Kecskemét, 1887. január-június (16. [15.] évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-02 / 1. szám
XVI. évfolyam. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - 5 frt 5kr. Félévre - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám, 1. szám, Kecskemét, 1887. január 2. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági , frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: Till, tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS: A „KECSKEMÉT“ XVI-ik évfolyamát elérte, tisztelettel felhívjuk a nagyközönséget, hogy lapunkra előfizetni szíveskedjék. Előfizetési árak: Egész évre . . . 5 frt 2 kr. Félévre .... 2 frt 50 kr. Negyedévre . • 1 frt 25 kr. Egyes szám ára . . .10 kr. Előfizethetni alulirt kiadóhivatalban, vagy Caallia és Scheiber-féle könyvkereskedésekben. Kecskemét, 1886. január hó. Tisztelettel:a „KECSKEMÉT“ kiadóhivatala. (VIII. tized 29. szám..) 1887. A vén matróna kötött útlevéllel hagyta el éjfélkor a határt. S mikor a toronyóra a tizenkettőt elkongatta, szellemszárnyakon jelent meg közöttünk angyali fehér ruhában az ez évnek trónörökösnője. És ez az idegen — lengő fehér ruhás alak kicsoda? Démon-e vagy angyal ? Egyik szeméből melegítő sugár jósága ömlik ki, amely fájó testünkre úgy hat mint gyógyító balzsam, s a másik szeméből borzadályos sötétség veti árnyékát s égető s szúró fullánk tű hegye csapkod alá... Az ég áldásos derűje és szivárványa az egyik szemben, s az ég villáma és égiháború a másikban. Ki vagy te jövevény ? Démon-e vagy angyal ? Engedd széjjel lebbentenünk fehér köpenyed szárnyait, hogy megláthassuk : elrejtett kezeidben mit rejtegetsz köpenyed alatt, mit hoztál a mi számunkra újévi ajándékul? ... Ab! egyik kezedben olajág, a béke olajága ... a másikban lőpor és dynantkos skatulya! Egyik kezedben a béke olajágát rezegteted, a másikban a vaslánczot csörgeted? Ne nézz reánk csak a jobbik szemeddel! Csak a jobbik kezedet nyizsd felénk ! Nekünk csak az áldásod kell, mi csak a békét szeretjük ! Ott, ahol az ég ölelkezik a földdel, sűrű felhők szegélyezik köröskörül a láthatárt. A sötét láthatárt villámvonalak szakgatják öszszevissza. A felhő körvonalai mind magasabbra magasabbra emelkednek, a sötétség árnyéka mind közelebb közelebb ér hozzánk, a dörgés moraját már halljuk, a vihar szele már arczunkat csapdossa, a levegő rezgését érezzük s ettől a rezgéstől már reszket lábunk alatt a föld. Kitörőben van a vihar: Háborús előjelek mutatkoznak az ég az alján ! Mit hoztál újévi ajándékul nekünk te. .. angyal... te dámon ! Öh légy a mi béke angyalunk. Terjeszd ki fehér kezedet azzal a zöld olajággal hazánk szép határai fölött, hogy az a sűrű sötét felhő, amely vészjóslóan közeledik felénk, visszaszórja menyköveit azokra, akik ellenünk törnek, azokra, kik ellenünk merészelnének. A politikai világ tele van tendencziózus háború hírekkel. A bolgároknak még ma sincs fejedelmük. A küldöttek ma Párisban időznek. Francziaország után majd Londont ejtik útjukba, hogy végre-valahára megoldassák a gordiusi csomó, amelynek kettévágása végett egész Európa köszörüli a kardját. A viszony a bolgárok és az oroszok közt változatlan. A muszkák nagyban folytatják hadi készülődéseiket. Egy berlini lap állítása szerint Oroszország déli részén egy tavaszi hadjáratra teszik meg az előkészületeket. Ágyúik és hadiszerek beláthatlan tömegben szállíttatnak az orosz vasutakon. S míg az északi kolosz hadjáratra készül, azalatt a berlini, angol és franczia diplomáczia európai állandó békéről biztosít bennünket. De hát szabad-e hinnünk a diplomácziában ? Az ég tudja mit hoz nekünk az új esztendő tavasza! Gazdasági viszonyaink nem olyanok, hogy egy esetleges háború kitöréseit könnyen elviselhetnek, — bár ha a háborúnak meg kell lenni, szívesen áldozunk vérrel és vagyonnal. Ez a föld a mienk, ehez másnak joga nincs, s ezt a földet mi mindnyájan megvédelmezzük az utolsó csepp vérig. Mert boldog az a nép, amely meg tudja védeni a hazáját! Ah te uj évangyala értesd meg e mondatot a kislelkűekkel, adj nekünk kitartást és erőt a netán bekövetkezendő nagy munkára s áld meg hazánkat szűz imáddal és akkor meg lesz nekünk a boldog uj esztendő ! TAHAZA. EGYKORIHOZ. Mint játszótársak egykoron Enyelgtünk édesen, Nem sejthető a szebb jövőt Közllünk senki sem. Ki mondta volna még előbb Hogy lesz idő, midőn Tekinteted bevinni fog Szivemben éltetőn. Oh! hadd tekintem arczodat, Mely rózsaszínben ég, Hisz láthatod szerelmemet Mely szíimben érted él. Mert ha mindaz nem segít, Hogy érted lángolok, Lehullnak éltem bimbai S miattad hervadok. Óh jöjj, óh jöjj úgy el oda Hol alszom álmomat, S hintse könynyel szép szemed Éreztem arczodat. D . . . sz István. SZILVESZTERÉI ÁLOM. Szilveszteréj. Olga felöltözve fekszik nyughelyén. Ép most fejezte be Verescsagin „sipkaőr“-ének miniature másolatát és fáradtan veté magát a pamlagra. Az éji lámpa üde, rózsás fényt árasztott, mely a bondok félhomályában elveszett. „Karylpaparfüm“-jének sajátságos, kellemes illata idegizgatólag terjedett szét az egész teremben és nem engedi, hogy Olga az előrehaladt idő daczára elaludjék. Nyitott szemekkel tekintett maga körül s mig szemeit szentélyének egyes bútordarabjain jártatta, gondolatai messze szálltak, igen messze .. . Balra az ajtótól áll fehér menyezetes ágya, kék selyemfügönyökkel, hova szép teste éjjelente pihenni jár. Jelen pillanatban a függönyök nincsenek leeresztve, s csábítólag int Olga felé a duzzadó párnák vakító fehérsége, de Olga még nem gondol nyugalomra, gondolatai elszálltak messze, igen messze . .. Ő maga világoskék brokálpamlagon nyugszik az ajtóval szemközt; jobbra egy faragott asztalka, rajta festői rendetlenségben klaszikusok, regények, rajzok, minták, szoborkák, kagylók, festéktartó és ecsetek. Az asztal fölött egy kis tükörke, körülötte néhány tájkép és befestett majolika. Az ajtótól jobra egy kis asztalon czimbalma, melyből időnként bánatos dalokat szokott kicsalni. A szoba másik szögletében egy fokpolcz, rajta a „sipkaöv“ ép befejezett, még nedves másolata. Három festmény, melyek az „embergúla“ mellett Verescsagin legkiválóbb mesterművei. Sokat, nagyon sokat beszél e három kép. Elmond egy emberéletet, beszél tántoríthatlan hűségről. Az első festmény egy orosz „előőrs“-öt ábrázol feltűzött szuronynyal. Havazik, de az őr ismeri kötelességét és nem hagyja el helyét. A második kép ugyanezt a derék katonát ecseteli. Csípőig áll hóban és meg se moczczan. Tudja mit tesz hű lenni, hazáját szeretni. A harmadik rajz, melynek másolatát ép most fejezte be Olga, még komorabb. Minden csupa hó, szürke felhők, az előőrs eltűnt, csak szuronyjának csúcsa látszik még. A hó eltemette élve, így szeretni a hazát, ez az igazi hűség. És a hűség ezen háromságát festette Olga. Miért épen ezen festményt ? Miért épen Verescsagin ezen művét, hol a hűség oly szivelépeleg van bemutatva ? Bevégezte festményét és fáradtan dőlt a pamlagra. A pamlag rugói kétszer-háromszor fölemelték testét s aztán csöndesen feküdt nyitott szemekkel. Látszólag csendesen, de hevesen dobogó szívvel, mert sok, az túlságos sok volt, amit érezett. Lehetséges-e ilyen hűség ? Lehet-e így szeretni ? Vagy azért volt e derék katona ily hűséges, mert hazáját szerette? Várjon embertársát, nőt is igy szeretett volna ? Hevesen megrázta fejét. Nem az nem lehet. A férfi szava álnok hazugság. Majd megint leveté magát a pamlagra, hogy a rugók megrezdültek alatta és sajátságosan zúgó melódiát hangoztattak. Megint úgy feküdt, mint előbb szerelemre gondolt, hűségre és képzeletében látta Lajost és Bélát. Előbb homályosan, majd mindig élénkebb körvonalakkal. Lajos unokatestvére és ifjúkori játszótársa , Bélát csak később ismerte meg, mikor az, jogi tanulmányait végzendő Pestre jött. Bélát annak hízelgő modora annyira megkedveltették vele, hogy mellette teljesen feledni kezdte Lajost. Nem is csoda. Pompásan tudta kardját a sima parqueten végig csörgetni (tartalékos hadnagy volt) és dk volt minden mozdulata. Oh mily boldog volt, mikor először volt vele bálon, mi túl boldog, mikor egy csónakban éjjel a mélázó hold fényénél együtt ringatták magukat sima ló hátán. Hogy örült, ha keményéjnek idején elsikamlott vele a jégpálya kristályos felszínén . . . „El, el ezen képekkel“, monda és hidegtől borzongatva vállát vonogatta. „Ivi a férfi szónak hisz, homokra épít.“ De talán minden férfi mégsem olyan ? Fölemelte fejét, de hamar visszahanyatlott a kis párnára és fehér karjával eltakarta szemét, mintha a múltak képeit akarná elűzni. De anélkül, hogy ellenezhette volna, lassan-lassan elmosódtak képzelmi körének körvonalai, hogy helyet engedjenek unokatestvére és ifjúkori játszótársa alakjának. Mint szenvedett a szegény fiú s mégis mint tudott annyi ideig hallgatni, mily hősiesen viselte magát s „azóta“ milyen nagy volt Olga szemeiben. Mindig nagyobbnak látta, majdnem finségesnek s ő Lajos, most mégis messze van tőle. Zürichben volt, Münchent látta, most Párisban mulat, hogy elfelejtse őt, mint ő tette vele, mikor még Béla volt mindene. Gondolatai messze elszálltak kedves otthonának szentségéből, bejárták az egész világot, meglátogatták Züricht, Münchent, időztek Párisban, végre elaludt. Az álom őre feltárta előtte az ismeretlen országok kapuját s megmutatta neki tündéries virányait. De Olga elfordult e boldogitó képektől és álomban is fölkereste azt, akinek még az imént szentelte utolsó gondolatait. Álomban újra Lajossal járt iskolába s annyira megszokta társaságát, hogy nem tudott hova lenni hacsak egy nap nem volt nál nőtt fel vele. Ő virágzó lány lett, Lajos szélés érett ifjú. Lajos mindig félénk természetű léve egészen áthatva Olga iránti heves szerelmétől, sem nyilatkozott. Fölmenni hozzá, ott órákig VIDÉK. Czegléd. -f- V á l a s z á s i mozgalmak. Közel 400 választópolgár vett részt azon a gyűlésen, mely decz. 18-án a legnagyobb komolysággal s higgadt méltósággal folyt le Czegléden a vendégfogadó nagytermében. Közel 400 választópolgár hallgatta odaadó figyelemmel azokat a meggyőző érvekkel gazdag szónoki hévvel előadott beszédeket, amelyek Tálasy Árpád, Nyújtó Pál, dr. Gombos Lajos és Zámbó János ajkáról elhangzottak, félbeszakítva sokszor a helyeslések és éljenzések zaja által. A szónokok mindegyike az országos politika és a függetlenségi 48-as párt, programjjának fejtegetése után beható bírálat alá vették a város mai képviselőjének Verkovay Gyulának magatartását és eljárását, mely sem az ő ígéreteinek, sem a választók érdekeinek meg nem felelt soha, felhíva a választókat, hogy eddigi politikai elveik megtartása mellett olyan képviselő választásáról gondoskodjanak, ki a város méltóságát, tekintélyét és a választók érdekeit őszintén szivén viseli. — Általános helyeslés kisérte a beszédeket, nem emelkedett egyetlen szó, egyetlen hang Verhovay védelmére. — Nehéz dolog is ott a védelem szóval, ahol a tettek hosszú sora lép fel vádlóul s ahol a helytelen tettek és mulasztások nyomban erős cáfolatát képezik a védelem gyenge szavainak. A fentebb említett beszédek után elhatározta az értekezlet, hogy a függetlenségi 48-as párt programmja alapján pártot alakít, mely minden alkotmányos és törvényes eszközzel oda fog törekedni, hogy Verkovay Gyula helyett más lehetőleg országos nevű férfiú választassék meg a város képviselőjéül. Az így megalakult pártnak „Kossuth - párt“ elnevezése elfogadtatott, mivel e név a párt politikai elveit tisztán és híven fejezi ki. Végül a párt elnökül Tálasy Árpád ügyvéd, Szokol Mihály gazda és Zámbó János ügyvéd egyhangúlag megválasztattak , valamint kineveztetett egy 50 tagú szervező bizottság azon megbízással, hogy a nagy bizottságába a tagokat kijelölje s azt a legközelebbi közgyűlésre beterjessze. Ezután az értekezlet lelkes hangulatban feloszlott. * Úgy látszik Czegléd város hazafias népének bölcsebb belátású része már kiismerte képviselőjét s kezdi az útját a városból kifelé egyengetni és hozzá méltó képviselő után tekint szét. Sikert kívánunk a derék polgárok munkájához, bár más városokban is igy kezdenének már felvilágosodni s igyekeznének a here szájramarkosoktól megszabadulni. Szolnok, H- Hitelszövetkezet. Szolnokról lapunknak a következő értesítést küldték: „Jász- Nagykun-Szolnok megye köztiszteletben álló főispánja mélt. Balogh Imre úr kezdeményezésére a decemberi megyei közgyűlés után eszmecsere tárgyát képezte, úgy a megyei közgazdaság sanyarú viszonyai, mint annak hiteligényének a kor követelményeihez képest megfelelő orvoslása, s egy hitelszövetkezet felállításának eszméje pendittetett meg. Tehát nagy a remény Szolnokon, hogy ez égető kérdés majd tán nálunk is sikeresen fog megoldatni. Mennyivel szerencsésebb viszonyok közt vannak kecskeméti polgártársaink, mert mint a „Kecskemétből értesülünk ott a „Gazdák és Iparosok általános hitelszövetkezetek fióktelepet alapított s maholnap működését szélesebb körökben is megkezdheti. Bár mi is igy állanánk már, de itt még a szövetkezet csak tervben van, a megvalósulásig még sok munka van hátra! Nagy-Kőrös. -+- Harmadik gyógyszertárt akart Nagy-Kőrös városa állíttatni, azonban a belügyminiszter azt nem engedélyezte. Most már a nagykőrösiek haragszanak, hogy két gyógyszertárral is elmaradtak Kecskemét mögött. Félegyháza. -+- „Vasútügyünk“ — írja a „F. H" — a héten került részletes vita alá Csongrádmegye közgyűlésén. Részletesebb értesülésünk ez időszerűnt még nincs a határozatról. Azonban Csongrádmegye közvéleménye kedvezőnek mondható ez ügyben. Ezt bizonyítja egyik, azon vidékbeli laptársunk, mely már a közgyűlés előtt így írt a vasútügyről: „Csongrád városa, mint erről már lapunkban megemlékeztünk, elfogadta az osztrák-magyar államvaspálya társulat által Félegyházától Csongorádig kiépíteni ajánlott vasút építési feltételeit, mely röviden összevonva abból áll, hogy ezen város az esetre, ha a nevezett társulat kiépíti a vasútat Félegyházától Csongorádig, fizet a társulatnak 120 ezer frtot. — Ezen összeg kamataival együtt 10 év alatt fizetendő le. Csongrád városának ide vonatkozó határozata most kerül megyei jóváhagyás alá s most lesz elhatározás tárgya, hogy a vármegye mivel járuljon ezen építésnek költségeihez ? A múlt megyei közgyűlésen 25 ezer forintban lett kifejezve az az összeg, mivel a megyének ezen vasút építési költségeihez hozzá kellene járulni. Nincs kétség aziránt, hogy Csongrád megye közgyűlése