Kecskemét, 1889. január-június (18. [17.] évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-06 / 1. szám
XVIII. évfolyam. 1. szám. Kecskemét, 1889. január 6. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok csakis a kiadóhivatalban kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. sz.KECSKEMÉT KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyeg hijlen beigtatás után 30 kr. si és hirdetési dijak fizetendő hivatalnál Kecskeméten ! Kiadóhivatal: S A MINDSZENT-SZEG VAR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PART ÉRTESÍTŐJE. V vdl «.ed. haja.i-nagy.utca 2».... Wl Figyelmeztetés a 48-as függetlenségi párt t. tagjaihoz! Minden párt erős csak úgy lehet, ha erős szellemi támogatásban részesittetik a sajtó által, — hogy pedig a sajtó támogatása hathatós lehessen, szükséges, hogy a polgárok azt anyagilag is gyámolítsák. Pártunk lapja a „Kecskemét“, érdekeinket erősen és kifogástalanul képviseli, — ámde t. Polgártársak a mi támogatásunk ezzel szemben valami gyönge volt. Felszólítom ezért azon tisztelt elvtársakat, kik eddig a „Kecskemétének nem voltak előfizetői, mikép pártunk és városunk érdekei előmozdithatása indokából a „Kecskemét“ hetilapra előfizetni szíveskedjenek. Kecskemét, 1889. január 1. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt nevében: Szappanos István pártelnök. Újév napjára. — 1889. jan. 1. — Hátunk mögött fekszik az ó esztendő, viszszatekinthetünk rája, mérlegelhetjük egy évi munkánkat s annak eredményeit: elértük-e czélunkat, vagy meddő volt e törekvésünk, s ha nem volt sikertelen fáradozásunk, ha czélunkat csakugyan elértük, hasznosnak bizonyult-e be törekvésünk tárgya? E viszatekintésből tanulságot vonhat le mindenki, tervet készíthet, melyet legalkalmasabbnak tart az elmúlt évi, de újból bekövetkezhető csapások elkerülésére, vagy esetleg enyhítésére. Az újév napján alkalom nyílt tévedéseinek belátására, és igy szakíthatunk eddigi életmódunkkal s helyes útra térhetünk. Az újév kezdetén minden ember tegye kezeit szivére, ne ámítsa magát, hanem vallja be önmagának, hogy eleget tett-e kötelességének mint egyén, mint család s társadalom tagja és mint hazafi. Vegye számba mindenki képességét s munkaerejét, azután állítsa ezeket szembe munkája eredményével és ha ezen összehasonlításból belátja, hogy kevesebbet tett, mint amennyire képes, határozza el magát erejével arányos tevékenységre. Most erre nagy szüksége van a nemzetnek ! A külföld versenye a földmivelés, az ipar és kereskedés terén mindegyre készül bennünket leszorítani a piacról, melyet eddig is csak kis részben foglaltunk el. Kormányunk pedig sokkal kevésbé gondoskodik, hogy hazánkban versenyképes vállalat születhessék meg. Közös vámrendszerünk, hézagos ipartörvényünk, kormányunknak a közösügyekben tanúsított félénksége, mely ügyeinket képes minden czél nélkül mellékes külügyeknek is alárendelni, a pezsgő munkát és vállalatot nálunk lehetetlenné teszi. Az elmúlt esztendő eseményei elég bizonyítékot szolgáltatnak erre. Csak Tisza Kálmánnak a párisi világkiállítás ügyében tartott beszédjére emlékezzünk vissza. A magyar kiállítók visszariasztását czélozza e beszéd, se czélját el is érte, mert most teljes magyar nemzeti kiállítási osztály nem is lesz a párisi kiállításon, hanem az összes kiállítandó tárgyak egy csekély szögletbe, az osztrák-magyar osztályba lesznek szorítva. Azt már bizonyítani sem kell, hogy ez a magyar ipar kárára van, sőt malomiparunk egyik legjobb piacra is kockára van téve e meggondolatlan beszéd által, melynek úgy látszik alaptörekvése az volt, hogy uralkodónknak a köztársaság elleni tüntetésével hízelegjen és hogy a német állam tetszését megnyerje. Sajnos, hogy a kormány ily úton tudja a szövetséges állam tetszését elnyerni. A hátunk mögött fekvő esztendőben hozott törvények mutatnak-e haladásra? Legkevésbé sem, sőt ezek közt nemcsak egy van, mely nem más,mint egy-egy jogunk feladása. Javultak-e pénzügyeink? A kormány kimutatása szerint igenlőleg kellene erre válaszolnunk, csakhogy e javulás nem más, mint az egyenes és közvetett adók fölemeléséből származott bevételi többlet. A kormány feledte, hogy az államgazdaság javulásának nem szabad nemzetgazdaságunk kárára történnie, mert ez mindig visszahatást szül, és pedig kártékonyat lép úgy az államra mint a nemzetre nézve. Választási visszaélések, hivatalnokok sikkasztása, zsarolása, erőszakoskodása stb. mikről az elmúló esztendő eleget beszélhet, a létező korrupciónak csalhatatlan jelei. S mindezek ellen nekünk polgároknak kell tömörülnünk, munkálkodnunk, védekeznünk, mert a kormány azok ellen minket meg nem véd, sőt az terjeszti országszerte. Lemondjunk-e a reményről, midőn látjuk a lejtőn haladó hanyatlást? Elveszítjük-e bizalmunkat, midőn nemzeti tehetetlenséget, tespedést s a közügyek iránti közönyösséget tapasztalunk ? Nem volt már a nemzet nyomottabb helyzetben, volt már idő, midőn a magyar küzszellemet az általános bágyadtság bilincsekbe verte; de midőn már örvendő ellenségei az utolsónak vélt csapást mérték rája, akkor újra ébredt és kivívta az ész és lelkesültség fegyvereivel jogait, mik első tényezők a nemzet boldogulásához. De mi ne várjuk ez utolsó csapást, mert könyebb a szikrát mint a már lángoló tüzet eloltani s a veszedelembe került épületet megmenteni, hanem törekedjünk minden erőnkkel a nemzetet fenyegető végcsapás s az azt ránk mérni elősegítő mai kormányzat elhárítására, megdöntésére. Azért hát fel a munkára újult erővel, s reméljünk a jobb jövőben ! TABB2.A. A PAPI STYLUS. KRÓNIKÁS TÖRTÉNET. — Irta: Mikszáth Kálmán. A mi papjaink mindig nagy stylisták voltak. Pázmány legszebben irt a maga korában. Haynald, Simor igazi virtuózok az eloquensiában. De liberálisok is voltak a mi papjaink mindig azelőtt. S ha ma egy kicsit kötekednek is egybenmásban, de csak próbálnák meg rángatni alólunk a szabadságot, hogy fognak görcsösen két kézzel főtisztelendő és méltóságos uramék is! Hát még a Rákóczy korában ! Nem egy katholikus pap volt akkor, akinek erős kálvinista nyaka vala s lelkük odaszitott a gonosz sárgacsizmás kuruczokhoz. Különösen a rozsnyói papról Székely Jánosról jegyez fel említésre méltó dolgot az öreg krónika. Hogy, azt mondja, a Rákóczy leveretése után ki volt adva a rendelet a császár bekövetkező nevenapján istentisztelettel és szent könyörgéssel ünnepelni úgy a névnapot mint a győzelmes fegyvereket. Székely János félretette a hatósági rendeletet és nem tartott semmi könyörgést, hanem bevonatta gyászszal az oltárt. Gonosz besúgók akadtak már abban az időben is, akik följelentették az esetet, mire fenyegetőbb parancs érkezett le, s a rozsnyói biró megbizatott, hogy a rendelet végrehajtására felügyeljen s arról jelentést tenni ne mulaszon. A következő vasárnap volt a toyális könyörgésre kitűzve. Az egész város lázban volt, hogy mit fog főtisztelendő Székely János uram tenni. Imádkozik-e, vagy nem imádkozik ? Az egész templom megtelt, fej, fej mellett volt, még a lélekzetét is elfojtotta mindenki. Soha nem volt még ilyen érdekes isteni tisztelet Magyarországon ! Az ősz pap arczvonásain ott volt a keménység és dacz most is. Végre bekövetkezett a döntő pillanat. Összetette hófehér kezeit könyörgésre, de szemeit nem emelte az égre, hanem a föld felé sülyeszté szégyenlősen. Ajka megnyílt és minden szava bánatosan csendült végig a hosszú templomon, amint halkan elkezdé: „Felsőbb rendeletből könyörgök hozzád Az Isten, mennyei atyánk!“ — és a többi, meg a többi, így vágta ki magát az ügyes stylusával, az emberei, a fölebbvalói és az Isten elött. — Nagy lutheránus, — mondogatták róla aztán féltréfásan. — Hanem isten nem is lesz ő belőle püspök! Pedig mégis az lett. Mert már azt a politikát akkor is értették Bécsben, hogy a legnagyobb szájba kell beledugni a legnagyobb karéj kenyeret. Mint püspökről is maradt fel egy története a jó stylusáról és a finom ötleteiről. Egyszer egy falusi pap jött hozzá segélyt kérni, aki különben is gyakran alkalmatlankodott s ismerős volt arról, hogy a patrónusokat, a nagy urakat folyton szipolyozta. Keservesen zokogva és hosszadalmasan panaszolta el, hogy nem bir megélni, hogy a hívei nem fizetnek. A püspök türelmesen hallgatta. Elmondta a csapásokat amik érték, búzája nem termett, a gyümölcseit ellopdosták, tisztességes ruhát nincs módja varratni. Emberek nem halnak, nem születnek. Kő megindult volna a panaszán, de a püspök ásitozva nézett ki az ablakon s csak fél füllel látszott vigyázni a superlátusra. Mikor elvégezte és átnyújtotta a folyamodványt, a püspök még akkor is úgy vette azt át, hogy hátra sem nézett. — Várom a legkegyesebb undorlátását, — rebegi a pap, meghajolvást lesve a püspök feleletét. — Nem felelek, — mond a püspök szellemesen, — hanem kérdezek. Jöjjön csak idébb domine reverende. A kegyelmedé az a szép fogat odalent. S ebben a kérdésben ugyancsak benne volt a felelet, hogy egy szót sem hisz a pap szavaiból. a Hízzák pap nem is kérdezősködött többé ' s hulla a körülményesebb válasz iránt.:" cp % POLITIKAI SZEMLE. Fótválasztás. Földváry Gábor baracsi földbirtokos, a keczeli kerület országgyűlési képviselője — ki Kecskemét városában is nagyon ismerős volt — elhunyt. Halála folytán a kerületben új választás lesz, a kormánypárt az alispán fiát Földváry Mihályt fogja fölléptetni képviselőjelöltül, kívánatos, hogy pártunk is állítson jelöltet. Újévkor a kormánypárt — szokása szerint — testületileg tisztelgett Tisza Kálmán miniszterelnöknél. Egymás iránt kölcsönös bizalmukat fejezték ki s megígérték egymás támogatását, hogy mentol tovább a nemzet nyakán uralkodhassanak. Külügyminisztériumunkra újra borzasztó ügyetlenség sült ki. Most jött a világ tudtára, hogy Románia a Dunán kész hajóhaddal áll, nyolcz ágyúnaszádja és nagyobb hadihajója áll a Dunán, és erről a mi gyáva és rövidlátó diplomácziánk semmit se tudott. Pedig annak előállításához bizonyosan évek kellettek. Szerencse, hogy ott áll a vaskapu az ország határán s őriz bennünket, mert különben muszka háború esetén az oláh hajóhad szépen fölvonnult volna a Dunán . Budapestet bántatlanul lelövüldözhetné. Most már az osztrák is kezd gondolkozni, hogy egy közös ügyes dunai hajóhadat nekünk is kell állítani — védelmük Szerbia uj alkotmányt kapott. A király és a kapcslnn egyetértőleg elfogadták az uj alkotmány tervezetet, mely a rácz szomszédok polgári jogait nagyban kiszélesíti, a királyéból pedig jócskán elvont. Nagy az öröm most Szerbiában, mert e megegyezés mögött a muszkabarátság napjának feljöttét üdvözli Szerbia. ,._ VIDÉK. Nagy-Kőrös. -(A rósz marhahús. Nagy-Kőrösön több mint tíz év óta állandó a panasz a kimért marhahúsnak rósz minősége ellen, mert a nagykőrösi mészárosok soha jó erőben levő állatot nem vágnak, hanem csak a sovány, elcsigázott, olcsó marhát veszik és mérik ki közönségüknek. Az ottani méntelep parancsnoksága nem is vásároltat Nagy-Kőrösön húst, hanem a város szégyenére naponként Czeglédről hozatja a marhahúst. Ez állapotok megszüntetése végett Varga Bencze ügyvéd és társai indítványt nyújtottak be a városi közgyűléshez, hogy a marhahús ára hatóságilag szabályozhassék. A „Nagy-Kőrös“ czímű lap szerkesztőségét a lap régi szerkesztője és alapítója Tóth József ügyvéd ismét elvállalta. Álarczos bált tervez Nagy-Kőrösön Bajlós Bertalan tánctanító. A mulatság a farsangban tartatik, katona zenekar mellett mint az előző években. Czegléd. -i- Szilveszteri mulatság. A czeglédi iparosok egylete az idén is megtartotta szokásos szilveszteri estélyét, melyen felolvasást tartott Simon Béla polg. iskolai tanító. + Eljegyzés: B. Molnár Albert pestmegyei t. jegyző a karácsonyi ünnepekben tartá Czegléden eljegyzését Bába Molnár János birtokos leányával Mariskával.4- Jótékonyczélú asztaltársaság alakult a lefolyt héten Czegléden a Leib-féle vendéglőben, mely szegénysorsú gyermekek felruházását tűzte ki czélul. Szentes, Bűntények, Özv. Dávid Anna szepesi lakos házát kiásták, s a végső szobában a betörők kezdtek felpakolni, azonban véletlenül egy nyujtófa, mely egyik székre volt helyezve, a földre esett szöreje a tolvajokat elriasztotta. Megjegyzendő, hogy a szobában a tulajdonos és unokája benn feküdtek s őket is a nyujtója keltette föl. Mágócs közelében Dobra György nevű dézsás Oláh Vég Pál szentesi lakos tanyáján megszállt, éjjel azonban meg akarták gyilkolni, most folyik a vizsgálat. Szolnok.r 4- Mulatságok. Szolnokon is — mint mindenfelé az országban — a nyilvános mulatságok megfogytak, a korcsolyabálon kívül aligha fog az idei farsangon másik bál tartatni, mely január 19-én lesz a vármegye székházának nagy termében. E mellett azonban theaeszélyek és kaszinói összejövetelek tartatnak. ÓH AZOK AZ ANYÓSOK! Bendegúzffy Elemér úrnak két kiváló tulajdonsága volt. Egyik, hogy szeretett nagy lábon állni adósságot csinálni, a másik, hogy nem igen szerette azt megfizetni. Ebből kifolyólag gyakran volt kénytelen „otthon nem lenni“, hogy hitelező zaklatását kikerülje. De hát örökké semmi sem tart, annál kevésbbé a hitelezők türelme. Mikor már nagyon szorították Elemér urat, kijelenté, hogy megnősül — és akkor lesz pénz. A házasság megtörtént s Elemér úr rendre kifizette adósságait, csak Rosenblatt Áron úrnak volt még csekély háromezer forint követelése, amiről úgy látszik Elemér meg akart feledkezni. Áron úr türelmes ember volt, s várt, várt sokáig. Egy napon Elemér ásitozva szivarozgatott szó-*bájában, midőn belép az inas, kezében egy levéllel. — Nagyságos úr egy levél jött! — Honnét? — Nem tudom, hordár hozta — Ezzel átadta urának a levelet. Ilatos kis szerelmes levél volt. Elemér kíváncsian olvasta belőle ezt: „Kedves Elemér! Szivemnek nem bírok tovább parancsolni, heves dobogással vágyakozik utánnad. Ismeretlenül bár, de régóta szeretlek. Titkoltam ezt mostanig, de tovább nem bírom. Kérlek jöjj el hozzám esti 7 — 8 óra közt, jö-uteza 33. sz. alá. Várlak. A te szerető Líviád.“ N. B. Választ kérek!