Dél-Pestmegye, 1946. május (1. évfolyam, 1-6. szám)

1946-05-01 / 1. szám

Főszerkesztő: VADÁSZ FERENC KECSKEMÉTI ÁLLAMI LEVÉLTÁR ICctS.ktöífiói#. ivo^suíh-iöf !•/ I. évfolyam, 1. szám. 19*$* «*tW*.­. t­­ lt&c»fcemét é® a Dél-Pest megy­ei járások paNiHtai ketilafk­t. Ára : 800­ 000 pengő. PpIpiaí­t i7PrííPQ7tn • Megjelenik minden vasárnap. ANDRÁSFFY GYULA DÉL-PEST MEGYE a dolgozók fegyvere Írta: VADÁSZ FERENC Vad­­úri főszolgabírók, népnyú­zó kiskirályok, gyilkos ébredő külö­nítmények földjén, iít magyar élet szűkült. Szabad, felemelt fejű dol­gozó emberei, világa. Ősi jusson szerzett földeken folyik a hősies küzdelem a tié­i kenyeréért. Új és régi gazdák váll-váll mellett harcolnak, hogy le­küzdjék az útjukban­­álló nehézsé­geket. Rengeteg még a baj és sok­ra panasz, de egyre több jele­ mu­tatkozik már annak, hogy­­anasz­­kizfás helyett igazuk tudat­ban a harc út­jára lépnek a Hűddel dolgozó emberek. Nem viselik el többé türelmesen sérelmeiket, s lui bántják őket, visszaütnek. Jogaik tiszteletben tartását, de­mokrácia vívmányai dák sérthetet­lenségét ki vá­rják biztositan és -l. yí ' .? •✓>/-*/ tj: jf megalapozzák a köztársaság rend­jét és jövőjét. A magyar föld az övék, véglegesen és visszavonha­­tatanul. Hitvallásuk évszázadoknak szól. A föld azé, aki megműveli Jaj annak, aki hozzányúl, hogy visszavegye­ kinek és kísérleteznek a volt nagybirtokosok. Az ölbehulló nagy­úri életmódról, a minden földi jó­ban tudó dúskálásról nehéz lemon­dani. Porlik vissza a mindig mo­no­k­rca! műveltetett földeket. Ámde minden kísérlet hiábavaló.­­Megvédi a nép ezt, ami az övé.. Kenyeret adott a városnak a falu. Átsegítette sok nehéz időszakon. Megértette a paraszti nép a bányák és gyárak dolgozóinak küzdelmét. Megértette, hogy a híd és szén csata, az üzemek munkásainak küzdelme­­i falu népének felemeléséért és megsegítéséért is folyik, ez egész nemzet főbb holnapjáért. Paraszt­ságunk kenyeret adott a városi dol­gozóknak és adni fog még bőveb­ben a jövőben, mert jól tudja, hogy azzal amit ad, önmagát erősíti, a ‘munkás-paraszt harci szövetséget, közös ellenségük, a múltat vissza­­kívánó reakció ellen. A kulcsipar államosítása, a túl­­lengő kapitalizmus megrendszabá­­lyozása, a bányák, erőművek és források állami kezelésre vétele, megkönnyíti majd a dolgozók éle­tét. A termelés fokozása és fellendí­tése révén, iparcikkekhez jut a falu. Erélyes, komoly rendszabá­lyok révén, megállítjuk az inflá­ciót és pénzünk visszanye­rt tekin­télyét és értékét. Az ellenség, a város és falu kö­zött ellentétet támasztani akaró re­akció, gyűlölködik, szabotál, szer­vezkedik, és rémhíreket k­hol. De napjai meg vannak számlálva, m­ert népünkben gyökeret vert a megmásíthatatlan elhatározás: örök időkre leszámolni v­ele. Semmi sem 'akadályozhatja többé az új élet megteremtését! '* Dél-Pest megye csak érj') uj­ság, mely egyelőre hetenként egy­szer jut majd olvasói kezébe. Le­hetőségei nagyon korlátozottak. De ezeken a korlátozott lehetőségeken hitül, mindent elkövet már , hogy azzá legyen, a­nivé lennie kell: fegyver a dolgozók kezében. Éles megalkuvást nem ismerő fegyver, mely lesújt a nép ellenségeire és védelmezi a dolgozói: jussát és igazát. Hívja e küzdelemhez se­­g:k­öt ár sül azt az értelmiséget, mely a fizikai dolgoz­ókkal való testvéri együttműködés jelentőségét meg­érti, át­érzi és vállalja. Ha a dolgozó nép szeretni fogja, a dolgozók ellenségei pedig meg­gyűlőd­ik, akkor az út, melyen a Dél-Pest megye halad, jó út, becsü­letes út, céllevezető út lesz. " Köszöntjük olvasóinkat,­­ és beállítjuk lapunkat a demokrácia következetes harcosainak sorába, a második szabad május elsej­é.. MÁJUS ELSEJE Írta: Dr. Molnár Erik népjóléti miniszter Tavaly, amikor az első szabad május 1-et ünnepeltük, ez az ünnep a­ felszabadulás ünnepe volt. Vis­­­szatekintettünk a múltra, az el­nyomás, az üldözés korszakára. Ünnepeltük, hogy a magyar nép végre saját sorsának ura lett. És megmutattuk a szabad jövőt, a ma­gyar nép felemelkedésének demok­ratikus útját. De a reakció ügynökei az em­berek fülébe mást suttogtak. Pün­kösdi királyság ez, mondogatták. Gondoljatok 1919-re. Gondo­latok Orgoványra. Ne lépjetek a demok­rácia, és főleg ne a kommunista párt harcosai közé, mert drágán fogjátok ezt megfizetni. Pünkösdi királyság! ismételget­ték a félénkek. És nemcsak Orgo­­ványra gondoltak. Testükön még olt sajgóit annak a já'. innak a he­? *•-- 'yv -• •" • ír* ’ vetett a nép nyakába. Az évezre­des szolgaság emlékét idézték és aggodalommal kérdezték: lehetne tartósan másképen, mint ahogyan ezer évig volt? Az ijeszgetésnek meg­volt a ha­tása. Sokan voltak, akik félrehú­zódtak és bizalmatlanul nézték a fiatal demokrácia erőfeszítéseit. Ma, a második szabad május 1-én, egy év tanulságainak birto­kában, elsőnek ezekre a kételyekre Válaszoljunk. A bel- és külpolitikai helyzet gyökeresen más ma, mint 1918 19-ben volt. 1919-ben a munkásság elkövette azt a hibát, hogy amikor az úri birtokot kisajátította, a földet nem adta a parasztság kezére. Ez módot nyújtott a reakciónak arra, hogy a parasztságot a munkásság ellen fordítsa és végül is a demokráciát­­a parasztság segítségével meg­dönt­se. 1945-ben a munkásság, a kom­munista párt, nemcsak élére ál­lott a földreform-akciónak, de ar­ról is gondoskodott, hogy a föld a parasztság birtokába jusson. Ez szilárdan megalapozta a munkásság és a parasztság szövetségét, amely­­lyel szemben a belföldi reakció te­hetetlen. 1918—19-ben imperialista népek törtek a szomszédból a demokra­tikus Magyarországra, szövetségben a hazaáruló magyar reakciósokkal. Ma Jugoszláviában Titó marsall kormánya, Romániában Gróza Pé­ter kormánya, de a csehszlovák kormány is jószomszédságra tö­rekszenek a demokratikus Magyar­■ országgal. És a magyar reakciót el­lenfélnek tekintik. Az első világháború után a győz­tes nagyhatalmak élén reakciós kor­­­­mányok állottak, amelyek­­támo­gatták Magyarország imperialist szomszédait és a magyar reakciót a demokratikus Magyarországgal szemben. A második világháború után demokratikus kormányok ve­zetik a győztes nagyhatalmakat, amelyek célja a demokratikus vi­lágrend megszilárdítása. S ami ennél is fontosabb: 1919- ben a Szovjetunió a legsúlyosabb harcot vívta belső és külső ellen­ségeivé­ és nem nyújthatott segít­séget a demokratikus Magyaror­szágnak. Ma a Szovjetunió, a fasiz­muson aratott győzelme után, a vi­lág legnagyobb katonai hatalma, közvetlenül szomszédos Magyaror­szággal és nemcsak anarja, de meg is tudja a magyar demokráciát vé­deni minden támadással szemben. A helyzet tehát minden tekin­tetben más, mint 1918—1919-ben volt. Akkor a demokráciáért küzdő magyar­­munkásság teljesen elszi­getelve állott. Az országban a pa­rasztság a reakciót támogatta, az ország határain a szomszéd népek reakciós imperializmusa vonult fel, amely a nemzetközi reakció min­dent elnyomó túlerejére támaszko­dott. Ma a magyar reakció áll telje­sen elszigetelve. A magyar demok­rácia a munkásság és a parasztság szövetségére támaszkodik, s a ma­gyar demokráciát erősíti a szom­széd kis népek demokratikus rend­szere, ép úgy, mint a demokratikus valágrend, s mindenekelőtt a hatal­mas Szovjetunió, a kis népek de­mokráciájának legfőbb védelme­zője. Józan ésszel a reakció felülkere­­kedésére Magyarországon ma senki sem számíthat. Mindenkinek, aki nem érti a tények szavát, tisztában kell lennie azzal, hogy a reakció, az úri Magyarország napja örökre leáldozott. Mindenkinek, akinek van valami érzéke a politikai realitá­sok iránt, tisztában kell lennie az­­­zal, hogy ma a demokratikus fej­lődés útja az egyetlen járható út Magyarországon. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a reakciós propa­ganda semmi több, mint utolsó két­ségbeesett kísérlete a múlt árnyai­nak, amelyek ma még itt kísértenek közöttünk, de az enyészetet nem­­ kerülhetik el. Aki hisz ennek a propagandának és a demokráciától félrevonul, a de­mokrácia legkövet­kezetesebb Párt­jához, a kommunista párthoz csat­lakozni nem mer, nem használ, ha­nem árt magának, mert lassítja az­­építőmunkát, amelytől valameny­­nyiünk jóléte függ. És ne lágyunk a kísértetek sut­togásának akkor sem, amikor ala­­tomosan újra meg újra felteszik a kérdést: ez hát a demokrácia? Ez hát az a boldogság, amit a demok­rácia a magyar népnek ígért? Senki sem tagadja azokat a ne­hézségeket, amelyekkel a fiatal ma­gyar demokráciának meg kell küz­denie. De mindenkinek látnia kell, hogy a mai nehézségek honnan származnak. A reakciós rendszer, amely a magyar népet békében­­háborúban ese,­m­ény­nyom­uló ásval és szenvedéssel sújtotta, a nyomo­rúság és a szenvedés örökségét hagyta reánk. Bajaink nem a de­mokráciától erednek, hanem ab­ból, hogy a demokráciának nem volt még ideje a reakciós múlt örökségét teljesen felszámolni. Azonban nemcsak nehézségeink vannak. Ha a magyar demokrácia visszatekint az elmúlt egy eszten­dőre, a sikerek egész soráról szá­molhat be. Ezek a sikerek a ma­gyar demokrácia életerejéről ta­­nsóskodnak és biztosítékai annak, hogy még fennálló nehézségeinket is le fogjuk győzni.­­ A földreformot minden táma­dással szemben megvédtük. Az új birtokosok nyugodtan művelik fotó­jukét, tudják, hogy ort áll mellet­tük a demokrácia. Demokratikus rendőrségünket ki­ép­ítetj­ük. A demokratikus rendőr­ség minden kísérletet csírájában elfojt, amely a magyar dolgozók uralma ellen irányul.­­ A demokrácia ideiglenes intéz­ményei véglegeseknek adták át­­he­ly­üket. A nemzet ideiglenes kép­viselete helyébe a szabadon meg­választott nemzetgyűlés lépett. Az ideiglenes nemzeti kormányt vég­leges kormány váltotta fel, amely a megkérdezett nemzet bizalmára támaszkodik. Az új Magyarország megterem­tette államformáját, a demokrati­kus népi köztársaságot. Parasztságunk, a régi és új bir­tokosok egyaránt, még hiányos fel­szereléssel is, hatalmas területeket vezettek be és az új gazdasági évre

Next