-án tartották üléseiket a második ülés­szakban. Mindkét házban egyetlen tárgy a királyi kézirat elolvasása volt, mely által ez ülésszak bere­­kesztetett és egyszersmind a harmadik ülésszak meg­nyitására szeptember 18-ik napja kitüzetett. Tisza Kálmán Bécsben. Tisza K. minisz­terelnök miután június 28-án és 29-én Komáromban a dunántúli ref. egyházkerület gyűlésén részt vett s ott magának politikai tüntetést rendeztetett és hiva­talosan ünnepeltette magát, — Bécsbe utazott tisz­telegni és az osztrák kormánynyal a vámtarifa felett a tárgyalásokat megkezdeni, vagy tán jobban mondva a legfelsőbb akaratot tőlük alkalmazkodás végett megtudni. Tisza Kálmán késznek nyilatkozott az osztrák képviselőház változtatásai fölött tárgyalá­sokba bocsátkozni! Tiszának ez a nagy készsége vérmes reményeket kelt Bécsben, de annál több ag­godalmat itthon. A bécsi jelentéssel szemben magyar részről félhivatalosan a következőket jelentik: Az osztrák kormány részéről eddig a vámtarifa törvény­­javaslat néhány tételének változtatása tárgyában semmiféle átirat sem érkezett, minek következtében a két kormány közt már a nyár folyamában megin­dulhatnak ugyan, de végleges megállapodások illetve minisztertanácsi határozatok szeptember hó előtt nem várhatók. Bajorország: Luitpold herczeg a bajor régens, ki az örült Ottó király helyett fog kormá­nyozni Bajorországban, letette az Ünnepélyes esküt Münchenben és ezzel alkotmányszerűen fölavatták hivatására. Politikai rövid hírek. Angliában a képviselőválasztások július 2-án kezdődtek és július 14-én érnek végett.­­ Egy tekintélyes orosz lap azt írja, hogy közel van az idő­pont, midőn Oroszor­szágnak akczióba kell lépnie, hogy befolyását a Bal­kánon visszaszerezze. — A s­z­e­r­b nemzetgyűlés június 30-ára (a naptár) Nisbe egybehivatott. — A portugál király lemondásáról terjesztett híreket alaptalanoknak jelentik Lissabonból. — Vilmos német császár tervbe vette Metz meglátogatását. VIDÉK, Mindszent-Szegvár vidéke. Min'dszent, 188G. junius 29. Épül a tömörkényi templom, — erre mutat azon intézkedés, hogy egyesek tégla ajánlataik megadá­sára felszóllittattak. Két évvel kezdett ezen kérdés fontossá válni, mikor arról volt szó, ki legyen Szegvár választóke­rületnek országgyűlési képviselője. Akkor a mind­szenti képviselőtestület által kiküldött bizottság lá­zas sietséggel hozzáfogott e kérdés tárgyalásához, sőt a részletekbe is annyira belement, hogy a­kik a látszat után ítéltek, már szentül meg voltak győződve, hogy a tömörkényi templom mihamar fel fog épülni. És ime két év elmúlt a nélkül, hogy e téren valami történt volna!­ Pedig két év előtt annyira halaszthatlan és elkerülhetlennek látszott az építkezés már csak azért is, mert a tömörkényieknek a közel fekvő csanyi templomban, gyónás, kereszte­lés, esketés stb. hasonló egyházi szolgálatok megta­­gadtattak, és a templom építésről mégis két évig hallgatott minden, és két év után elővétetik újra ! Miért? Nagyon egyszerű a válasz. Jön a képviselő választás. Azon 15.000 köpönyeg-tégla, mit képvi­selőnk e czélra ajándékozni szives volt, — adomá­nyáért az Isten sokáig éltesse — már annyira tönkre ment, hogy abból szép keveset lehetne fölhasználni; oda kell hát fordulni a templomépítő bizottságnak, hol azt megkaphatja, amire a templomépítéshez szük­sége van. És ez helyes. De emlékezetbe hozzuk, hogy voltak annak idején lelkes polgárok, kik komo­lyan kijelentették, hogy a tömörkényi templom­épí­téshez 10,000, 15,000, 20,000 jó téglával hozzájá­rulnak, ha a megválasztott képviselő nem nagy dicsőséggel szerzett man­dátumát leteszi. E polgárok ma is megvan­nak, s szavuknak ma is urai, pedig nem birnak mil­liókkal, és amint az eddigi tapasztalat megmutatta, Tömörkényen csakis úgy lesz templom, ha azt a ha­zafias polgárság filléreiből függetlenül — és nem nagy úri kegy czimén és szolgai meghunyászkodás­­sal törekednek felépíteni. E templom­építésben csak az a különös, hogy csak a képviselőválasztáskor vétetik elő;­­ közel áll hozzá az a gyanú, hogy az egész templomépítés kérdése nem egyéb kortesfogásnál, miért is jó lesz, ha a tömörkényi polgárság temploma felépítéséhez egyenesen polgártársaihoz fordul és így bizonyos, hogy temploma is lesz, és 48-as elvét sem kell meg­tagadni.* A 48-as kör könyvtára, mely ez idő szerint tör­ténelmi és közhasznú munkákból és a magyar iro­dalom remekeiből összeállítva, mintegy 80 könyvből áll, a kiküldött bizottság által június 27-én adatott át kezelés végett Seres György könyvtárnoknak. A könyvtár minden héten vasárnap és szerdán dél­előtt 10 — 11 óráig áll a tagok rendelkezésére. Czegléd. -(­Vásártér kérdése. A megye alispánja — értesít a „Cz.“ — egynéhány nap előtt érkezett leiratában végzésileg hívta fel a város polgármeste­rét, hogy a mostani alkalmatlan vásártér helyett, az állategészségügyi szabályoknak megfelelő alkalmas vásártér kijelöléséről gondoskodjék. — Hisszük, hogy e felhívás folytán a vásártér kérdése, melylyel különben a polgármester már előbb is foglalkozott, — rövid idő alatt az egész városi közönség óhajá­nak is megfelelően fog megoldatni s elintéztetni.­­(­Betörések. A múlt hosszú tél az ő nyo­morúságaival nem csábított és nem kényszerített senkit Czegléden arra, hogy más vagyonához nyúl­, jön szükségének fedezése végett, míg most nyáron, mikor minden munkaképes és dolgozni akaró ember előtt nyitva áll a becsületes kereset­forrás, egy na­pon Czeglédről két betöréses tolvajlás esetéről ér­tesülünk.­­ Az egyik Szűcs Józsefné Balog Mária I­I a kerület Rózsa utczai házánál követtetett el pén­teken fényes nappal, addig, mig a ház tulajdonosa férjével a szőlőben járt. — A tolvaj a keritésen ment az udvarra s onnan a konyhaajtó lefeszitése után — mivel a magával vitt kulcscsal az ajtót fel­nyitni nem tudta — a szobába hatolt. — Ott fel­hányva mindent az Öreg házaspárnak mintegy 27 frt készpénzét kutatta fel s vitte el két kulcscsal együtt, a miket valószínűleg más vállalatnál szán­dékozik használni; a magával hozott kulcsot azon­ban ott felejtő, mely bűnjel hihetőleg rövid időn a tettes nyomába vezeti a rendőrséget.­­ A következő éjjel pedig Farkas Mihálynak 9. kerületi házánál törtek be a kamrába, honnan két zsák búzát több darab disznóhúst s más élelmiszereket loptak el. Nagy-Körös. -|- A városi képviselők választása Nagy-Kőrösön múlt vasárnap estetett meg. A meg­választott 50 új városi képviselőnek csak a „mandá­tuma“ új, mert közü­lök legtöbben már előzőleg is tagjai voltak a képviselőtestületnek. A választás a legszebb rendben s csaknem minden jelöltre nézve egyhangúlag történt.­­(­Gyilkosság: Június 26-án reggel Búz Sándor nevű nagykőrösi polgárt vérében ázva hol­tan találták meg hidasi tanyáján. A gyilkosságról még részletek nem érkeztek. A vizsgálat folyik.­­(­ A tiszt­új­í­t­á­s Nagy-Körös városánál julius 25-én fog megtartatni. Izsák, Izsák, 1886. julius 1. Radics István silkösdi lakos avatni indult Túla­­dunára. Junius 26-án este több czimborájával Izsákra érkezett, s itt a nagyvendéglő udvarába kocsival be­állítottak. — A többi czimbora rövid pihenés után tova hajtatott, csak Radics I. maradt ott egy keczeli emberrel, kinek kocsiján utazott. —­­ A jó barátok el­kezdtek a vendéglőben borozgatni, majd jó kedvre derülvén a trombitás bandával muzsikáltatni. Mig ők odabenn mulattak s tökéletesen lerészegedtek, addig az udvaron kocsijukhoz kötött lovaik megun-

Next