Alföldi Hiradó, 1908. szeptember (1. évfolyam, 29-53. szám)

1908-09-01 / 29. szám

Egyes szám ára 2 fillér.________________________________ ELŐFIZETÉSI ÁR: ^ ^ ^ Sz.^ A „Nyilttér* sora 40 fillér. - Szarvas-utca 3. szám. — FÜGGETLEN W fl P I L fi P. Kedd, (28. szám). ± (f . Pet'erdT'iTdor. 1908. szeptember 1. Kedd, (28. szám). '/ New-York és Gsacza. (V. E.) Árkövy Richárd, egy orvos­­professzor sok reményre jogosító fia New­ Yorkban a kinyitott gázcsap alá feküdt és gázmérgezés következtében meghalt. Ez a fiatalember, aki három év előtt általános feltűnést keltett „Magyar­­ország agrárpolitikája“ című munkájá­val, amelyért nagyobb ösztöndíjat is kapott, mielőtt lecsukta volna a szemeit, levelet írt a new-yorki rendőrségnek. Ebben a levélben azt írja, hogy a neve gróf Árkövy Richárd és legjobb barátja a Vanderbilt Gladys férjének, Széchenyi­­ László grófnak. Diplomáciai pályára­­ készültem — írja utolsó írásában — fé­­­­nyes jövőnek néztem elébe, de a sors könyörtelenül tönkretett. Dragonyos had­nagy voltam az osztrák-magyar hadse­regben és tagja vagyok az osztrák zsoké­klubnak. Árkövy Richárd nem volt gróf, dra­­­­gonyos hadnagy és legfeljebb csak ki-­í­vülről látta az osztrák zsokéklubot. Ha­zudott. Itthon sikkasztott és váltót hami­sított és az utolsó órájában ráfogta magára, hogy ő azon körökbe tartozik, amelyek tagjairól általában legkevésbbé teszik fel, hogy gazemberek volnának. Az Árkövy Richárd elzüllött és ita­loktól megtompitott agyában, a ki nem aludt részegség homályosságával vonul­tak fel a megalvadt, eltunyult képzetek arról a jövőről, amit az élete során ma­gának álmodozás közben már megadott. A köztisztesség és a becsülés. A szere­tet és a méltánylás. A megértés és a dicsőség. A vagyon és a jólét. A boldog­ság és az előkelőség. A fölény ezrek fölött a hódolat. Akkor szétnézhetett a szobájában , és eszébe juthatott, hogy nincs kifizetve a lakbére, a ruhája hónapok óta a zá­logházban van , keresztülfuthatott a szá­jából fel az agyába az éhség kínozó érzése, hogy nincs mit ennie. A zsebében nincsen semmi, a cipője lyu­kas, a condrája lerongyolódott és foltos, az arcán kiütött a szakál, a haja kócos és hosszú, a hangja rekedt a lumpolás­tól, a tagjai gyengék és a melle hördül. Senki sem törődik vele, az utcán rá se néznek, észre sem veszik, a lakására csak sompolyogva juthat, hogy a gazd­asszonya ne követelje a házbért, az emberek kitérnek előle és a gyermekek visszahúzódnak, ha látják. A becsület helyett váltóhamisítás, a vagyon helyett sikkasztás. Ez a valóság rettenetesen égethette a koponyáját. Kimélyesztett agybaráz­dáiban tüzesen loboghatott végig a ke­serűség és a kijózanodás. És mindenét oda adta volna, ha visszatérhetett volna az életében ahhoz a ponthoz, ahol még nem volt semmi se elrontva. Boldog lett volna, ha valaki, egy pincér, aki még a régi időből, a borravalóiból is­merte és nem tudott volna semmit a bűneiről, a becstelenségéről, odaállt volna elébe, hogy „Nagyságos Uram“. De nem­ jelentkezett senki. Nem ismerték. Nem tudták, azelőtt hordár volt-e, vagy királyfi, kocsis vagy bank­direktor? Egy kivert kutya, világ sze­métje, mire sem jó, ismeretlen hulla lesz ő, ha valamikor az egyik híd mö­gött, vagy a szántóföldek pipacsai kö­zött egy ebek által kikezdett tetemre bukkannak. És durva rendőrcsizmák belé­­rúgnak, mert hivatalos dolgot adott neki, hogy: „A gazember még most is kelle­metlenkedni akar.“ Ezt akarta ő elkerülni. A new­­yorki rendőrtisztviselő, aki a levelét fel­bontja, némi tisztelettel gondoljon rá, elszegényedett mágnásnak tartja, aki ön­hibáján kívül, de mindig korrektül ju­tott ide — mondjuk szerencsétlen sze­relem, kártyaveszteség miatt — letört gavallérnak, aki hű maradt a becsületé­hez. Egy gróf, egy dragonyos hagnagy, a zsokéklub tagja és gróf Széchenyi László barátja! Az ilyen halott fölött a riporterek is meghatottan mondják, hogy: szegény, leveszik a kalapjukat és cik­ket adnak neki a lapban. Ez az elégtétel kellett neki. Hadd higyjék annak, ami akart lenni. És a rideg rendőragyak kiderítették hogy hazudott, a lapok szertevitték a világba, hogy az utolsó pillanatában is füllentett és mindenki megvetette. Ő pe­dig eltorzult arccal pihent a gázcsap alatt és azt hitte, hogy sikerült félre­vezetni az embereket. Ezalatt pedig itthon, Csaczán egy elkeseredett ember elhajít magától min­den ismertetőjelet, a zsebkendőjéből és a fehérneműjéből kivágja a monogram­mot és a gyorsvonat alá fekszik. Lejiu­­tatja az arcáról a bőrt, cafatokat vágat le a húsából, letépi magáról az orrát, fülét, haját a kerekekkel, kettészakíttatja az inait és széttöreti a csontjait és bol­dogan mosolyog, hogy senki sem tudja, ki volt ő, mielőtt megsemmisült volna. Papválasztás Kiskunfélegyházán. Tegnap, vasárnap délelőtt folyt le az új templomi választás. Mint már lapunk előző számában jeleztük, a pályázók közül egyedüli győztes Toldy Jenő Kalmár-kápolnai lelkész lett, noha napokkal előbb minden követ meg­mozgattak az ellenjelöltek és annak kortesei, így például házról-házra asszonyok, öreg nénikék mentek a képviselőkhöz, hogy azok feleségeik útján valahogy érvényesítsék be­folyásukat. A választásról különben a követ­kezőkben számolunk be: dr. Molnár Béla polgármester pont 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést, mely — mint előreláthatóan — igen népes volt. Ezután előadó főjegyző felolvasta a pályázók névsorát, mire a képviselők harsány zugó felvilágosításokban s éljenzésekben tör­tek ki Toldy mellett. Majd dr. Szolnoky Lajos állt fel szólásra, amiből ugyan édes-keveset lehetett kivenni a nagy éljenzés közepette; miután pedig névszerinti szavazat kéretett a többi pályázók részéről, az elrendeltetett. Sza­vazat­szedő bizalmi férfiakat dr. Hoffer József, Lengyel Imre és Szabó Sándor képviselők választottak meg. A szavazás ezzel kezdetét vette és leadatott összesen 171 szavazat; ebből Toldy Jenő 134, Zámbó Dezső 31, Szi­lágyi László 6 szavazatot kapott. A polgár­­mester ezután Toldy Jenőt, mint megválasztott plébánost jelentette ki, egyben üdvözölte. Erre Toldy szép, hosszú szavakban megköszönte a képviselőtestület bizalmát és kérte, hogy azt jövőre is tartsák meg iránta. A közgyűlés zugó éljenzés közepette ért véget. Újdonságok. Tanácsok a tanuló ifjúságnak. Iskolaév előtt. 1. Jobb egy biztos szekunda ma, amit kijavíthatsz, mint holnap egy elégséges, ami bizonyítványodban holtodig elkísér. 2. Csak mint algimnazista dohányozzál. Tizenötéves kortól felfelé csak a cukor szopása méltó. 3. Az önképzőkörben ne add be Tompa Mihály verseit és Rákosi Viktor humoreszkjeit, mert mit fogsz akkor plagizálni felnőtt korod­ban, ha már elismert író leszel? 4. Nem illik reggel 8 órakor a polgári is­kola elé menni, 12 órakor pedig a felsőbb leányok elé a női ipariskolához. Már diákko­rodban szokd meg a ragaszkodást és hűséget, akkor a válóperes ügyvédek elmehetnek dijno­­koknak. 5. Orvosi bizonyítványt ne hamisíts, mert ez becstelenség és erre rájöhetnek. Inkább mondd az orvosnak, hogy hasgörcsöd van; ezt t. i. biztosan nem lehet megállapítani soha és még a katonáknál is respektálják; ahol pedig a halottak is szimulánsok és a fülfájás ellen is csak komótcipőt rendelnek. 6. Mennél több melléktárgyat tanulj. Ma

Next