Alföldi Hiradó, 1909. március (2. évfolyam, 49-73. szám)

1909-03-02 / 49. szám

— A vidéki sajtó szervezése. A vidéki sajtó szervezéséről esett szó a minapában. Arról a sajtóról, mely­ről nagyon könnyű a kicsinylés hangján beszélni, de annál nehezebb a feladatát teljesíteni, amelynek gyarlóságait gúny tárgyává szokás ugyan tenni, de nem érdemeit, mert akad ez is, elismerni. De most másról van szó. Mindössze egy-két fővárosi hírlap tette szóvá ama mozgal­mat, amely a vidéki sajtó egyöntetűvé tételét, más szóval szervezését célozta. A szervezés célja az volna, hogy ez a sajtó minél könnyebben tudjon megfelelni feladatának, értve ez alatt különösen az anyagi nehézségek legyőzését. Hogy kik állottak vagy állanak e mozgalom háta mögött, azt a diskréció homálya fedi, épp úgy, akár a szervezés valódi célját, mert voltaképp maga a vidéki sajtó, he­lyesebben a vidéki függetlenségi párti sajtó csak hallomásból tud az egész ak­cióról, jóllehet első­sorban az ő bőrére megy a dolog. Illő tehát, hogy figyelmet szenteljünk neki, sőt talán hasznos is lesz, ha állan­dóan figyelemmel kísérjük, mivel a mód, ahogy a szervezkedést előkészítették, leg­­kevésbbé sem bizalomgerjesztő, gyakor­lati célja viszont legkevésbbé kívánatos. Mert mi egyébb volna az eredménye, mint az önállóság teljes megszűnése; a gyárilag előállított cikkek, amelyek egy­szerre jelennének meg a Királyhágón túl, Felsőmagyarországon vagy Bácskában, devalválnák azt a csekély értéket is, ame­lyet eddig a vidéki sajtóorgánumok föl­mutatni tudtak. Nem vonja azt kétségbe senki, hogy sok fáradságba és nehézségbe kerül a vidéki sajtó fönntartása, áldozatot kíván a szellemi munkája, mint fönntartója ré­széről, de legalább azt nyújtották, ami a maguk é­s közönségüknek éltek. De mi értelme volna annak a sajtónak, amely szakit ezzel a közönséggel s olyat tálal föl olvasóinak, amit a más konyháján főztek. Hogy ezen főzeten azután nagyon meg lehet érezni azt, hogy tartalom nél­küli hig leöntés, azon kételkedni is fö­lösleges. Sok igaztalan támadás éri a sajtót. Egyesek hibái ellenszenvessé tették érde­­metlenül. De legalább olvasták. Elmond­hatni, hogy a legegyszerűbb embernek is elmaradhatatlan napi tápláléka az új­ság. Ha valami, úgy ez késztethetne sza­badabb fejlődésre, a sablontól való sza­badulás törekvésére, a hibák levetkőzé­­sére, mert terjedésével, fokozódó hatá­sával felelősségének köre is terjed. De így, ha harminc-negyven újság jelenik meg egyforma köntösben, egyforma szín­telen tartalommal, nem lesz érdemes arra, hogy kézbe vegyék, mert valódi hivatásá­tól eltérve, értéktelen üzleti vállalkozás­nál nem lesz egyébb. (T.) Igazságtevés. — Irta : Tóth D­ezső. — Katonaviselt ember jól tudja, hogy mi az a „raport“, de azt is tudja, hogy annak két szárnya van, az egyik a jobb szánya, a másik a bal. Az egyiken kér az ember, a másikon kap. Csakhogy amit kap, azt szívesen elen­gedné. Ha rossz a bakancs, lyukas a nadrág, ott a jobb szárny. Ott mondhatja meg a har­cos, hogy látogatóba jött a sógora, a bérma­­keresztapja, vagy az ángjaasszonya, hát ne írják az ő rovására, ha takarodó után pislant vissza majd csak a kaszárnyába. De ha rossz fát tesz a tűzre s ő ellene szól a panasz, akkor csak áhithatja a helyet ál a jobb szárnyon, mert a balra kerül. Ott aztán kivallatják még a kígyót is a bőréből. A kapitány urak igen jó kérdezősködők, úgy értenek ahhoz, mintha teljes világéle­­tükben azt tanulták volna. Akár csak ha a szolgabiró tenné föl a kérdést: — Ki fia vagy ? — Édesapámé. — Hát az apád kicsoda? — Az öregapám fia. — Hát az öregapádat hogyan hívják ? — Azt mondják neki, hogy gyűljön kend­­j­e , Bujdosó János gyalogos egy kis leányra akadt, aki megszólaltatta a szívét. A sok gyil­koló fegyver között, nem éppen az utolsó, egypár gyilkoló leányszem. Illendő dolog, hogy annak a tüzét is visszanyerje a katona. Mikor már a kisujja közé csavarodik a reglama, bí­zón, bátran belekezdhet a szerelembe. De­­ ebben is nagy a különbség a paraszt, meg a­­ katona között. A paraszt azt mondja a leánynak: — Rózsám. A katona meg azt, hogy: — Lótám. A paraszt elveszi a rózsáját, a katona meg elviszi a lótáját, a promenádra sétálni. Bujdosó János gyalogosnál is így tör­tént. Mikor találkoztak, azt mondta a leány, hogy ő Fodor Liszka, a baka erre azzal vála­szolt, hogy ő meg Bujdosó János. Az egyik is, a másik is azt mondta, hogy boldogtalan a kettesben, aztán kitalálták, hogyha összeadják a boldogtalanságukat, hát könnyebben elvisel­hetik. Ebben a rózsás állapotban történt, hogy a kimaradási engedélyt, még jó két órával megtoldotta a gyalogos. S mikor visszakerült, akkor már a ra- r­­­port balszárnyán mutattak neki helyet, ahol eképpen beszéltek hármasban, a kapitány ur,­­ az őrmester ur, meg a baka: A kapitány ur: Hol jártad az éjszaka! A baka: A Betekintsbe jártam a táncot, jelentem alásan kapitány ur, A kapitány ur: Mi az a Betekintsbe ? A baka: Kurta kocsma, kapitány ur. A kapitány ur: Ez se nem értek, őrmes­ter ! Mi más neve kurta kocsmának ? Az őrmester: Bumszti. A kapitány ur: Ahán­y most értek. S miért nem jöttél, in die Kaserne um zwei Uhr ? A baka: Nagy sora van annak kapi­­­­tány ur. A kapitány ur. Őrmester: Mit tesz az, nagy sora van? Az őrmester: Azt akarja mondani, hogy valami deréktiloló dologban keveredett. A kapitány ur­­ja ? Hát ott verekedtél. Miért verekedtél ? — A baka: nem kerítek neki nagy fene­ket, kérem . . . A kapitány úr: Őrmester! Ez az ember egy, nagy fenekeiről beszél. Mi az a nagy feneket ? Az őrmester: Hogy egyszeribe kitalálja azt, amit akar. A kapitány ur: Ahán' értek. Beszélj! A baka: Úgy történt, hogy a Liszkával­­ táncoltunk . . . A Kapitány ur: Ki az a Lizi ? A baka: A jövendőbelim, kapitány úr. (Vége köv.) (Egwe«§ 5­»ám éi­*ai 4 fillér* 1 * * * S * *’. Előfizetési ár: 00 W Központi szerkesztőség cs Helyben, házhoz hordva: gHf&g MF B8HSB W??* JggfgBEe t® ^ Ifij kiadóhivatal : Egész évre..............................16 kor. §f @nf| gf 8 8 B |f KECSKEMÉT, F9iskola-tér 119 'í,­ivre .....................................8 kor. SB Sg f§ ifiC. jn HM fn­­*£ 0 0 §§ JfP H 0 S §B H A lapot illető összes küldeményei Negyedévre..............................4 kar. 9 Ejj * ig JS Hg 9 9 || jgifit 19 ij 1 11 i«*e intéződök. Vidékre, postán küldve: BJmg m fe j§| ■ 8 8 8 8 jj» HMal H i||jg MLJ5 8 8 §g B Telefon 1%. *. rffévreevr' ' ; Ti kor. Jfjl JmJf ff sUl SJ| |f&J| ff n | Ifi ||LJf ■■ Fi­ók-szerkesztőségek és Negyedévre . . . 5.50 kor. ® kiadóhivatalok : — FÉLEGYHáZA, Szarvas-u. 3. sí. A „NYILTTÉR" sora 40 filer. FÖfiGETLEN NAPILAP. NAGYKÖRÖS, Deák-sor 1. l|.n> um » l.in|r^ r|»muw^'l ■nitf.mr —W—W>——————o—— ,. . , Felelős szerkesztő: ji Kedd, 49. szám.­­ ,,, , „ 1909. március 2. dalnoki Kováts Jenő. - ----------- 11____________________________ -11 Máról-holnapra. — A kultúra jegyében. — Ezer sebe van az országnak. A társada­lom minden osztálya tele van jajjal, panasz­­szal. Sok a munka; csekély a sallárium, nehéz a megélhetés. A kulturember háta rabigában görnyed. A kultúra felszabadítja az érzések légióját, kicsiszolja, kifejleszti ízlésünket, de ritkán elé­gíti ki azokat. A kulturember benső élete szí­nesebb lesz. Ezer friss hangulat, átsikamló ér­zéshullám, vágy, fölvetődő gondolat támad a lélekben. S mindez kielégítésre vár. Szemünk gyönyörködni kiván a színek beszédes pompá­jában s a klasszikus alakú szobrokban. Fülünk­nek andalító, zsongitó, kedvderítő melódiák kel­lenek. Lelkünk eleped egy-egy szép strófáért, valami fenségesen tiszta gondolatért, valami világjavító szép eszméért. Mindezekből csippel-csuppal kaptunk is valamit. Utazgatunk, jövünk-megyünk, nézgelő­­dünk, vizsgálódunk, látunk, élvezünk sok min­dent. De mindezek mellett maradnak a lélek­nek szelíd kívánságai, hófehér vágyai, melyek Price imlmrirarlata 100 kilogramm 7 forint 80 krajcár n 55 mhU haUCU “ Szigeti Mór és Társánál c..nBrédi-nagy.utc. ».

Next