Homok, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-01 / 90. szám

2. oldal M Oifi O H 90. szám Tőzsdeadóról. Budapesten a hajdani s szomorú emlékű magyarvértől áztatott „Neugebeude” kaszárnya helyén egy pompás, oszlopos palota áll s ennek a neve: Tőzsde. Ebbe a tőzsdébe jönnek össze nap-nap mellett azok a kereskedők, bizományosok s ügynökök, kik vesznek értékpapírokat s ugyancsak gabonát, hüvelyeseket. Utóbbiakat legél többször határidőre, miközben ezek ára emelkedik, vagy hanyatlik. Mikor elérkezik a lejárati nap, az áru értékének emelkedése, vagy hanyatlása szerint megtörténik a leszámolás s a különbözetet fizetni kell, vagy a terményt át kell adni. Ez az óriási arányú üzlet arról volt nevezetes, hogy kiváltságot élvezett, adómentes volt. Hogy miért, azt senki sem tudja megmondani. Persze, sok-sok év óta emlegetve lett a tőzsdeadó. Akkor, mikor az ingatlan tulajdonosai ellen többféle címen lett az adó kivetve s behajtva, a tőzsde attól mentes volt. Ennek az intézménynek a tapasztalatlan birtokosok s a jó vidékiek adták meg az árát s az odavándorló pénz is részbennem az állam javára könyveltetett, hanem azok javára, kik közönyösen vették tudomásul, hogy van-e jó termés, vagy nincs, csak közepes, az nekik mindegy volt. Ők a zsenik, akik csak azt állapították meg, hogy mennyi volt a profit. Azért nevezték profit-lovagoknak az ott volt, vezető szerepet vivő embereket. Az akkori kormány férfiai is látták s tudták ezt a szomorú játékot, de nem volt erejük a letöréséhez. A tőzsde oly nagy hatalom volt, hogy aki azt firtatta, annak bukni kellett. Jól emlékszünk még néhai Polonyi Gézára, akinek ebben való állásfoglalása volt bűne. Ki is lett mondva rá az ítélet: félre az útból s le vele, elvégeztetett. Okkal-móddal ennek a kiváló agyú államférfinak távozni kellett. S mint ő maga írja végrendeletében, akkor amidőn még sok jót lehetett volna, le kellett szerelnie. Ha életében nem, halála után elégtételt kapott. A gazdapárt képviselői ösztönzésére Korányi pénzügyminiszter megcsinálta ezt a meseszámba menő reformot s a tőzsde él, százmilliókra menő adót fizet a magyar államnak. Hát bizonyára az is csak valami! És Sándor Pál javaslata nem következik, mert az emberiség „áldását képező” tőzsde nem tette át székhelyét sem jobbra, sem balra, hanem marad rendületlenül. A tőzsdére szüksége volt a katonaság s a malmok szükségletének biztosítása szempontjából, de az ezek felüli tevékenysége már kártyaszerűen játékot képez, melybenaz ügyesebb s az e téren tapasztaltabb a győztes. Miként a kártyaasztalnál, kártyának is járni kell, de tudni kell vele játszani is. Ezért kell tartózkodni az e téren laikusnak a tőzsdétől, de annyival is inkább, mert nemcsak nem szolgálja a termelők érdekét, sőt a mesterséges kiutalás beállításával bénítólag hat azigazi reális árak kialakulásánál. Ellenségei vagyunk az árdrágítást előidéző feles számban lévő közvetítésnek a tényleg forgalomba jövő, még fokozottan a papíron s igy nem létező áruk értékesítésénél. Ez utóbbinak célja a mesterséges ármegoldás előidézése s a különbözet zsebrevágása. A fedezetlen határidőüzlet szerencsejáték s a legkevesebb az államtól annak követelése, hogy abból részt kapjon. Hogy miért került oly sok évtized után erre sor s miért maradt el ez a jogos bevétel az államtól, annak oka egyszerű. A tőzsde mögött egy jól beszervezett, érdekelt tömeg állt, akik minden atrocitás és lárma nélkül elhallgattatták az illetőt, vagy illetőket. Csak oly kormány szerepelhetett, amely a nebántsd virágot respektálta. S ki hitte volna? Jön ez a szót sem érdemlő kisgazdapárt, keresztül hajt progresszív adókat, birtokrendezést, tőzsdeadót, úgy, hogy féltenünk kell a többszörös milliomosokat. Ezt még csak kibírnánk, de a kormányt nem engedjük, bár mi is érezzük vaskezét. Városi közgyűlés. Folyó hó 30-án tartott közgyűlés elég gyér számban megjelent bizottsági tagok előtt folyt le. A tárgysorozat, amelyet már múlt számunk egyikében közöltünk, általában a tanács javaslata értelmében fogadtatott el. Nagy tetszéssel és megértéssel fogad- ták a kamarai javaslatot, mely szerint a város közönsége a gazdasági, kereskedelmi és iparkamara létesítésében minden tőle telhető áldozatra hajlandó. Már a népszámlálás érdekében a fuvar s az erre előirányzott 100 korona napi fuvarbér felszólalásra adott okot. Tekintettel arra, hogy a pénzválság megállapítása a jelenlegi rendkívüli viszonyok között nagy nehézséget okoz s nem kelt megnyugvást a nagy összegben kifejezett tétel, azért a tanács javaslatát a közgyűlés elfogadta és a kérdéses földterületet megszavazta oly értelemben, hogy a szóban levő kis birtoktesthez tartozó s járandóságon felül eső részt, mint haszonbért lesz köteles fizetni, éspedig a szomszédos birtok bérösszegének értékében. 100 korona fuvarbér tényleg nem megfelelő összeg még télvíz idején sem egypár ló s egy kocsis értékelésénél. Farkas bizottsági tag ugyancsak a polgármester hozzászólásai után belenyugodtak az előirányzásba sőt kilátásba helyezték a tehetősebb gazdák nevében annak ingyenes átengedését. A tisztviselők újbóli 50 százalékos drágasági pótlékával egyidejűleg tárgyalva lett a város folyó évi bevétele a gazdaságai s földjei után. Elsősorban a szikrai szőlőtelepnek a termés megengedhetővé teszi, hogy a város közönsége tisztviselőit ily rendkívüli segélyben részesítse. Bugac számadása már hozzászólásra adott alkalmat, nevezetesen a bevétel és kiadás nem volt mérlegszerűen beállítva, ami a jövőre mindenesetre pótlandó és szeretnénk azt az olvasó közönséggel is részletesen ismertetni. Végül is az indítványozott drágasági pótlék megadása elfogadtatott, mellesleg s utólag azonban a közgyűlés befejezése után kisebb csoportokba verődött bizottsági tagok ama véleményüknek adtak kifejezést, hogy remélik s el is várják, hogy a jobb módban lévő és nagy jövedelemmel bíró egyes tisztviselők ezen drágasági pótlék nagy részét a vagonlakóknak s más jótékony célra fogják juttatni. Általában örvendetesen, lehet azt meg-állapítani, hogy bár politikai tekintetben megvan a véleménykülönbség, azonban, amidőn gazdasági, közgazdasági kérdések kerülnek tárgyalásra, akkor megvan az egyetértés és összetartás. Bakkay erdőtanácsos kérése tárgyaltatott, nevezetesen lótartását földdel óhajtja s kérte megváltani. Lászlót és nejét Wanderbitt Gladist is megnyerte vállalatunkba. A hercegprímás Dexelenciájának jóakarata támogatása, úgy a belföldön, mint a külföldön már előbb biztosíttatott. Továbbra kijelentette a szervező, a pesti filmszakemberek nyilatkoztak nekem, hogy Baji Bihary Lajos fényképész, (aki a filmtechnikában képesítéssel egyedül bűvárosunkban) már eleve biztosítja a sikert. Bihary eszméje a vállalat, ő kezdeményezte, mi pedig: Bodócs Lajos, a Baross szövetség ü. v. igazgatója és én, hozzáláttunk, hogy Bihary eszméje ne csak eszme maradjon, hanem meg is valósuljon s bízunk, hogy a közeljövőben meg is valósul. A vállalat technikai részének biztosítását betetézi Kovács Andrásnak a Kruppkafilmgyár tulajdonosának megnyerése, akinek műszaki igazgatása garantálja a produkálandó filmek kiválóságát. Továbbá egy híres film dramaturgot nyertünk meg, ki már dolgozik egy sláger műszceniumával. — Még nagy és sok munka vár ránk szervezőkre, de nem riadunk vissza, dolgozunk, hogy elérhessük azt, hogy a külföld filmen valóban megismerhesse magyar hazánkat. Kívánjuk a szerezőknek, hogy e szép vállalat minél előbb létre jöhessen. Sz. B. A magyar gazdák és földművesek lapja és védője a „HOMOS“ és az „Új BARÁZDa“ Petőfi filmvállalat fáradhatatlan munkatársát, Flóris Endrét, tegnap délután felkerestem lakásán, hogy a nagykaliberűnek ígérkező filmvállalatról tájékozást nyerjek. A szerzőt munka közben találtam, és a vállalat levelezését bonyolította. Szívesen nyújtott felvilágosítást vállalatukról, elő- adta múlt heti sikeres pesti útjukat, meg a vasárnap délelőtti alapítói értekezletüket. Vasárnap délelőtt összejöttünk, mondta a szervező, hogy közöljük az alapítókkal eddigi munkálkodásunkat, meg a jövőre nézve terveinket adtuk elő. Az értekezleten elhatároztuk, hogy az alapítói összegek a helybeli Népbank pénztárába fizettessenek be, tulajdonképen ez az összeg képezné a Petőfi filmvállalat alapkövét. Az aláíró idén, mint alapítók, eddig: Fái Fáy István főispán, Mathiász János, Mintsek Géza, Héjjas Mihály, Györffi Balázs, Verderber Ádám, S. Kovács Mihály, dr. Katona Béla, Budapestről a Faluszövetség és a Közgazdasági Egyetem, de jóllehet holnap már a Hangya főintézete is csatlakozni fog. Ma utazott fel Pestre Bodócs Lajos a vállalat érdekében, hogy gróf Széchenyi A gyógynövénytermelés. A gyógynövény termelési és gyűjtési akciónak közgazdasági szempontból három irányban van kiváló fontossága. A termelés és gyűjtés révén sok ezer munkáskéznek juttat jövedelmet, fedezi a hazai szükséglet nagy részét és ezzel megakadályozza pénzünk külföldre vándorlását, végül a belföldi szükéglet kielégítése után fönnmaradó dolgok exportálása által gyarapítja nemzeti vagyonunkat. Az elmúlt évben gyógynövénygyűjtéssel körülbelül 4000 lélek foglalkozott. Ezek közül ezernek főfoglalkozása ez, a többinek mellékfoglalkozása. A növényeket a gyűjtőktől 220 gyógynövény-beváltó veszi át, akik viszont 22 nagykereskedőnek szolgáltatják be. Csonkamagyarországon 180 fajta vadontermő gyógynövény gyűjthető és meg kell jegyeznem, hogy a megszálott részek csak mennyiség szempontjából jöhetnek számba, a fajok száma alig növekszik velük. A begyűjtött áruk értéke és menynyisége csak az évad teljes bezárása után állapítható meg. A termelést illetőleg 130 holdnyi területen 105 gazda termel gyógynövényt, bár legtöbbjénél ez új terrénum, mégis elsőrangú eredményeket produkáltak. Nagymennyiségben termeltek: ricinust (a Duna— Tisza közén), mentát (Pest megye), köményt (Heves megye), ánizst, koriandert, mustárt stb. Külön meg kell emlékeznem az ópiumról, melyet csak kísérletképpen termeltek egyes helyeken. A magyar ópium, amint az 1917-ben megbízhatóan végzett kísérletek bizonyítják, egyenrangú a kisázsiaival, mert annak 15 százaléknyi átlagos morfintartalmát minden vidéken termelt ópium megközelíti, sőt messze meghaladja, így Szegeden termelt 22,7 százalék morfintartalmat mutatott. Az egyes mákfajokkal még mindig folytatjuk a kísérleteket, főleg Szegeden és Kalocsán. Az ópium napi ára ma 3000 korona kilogrammonként. Gyógynövény exportunkról elég, ha megemlítjük, hogy a folyó évadban 55 vagon gyógynövényt exportáltunk Németországba, Svédországba és Amerikába, mintegy 30 millió korona értékben. Legnagyobb tételként szerepel közöttük az idén rendkívül rossz termést adott kamilla, 17 vagyonnal. Mindezek mellett megszerveztük az elmúlt hetekben az ország anyarozs ellátássát. Ez azt jelenti, hogy a közönség harmadáron fog jutni a kiváló vérzéscsillapító szerhez, mint eddig. A Magyar Gyógynövény R.-t. és a Somogymegyei Gyógynö- I vény R.-t-ból alakult szindikátus látja el az anyarozs értékesítését, de eddig a belföldi piacnak szükséges 5 q helyett még csak két q-t sikerült beszerezni. A spekuláció dolgozik itt is. A magyar ricinus-termést a kispesti Kosmos-gyár dolgozza föl.