Alföldi Hiradó, 1909. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1909-02-02 / 26. szám

Végzetes szerkesztői üzenet. (Egy ifjú költő keserve.) Írta : Kenézy Csatár. (Vége.) Betértem a nagy sörcsarnokba egy po­hár sörre. Ott van gyülőhelye az aranyifju­­ságnak. Nagy zaj ütötte meg fülemet, de abban a percben, hogy beléptem, mintha ketté vágták volna a beszédáradást, néma csönd fogadott. Egyik nemes barátom, uram, ügyet­lenül gyümöszölt valami újságlapot a zsebé­be, a többi a száját egyengette és komoly­ságot erőltetett az arcára. Nagy volt a gyanúm, hogy én forogtam szőnyegen. — Nem mondanátok meg, mi lest ma benneteket ? Semmi válasz. Néhányan fölkelnek. — Fizetni­ menjük, elhal a leves. — „Künn a mezőn“, böffentette el ma­gát valamelyik léhűtő. Nekem se kellett több. Az illetőhöz ro­­­hantam vérben forgó szemekkel. Magyarázatot f­ordítottam, mint a siva­tag királya. — Az a legkevesebb. Megadom. Hanem ne szorítsad úgy a nyakamat. Ereszd el. Úgy. Szervusz! Elfutott előlem, kisiklott a körmeim kö­zül. Magamra hagytak. Ha nem is mondanám, elhihetik kegye­­i­tek, hogy rosszul ebédeltem. Nem ízlett semmi. Alig vártam, hogy a kaszinóba mehessek a­­ rendes partira. A komponisták későn jöttek, s mintha csak összebeszéltek volna. Furcsa­­ hangulatban volt valamennyi. Mára egyiknek­­ se volt kedve a kártyához. Erőltettem őket, nagy nehezen engedtek felhívásomnak. Pedig­­ ha az ember erőlteti a dolgot, bizonyosan veszít. Vesztettem is, egyik szomszédom ki is­­jelentette áperte, hogy „éppen olyan kár­tyázó vagyok, mint — költő“. Azaz: csapni való. Igen érzékeny oldalról támadtak meg. — Ne gorombáskodjál, Guszti, kérlel -s­­em. — Eh, eredj a pokolba, vagy ki — a mezőre! Megbánta az utóbbi szavakat, látszott a fészkelődésén, de már késő volt. Kitört a vulkán. — Mit jelent az a mező, kiáltottam égő arccal. Akarom tudni. — Mit jelent ? Nesze, olvasd ! Azzal elém tolta a „Ne felejts“ cím­ű újsá­got. Odatekintek és olvasom. „Sp. Z—ó ur-­­ nak, „Künn a mezőn“. Dehogy! A papírko­sárban hatol az ön pacsirtája. Kháosz.“ Ah! tehát ez a rejély kulcsa. Elmosolyodtam s egyszerre lehűltem. Nyugodtan visszaadtam az újságot. — Az a „Sp, Z—O.M úr nem én vagyok. Az üzenet nem nekem szól. — Nem-e? hát ugyan kinek? Ilyen kezdőbetűje senkinek sincs az országban, csak neked. Sperál Zénó csak egy van a szá­razföldön. — Már pedig nem nekem szól. Ha nem hiszed, azt se bánom. — Nem hiszem. — De — szavamra mondom. — Még akkor se hiszem. — Arcátlan vagy. — Helyes, . . . megverekszünk. — ügy van. Ő ment balra, én mentem jobbra. Kevés vártásra jöttek a megbízottak. Én is megneveztem a segédeimet. * Holnap, hétfőn, reggeli hat órakor lesz a vérontás karddal. Súlyos feltételek mellett. Vagy az én fülemet vágják le, vagy én talá­lom Guszti pajtást úgy fejbe vágni, hogy — attól koldul. S mindezt annak a szerencsétlen üze­netnek köszönhetem, jobban mondva, annak a titkos poéta úrnak, akinek neve egyforma az én nevemmel. Bizony bajba vagyok Szerkesztő úr, mert a párviadal végzetes lehet rám nézve. Ne le­gyen meglepetve, ha holnap ily tartalmú sür­gönyt kap : „Véres párbaj. Sp. Z. és B. G. véres párbajt vívtak. B. G. az orrán sérült meg, Sp. Z. pedig a fülét vesztette el, a bal fülét.“ Egy szives tanácsot adok ezúttal Szer­kesztő úrnak. Jövőre a Szerkesztői üzenetek­ Ennes száta­ára 4 trillér. - i ni irfr­MMBimi im i mn*n w—to ti mrmiTim­mnittaa ——■ m■ m­a~ - tm 'iniftumi n un rmi r mnfii might nrm­­d——wi n i maim­«— Előfizetési ár: 00 W Központi szerkesztőség és Helyben, házhoz hordva: MR. 6»* —I g&B* mp* ggMb Wf f W^B BXmtk áiltSk kiadóhivatal: Egész évre...............16 kor. *J?|§ M Sr'S HrWj 0 I | 1 BfW jtOT SfO 'J| Jslfi KECSKEMÉT, Pálikola-tér 119 Fi­tirt .......................I kor. m 18 9 jBL­­S H W 0 0 M­fSLJBf 3 Ba JSr m ■ §§ Bj 0 0 A lapot illeti) össze* ki isteményaá Negyedévre..................4 kor. 9 9 9 aSaS» 8| Sj jpr 3 |S |V ||pw| 0 gggfe ff (KJ § 0 |sj |j| ide intéeendok. «jr? r*It III II ll II1 fl | fl tv ti il s­zv t,"7-y­­. * Félévre...................ii.­ kor. VI Haj fi mm Hál ifefi M 1 ! M M­i «TM llái Fiók-szerkesztosegek es Negyedévre ... 5,50 kor. ^ 1111 ■■■ am msem uw a» * TM Mm mwp kiadóhivatalok : — fÉLEGYHÁZA, Szarvas­». 3 sz A „NYILTTÉR" sora 40 fillér. FÜGGETLEN NAPILAP, NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1. B8HPP’g»g«l7Vl^l"WIr ■.«n­is nui»»jil" N­ ■« »isniffwisi MiWIttWHVI»i SWnMBMEfBSW« UTi­TrurtlTI 1 r—n—fltlU'i' III n m II |l*l HHHN­HUtmjl.fi I IHM» f Felelős szerkesztő : Kedd 26 szám. 1909. február 2. dfflinski i&owats Jenő. ___ ______________________________________. ____ i ft nemzet­­teremtés uj korszaka. Irta: Szudy Elemér. Az igazi civilizáció a népszellemek nagy vetélkedése. Küzdelme a tudásnak, az akaratnak, vitézi tornája a géniusz­nak, valami csodás, örökkévaló vágyódás az új, a hatalmas, a megfoghatatlan után, amelyet élő alakba, szívet és lel­ket gyönyörködtető formákba öltöztet az író, a művész, vagy akár a tudományok­­ páncélos lovagja, aki maga is művész,­­ alakítója, öntudatra ébresztője a termé­szet nagy képleteiben élő világszellemnek. A civilizáció két nagy erő-emeltyűje tehát a tudós és a poéta. Az ő vállai­­­­kon nyugszik a kultúra egész épülete,­­ mindaz, ami a földön emberi alkotás, szóval a történelemnek szerzett tulajdona. Ha a két erő harmonikus egységben munkál közre, akkor nagy és tökéletes eredmények születnek, de ha a művészi zse­ni és a tudományos gondolkodó nem értik meg egymást, s a művészet nem szívja fel a tudomány igazságait, akkor létre jönnek az emberi szellemnek azok a fonák, hóbortos és revolúciós korsza­kai, amelyek sokszor veszélyeztették már a nélkülözhetetlen kulturális egyen­súlyt, mely minden haladásnak legfőbb biztosítéka. Bámulatos rendszerességgel válta­koznak a népek életében az alkotás harmóniájának és diszharmóniájának korszakai. Meg fogjuk állapítani, hogy a magyar szellemi fejlődés mai állapota egy különös átmenet a szertelen disz­harmóniából egy magasabb harmóniába, amikor maga a tudomány és művészet­­ennek a két fogalomnak a mi sajátos viszonyaink miatt alább más értelmet és jelentőséget kell adnunk) nemcsak megértik, hanem ki is egészítik egymást. Ez az eljövendő periódus lesz a nemzeti teremtés korszaka. A rég várt, a messiásos idő, amelynek eddig csak hírnökei, kóbor lantosai akadtak, akik talán bevilágítottak egy-egy századot dicsőségükkel, ragyogásuk azonban még­sem intenzív, áldást hozó fényforrás, lángjuk jóformán ellobogott, tüzük ki­égett, piros északi fény. A nagyok, az igazak, a világraszóló eszmékkel teljesek csak most jönnek, hozza őket az idő, a kor, hozza őket a saját erejük, hozza a harmónia. Csupa forrongás, befejezetlen ala­kulás, félbemaradt kezdés ma az egész magyar élet. Nincsenek korrekt, befeje­zett egészek. Se művészetben, se tudo­mányban, se politikában, se irodalom­ban. Mintha mindenki mindent akarna, és senki sem tudna semmit. Ez csak látszat. Az erők nyers tömegéből még nem váltak ki a vezetésre hivatottak, az egyéniségek, még nem jött el a ma­gyar géniusz szent karácsonya, de égnek már az uj szellem őrtüzei s kidugták apró csillagfejüket az ég kárpitja mögül a jövendőnek, az újnak hozsannát hir­dető seregek. Ős, vad turáni melódiák zengenek bele állandóan a mai nemzedékek fü­lébe. A lelki atavizmus jelei ütköznek ki minden megnyilatkozáson, s ezer egynéhány esztendőnek büszke romjai mögül lassan, észrevétlenül belopódzott a verseinkbe, a képeinkbe, az írásainkba a nagy szarmata síkság puszta hangulata. Erejükben érezzük Tuhutumvér lázas lüktetését, szíveinket álomkóros mongol szimpátiák gyötrik, s egyszerre elfog valami nagy vágyódás a Kelet után. Mi ez, ha nem annak az érvénye­sülése bennünk, ami ősi, ami magyar és nemzeti? De a mi szívünkben egy másik szív is dobog. Ha a Kelet minden álmo­­dásunk oltárköve, szemünk talán épp oly lázas erővel csügg a Nyugat arcu­latján, mintha onnan akarná leolvasni a Price hihinrastara 100 kilogramm 7 forint 80 krajcár­­­i svukul­iwanai a Szigeti Mór és Társánál c.org,^ASica«.

Next