Kecskemét, 1920. augusztus-szeptember (48. évfolyam, 32-42. szám)

1920-08-01 / 32. szám

Egy példány ára 1 korona. Kecskemét, 1920. 48-ik évfolyam. 32-ik szám Vasárnap, augusztus I. Politikai és társadalmi Hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh­ivatal: V. Kurucz-körű­ 3. I Fplpinc Czerkesztő és lapkiadótulajdonos • I A ,aP e,össze Msl­ára : Ide cimzendő minden küldemény. * szerkesztő és lapkiadotulajdona. Egy ^ K Félévre 30 K Negyedévre ,5 K. Hirdetések felvétele mérsékelt árak szerint.­­ EÖTVÖS Nagy Imre. Egy szám ára: 1 korong. ,­­v I i fiz érdem jutalma. Kecskemét város egyik kiváló szü­lötte Dömötör Sándor kir. közjegyző ma, 1920. évi augusztus hó első nap­ján tölti be közjegyzői működése negy­venötödik esztendejét. Ezt az évfor­dulót felhasználják tisztelői arra, hogy a szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés jeleivel elhalmozzák és mint e város közügyeinek kimagasló, vezér­egyéni­ségét, szeretetük és mélységes tiszte­letükről biztosítsák. Az ő tisztelőinek táborához tarto­zik e város lakosságának összessége nemre, vallásfelekezetre, politikai pártra és foglalkozásra való különbség nélkül. Dömötör Sándor azon kevesek közé tartozik, akik bár a közügyek szolgálatában mindig az első sorban, az élen haladtak, még­sem őrlődtek föl a váltakozó áramlatok között, mert nem a konjunkturális hullámverések ingatag talaján, hanem mindig a szent meggyőződés és az önzetlen munkál­kodás becsületes és sziklaszilárd tala­ján állott, ami mindig, minden körül­mények között erőt jelent és tiszteletet parancsol. Dömötör Sándor egyénisége a leg­tiszteletreméltóbb szeretet megtestesü­lése. Ez irányította őt minden téren, minden tetteiben. Ennek a nemes és szent szeretetnek, ennek a magasztos eszménynek hatása alatt állot­t mint em­ber, mint családfő, mint polgár és hi­vatalnok. Ez adja magyarázatát annak, hogy mint pártember is, aki a régi Deák-pártnak és e párt alkotó nagy elveinek letéteményese és vezére volt,­­ a legnagyobb politikai harcok és tusa­­j­kodások között is mindig érintetlen­­ maradt és köztiszteletben állott poli­­­­tikai ellenfelei előtt is, mert köztudat volt, hogy tetteiben a legtisztább jó­szándék, a legnemesebb hazafias érzés és a legőszintébb meggyőződés vezeti. E mellett szeretettel karolt­ fel min­­­den egyházi és világi közügyet. Nem­csak szóval, hanem cselekedettel és pél­daadással ment a közélet egyenes útján. Két ikertestvér lakozott szívében : ha­zájának és családjának szeretete és ezeknek áldozta, ezeknek szentelte élete legjavát, ifjúságának minden reményét, minden törekvését, férfi kora minden erejét és buzgalmát. És ha most, 80 éves korában és közjegyzői tevékenysége negyvenötödik esztendejének évfordulója napján visz­­szatekint megfutott pályájára, ha könny­be lábbadnak is gyöngülő szemei a vesz­teségek miatt, amelyek őt sem kímélték. Mégis a megelégedés öröme, mint fé­é­nyes glória övezi homlokát, mert apai, polgári és hazafiai érdemeit megjutal­mazva láthatja egyrészt családja bol­dogságában, másrészt szülővárosa pol­gárainak ragaszkodásában, akiknek ezrei ma körül­veszik igaz tisztelettel, meleg szeretettel. Mi is őszinte, mélységes tisztelettel sorakozunk az ünneplők seregébe azon óhajtással, hogy városunk ezen kiváló, nagy tiszteletben álló fiának munkás életét az Isten kegyelme nyújtsa minél hosszabbra és áldja meg azt zavartalan jóegészséggel és szelíd örömökkel ! DoffiODOR SERDOR közjegyzői munkásságának 46 évfordulójára írta: Pásthy Károly. Kedves öreg barátom, Dömötör Sán­dor, bocsáss meg, hogy én most merényle­tet akarok és fogok ellened elkövetni! Mert te bizonyára alattomos merényletnek fogod minissieni, ha valaki, akit te egy hosszú életen át bizalmadra és barátságodra méltat­tál, se szó, se beszéd, hanem egyszerre csak kiáll a fórumra és rámutatva a te munkás és puritán életedre, rámutatva nemes élet­­felfogásodra s ennek cselekedetekben való megnyilvánulásaira, oda kiáltja a világnak: íme egy férfi, ime egy élet, akit és amelyet nemcsak tisztelni illik, hanem követni is kö­telesség volna ! Hát legyek egyszer én is merénylő! Büntess meg érte, ahogy jónak látod. De meg kell lenni! Nem azért, hogy te nagyobb és tiszteltebb légy, mint eddig voltál, hiszen ez talán nem is lehet. Hanem igen is szük­sége van rá a mai felfordult világnak, a gon­dolkodásában sok tekintetben megtévedt mai társadalomnak és legfőképen az ifjúságnak, mely, ha valamikor, úgy épen a mai zava­ros eszmék és irányok idején szorul útmu­tató példákra. Ma a falak is­­keresztény szellemet f­ordítanak, de a cselekedetekben­­ annál több a pogányság. A te szivedben, a te házadban mindenkor élt, most is él az ipazi keresztény szellem. Engedd meg, hogy beletekinthessen mindenki! ? * Dömötör Sándor kecskeméti gazdálkodó családból származott Született 1841. március 21-én. Középiskolai tanulmányait Kecske­méten és Pesten végezte a Piarista-rend fő­­gymnáziumában. Ugyanitt 1859-ben kitünte­téssel tett érettségi vizsgálatot. Ekkor e rend, melybe két évvel előbb belépett, szegedi főgymnáziumába küldte tanárnak. Egy évi (1859-60) tanárkodás után a Szentgyörgyön újra szervezett rendi theologiára ment, de másfél évi theologiai tanulmány után a rend­ből kilépett s Pesten az egyetemen a jogi fakultásra iratkozott be. Mint pesti jogász saját munkájából tar­totta fenn magát, tanította a Gajári-, Peja­csevits-, Markovits és Simoncsits­ családok közép- és főiskolai tanuló fiait. Mint negyedéves jogászt szülővárosa 1867 ben hazahívta s ettől kezdve mint al­jegyző, majd telekkönyvvezető, előbb a vá­rosi közigazgatásnál, azután a városi, később a kir. törvényszéknél munkálkodott kir. köz­jegyzővé történt kineveztetéséig (1875. ápr.). Közben kitüntetéssel letette az ügyvédi vizs­gálatot, volt fél évig a kecskeméti ref. jog­­akadémián kisegítő tanár és az itteni ügy­­védegylethez is beküldött közjegyzői törvény­­javaslat előadója. Közhiedelem, hogy sokan, ha más vi­szonyok és körülmények közé kerültek volna, talán más emberekké is válhattak volna: talán jobbakká, érdemesebbekké, nagyob­­bakká, vagy talán rosszabbakká, haszontala­nabbakká, kisebbekké. Valószínű, hogy így van. Az azonban egészen bizonyos, hogy Dömötör Sándor, bárhova helyezi vala a Gondviselés, mindenütt egész ember, derék férfiú lett volna. Mert ő teljesen kialakult, határozott egyéniség és jellem a szónak szép értelmé­ben. Jellemének pedig alkotó elemei: a mély, de soha nem türelmetlen vallásosság, az em­berszeretet, a kötelességek lelkiismeretes tel­jesítése, a munka szeretete és megbecsülése, továbbá az a tántoríthatatlan meggyőződés, hogy az élet, melyet Istentől kaptunk, nem a magunk kedvteléseinek kielégítésére és önző érdekeink megvalósítására szolgáló magán­­tulajdonunk, hanem olyan közvagyon, mely­hez a család, a társadalom és a haza is jogot formálhat és végül az a nemes élet­­felfogás, mely szerint minél több jóban ré­szesít valakit a Gondviselés, annál többel tartozik embertársainak. Bizonyos, hogy Dömötör Sándor az ő jellemvonásainak egynémelyikét a szülői ház­nak és nevelésének köszönheti. De a leg­többje saját szerezménye, mert szilárd aka­ratának és a magasra kitűzött erkölcsi cél állandó szemmel tartásának és követésének eredménye. Ahol pedig a jellem­ ilyen ala­pokon nyugszik, ott a lelki derékség és az élet értékes volta minden viszonyok között biztos. Midőn mint kinevezett kir. közjegyző 1875. aug. 1-én közjegyzői irodáját meg­nyitotta, csakhamar megmutatta, miként lehet egy uj intézményt megkedveltetni, iránta bi­zalmat kelteni s neki tekintélyt szerezni. Ő a közjegyzői intézményt a jogrend fontos szervének tekintette, mely, ha jól működik, felbecsülhetetlen hasznára válik az államnak és az egyes polgároknak egyaránt. Ez a szellem uralkodott kezdettől fogva irodájában. Alapos jogi tudása, szeretetreméltó türelmes modora, mellyel időt és fáradtságot nem kímélve világosított fel mindenkit ügye­­bajának minden részletéről és következmé­nyeiről, soha nem ingadozó igazságossága, mellyel egyaránt képviselte és óvta mind

Next