Alföldi Hiradó, 1909. június (2. évfolyam, 112-143. szám)

1909-06-02 / 112. szám

Egyes szám ár* 4 fillér ___________ . Előfizetési ár: 00 f Központi szerkesztőség és Helyben, házhoz hordva: V H MM *■» MS M M M M W/M MM £90 MM kiadóhivatal: Etfsz ívre................16 kor. TV ■ fi fi g fi| Ili IV fi KECSKEMÉT, Főiskola-tér 119 Negyedévre . . .. 5 kor| fl | L |l | fig | ftf | || fi ll |l - : HblULUI ninHuu — FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3. « A „NYILTTÉR“ sor* 4« filér. FÜGGETLEN NAPILAP. NAGYKÖRÖS, Deák-tér 1. | L - * M ...................."TT -_ . . Felelős szerkesztő: Szerda, 112. szám. ... .... „ 1909. junius 2. dálnokí Kovát» J»nö. Jajkiáltás. Az ország kereskedőinek az a tekintélyes része, mely az Omke keretében a legtekintélyesebb magyar kereskedelmi egyesülést képezi, a múlt vasárnap közgyűlést tartott a fővárosban. A vidékről fölrándult kiküldöttek sok jogos sérelmet, sok alapos panaszt hoztak fel, sok olyan sebet tártak fel, melyre az Omkétől várják a gyógyitó tapaszt. Nem foglalkozunk külön-külön a sérelmekkel, ez a szaklapok dolga, de szóvátesszük a gyűlés tónusát, mely abban az elnöki székből is hangoztatt véleményben kulminált, hogy a kormány ellensége a kereskedelemnek s ennek rovására is gátolja az agrárius irányzatot. Ha igaz volna ez a vád, akkor sem volna egészen az Omke intenciói ellen való. Ami a földmivelő-osztálynak nagyon szegény, túlságosan szegény és nagyon is rászorult az állam segítségére. Ebben az egyesülés főtitkára említette föl a gyűlésen, hogy a magyar kereskedelem legnagyobb baja a nép kicsiny fogyasztóképessége. Nos, ez a fogyasztóképesség akkor fog e emelkedni, ha az állam a földmivelő osztály érdekeit elhanyagolja ? De nem is így áll a dolog. Valójában a kormány s a törvényhozás igen sokat tett s mindig igyekezett tenni a kereskedelem érdekében, természetesen : nem az agráriusérdek rovására. S viszont , amit az agrárius érdekért tett, azt sem tette a kereskedelmi érdek rovására. Ahol, a mienknél fejlettebb országokban, valóságosak az ellentétek agrárius és merkantil érdek közt, ott is a kormányzat, ha gyakorlati akar lenni, nem foglalhat pártot egyik vagy másik ellen, hanem igyekszik ezeket összeegyeztetni, igyekszik politikáját valami élelmes és termékeny középúton tartani a kettő közt. Nálunk a két termelési ág annyira egymásra utalt, hogy nincs is köztük ellentét s ami jó az egyiknek, a nyereség a másiknak. Itt tehát nem is kell ravaszkodni s a két érdeknek, a kormányzaton belül nem kell versengenie s egymásra féltékenykednie. Nem is teszi nem is tette. A kereskedelmi s az iparfejlesztő a politikai kormánynak bizonyára nem volt mostoha gyermeke. Persze elhanyagolni a földmivelő érdeket ott, ahol az ország egyenlőre főképp ebből él, nagy veszedelem volna nemcsak erre, de a kereskedelemre is. Ez azonban csak a múltra vonatkozhatik. Ma úgy állunk, hogy a kormányzat vezérlő és irányító munkája fel van fügesztve s a politika sujpontja a kormányzatból a társadalomba helyeződött át. Ilyenkor tehát még a jogos fel-s kiáltásnak nincs értelme, mert tulajdon- ! képpen nincs tartalma és rendeltetése. Ma az a helyzet, hogy az élet működésben fennakadt országot kívülről egységes ellenállás veszi körül. Ilyenkor mentül nevezetesebb termelő ág s mentül nagyobb érdeket s erőt jelent, annál inkább kell, hogy elsősorban a maga boldogulása kedvéért rendelkezésre bocsátkozzék a közérdeknek, tekintet nélkül külön bajai s más termelő ágakkal való jó vagy rossz viszonyára. Amíg ellenség előtt állunk, addig különösen nincs értelme a merkantil agrárius veszekedésnek és vitatkozásnak. Egyformán merkantil és agrár érdek, hogy az ország alul ne maradjon s azt a minden gonoszságban imponáló egységet, melyben például minden osztrák érdekkör összefog ellenünk, ne erősítsük meg azzal is, hogy mi meg ide át hajbakapunk egymással. E tekintetben igazán tanulhatnánk rosszakaróinktól. Ausztriában is gyűlölik egymás a pártok — igazán gyűlölik, nem úgy, mint nálunk, ahol inkább csak virtuskodó veszekedések vannak közöttük. S ott is ugyancsak farkasszemet néz egymással agrár és merkantil törekvés. Mégis, mihelyt felvetődik a „magyar kérdés“ hanem csak a magyar kérdésről hallani, mindenütt és minden érdekkörben egyformán s szinte szó szerint egybehangzóan. Tudják, hogy mekkora s milyen közös érdekük a magyarok pórázon tartása s tudnak találkozni e törekvésben. Rögtön, megbeszélés nélkül. Ösztönből és egyességből. A rekriminálást akkorra hagyják, mikor nincs egyéb dolguk. Ezt kellene nekünk is, mikor annyi, de annyi nehezebb és fontosabb dolgunk van. Gyermekek vasárnapja. A gyermekeké volt a múlt vasárnap, a szegény, elhagyatott gyermekeké, akikre gondoltak a gyermekek is, a felnőttek is és akiknek több ezer koronát — ebben a pillanatban még azt sem tudjuk, mennyit — gyűjtöttek a jóságos szívek, szép leányok, szép asszonyok, akik egész nap fáradtak, jártak-keltek, dolgoztak (— ezt most szó szerint tessék venni —) csak azért, hogy mennél több filléren mennél több züllött, elhagyott gyermeklelket emeljenek ki a posványból, a büsinek a gyilkoló levegőjéből. Virágos, gyönyörűséges szép hely lett a korzó, a sétatér, a templom előtti tér, a Dávidféle üzlet előtt és a Gyenes üzlete előtti tér szépséges látványosság, amelyneka helyére száz jótét-lélek kicsalt sok ezer embert. Sok ezret, akik tudják, hogy tízszer, ötvenszer százszor adóztatják meg őket, — de azért tízszer, százszor adtak: krajcárt, tízfillérest és koronát. És mikor az este leszállott, az emberek pedig számot vetettek magukkal, ezzel nyugodtak meg: — Elfogyott az aprópénzem, de nem sajnálom. Színes és mozgalmas nap volt a gyermekek vasárnapja, ezt fogják mondani és írni a kecskeméti gyermeknapról. — Nem lesz túlzás ebben semmi. Ennyi embert ennyi szeretettel régen láttunk együtt és azt a sok embert, aki kora reggeltől késő estig a korzón hullámzott, százféle mulatság várta, százféle apróság csalogatta adakozásra. Egyik helyen újságot, sorsjegyet árultak, másutt virágokat árultak potom áron. S miközben a grammophon szóit a hölgyek vitatták a járókelőket — Kérem, csak egy fillért adjon ! (És mindenki többet adott azoknak a bájos leányoknak, akik tányérral a kezükben és az ajkukon ezzel a jelszóval szólítottak meg mindenkit, aki elébük került.) — Vegyenek virágot! — Ötven fillér egy képeslap! — Akar Liga-sorsjegyet? Legtöbben, persze adtak a perselyekbe, de nem kértek a pénzükért semmit. A züllött gyermekekért való gyűjtés egész nap szakadatlanul folyt és a gyűjtőknek Kecskemét legszebb asszonyai mutatottak példát. Dr. Egressy Lajos az állami gyermekmenhely igazgató főorvosa mindent elkövetett, hogy ne maradjon senkinek az a lelkifurdalás, hogy nem járultak az elzüllött gyermekek fölsegítéséhez. Szenzációt keltett városszerte Dr. Egressy Lajos eszméje, t. i. összehívta a városunkban lakó kiválóbb amatőr fényképészeket, névszerint Alvinci József, Baghy Béla dr. Fellegi János, gróf Szapáry István, akik közösen megállapodtak Dr. Egressy indítványára, hogy az urnákról felvételeket készítenek. Ezt az ötletes eszmét meg is valósították és pedig oly művészi gyorsasággal, hogy a jól sikerült képeslapokat még a gyermeknapon árusították az urnabizottságok tagjai. Hétfőn összeszámolták a gyűjtést, mely szerint az első napon befolyt az 1. számú ur- Inánál (Dávid Bertalan üzlete előtt 117 korona 158 fillér, II. számú urnánál (Nagytemplomnál) 229 korona 80 fillér, III. számú urnánál (Gyenes S. és fiai üzlete előtt) 93 korona 87 fillér, IV. számú urnánál (Katona-sétatér bejáratánál) 127 korona 24 fillér, V. számú urnánál (Kiosk mellett csak délután volt felállítva) 45 korona 69 fillér, összesen 614 kor. 18 fillér. A második nap eredményét még csak holnap közölhetjük. Kitűnően sikerült az idei gyermeknap. Azt hisszük sokkal jobban, mint a múlt évi, a jövedelem pedig minden bizonyal több lesz. Jogászmajális. Azok a fényes ómenek, melyek a kecskeméti joghallgatók által rendezett jogászmajálist megelőzték, csaknem füstbe mentek az időjárás kifürkészhetetlen szeszélyei folytán. Ugyanis megtörtént az, amire a kecskeméti mulatságok veterán látogatói sem emlékszenek, hogy a jogászmajálist hagyományosan nem a Mükertben táncolták le, hanem az Otthon nagy dísztermében. A rendezőség a legutolsó pillanatban gondolt egyet és röpcédulákon, falragaszokon értesítette a közönséget a jogászmajális Mükertből az Otthonba levő áthelyezéséről. Mindez a végső percben történt, úgy, hogy félő volt, várjon tudomást szereznek-e a majális áthelyezéséről mindazok, akik azon részt akarnak venni. Szerencsének és a rendezőség nagy buzgólkodásának volt köszönhető, hogy hamarosan elterjedt a hír a városban, miszerint a jogászmajálist az Otthonban tartják meg.