Alföldi Hiradó, 1909. december (2. évfolyam, 271-295. szám)

1909-12-01 / 271. szám

Ügyes szám­ára 4 fillér E&rnetest ar: ff ff J Központi szerkesztődés és fkvben. hézhot hoUvc tefe V 'WKk S239 WT V SV V H SHS ajm­aga kiadóhivatal: e&tsz évre ..... k­ kor. 71 V ff ff f ff ff C^ff KECSKEMÉT, Főiskola-tér lív* ......................' k'v ff ff I BL. *5 5» | ff ff , , Jgt B M ff ff H ff ff ff A apót illdíő Összes küldetni ay s» Vecyedévre . . . ff ff I MM r Jt ff {8 ff ff ägjjS ff ffgff ff ff ff ff 9 ff ide rntézendők. Vidékre, pistin kük! ve ff. Jig ff ft IST ffj ff ff ft ff ff ff Sffjff ff jff^ff ff^ff ff ff ff ff Telefon 139. s r, f^n;TO In- 1.. Ijl| JLjj? fj Ifttti U %Jg 1 || I 1 I fffg laLS mM Fiók- szerkesztőségik­ei Negyedévre . . . ro.so­k... «E» 1» ■ * **® kiadóhivatalok. . . _ NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1. A „NYÍLTTÉR“ sora 13 Kitér. FÜGGETLEN NAPILAP. KISKUNFÉLEGYHÁZA. _ . ... , Felelős szerkesztő: Szerda, 271. szám. „ 1909. December 1. dalnoki Kováts Jenő. Földbirtokos osztályunk eladósodása. A közgazdasági politikának kétség­kívül egyik legfontosabb ága a mező- s gazdasági vagy agrárpolitika. Ez alatt a mezőgazdaság fejlesztését célzó intéz­kedések és teendők értendők, nemkülönö­­­ben pedig azon állami tevékenység, mely ezen mezőgazdasági intézkedések és teendők elvégzésére irányul, avagy általában mezőgazdasági intézmények fejlesztését és létesítését célozza. Hogy ez állami segítség és beavatkozás men­­nenyire terjedjen, az minden a gazda­sági viszonyoktól függ. Ha a mezőgaz­daság helyzete kedvező, akkor kevésbbé várunk az államtól támogatást. Ellenben,­­ ha válságos a helyzete, akkor az állami beavatkozás okvetlenül szükséges. Ma a mezőgazdaság nagyon rossz állapotban van, aminek oka a földbir­­tokososztály eladósodása. A földbirtokra nézve a hitel kétségkívül életbevágó fontosságú és elengedhetetlen. Azonban, mint minden termelési ágnál, úgy a mezőgazdaságnál is a hitel túltengése káros következményekkel jár. A föld-­­­birtokos osztály krízisét vonhatja maga után. Minél jobban eladósodik a föld­­birtokos, annál kevésbbé ura földének. Ilyenkor az ur — mint Schmoller­­ mondja — a hitelező. Ma nagyon ela­dósodott a földbirtokososztály s a gaz­dasági krízis befolyása alatt társadalom és tudomány egyaránt foglalkozik a baj orvoslásának a módjaival. Mégis annak gyökeres megszüntetése főleg az állam segítő beavatkozásától várható. Nálunk a bajok orvoslására min­denekelőtt mezőgazdasági kamarákat kellene létesítenünk. Amíg pedig ezen immár égető kívánság a kamarák felállí­tásával megvalósulhatna, volna egy, a földhitel szervezése szempontjából bizo­nyára fontos javaslatunk. Nevezetesen kívánatosnak tartom a földbirtokososztály személyi hitelének megfelelő szervezését. Ez jogos és méltányos kívánság külö­nösen nálunk, ahol a földbirtokos osz­tály a legkevésbbé van szervezve. Minden megyében olyan szövetke­zeteket kell létesíteni, amelynek fő fela­­data a földbirtokosok személyi hitelszük­ségleteinek a kielégítése volna. Külföl­dön ezt a célt nem csupán szövetke­zetek, hanem takarékpénztárak is szol­gálják. De a takarékintézetek nincsenek nyerészkedési alapon szervezve. Hazánk­ban a személyhitel szervezése összeköt­tetésben van a takarékpénztárak éppen szőnyegen levő reformjával. E kérdés teljesen csakis a külföldi, altruisztikus alapokon álló takarékpénztárak átülteté­sével oldható meg. A kisbirtokos, főleg a földbirtokos parasztosztály e pénzin­tézetekkel szemben ma bizalmatlan. A személyi hitel kifejlődése tehát függ attól is, hogy milyen szoros lesz a kap­csolat a birtokososztály és a pénzinté­zetek közt. Az angol Henry George úgy akart segíteni a bajokon, hogy javasolta a földbirtokok államosítását, ami arra vezetne, hogy csak nagybérlő osztály lenne. Eszméit először az „Our land and and policy“ c. röpiratában tette közzé, melyet azonban érvelésben mesz­­sze túlszárnyal a­­Progress and poverty.“ Ámde terve, a magántulajdon megszün­tetése a földbirtokon, kárpótlás nélkül, közönséges jogfosztás, kárpótlással pedig pénzügyileg kivihetetlen. S ezenkívül bármelyik esetben nem csak, hogy az állami gépezet túlságos összebonyolí­­tását vonná maga után, hanem megszün­tetné egyúttal a föld ameliorációját, mert ehhez föltétlenül az a szeretet kell, amelylyel a földbirtokok tulajdona iránt viseltetik. A fölmerülő földproblémái közül bizonyára a legfontosabb a földteher­­mentesítés kérdése. Számos agrárpoliti- Kus emberek nagy regénye. Csoportokba verődik a falu apraja-nagyja. A férfiak nagyokat hallgatnak és lekonyult fejjel nézik a lábbelijük orrát. Az asszonyok meg­könnyezve és sírva beszélik a szivfacsaró történetet. Balázs István, a déli termetű gazdag pa­­rasztlegény nagyon szerette a szépséges Annát, de a legény szülei nem akarták egybekelésüket megengedni, mivel olybá tűnt a leány viselke­dése, de nagyon szegény volt, mintha a ren­geteg vagyonra vetette volna gyönyörű csillag­szemeit. Pedig hát nem egészen úgy volt. Igaz, hogy Kolompár Pali, a cigányprímás m­egké­­rette Annuska kezét és kosarat kapott, dehát istenem­, csak nem megy cigányhoz, akármilyen prímás is az. No meg aztán nem lehetetlen, hogy vagyontalanul is szerette az istenfélé be­csületes Pista gyereket. Aminthogy szerette el. Megmutatták a világnak, hogy szüleik ellenzé­sére is örökre egymáséi lesznek. Kora hajnal­ban kilopódzkodtak a kertek alá s végeztek ma­gukkal . Balázs István agyonlőtte Molnár An­nát, azután meg önmagát . . . Levelet is hagytak hátra. Megírták benne, hogy egymás nélkül nem élhetnek. Közös sírba tétessenek, de pap ne legyen a temeté­­sen, hanem Kolompár Pali bandája kisérje ki őket az utolsó útra . . . Hogy is tudják ily gyönyörűen kifundálni ? .. . Ilyen eset még nem esett ebben a faluban. Pedig régente is voltak szerelmesek. Mondják is öregek: romlik a világ! — Hát hiszen romlik, — romlik, de olyan szépen romlik! ... így az emberek. A két gyászoló család meg mély fájdal­mában egyesülve, most már csak azon volt, hogy hiven teljesítse a drága halottak utolsó kérését. A pap pénzért sem akarta elparentálni az öngyilkosokat. A cigányok meg ingyen is ki­­kisérték volna a drága halottakat. S midőn el­érkezett a temetés napja, oly nagy volt a gyü­lekezet, hogy nem fért el a tágas udvarban, még az utcán is állottak emberek, öregbiró uram mondott egy rövid mi­­atyánkot, feltették a koporsókat a gyászkocsira s szép, lassú léptekkel megindult a menet. Tizenkét fehérruhás leány égő gyertyákkal ha­ladt legelői, élükön a legszebb leányzó fehér­selyem párnán vitte Balázs István felbokrétá­­zott pántlikás kalapját. A leányok után tizen­két feketébe öltözött legény lépegetett m­éltó­­ságos szomorúsággal, a legelső ugyancsak fe­hér vánkoson vitt egy lefátyolozott megtört menyasszonyi koszorút. Következtek a cigányok Kolompár Pali vezetésével. Mögöttük négy sö­tét paripa vontatta a halottas kocsit, mely után a gyászolók és a nép végtelen sora húzódott lassan, tömören, fel-felzokogva. Úgy játszott a banda, úgy muzsikált Ko­lompár Pali, ahogy m­ég soha! Együtt sírtak az emberek a hegedű szavával: „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele“ . . . Óhajtásuk szerint, pap nélkül, közös sír­ba helyezték őket. Nehezen oszlott szét a nép. A temető közelében laktam . . . Sokáig elnéztem a kis ajtóból, mint húzódnak hazafelé szomorúan, lassan az emberek. Leghátul bal­lagott Kolompár Pali. Fekete képe iszonyú bánatot tükrözött szerelmes, kárvallott lelkéből. Sohasem láttam még ilyen szomorú arcot. Késő este hozzá fogtam, hogy megírjam a történetet. De egy iszonyatos kép lebegett folyton szemem előtt s nem birtam írni. Balázs István rémlett előttem, amint görcsös erőfeszí­téssel öleli véres keblére az átlőtt szivü halott Molnár Annát. A sarokból meg Kolompár Pali nézett rájuk mozdulatlanul s mintha véres könnycseppek gurogtak volna alá bánatos, fekete ábrázatán. Kifordult a toll a kezemből s tágranyilt szemekkel, borzongva néztem a jelenetet. A kísérteties, nyomasztó csendben egy­szer csak őrjöngve, sikoltva felzokog a nóta: „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele!“ . . . Elillan a rémes kép, de megdöbbenti lel­­kemet a hegedű szaggatott, panaszos, csukló kesergése. Majd csönd támad egy pillanatra és észrevétlenül lopódzik fülembe egy másik nóta dallama : „Most van a nap lemenőbe!“

Next