Dél-Pestmegye, 1946. július (1. évfolyam, 16-23. szám)

1946-07-04 / 16. szám

­ Az Elnök Nem a Hadar járt köztünk, nem a gőgös, idegen népgyűlölő főméltóságú úr. A köztársasági elnök járt a nép között. Kecskeméten töltött néhány órát és a masa egyszerű közvetlenségével, be­szélgetett az emberekkel. Ember járt az emberek között, olyan ember, aki átérzi a nén által ráruházott felelős­ség roppant súlyát, aki tudja, hogy feladata nem az­ önmaga ragyogtatása hanem a nemzet szolgálata. Egyszerű szürke ruhát, puhagallé­ros feh­ér inget viselt, fekete nyakken­­dővel. Rokonszenves, megnyerő egyé­niségét még rokonszenvesebbé tette két szemének érdeklődő, kutató, hol aggódó, hol meg derűsen vidám te­kintete. Nézte az embereket. Meghatott szeretettel a dolgozókat, akiket kirá­lyok és­­kormányok eddig csak­ meg­vetéssel néztek, akiket nem vettek em­berszámba. Az elnök tudja: ezek a dolgozók jelentik a nemzetet, ők érnek­­ fel karjukkal a mélyre zuhant országot Mik épitik­ az új Magyarországot, nekik épül az új Magyarország. A dolgozók­nak- a munkásoknak, parasztoknak s velük együttérző értelmiségi emberek­nek.A tiszteletére rendezett egy tál éte­­les vacsorán, igy beszélt a M Magyar Köztársaság elnöke: — Jóleső érzés, őszinte öröm szá­momra, hogy a politikai pártokban és vezetőikben látom a jó szándékot, szo­ros együttműködésre a nagy, nem­zet­­mentő célokért, fma, jóllehet hosszú­­hosszú éveken át voltam egy párt ka­tonája, ma nem vagyok pártember többé, hanem az a szilárd pont szeret­nék lenni,­­mely kiegyenlíti az esetle­ges ellentéteket, mely azt a célt szol­gálja, hogy elsimítsa a felkavart hullá­mokat, a békés munka, a­­fejlődés zavartalan menete érdekében. A magyar nép hősies, roppant erő­feszítéseiről emlékezett meg az elnök és azt mondotta: «Ma is számosan akadnak még olyanok, akik a földre­form nagyszerű tényét lebecsülik és arról gyűlölködve beszélnek. Fáj ne­kik, hogy ez a parasztság, évszá­zadok tengernyi szenvedése és kínja után, a maga urává lett és nem az ezerholdak j­ogtalan, kiszolgáltatottja többé. Azt mondják, eredményesebb, jobb volt a nagybirtokok termelése, sz­int a felaprózott földeké. Ennek el­lenkezője a valóság: a felemelt nép megtalálja önmagát és élni tud az elnyert szabadsággal. Megmunkálták a földeket és kenyeret adnak az ország minden dolgozójának, aki megérdemli, hogy egyék. A nép ellenségeit­­kivet­jük sorainkból, akárhol húzódnának is meg. • — Nekem már kezemben volt a pénz, a forint — mondotta a köztár­sasági elnök. Egy hónap még, és eljut minden magyar ember kezébe, hogy vele meginduljon a gazdasági újjászületés. Ezt az új pénzt — mon­dotta az elnök, mosolyogva Sommer M­RRA-elnök felé fordulva — nem­csak a Sommer úr országának nagylel­kűsége folytán visszaadott arany ala­pozza meg, hanem elsősorban a dol­gozó nép nagy, hatalmas áldozatvál­lalása, derék, becsületes munkája. Aki pedig ennek a munkának eredményeit veszélyezteti, aki munkátlanul mások terhén akar itt élni, azt a legszigorúbb kérlelhetetlenséggel fogjuk megbün­­tetni. • — Csak most tarts ki magyar — mondotta emelt hangon az elnök —, csak most ne hagyd magad. Egy hó­nap még és látni fogod munkád gyümöl­csét, érezni és tapasztalni fogod, hogy fáradozásod nem volt hiábavaló. A békés, szép magyar élet felé vezet az út, a demokrácia Világába, ahol né­pünket a többi népek megbecsülése fogja övezni. A köztársasági elnnök járt vasárnap Kecskeméten, a bölcs államfő, a nyu­godt, higgadt politikus, a magyar ha­zafi, aki szereti és megbecsüli a né­é­pet, a föld és gyár dolgozóját és ve­lük akarja felépíteni a holnapi szebb Magyarországo­t. \­ ­. évfolyam, 16. szám Kecskemét, 1946. júlus 4. csütörtök 1 milli­rd mű­pengő PÉL-PESIN­ERTE Kecskemét és a délpestmegyei járások politikai lapja Főszerkesztő: _ Felelős szerkesztő : VADÁSZ FERENC Megjelenik hetenként kétszer ANDRÁSFFY GYULA ek MAGYAR FÖLD HŐSEI (Beszélgetés Házi Árpád pestmegyei alispánnal) Köztársasági elnökünk kecskeméti látogatásával egyidejűleg néhány órán át városunkban tartózkodott Házi Ár­pád is, Pest vármegye kommunista alispánja, aki kezdeményezője és irá­nyítója a megye területén folyó újjá­építési versenynek. A jövő évi­ ellátás Az alispán, aki állandó élénk figye­lemmel kiséri a vármegye életének minden mozzanatát, a tőle megszokott közvetlen egyszerűséggel és alapos tá­jékozottsággal ad felvilágosításokat. — Most, mivel már mindenütt aratnak és csépelnek,­ nagyjából isme­­r­etesek a terméseredmények. Milyenek a kilátások a jövő évi ellátás bizto­­sítására ? — jogáénak érezzük a re..­.érni, hogy a jövő évi ellátás jelentős mér­tékben jobb lesz, mint amilyen az elmúlt évben volt. Nem csak azért, mert lényegesen nagyobb terület van bevetve, hanem azért is, mert a ter­més is több a tavalyinál. Mennyisé­gileg tehát a jobb ellátás biztosítva van. Természetes azonban, hogy a valóban kielégítő ellátásnak előfeltétele van és ez az igazságos elosztás. Megkérdezzük az alispánt, van-e le­hetőség az igazságos elosztásra. A vá­lasz rövid és határozott.: — Megtaláljuk a lehetőségét annak, hogy csak az részesüljön ellátásban, aki dolgozik. Aki nem dolgozik, aki n­a szolgálja az ország újjáépítésének és a demokrácia megerősítésének ügy­ét, az nem érdemli meg azt a kenyeret, melyet a dolgozók hősies küzdelme té­rt in­tett meg. Megemlítjük az alispánnak, hogy a földreform intézkedéseivel kapcsolatos történelmi jelentőségű változásokat, a rosszindulatú bírálók még most két év után is úgy emlegetik, mint a­­kez­deti időkben. Kétségbe vonják a ter­­vre és eredményességét és azt állítják, hogy a nagybirtok terméseredménye jobb volt. — A földreform eredményei felül­múlják a várakozásokat. Nem csak a­zok „a földek lettek megművelve, me­­l­yen azelőtt is gazdálkodtak, hanem c ’ "-V —emr­ée híti az a földkerület is, mely az elmúlt nagybirtok rendszer­­ben parlagon hevert és most kenyeret adó termőfölddé változott. Ennek a körülménynek jelentőségét úgy tudjuk helyesen értékelni, ha arra gondolunk, hogy a munkához szükséges eszközök, az igaerő, a vetőma­ghiány óriási ne­hézségeket jelentettek a földművelők­nek. Az újonnan keletkezett kisbirto­­ko­k és az új­ gazda nagyszerű mun­kája azt eredményezi majd, hogy év­­ről évre emelkedni fog a termelés és több lesz, fehérebb lesz népünk ke­nyere. Az újjáépítési verseny Az újjáépítés eredményeiről kérde­zősködünk. Milyen hatással van a ter­melésre az Ön által kezdeményezett újjáépítési verseny. — A verseny, a célnak megfelelően komoly eredményeket mutat. Ez első­sorban annak következménye, hogy a verseny során, előre meghatározott tendszerű feladatokat végzünk el. Min­dig azt, ami elsősorban fontos, mely a dolgozók létérdekeit szolgálja. Az újjáépítési verseny eddigi eredményei indítottak arra, hogy az egész várme­gye területén, kiállításokat rendezzünk és felmutassuk azokat az értékeket, melyeket a dolgozók az újjáépítésben nagyszerű munkájukkal létrehoztak. Kérjük az alispánt, hogy szóljon a kimutatható eredményekről. — Beszéljünk először a mezőgazda­ságról Megyénk egész területén meg­művelték és bevetették a földeket. Kivételt képeznek a kitelepítés alatt álló sváb községek, illetve azoknak egy része. Ezeken a helyeken a svábok szabo­tálása és a betelepedések elhú­zódása következtében a földeknek egy kis százaléka megműveletlen maradt. Ezért a hiányért azonban bőségesen kárpótol bennünket az új gazdák által művelés alá vont, azelőtt parlagi te­rület. A parasztság áldozatos munkájáról szólva az alispán elmondta, hogy a földművesek vetőmagnak használták fel a saját fejadagjukat is, hogy a termést biztosíthassák. Akadt olyan új­ gazda is, aki a ma­ga hét hald földjét megművelte két girhes lovával és harminchét hold föl­det művelt meg másoknak. Számtalan esetben előfordult, hogy ásóval, kapá­val művelték meg a földjét. Nem -ki­talált mese az sem, hogy voltak olyan új­­gazdák, akik magukat és családju­kat fogták igába, úgy szántották fel a neki­k adott földet. (Folytatásig a 2-ik oldalon.) | BÁNÓ­OVITHELY | A magyar munkásmozgalomnak egy lelkes, fiatal katonája halt meg. Rövid életútján, a lakatosinasok ne­héz sorsán keresztül megismerte­ a nagyüzemek életét, melyekben a tő­kés gazdálkodás bérrabszolgát csinál az emberből. Idősebb munkás­társai­tól ta­nult, szemináriumokra járt, és már egészen fiatalon részt vett a magyar kommunisták nehéz küzdelmében, az ellenforradalmi re­kció népelnyomó rendszere ellen. It. ebb­en a küzdelem­ben lett emberré Bánó Mihály. A másokért élőik nehéz útját járta. A gondtalan, napsugaras ifjúság he­lyett a küzdelmes ifjúságot választott­a. Az illegalitás sötét éveiben, a­ veszélyek közepette. A szabadság gondolatának világosságát hintette maga köré. Olaj­szagú komor gyárakban, robotoló gé­pek között lelkes szavai a jövő remé­nyét öntötték a csüggedőkbe. Üldözések nem tudták m­egféremli-' '..ul. Sze ." drolgozókat é­s nagy ügyüket nem hagyta cserben. A dol­gozók is szerették őt; kedvencük volt, aki a nehéz napokban is mosolyt tu­dott varázsolni a gondterh­es arcokra. A nyilasok rémuralmát bujdosva vészelte át. Kecskeméten már maga köré gyűjtötte azokat, akikről tudta, hogy él szívükben a vágy egy új, sza­badabb élet iránt. Sok halálos vesze­delem és csapda után, itt nálunk érte őket a felszabadulás. Az első napokban munkához látott, kommunista lelkesedéssel és szívósság­gal. Megszervezte a demokratikus rend­őrség első egységeit, előbb Kecskemé­ten, aztán az egész megyében. Hóna­pokon át volt Dél-Pest megye rendőri­­főkapitánya a huszonhat éves Bánó Mi­hály, akit a munkások nagyon szeret­tek. Kemény volt és céltudatos a fa­­siszmus és reakció elleni harcban. Ha­lálosan gyűlölte a nép ellenségeit, mint ahogyan minden kommunista gyűlöli őket A rendőrségtől megválva, lankadat­lan szorgalommal és becsülettel dol­gozott tovább a demokráciáért, a szebb magyar jövőért. Budapesten közlekedési baleset ál­dozata lett. Halálhíre mélységes meg­döbbenést keltett mindazokban, akik ismerték. Kecskemét dolgozó népe Bánó Mi­­hályban szeretett fiát gyászolja. A sú­lyos életharcot vívó munkások szemé­ben a bánat könnye ül. Sose fogják az ő Misijüket elfelejteni­. Bánó Mihályt Kecskeméten fogják eltemetni. Koporsója mögé fájó szív­vel sorakozik fel a Magya­r Kommu­nista Párt tagsága és a dolgozók,­­akik­nek boldogulásáért odaadta életét.

Next