Alföldi Hiradó, 1908. december (1. évfolyam, 106-126. szám)

1908-12-01 / 106. szám

1908. december I. Essies árse­­ fülés5. Kedd, 108. szám. Előfizetési ár: SS J? Központi szerkesztőségés ■ b W* mim W an mm p m a pp pggp pp kiadóhivatal: is nr Elír ni uiRnnn U II ill |l iS I Is­­ I* IIII fi Ftlévre...............7.— kor. Mii­ ffigja K SbS WBS$ máé M 1 fi É P £ sTfl IfJÉj Fiók-szerkesztőségek és Negyedévre ... 3.50 kor. • * ^ mim HV A M lm ÄS­. IH! 4S, JHt SUV W kiadóhivatalok : a T-r-e-r­r FÉLEGYHÁZA, Szarvas­ u. 3. sz. A „NYILTTÉR sora 40 fillér.___________________ FULGETVE^ W ft P ! !. ft P, NAGYKÖRÖS, Deák-tér 1. Főszerkesztő: Kiadja: ~ j Felelős szerkesztő: FÉLEGYHÁZA, Szarvas­ u. 3 sz. NAGYKÖRÖS, Deák­ tér 1. Felelős szerkesztő : AZ ALFÖLESI HÍRADÓ UJSÁGVÁLLALAT.­­ Dr. TáfiFF Lajos. Esz. Táfff­f* Lajos: A vasúti forgalom biztonsága. A rendelet, melylyel a mind sűrűbb vasúti balesetek alkalmából a kereske­delmi miniszter a vasúti tisztviselők lel­kiismeretéhez fordul, a közönség való­ságos fellélegzéssel fogadja. Hogy a kormány és közönség mint érez a magyar vasutasok iránt, az eléggé bebizonyult a súlyos áldozatok vállalá­sával, melyeket az ő fizetésrendezésük az állam s a közönség számára jelent. Ha tehát, amit nem lehet tagadni s amit a sokasodó balesetek kiáltanak világgá, a vasúti szolgálat körül bajok vannak s e bajok miatt a miniszternek bizonyos fokig a vasutasokon kell kereskednie, akkor igazsággal és önismerettel egy ke­véssé bizony magukra kell vetniök,­­ ha nem is egyenkint kinek-kinek magára, de a státusok kebelében kifejlődött ál­lapotokra, melyekért nem felelhet más, mint ők s melyeken nem is változtat­hat más, mint ők. A miniszternek az államvasutak igazgatóságához intézett rendelete nem is kerülgeti, sőt inkább megállapítja és nevén nevezi a bajt: a fegyelem meg­­lazulását, melynek egyenes következése a vasúti szolgálat pontosságának meg­­lazulása. Ha van szolgálat, amely a legszélsőbb pedantériát követeli, úgy a vasúti szolgálat az, mert a vasúti üzem az, amelynek csak tökéletesnek szabad lennie, pontosnak, akár a gép működése. Amely vasúti üzem e fokon alul marad, azt akár be is lehet szüntetni, mert arra nem lehet életeket és vagyonokat bízni. A vasúti szolgálat nem lehet jobb vagy rosszabb, annak csak kitűnőnek szabad lennie; a vasúti szolgálatnak olyan pon­tosnak és biztosnak kell lennie, mint ismételjük, a gépének s ha ennek az a föltétele, hogy a vasúti tisztviselő és munkás fegyelmezett legyen, akkor e fegyelemnek is vasfegyelemnek kell lennie. Erről nem lehet vitatkozni. Ezt el kell ismernie még az anarkistának is, legfeljebb azt teheti hozzá, hogy ő a vasúti fegyelem, szolgálat és üzem meg­­lazításával épen azt akar, anarkiát, mely felborítja a forgalmat s felborítja az egész termelési és gazdasági rendet, mely a mai világban összenőtt a köz­lekedés ügyével. Ez nem az­t jelenti s nem hisszük, hogy épen Kossuth Ferenc, épen a le­hetőségig szívére hallgató államférfiú úgy értené, hogy a vasutas nem ember s nincs joga érdekeivel törődni és bol­dogulásáért küzdeni. Ez a joguk mindig megvan, és megmarad még az után is, hogy mint a közelmúltban történt, az állam ez alkalmazott m­iért meghozott minden áldozatot, amire mai pénzügyi helyzetében egyáltalában képes. Csakis arról van szó, hogy a vasutasnak az a természetes joga, hogy önmagával és helyzetével törődjön, ne ütközzék össze a vasúti szolgálat abbeli természetével, hogy annak népszerű­en pedánsnak, ka­tonásan fegyelmezettnek kell lennie. A vasutasokon áll annak bizonyí­tása, hogy ez a kettő megfér egymással és rettenetes volna, ha az bizonyosod­nék be, hogy nem fér meg. Rettenetes volna első­sorban a vasutasokra nézve, mert ez azt jelentené, hogy az a ma­gukkal való törődés, amely minden más rendnél természetes, önálló természet­­ellenes és megengedhetetlen , azt jelenti, hogy a társadalom választás kényszerű­sége előtt áll a vasutasok érdeke és a szolgálat érdeke között és nincs benne kétség, hogy habozás nélkül melyiket választaná, melyek volna kénytelen vá­lasztani. Nem­ hisszük, hogy erre a válasz­tásra igazán szükség volna, még ha vasutasainknak sokkal több és komolyabb okuk volna bérharczokra vagy egyéb mozgalmakra, mint aminek most vannak, a fizetésrendezés s a szolgálati pragma­tika meghozatala után s a mai igazán szociálpolitikus regime alatt. Nincs olyan emberi, szociális és hivatali jog, mely­nek gyakorlásával a vasutas szolgálatban ne lenne a legteljesebb pedantéria, fe­gyelem, sőt önfeláldozás határain belül maradni és ismételjük, ha bebizonyo­sodnék és a vasutasok bizonyítanák be, Sóhaj... Sóhaj száll a messzeségbe A két szemem fürdik könybe Bánatosan, halkan mondom : »Ha majd egykor kis angyalom“ Nem leszünk majd olyan távol A boldogság nem lesz álom Bánatot, bajt nem érezünk „Ha új életre ébredünk.“ A madár is azt dalolja A szellő is azt suttogja Vágyakozva, szeretve Őt „Kérni fogjuk a Teremtőt.“ Felvidulva, reménykedve Köny felszárad a szemembe Add Istenem, kérve kérünk „Oh, hogy egymásé lehessünk.“ Búzavirág. Lajos bajor hercegnél. München, november 18. Mikor néhány nappal ezelőtt a Wittels­­bach-palota vörösfalú tömegét először meglát­tam, nem valami jó hatást tett az reám. A magas, szinte óriási ablakok, a kopottas vörös falak, a palota előtti kert lom­bhullató fái bi­zonyos melanchólikus érzésre hangoltak. Tudja a jó ég, az ember a ház külsejéről következ­tet annak a lakóira. Barátságos hajlékokban rendszerint barátságos emberek laknak s mikor a ház rideg hatást tesz a szemlélőre, a leg­több esetben azok, akik benne laknak, sem sokkal rokonszenvesebbek. Ez egyszer azonban alaposan csalódtam a feltevésemben, mert a rideg Wittelsbach­­palota lakója. Lajos bajor királyi herceg, a legrokonszenvesebb ember, akit csak az ő magas társadalmi körében találni lehet. Mikor tiszteletemet tettem udvarmesternél, Leonrád báró kamarásnál, neki is az volt úgyszólván az első szava, hogy a herceg örülni fog, ha kihallgatást kérek tőle, hiszen nagyon szereti a magyarokat. Különösen pedig, ha valakivel a történelemről s általában közérdekű dolgok­ról beszélgethet, akkor a szeretetreméltósága még fokozódik. Évente többször hosszabb időt tölt magyarországi birtokán, a vasvármegyei Sárváron s olyankor szinte keresi az alkalmat, hogy minél több magyar úrral megismerked­­hessék. Nemcsak a hivatalos személyeket hivja meg magához, mint a királyi családok tagjai s más előkelőségek szokták, mintegy a köz iránt való köteles udvariasságból, hanem szívesen látja a környék földbirtokosait s más intelligens elemeit is magánál és a vadásze­md alatt bi­zony, mikor a herceg ott tartózkodik, alig hangzik más szó a sárvári kastélyban, mint magyar. Mert a királyi herceg, mint magyar földesur, kötelességének tekintette, hogy meg­tanuljon magyarul s az ur után követőkre ta­lált ez az előzékenység az udvari alkalmazot­takban is, akiknek a magyar idióma már szin­tén nem idegen. Mikor pedig az egész fen­séges család ott tartózkodik — a királyi her­ceg neje estei főhercegnő, családja pedig több lányból áll — akkor az egész hercegi család bejárja a birtoka közelébe eső falvakat, hogy az ottani földbirtokos családokat meglátogassa. Csoda-e aztán, hogy annyira szeretik őket Vas­­vám­egyében, amilyenre ilyen magas állású egyéneknél alig van példa ? Egy nap délutáni három órára kéretett magához a királyi herceg. Nem tagadom, bi­zonyos elfogultsággal léptem be a Wittelsbach­­palota kapuján, hisz az, aki így kitüntetett, hogy külön kihallgatáson fogad, a bajor királyi trón örököse, Luitpold régensherceg fia. És bármennyire meg voltam is róla győződve, hogy a magyarokkal szemben minő kitüntető­­leg szeretetreméltó, az a körülmény, hogy nem egy nagy társaság tagjaképen jelenek,, meg előtte, akihez esetleg egy-két barátságos szót szól, hanem úgyszólván párbeszédet fogok majd vele folytatni, némileg izgatott. Pontosan jelentem meg, de az udvarmes­ter azt mondta, hogy már már ő a királyi fen­sége. Mikor aztán felnyitották előttem a dol­gozószoba ajtaját, elém sietett egy kedves arcú, rokonszenves, 60 év körüli üveg úr, aranyfoglalatú pápaszemmel, fekete szalon­kabátban. pisz Fuvarosok és bérkocsisok figyelmébe! Egy zsák szecska 35 kr. Naponta friss tengeri dara 100 kg. frt. 8.10. Szigeti Mór és Társánál Csongrádi-nagy-u. 8. sz.

Next