Alföldi Hiradó, 1909. július (2. évfolyam, 144-170. szám)
1909-07-01 / 144. szám
Kalászéréskor. Péter és Pál napja minden esztendőben olyan ásatag témával kedveskedik az újságírónak és az újságolvasónak, mint a három sátoros ünnep. Ez egyházépítő két apostol — egyik megtestesülése a bölcsességnek, másik az erőnek — kalászt érlel a búza mezőkön és kalászt érlel az iskolákban. Az anyagi és a lelki gyarapodásáról a nemzetnek szokás ilyenkor sorokat irni s megcsinálni a mérleget emitt is, amott is. Búzatermő mezeinken nem köszönti manapság a régi vidám énekszó az aranykalásszal koszoruzott szenteket. — Vidám aratónóta helyett helyenként a nemzetközi forradalom véres dala sikolt, mely ráncokat ver a gazda homlokán s úgy forgatja a kaszát az aratómunkás kezével, hogy szükség esetén fegyverül is használhassa, aratván vele nem a magot, amit az ember, hanem az életet, amit az Isten keze vetett el. Sötét, vigasztalan kép s gyötrő kétségeket támaszt a saját igazán szerető hazafias lélekben. A múlt vétkeiért lakói-e ez a nemzedék,, vagy a jövőhelyett szenved meg ? Évszázados kórságok lappangó, soha nem orvosolt mérge hatalmaskodott el egyszerre rajtunk, vagy a mai gyűlölködés arra való, hogy biztosítsa jövendő nemzedékek békességét? Fejüket lehajtva zizegnek az aranykalászok s meg nem érti senki: sirnak-e biztatnak- e ? Jól esik e sötét képtől őszinte örömmel fordítani oda, ahol a bölcseség kalászait aratják szorgalmas tanuló hadak ; a szellem, a kultúra, a művelődés, a haladás e hagyomány megszentelte napon tartja az aratóünnepet hová még nem tört be brutális erővel a sztájk szelleme, hol még nem éneklik a forradalom dalát, hol még érintetlen áll az ősi oltár. Szívünkbe nem tolakodik kétség a remény közé, mikor átpillantunk az ifjú Magyarországon, mely ma tér az iskolából a szülői födél oltalma alá. Tiz hónap nehéz munkája után váljék egészségére a pihenés, edzze erőssé, szivóssá, kitartóvá a nyugalom s nyissa meg benne a munkaszeretet és komoly becsvágy új forrásait. Az a köztársaság, a melyben gyerekeink nevelődnek, jól van kormányozva : alkotmánya az egyenlően osztó igazság, fegyvere a tudás és törvénye a szeretet. Fiatal, erővel és bizalommal teljes hadsereg halad a biztos után mindég előző cél felé, amelyet mi már nem fogunk elérni. A cél messze még, mi pedig naggok vagyunk és erőtelenek, akik örülhetünk, ha megadatik nekünk, hogy eljussunk nem az Ígéret földére, csak a Nébó hegyére. Fiaink tanulnak és nevelődnek. Nem ábránd ez, élő valóság, szemünk láttára serdül föl az új nemzedék, a jövő nemzedéke, amely meg fogja őrizni azokat az örök értékű hagyományokat, melyekhez mi nem voltunk eléggé hívek, de mentes lesz azoktól a békéktól, amit mi ránk rakott az még ránk maradiság, amely tiszteli a régit, ha tiszteletet érdemel, de sóváron veti magát mindenre, ami útt a történeti értékek megbecsülése, a természeti törvények megértése és az elemi erők hasznosítása terén. Praktikus józan mégis ideálokért lelkesülő ifjúság hagyja el ma az iskolát, nem is tudva, csak sejtve talán, hogy mi az ő nagy missziója : megváltani és ifjú vérével fölfrissíteni társadalmunkat és közéletünket. Gazdasági haladásunk útja. Egy új intézmény ismertetése. Nem kell gazdagnak születni, hogy gazdaggá legyünk. Óvakodjunk a felesleges kiadásoktól és látni fogjuk, hogy a gazdagság nem az az elérhetetlen magaslat, amelyre talán csak születni lehet. A 48 iki törvények lerombolták az utolsó válaszfalakat, melyek hazánkban ember és ember között fennállottak. Mindenkinek módjában áll erejéhez és tehetségéhez képest annyit szereznie, hogy meggazdagodhassék. Állami intézményeink egész vonalán a demokratikus felfogás érvényesül. A pár fia éppen úgy vállalhat hivatalt, úgy űzhet kereskedelmet vagy folytathat ipart, mezőgazdaságot, mint más ember, éppen úgy meg is gazdagodhatik. Rendkívül sok a mi tennivalónk. Gazdasági hátramaradottságunkból csak úgy lábalhatunk ki, ha a nemzet minden tagja fokozott munkálkodást fejt ki, nehogy a világversenyben az utolsók közé kerüljünk. Országunk sokáig a nyugat és kelet ütközőpontja volt. Népünk ereje a sok százados önvédelmi harcban kimerült. Most nyugodtabb időket élünk. Ám ha látjuk azt a versenyt, amellyel a nemzetek egymás között gyülekeznek, akkor a hazának minden fia tartsa szem előtt azt, hogy saját személyével nemcsak az egyént képviseli, hanem a köznek is tagja, aki munkálkodásával nemcsak a saját, hanem a nemzet sorsát is előbbre viszi. Úgy az egyén boldogulása, mint a nemzeté csak attól függ, hogyan tudja javait összegyűjteni. A javak összegyűjtésének sok módja van. Államférfiaink gazdasági és szociális érzékét jellemzi és dicséri az a sok intézmény, melynek hivatása, hogy ebben az országban a legszegényebb embert is takarékosságra serkentse. Ezek között az intézmények között a legelső helyet a postatakarékpénztár foglalja el, mely a szegény embernek is módot nyújt arra, hogy megtakarított filléreit magának az államnak szavatossága mellett biztos helyen őriztesse és kamatoztassa. Kormányunk a postatakarékpénztár keretében ez év elején egy kiváló szociális érzésekről tanúskodó intézményt léptetett életbe. Hogy a legszegényebb sorsban élő ember is részesévé váljék a nemzet gazdasági életének, alkalmat adott arra, hogy bárki állampapírt vásárolhasson, mégpedig erejéhez mérten kisebb összegben is. A négyszázalékos magyar koronajáradék eddig legolcsóbban 100 koronáért volt csak kapható. Szegény embernek sok pénz ez. De vájjon szabad-e honfitársaink millióit a nemzet gazdasági versenyéből kizárni? Államférfiaink bölcsessége megtalálta a módot arra, hogy a legszegényebb ember is vehessen állampapírt a postatakarékpénztár útján, mégpedig 25 koronás részjáradékokban. Ha a betétkönyvecske meghaladta ezt az összeget, a postatakarékpénztár díjmentesen megszerzi. Ez az intézkedés nemcsak a szegényember sorsán segít, nemcsak az ő takarékossági hajlamát van hivatva fejleszteni, hanem bölcs előrelátással azt fogja eredményezni, hogy állampapírjaink nagy része a belföldön helyeződik el. Bárha minél többen csatlakoznának a nép milliói közül a nemzet felvirágoztatásának nagy táborkarához. W. B. Egyes számára •+ fillér Eiőkizetesi ar: 90 . Központi szerkesztőség és Kora FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3. sí A „NYILTTER“ sora 40 fillér. FÜGGETLEN NAPILAP. NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1. „ ........... Felelős szerkesztő: Csütörtök 144. szám. 1909. julius 1. dalnoki Kováts Jenő. Il ______________________________i __________________ A bortermelők akciója. — Átirat Kecskeméthez. — Azok között a törvényhatósági megkeresések között, amelyek városunkhoz érkeznek, bizonyára nagy érdeklődéssel tarthat számot Esztergom megye átirata, amely a kisgazdák és szőlőtermelők nagy erővel megindult akciójáról ad számot. Esztergom megye átirata elmondja, hogy bár az utóbbi években a bortermelés erősen fellendült s a termés sem volt rossz, a bortermelők helyzete még sem nevezhető egy cseppet sem rózsásnak, mert a borértékesítés terén súlyos akadályok állanak elébük. A borfogyasztasztási adó aránytalan magassága — falvakban 870 korona, városokban 1246 korona — rendkívül súlyosan terheli a termelőket s nemzetgazdasági szempontból is káros. A nagy fogyasztási adó erősen megdrágítja a bort s ennek következtében a szegényebb néposztály körében a pálinkafogyasztás ölt veszedelmes mérveket s e mellett a sörfogyasztás is nagyobb, mint amilyen egy pár excellence bortermelő országban természetesnek mondható volna.