Kecskemét, 1919. március-december (47. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-16 / 1. szám

■ i -■ .^rTT /lAi / j [/t r y * f / // U Kecskemét, 1919. 47-ik évfolyam. I. szám. Vasárnap, március 16 Szerkesztőség és W W RHBk áp* M W WW A lap előfizetési ára: “ “: M Cl' vlf L M LT sr •:: S'f Kurucz-körut 3. | \ | k. I 1 \ f.ff | ^ . : R TT'U Ti Hirdetések felvétele Ide cimzendő OOtitikai e.S VegyeStartab­ilU hetilap mérsékelt árszabály minden küldemény. M e QEFggB ffl 1 0 1! 8 ti Vasárnap szerint. —»ai*—BBCB—agao—aa—bmé—bI——>»Ít I* -._,iwnu '^aoé TmawEKBajag t^-aieggg«»Bis«or.^3ooaicaM«»rwgrr-.»-a«aciiii IMI I— n im.i—j i—um inniiai i in Tisztelt oíi/ssóS Mikor az isten kegyelméből szü­letett Czézárok minden isteni törvény ellenére a világ népei és nemzetei nya­kába zúdították az ötesztendős világ­háborút, a kivételes törvények és ren­deletek s az önmaguktól előállott rend­kívüli közviszonyok sok mindent tettek lehetetlenné. E lapra nézve például lehe­tetlen volt a megjelenés és megindulás, mert egyrészről a szigorú katonai cenzúra, másrészről a rettenetes drá­gaság elháríthatatlan akadályként álltak szándékaink útjában , tehát közel hat évi türelmetlen várakozás közben les­nünk kellett a háborús viszonyok vál­tozását a mik, esetleg, lehetővé teszik, hogy ide­s­tova immár félszázados lapunkat megindíthatjuk. Végre a sok véromlás és köny­­hullás után elkövetkezett az 1918 év október 31-ike, a magyar nemzet újjá­születésének nagy napja, a­mikor Gróf Károlyi Mihály és a vezérlete alatt álló függetlenségi és 48-as párt tá­mogatva a radikális polgári párt és a szociáldemokrata munkáspárt által, a nemzet nagy meglepetésére, de igaz örömére, megcsinálta azt a forradal­mat, amely véget vetett a már ország­szerte, sőt világszerte közundort keltett háborúnak! Károlyi Mihály ezzel a ragyogóan vakmerő tettével nemcsak ezt a for­radalmat vezette diadalra, hanem Kos­suth Lajos nyomdokaiba lépve végérvé­nyesen elintézte s betetőzte 1849. április 14-ikét is, beterítettük a háború ezerfejű ször­nyetegét. Ledöntöttük a hamis bálvá­nyokat ! Összetörtük a Habsburgok zsar­nokságra és igazságtalanságra épített trónusát s a négyszáz esztendős elnyo­más alól felszabadítottuk a magyar nemzetet. A rozsdás bilincsek lehul­lottak a nép karjáról! Valóra vált Kossuth álma, betel­­lett a nemzet régi vágya! Szabaddá lett az ember, szabaddá lett a föld, a munka, a gondolat s a nép ura lett a saját sorsának, s annak intézését a kezébe vette. Ennek az újjászületett és megúj­­hodott világnak balzsamos, friss leve­gője aztán életre hivott minket is, hogy a miként ott voltunk Károlyi Mihály tá­borában a forradalmat megelőző idők nehéz éveiben s a­mint ert ál­lottunk a forradalmi nagy czélok és szent eszmények bölcsőjénél és a miként egy hosszú életen át szolgáltuk a nemzeti demokráciát és a függetlenség nagy elveit, úgy ezentúl is tántorítha­tatlan hűséggel és törhetetlen kitartás­sal támogassuk és ha kell életünkkel is megvédelmezzük a köztársaságot és annak vívmányait. A „Kecskemét“ a magyar nemzeti demokráczia alapján áll s mint a pro­gresszív haladás orgánuma azért fog küzdeni az országos politikában, hogy a köztársasági államforma minden ál­dása a nemzet egyetemének közkin­csévé legyen. Helyi vonatkozásban pedig szó­szólója leszünk a békés és öntudatos munkának, a tisztességes megértésnek, a Haza és az emberszeretet örökszép eszméjének. A város közjava hivséges szol­gálata vezeti tollunkat s hívek mara­dunk e lap félszázados múltjához, és nagy elődeink útmutatásához és ha­gyományaihoz. A gyűlölködés és alantjáró sze­mélyeskedés örökre száműzve van e lap hasábjairól sőt még elvi harcain­kat is bizonyos gyöngédség lengi át és az a mélységes szeretet, a mely mint öröklángú fáklya világos előttünk szüntelen. E fáklya fényénél indulunk utunkra a szeretet nevében,­­hirdetni a szeretet örök törvényeit, melyek nélkül nincs Élet, nincs Haza, nincs öröm és nin­csen boldogság! Kecskemét, 1919. március 15 mérték letompított, de ujjongó lelkesedéssel követelni. Fördős Dezső is ekkor és itt írta a várospolitikai haladás szellemében a fő­városi sajtót is megjárt remekbe készült cik­keit. A szegény, korán elhunyt Fodor Viktor első dalait a „Kecskemét“ hasábjain zengte. Kováts Andor nagy értékű szociológiai mun­kálkodása is maradandó és becses emlék e lap történelmében. E. Nagy Imre határozott, bátor, haladó s rendíthetetlen magyarsága, izzó hazaszeretete sugárzott mindig a „Kecs­kemét“ hasábjairól. A lap újabb történeté­nek e nevezetes fordulóján óhajtom, hogy legyen méltó a múlt hagyományaihoz. Hogy az lesz bizton hiszem és tudom s e hitben szívből üdvözlöm és támogatom. DR. FRITZ IMRE: Eötvös­lágy Imre felelős szerkesztő. Üdvözlés Kecskemét, 1919. március 15. Örömmel és nagy lelki gyönyörűséggel üdvözlöm az uj megjelenésben s a meguj­­hodott idők vívmányaiban újjászületett „Kecs­kemétjel. Jövőjének irányát jelezte ama fényes múlt, amelyben részes volt s minek folytán büszkén írhatja magáról, hogy Kecskemét naggyá tételében és virágzó centrummá való fejlesztésében fáklyavivő volt akkor,­­ ami­kor harcos katonája volt a haladásnak, a függetlenségi eszmék diadalra juttatásának, és ime, nem álmodottan : a régi „Kecskemét“ eszméi szárnyra keltek, s ma élő valósággá lett, a­mi még nem is olyan régen csak sóhaj, ábránd és keserűség volt ! E lap mindig a haladást szolgálta, e lapnak mindig az új idők ideológiája volt a hitvallása. Bátor és szókimondó a nagyra­­hivatott Kecskemétünk közügyeiben. Megal­kuvást nem ismerő ott, ahol az egyetemes érdek, a város érdeke volt a kockán, kímé­letlen és senkivel szemben sem elnéző, ami­kor a tunyaság, maradiság és az átkos sem­mivel nemtörődő közöny akart úrrá lenni e városon. Szerény íródeákja, majd szerkesztője voltam hosszú éveken át e lapnak én is. Itt kapott szárnyat először Horváth Ambrus mesteri tolla. Kovács Pál dr. itt követelte az általános választói jogot már akkor, amikor még azt csak a „hazátlan“-ok A szebb jövendő feltétele. Hazánk történetében egyik leg­nagyobb jelentőségű tény : a köztár­sasági államforma kikiáltása. Egy új korszakot jelent ez a magyar nemzet életében, amelynek kezdete, ha rendkí­vüli nehézségek között indult is meg, de mindenesetre magában hordozza a fejlődés örök törvénye alapján az egész nemzet újjászületését. A köztársasági államforma ugya­nis a nemzet minden polgárának jo­gokat ad, melyeket szabadon gyako­rolhat, de egyben jogot is töröl el : a születési előjogot. Ezt a jogtörlést kezdi az államfővel szemben s foly­tatja egyes társadalmi és történeti osztályokon kiindulva abból az alap­elvből, hogy minden tisztségre, hiva­talra, tehát a törvényhozói és államfői hivatalra is egyedül az egyéni k­épes­­ség s rátermettség az irányadó, nem pedig a származás. Ennek az alapelvnek tehát azt kell eredményeznie, hogy a legmagasabb helyeket is a legkiválób­bak fogják betölteni s így az ország sorsának intézése az arra hivatott egyének kezében lesz. S mivel az or­szág polgárainak jogokért tovább nem kell küzdeni, mert mindenki egyformán jogokkal rendelkezik s egyéni súlyát, értékét többé nem az adja, hogy bí­boros, bársonyos bölcsőben született-e, hanem egyéni kiválósága , ezért min­denki törekedni fog egyéni értékének emelésére ; . . . s ezen egyetemes tö­rekvés biztosítja a köztársaságban élő nemzetnek fejlődését, jólétét s felvi­­rágozását. Kétségtelen dolog tehát, hogy a köztársasági államforma jobban bizto­sítja a fejlődést, mint az ú. n. mo­­narchikus államforma. De mindezek dacára meg kell állapítanunk, hogy az ország belső békéjét és boldog fejlődését nem csu­pán az államforma határozza meg és dönti el, hanem főképen az a köz­­szellem, mely annak polgárait áthatja

Next