Kecskemét, 1892. július-december (21. [20.] évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
XXI. évfolyam. 27. szám. Kecskemét, 1892. julius 3. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. B'e'évre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulat stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia utcza 8. szám, Kecskemét — megyeszékhely. Reánk nézve nagyfontosságú ülése volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye állandó választmányának ez évi június hó 27-ik napján. A megye már régebben egy bizottságot küldött ki a megyei közigazgatás hiányainak és visszásságainak rendezése tárgyában. Ezen albizottság jelentését tárgyalta és fogadta el a megye állandó választmánya. E szerint a közigazgatás hiányainak és visszásságainak okát a megye óriási kiterjedésében, látják. Lehetetlen, hogy a központból a megyei különböző vidékek lakosainak igen eltérő érdekeit és viszonyait figyelemmel kísérjék s ezért elsősorban a vármegye területének két részre való szétosztásában látják a bajok orvoslását. Ezért azt indítványozzák, hogy a megye feliratot intézzen a képviselőházhoz és a belügyminiszterhez, hogy a törvényhatóságok rendezése alkalmából, mégpedig lehetőleg már a közigazgatás államosításával egyidejűleg két részére osztassák a megye. Nincs okunk kételkedni, hogy a bizottságnak az állandó választmány által is elfogadott javaslatához hozzá fog járulni a vármegye törvényhatósági bizottsága is. Azt pedig, hogy a belügyminisztériumban tervezik a megye kettéosztását, már nem egy ízben jeleztük lapunkban is. De különben is világos, hogy nem képzelhető 14 óriási járásnak igazgatása egy központból s igy nemcsak valószínűnek, hanem szinte bizonyosnak tarthatjuk, hogy habár nem is ma, nem is holnap, hanem a legközelebbi jövőben napirendre kerül Pest megye kettéosztásának kérdése. És már most vessük tekintetünket a térképre. Vájjon nem legczélszerűbb-e, úgy elosztani a megyét, hogy egyik — felsőfelének székhelye maradjon Budapest, a másik — az alsófelének székhelye legyen Kecskemét! Sőt nézetem szerint ez nem is lehet máskép; más székhelye, mint Kecskemét, nem is lehet az új megyének. De azért ez nem megy magától. Résen kell állatunk, hogy élelmesebbek el ne halásszák előlünk a megyei székhelyet, kevesebb joggal bírván. Azért idejében el kell készülnünk, hogy igényeink, vágyaink megvalósuljanak. Azt hiszem, hogy azt nem kell hosszasabban bizonyítanom, hogy minő fontossággal bírna Kecskemétre nézve, ha megyei székhellyé válnék, természetesen maga a város önálló törvényhatóság maradván ? Itt emelkednék a vármegye székháza. Gyarapodnék városunk a központnál szolgáló 60 — 70 családdal. Egy nagy terület középpontja lenne városunk s néhány száz törvényhatósági bizottsági tagot látna falai közt közgyűlések alkalmával. Közgazdasági, politikai, társadalmi középpont lenne Kecskemét! Minden tőlünk telhetőt el kell tehát követnünk, hogy midőn Pestmegyét kétfelé osztják, az új vármegyének Kecskemét legyen a székhelye és ne gondoljuk, hogy mivel ez nem rögtön esik meg, hát még korai róla szólni és idő előtti cselekedni. Itt az ideje, hogy e kérdést felszínre hozzuk, megbeszéljük és a kellő intézkedéseket megtegyük. Itt az ideje, hogy városunkat oly kárba helyezzük, hogy midőn a székhely kérdéséről lesz szó, egyenesen mellőzhetlen legyen Kecskemét. Ezért igyekeznünk kell a tiszai vasút kiépítésén. Módot kell találnunk, hogy vasútunk Izsákon keresztül Kis-Kőrösön összekötetést nyerjen a Budapest-zimonyi vasúttal s ezáltal Pest megye alsó részeivel. És még sok kérdést kell tisztázni, megbeszélni. Azért nagyon helyesen cselekednénk, ha már ma komolyan hozzálátnánk a munkához. A város megtehetné, sőt tegye is meg, hogy e kérdés tanulmányozására bizottságot küldjön ki; dolgozzanak ki egy emlékiratot, amely történeti, földrajzi, közlekedési stb. stb. szempontokból kimutatja és igazolja, haza tőle“: „Az egyiket megsiratta — a másikat odaadta — s ment a gyermek, ment: Flöre!“ Mert termett ám akkor nóta sok ! Hogyne termett volna a dal a negyvennyolczas lázas időkben a nép ajkán, midőn a szabadsajtó első termékeinek egyike szintén hazafias dal volt: „Talpra magyar, hí a haza! ” Ha ennél többet, s egyebet sem irt volna a nép koszorús költője, akkor is hallhatatlan marad. Meg lett volna neve akkor is örökítve épúgy, mint a Marseilaise költőjéé, Rouget de Lisleé. A nemzet egyhangú lelkesülsége folytán felhangzottak országszerte a hazafias dalok. A dalnok a nép érzelmeinek tolmácsolójává lön, s minden egyes dalból a népérzület sugárzik ki, mint a sziklák közül a kihugyogó kristálytiszta forrás. Ezek a dalok jobbára a pillanat hevében születtek meg, s nem évtizedeken keresztül készültek, fúrva, faragva, gyártva, tollrágás, idegeskedés és agyvelővégkiszáradás közben. Minden vidéken, táborban, tábortűznél más-más dalok hangzottak fel. Ki volt szerzőjük ? ki költőjük ? s e költőket ki tanító verselésre a jó istenen kívül? azt nem lehet tudni. A hazafias láz, a lelkesedés hevében egy nótát felkapott ma a falu legénysége, s holnap már vitte a szellő szárnyain a Tisza-Duna partjaira szanaszét. Ezeket a dalokat az egyszerűség, a közvetlenség jellemzi. A magyar népnek az az utánozhatlan sajátsága ez, melynél a dal gondolatmenete mindig tiszta, egyenes, a forma azonban néha biczeg. A dal úgy ad elő mindent, ahogy azt hazafias lelkesedésben, a pillanat hevében, — örüljön bár, vagy fájjon az, amit mondani akar — képes leperegtetni szívének orsójáról. Megengedem, hogy a kifejezések néha-néha durvák, nem szalonnaiak. Majd ismét gunyoros élű, hogy Pest megye ketté osztatván, az új megye székhelye csakis Kecskemét lehet. Jelöljék meg, hogy erre nézve melyek a teendőink s minő áldozatokat hozhatunk? úgy, hogy midőn Pest megye közönsége föliratát beterjeszti a képviselőházhoz, akkor már ott legyen Kecskemét th. város felirata is, amelyben napnál világosabban beigazolja, hogy Pest megye ketté osztása esetén az új megye székhelye csakis Kecskemét lehet! „ . Horvath Adam, TÁRSZA. NAPONKÉNT EGY DALLAL .. Naponként egy dallal rovom le Minden — mi ér — nagy bánatom. Imádkozni már elfeledtem, Pedig hordozván nagy keresztem, Fáj, hogy nem imádkozhatom. Naponként egy dallal rovom le A szivemre szállt vágyakat. Ha elnémulna s idehagyna Egyszer minden vágy , úgy magamra, — De ezt kívánnom nem szabad ! Addig leszek én boldog, érzem, Mig vágyakozom, álmodom ; Mig lelkemet tova ragadja A szebb jövendő forgatagja S nem lesz nehéz a lábnyomom. S naponként egy dallal rovom le Te érted támadt bánatom, — Imádkozni már elfeledtem, Pedig ha nem vagy közelemben, Fáj, hogy nem imádkozhatom ! Naponként egy dallal rovom le Az epedést, a vágyakat, — S egy sem némul el, ide nem hagy : Hiszen te élsz a szivemben csak, Minden vágy tárgya vagy magad! Honthy István: A szabadságharcz dalai. Irta: IIentali.er Lajos.*) Azokat a dalokat gyűjtögetem én évek óta, melyek abban a korban termettek a nép ajakon, amidőn, ha két fia volt az édes anyának, s „kívánta a *) Szerző szives beleegyezésével a „Magyar Salon“ májusi füzetéből. TANÜGY. Iskolai értesítők. I. füzet tisztelt Szerkesztője, Pásthy Károly igazgató úr értekezése tárgyának megválasztásánál s feldolgozásában mást is követett. „Családi élet s nevelés az ókori görögöknél“ czím alatt általános s örökérdekességü képet tár elénk. Vonzó előadásban ismerteti, hogy a föld legragyogóbb, legtehetségesebb népénél minő volt a nő családi s társadalmi helyzete; mi képezte benső, mi külső életét, miből állt neveltetése; mi volt tevékenységének tárgya, köre, czélja. Nem fejteget, nem kutat új szili, eredeti felfogás után, nem ez a czélja ; elbeszél a társalgás csevegő hangján s érdekes marad; egyszerű szikekkel rajzol s képei tiszták, világosak. Szerencsés összhangba olvasztja az élvezetest a hasznossal. A füzet további részében feltaláljuk a tananyagot, mit a növendékek az év folyamán, végeztek; a kézi munkák lajstromát, melyből kitűnik, hogy a polgári iskola I-IV. osztályában írt 463 73 értékű anyagból összesen 961 db kézi munkát készítettek, az elemi iskola négy osztálya pedig összesen 468 dbot. A tantestületben a lefolyt év változást idézett elő, amennyiben a v. és közoktatásügyi minisztérium Ekkert Irma kisasszonyt a szombathelyi polgári leányiskolához helyezte át, helyébe pedig Than Irma kisasszonyt nevezte ki Kolozsvárról. Götsch Józsefet súlyos betegsége miatt a második féléven át a tantestület tagjai helyettesítették. Körülményes kimutatást találunk továbbá a tanszerekben s bútorzatokban, az iskola könyvtáraiban történt gyarapodásról, mely utóbbiak közül az ifjúsági könyvtár 689 műből áll 987 kötetben, a tantestület könyvtára pedig 278 munkából 452 kötetben. Értesülést szerezhetünk az iskola egészségi állapotáról mely kedvező volt a növendékek kirándulásáról, a koronázási jubileum megünnepléséről, a felvidéki ínségesek javára történt adományokról stb. A lefolyt tanévben a polgári iskola I. osztályának 49; a H-iknak 40; a III-iknak 20; a IV-iknek 20 növendéke volt; akik közül szorgalmukért, jó maguk viseletéért könyvjutalomban részesültek: Benkóci Viola, Virányi Mari, Csornák Ella, B. Kiss Ilka az I. osztályból; — Laber Sarolta, Szokolai Irén, Szeress Margit, Hetessy Viki a II. osztályból; Mészáros Viki, Laukó Margit, Schiffer Janka, Keresztes Mari, Grün Ilona, Józsa Tini, Feldmayer Malvin a III. osztályból. — Csapok Kornélia, Tassy Julianna, Schwarz Ott láttuk a Tisza partján, Futamodott a szervián. A Szent Tamás erős helység, Körül fogta az ellenség. Ne féljetek magyar lányok, Nem jönnek a szerviánok. Perczel Móricz katonája A falakat mind megmászta. Muszkát, ráczot és németet. Mindent pokolba kergetett. Perczel Móricz arany csillag, Ott Szent-Tamás alatt ballag. Sirogatja hallottak, Kossuth Lajos katonáit. A következőkben szintén a szerbekkel van a költőnek baja, — hanem itt „szervián vitéz“ alatt minden valószínűség szerint Jellasich horvátjaira gondol, mert e dal szintén dunántúli: Kiskanizsán, a viz mellett A szervián vitézkedett, Sok ott hagyta koponyáját, Sok elhordta az irháját. A Kecskeméti Államilag segélyezett Polgári és Elemi Leányiskola XVll-ik Értesítője az 1891’92. iskolai évről. Szerkesztette Pászhy Károly igazgató. Évek óta sajnálattal tapasztaljuk, hogy az iskolai Értesítők nagy része egy tekintetben, t. i. a lefolyt év történetét, a statisztikai adatokat megelőző czikkely, a füzetet bevezető értekezés tartalmát illetőleg, tévesztett úton halad. Az Értesítő a tanügy iránt érdeklődő nagyközönség, a szülők s a tanítványok számára készül, tehát minden tekintetben ezeknek igényeihez kell alkalmazkodnia. Ha az Értesítő a bevégzett tanév fontosabb eseményein, a szükséges tudnivalókon kívül egyebet is akar nyújtani olvasóinak, ha a száraz tényeken kívül a szivre s az értelemre is hatni akar, tegye azt úgy, hogy a mit nyújt érdekkel olvashassa át a laikus, okulással a szülő, megértsen s haszonnal forgathasson a tanítvány. S a legtöbb esetben mit találunk ? Az értekező tanár úr szaktárgyának valamely specziális kérdését veszi tárgyalás alá oly részletességgel, oly apparátussal, mi a tanulók értelmi színvonalát meghaladja, a szülők, a nagyközönség érdeklődését fel nem kelti s igy olvasatlan marad azok előtt, akiknek számára az Értesítő készült. úgy találjuk, hogy az Értesítők első lapjait térnek tekintik arra, hol próba tétessék a tudományos ismeret alaposságáról, hogy idestova forrásmunkák gyűjteményévé növik ki magukat, melyekről már Repertórium is jelent meg. Ilyen tapasztalatok után örömmel üdvözöljük a helyes irányt, elvet, melyet az előttünk fekvő frivol, sőt esetről-esetre elkeseredetten nyeglének is mondhatni egyet-egyet közülök, de azért e népdalok varázsai mindig jellemzők. Tudom igen jól, hogy nehéz föladatot tűztem magam elé akkor, midőn a szabadságharcz dalainak összegyűjtésére vállalkoztam. Az is magától értetődik, hogy az általam közölt gyűjtemény, és a feladat nehézsége miatt nem teljes. Amennyire tőlem telt, én iparkodtam e dalok virágos mezejét teljesen letarolva, csokorba fűzni. Örülni fogok, ha az ország különböző vidékeiről egyesek nyilvánosságra hoznak olyanokat, melyeket én nem közlök. És ép ezért nemcsak a valódi becsesei bíró, de úgy külsőleg, mint belsőleg egyaránt gyengébb dalokat is beleillesztem e koszorúba. Ismétlem azonban újra, hogy az bizonyos, miként e dalok legnagyobb része nem iskolázott ember műve, hanem a nép ajkán termett. Tanúskodik erről némelynél a kompozíczió lazasága, a túlságos naivság, vagy terjedelmesség. És azért az olyat, mint például az „Ős Buda gyermeke föl szaporán!“ melynek szerzőjét ismerjük, föl sem vettem a gyűjteménybe. Véleményem szerint a legszebb, legzamatosabb dalok a Dunántúl termettek. íme egyike a legsikerültebbeknek: Szép világja a magyarnak, Mostan negyvennyolcat írnak. Magam is el fogok menni, Nyalka honvéd fogok lenni. Puskát veszek a vállamra, Kardot kötök oldamra, Megmutatom a muszkának, Magyarok hogyan csatáznak. Megálljuk mi a helyünket, Nem hagyjuk el vezérünket. Éljen a magyar ! Kultorinál magas árok, Ott vannak a szerviánok, Éles kés van a kezükben, Vörös sipka a fejükben, Éljen a magyar ! Ne félj, ne félj magyar leány, Nem rabol el a szervián, Perczel Móricz katonája, A nadrágjából kirázza. (Folyt, köv.) Éljen a magyar! Miért nem épült fel Bábel tornya? — Bocsáss meg! — Nem lehet. — Meghalok nélküled.