Kecskemét, 1909. július-december (37. évfolyam, 28-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
VASÁRNAP, XXXVII. évfolyam, 28-dik szám. Kecskemét, 1909. julius 11. Szerkesztőség: V., Nagykőrösi utca 15. szám. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Előfizetési ára: Egész évre . . 10 kor. Félévre ... 5 kor. Negyedévre . . . 50 kor. Egyes szám ára 20 fillér.KECSKEMÉT Kecskemét város közügyeit szolgáló hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Kiadóhivatal: V., Nagykőrösi utca 15. szám Előfizetési pénzek és a hirdetési díjak ide küldendők. Előfizetési ára: Egész évre . . 10 kor. Félévre ... 5 kor. Negyedévre . . 250 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Aki halad, el nem marad. Ez a cím afféle közmondás volna. Tehát olyasvalami, amiről azt mondják, hogy van benne valami igazság. Lehet, hogy van. Sőt talán elmondhatjuk, hogy van. De egyben azt is megállapíthatjuk, hogy nem minden esetben sőt van eset, amikor valóságos hazugság. Mert hát haladunk mi, mi Kecskemét város, és szeretünk dicsekedni vele, hogy valami harminc esztendők óta mily rohamos haladást követtünk el. Ámde ez csak önámitás. Ha a harminc esztendőkkel elosztjuk a haladást, egy-egy esztendőre bizony nem esik annyi, amit csak észre venni is érdemes lenne. Haladunk tehát, haladunk, de átkozottul lassan. Címerünkbe, a dicsőbe, bátran pingáltathatunk a merészen ugró kecskebak helyett pl. csigabigát, sőt talán rákot, vagy mind a kettőt. Amaz kétségtelenül jelezné a haladás lassúságát, emez meg gyengéd célzás lenne ama másik igazságra, melyet magyarul ugyan példabeszéddé még nem avattak, szálló igévé sem vált, de Göthe zengzetes nyelvén imigyen fejeznek ki: Umgekehrt ist auch gefahren. Mondjuk , a visszafelé való menés is haladás. Mert mivel hogy minden szerelmünk mellett, amellyel rajongunk érted porban fürdő kedves városunk, el kell ismernünk, hogy a te haladásod olyan, hogy bátran elmaradásnak is lehet nevezni, amennyiben valójában nemcsak más városoktól, nemcsak a kor igényeitől, de még a magunk szúnyogvese nyagyságú igényeitől is jobban el vagyunk maradva, mint pl. némely szomszéd város — Kecskeméttől. Íme tehát lehetséges, hogy a haladás nem egyébb, mint elmaradás, ami viszont azt bizonyítja, hogy a felülelül olvasható közmondást nem a mi testünkre szabták. De ördög vigye a közmondásokat ! Az egyik nem igaz, a másik meg német. Azt hisszük, hogy az ördög sem sokra megy velük. Dehát „városszerelmes“ (lásd: honszerelmes) szívünk elborong, ha arra a Kecskemét sohselátta nagy sokadalomra gondolunk, amelyet az embermozgató zóna díjszabáson kívül, az általunk buzgón hirdetett óriási élőhaladásunk tanulmányozása iránt való legyőzhetetlen tudományszomj is szaporítani fog a közeli időben leendő dalverseny alkalmakor. No meg hagyományos vendégszeretetünk országos híte, mert elvégre a gyomor se kutya és dallal nem lakik jól, aki hallgatja, aki fújja, az meg annál jobban megéhezik (és szomjazik), minél tovább fújja. Alkalmatlan fecsegő nyelvek ugyan azt beszélik, hogy nagyon gyéren akadnak vendégszeretők, akik az érkezendő vendégeknek pár napra egy-két szobát felajánlanának, úgy, hogy valami javíthatatlan szóvicc gyártó már meg is mondta, hogy itten a hagyományos azt jelenti, hogy felhagytak vele. Ámbár azt sem lehet bebizonyítani, mivel nem lehet tudni, hogy egyáltalán volt-e valaha, mert a tatárjárás óta ilyen sokadalom itt még nem volt s a fáma szerint azokat sem látták valami nagy vendégszeretettel, sőt előlök a rét megközelíthetetlen mocsarai közé menekültek, minden barmostól együtt. De most a tudvágyó kiváncsiak jönnek, jönnek sokan, akik epednek a haladás megismeréséért s mindegyik, vagy minden tizedik, valami újat, valami sok belátottat akar haza vinni akáclombos falujába, vagy akácvirággal teli városába. Err a házunk is borsózik, ha arra gondolunk, ha majd a kulturintézeteket keresik, ha a sok bor után vízre szomjaznak és a sok por után fürdőt óhajtanak. Ha szemeik az alföldi város utcáinak fáit keresik s közlekedési eszközeink legtökéletesebbjét a gyalogjárón döcögő és nyikorgó talicskában fedezik fel. Látni fognak sokat, amik nincsenek. De hát még az a zavar, ha majd a sok idegen a lakását keresi? s kecskeméti embertől kérdezi, hogy a X. tized, X száma hol és merre van? Ha nem abban a tizedben járó levélhordó, más ember fiától erre ugyan feleletet nem kap. Több mint két éve, sőt tán három, hogy immár harminc évi vajúdás után elhatároztuk, sőt visszavonhatatlanul határoztuk el, hogy utcáink nevét megváltoztatva, utcasorra menő célszerű számozást hozunk be. És még most sincs. Az Isten szerelméért „legalább“ ezt csinálják meg a sokadalomra, mert ezt meg lehet csinálni, a többit úgy sem lehet. Azokon még álmodozhatunk sokáig. Örökké! A dalverseny programmja. A kecskeméti országos dalverseny általános sorrendje. Az országos dalosverseny előkészítő bizottsága az ünnepség programmját a következőkben állapította meg: ELSŐ NAP. 1909. augusztus 15. (Vasárnap.) a) Fogadtatás a vasútnál. Üdvözlő beszédet mond Sándor István városi főjegyző, a helyi rendező bizottság ügyvezető elnöke. b) Erre válaszol dr. Bárczy István az Országos Szövetség elnöke. c) A városba való bevonulás előtt, közvetlen a vasúti állomás előtti parkban levő Katona József — Bánkbán, a legelső magyar tragédia írója — szobrának megkoszorúzása. Az Országos Szövetség nevében Issekutz Aurél, Krassó Szörény megye alispánja, az Országos Szövetség igazgató választmányi tagja mond beszédet. d) Ünnepélyes bevonulás a városba. e) A zászlók megkoszorúzása. f) A városháza előtt Zseny József, az Országos Szövetség alelnöke, a megérkezett magyar dalosok nevében üdvözlő beszédet mond. g) Kada Elek, Kecskemét város polgármestere, válaszol az üdvözlő beszédre. h) Hymnus, Unisono éneklik az összes dalosok. i) Ezután a Kecskemétre megér-