Homok, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Főmunkatárs: MARTON SÁNDOR Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 0. Telefonjaim 127. Egyes szám ára 1 Korona 'T7|1 y ,1'0 T U 1 C Kecskemét, 3121 január 1. SzombatII. trfolyttm. aisá szári Politikai és közgazdasági napilap A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt, a Gazdasági Egyesület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Felelős szerkesztő: MARASCHEK JÓZSEF Előfizetési árak: Egész évre 240 Kor. — Félévre 120 Kor. Negyedévre 60 Kor. Egy hónapra 20 Kor. Boldog új évet! Irta: Patacsi Dénes. Ezzel a köszöntéssel üdvözlik ma egymást az emberek és ha valamikor, úgy ma kívánatos, hogy minden magyarnak, az egész szenvedő magyar nemzetnek adjon a magyarok Istene boldog új évet. Azonban amint a közmondás tartja: „Segíts magadon, s az Isten is megsegít“, úgy minekünk sem csak kívánnunk kell a boldog új évet, hanem munkálkodni ezen új évben, hogy valóban boldogabb legyen ez az új év, mint ezen közelmúltnak gyászos emlékű szomorú évei, amelyek megaláztatást, szenvedést és nyomort hoztak az ezeréves magyar hazára és hősi nemzetünkre. Fogjunk munkába erős akarattal, nemzeti érzéssel, keresztény testvéri szeretettel; régi bűneinket a széthúzást elhagyva, ez uj évben megújult lélekkel csak édes hazánk nagysága, nemzetünk jóléte és boldogsága legyen minden gondolatunk és cselekedetünk irányítója és akkor a boldog új év nem csak kívánság marad, hanem valóság lesz és akkor a magyarok Istenének áldása sem fog elmaradni. Azért tekintsünk vissza ez új év küszöbéről a most lezárult év nyomorúságainak és szenvedéseinek okaira, hogy a múlt hibáiból tanulságot merítve, megtaláljuk a helyes irányt a jövőre. Amikor nemzetünk ősi erényeit a hithűséget és hazaszeretetet idegenből hozott maszlaggal elhomályosították az álapostolok, az Istent, hazát nem ismerő agitátorok és a nemzet között a társadalmi békét megbontva osztályharcot szítottak, a hadsereget szétzüllesztve a tekintély hatalmát megdöntve, nem a nemzeti erőre támaszkodtak, hanem az erkölcsi és nemzeti érzést kiölték a nemzetből, akkor csonkult meg édes hazánk és jutott szenvedésbe és nyomorba nemzetünk. Azért ezeken okulva tanuljuk meg Berzsenyinek nagy mondását, hogy minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. Az erkölcsi érzésen alapul az a kötelességtudat, hogy a hatalmas az ő hatalmát nem a gyengébb elnyomására, hanem annak istápolására, védelmére használja fel; azért kell, hogy midenki erkölcsi erővel, erős nemzeti érzéssel, nemcsak jelszavas, de tettekben megnyilvánuló Krisztust testvéri szeretettel felvértezve fogjon munkába ez új évben. Ne legyen ellensége a magyar a magyarnak, ha bármely társadalmi osztályhoz tartozik is és tanulja meg az erős, hogy a gyengének, a hatalmas az elhagyottnak a segélyére siessen, munkás testvéreink tanulják meg, hogy azok akik őket a nemzetköziség jelszavával félrevezették, a veszély idején őket itt hagyták a nyomorban, míg a vezérek megszaladva a kifosztott ország és nyomorba döntött nemzet pénzéből külföldön is fényes dáridóval élnek, addig itthon az általuk szétdarabolt haza és nyomorba döntött nép szenved. Ebből a nyomorból csak kitartó munkával, hazaszeretettel lehet kievezni, a nagyok, a hatalmasok pedig ne feledjék, hogy nem szabad elfeletkezni munkástestvéreinkről, nélkülöző tisztviselőinkről és amenynyire lehet biztosítani kell és lehetővé kell tenni a tisztességes megélhetést minden szorgalmas, dolgozni akaró és a hazáját szerető magyarnak, mert az együttes vállvetett munka mentheti meg az édes hazánkat, azért a törvényhozás minden egyes tagját az a gondolat, érzés és szeretet hassa át, hogy ne az ellentétek kiélesítésére, hanem kiegyenlítésére, a haza minden polgárának jólétére törekedve töltse be azon hivatást, amelyre a nemzettől megbízást nyert, akkor a romokból felépül az új, a boldog Magyarország. Ezen gondolattól és érzéstől áthatva kérem a magyarok Istenét ez uj év hajnalán a költővel: „Balsors akit régen tép, hozz rá vig esztendőt; megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!“ Hegedűs pénzügyminiszter a tőzsdén. Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter tegnap közölte a tőzsdetanács vezetőségével, hogy látogatást kíván tenni a tőzsdén és érintkezésbe akar lépni a tőzsdetanácscsal. Végh Károly, a tőzsdetanács elnöke ennélfogva ma déli fél egy órára teljes ülést hívott össze, amelyen a tanács tagjai, a betegek és a Budapestről távollevők kivételével mind megjelentek. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter félegy óra után érkezett az ülésterembe, ahol meleg ünnepléssel és tapssal fogadták. A tanács nevében Végh Károly elnök üdvözölte a pénzügyminisztert. Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter megköszönte az üdvözlést és kijelentette, hogy két okból jött el a tőzsdetanács ülésére. Először is azért, hogy visszaadja tőzsdetagságát. Másodsorban eljött azért, hogy mint pénzügyminiszter megnyugtassa a tőzsde közönségét és hangsúlyozza azt, hogy programmjának sarkalatos pontja a bizonytalanság eloszlatása és bizonyosság teremtése. Semmiféle kurzustól nem engedi magát befolyásoltatni. Nem kívánja agyonadóztatni az országot, főleg a kereskedelmet és az ipart, mert nem adókból, hanem a magyar közgazdaság erejétől várja az ország megújhodását. Erősíteni kell a kereskedelmet, áldozatokért szabadságot ad cserébe. Felszabadította már a devizaforgalmat és az egész vonalon szabadságot akar teremteni. A kereskedelemnek a legnagyobb akciószabadságra van szüksége és minthogy már nincs háború, nem kell arra gondolnunk és berendezkednünk mintha egyre háborútól tartanánk. — Békemunkát kell folytatni! Reméli, hogy elhiszi mindenki az ő szavainak, hogy semmit nem titkolt el, hogy nem lesz több nagy adó. Kisebb adók lehetnek, de ezek nem lényegesek. A maga részéről elment a végső határig és ezt nem akarja és nem fogja túllépni. Végül kijelentette a miniszter, hogy elég volt már a csontokon való rágódásból! Szakítani kell a köddel és bizonytalansággal s meg kell teremteni azt a reális politikát, amely a jobb jövő biztosítéka. Számít ebben a munkában a tőzsdetanács támogatására és a maga részére bizalmat kér. i iskolaszék pénteki ülése kisebb jelentőségű folyó ügyeket tárgyalt. Kiemelkedőbb mozzanatok azonban a felügyelő igazgató jelentései, amelyekből fájdalommal értesülünk, hogy az összes városi népiskolák tüzelőanyag hiánya miatt november óta zárva vannak és a pusztákon is már csak itt-amott pislákol a népoktatás fáklyája, ahol a tanító egyéni buzgósága avagy a szülők áldozatkészsége még ébren tudja tartani. Pedig a beiratkozáskor nagy érdeklődéssel sereglettek a nép fiai az iskolák kapui felé, új osztályok nyitásával és a pusztákon váltakozó tanítás behozatalával kellett az önként jelentkezők számára módot adni a tanulásra. A szegény gyerekek írószerrel és tankönyvvel ellátására is megnyilatkozott a módosabb szülők áldozatkészsége, mert közel 10 ezer korona gyűlt össze e célra. A város is már közel két millióval áldoz évenként a népoktatásra. Csak iskolázás nincs a tanév leghasználhatóbb hónapjaiban, mert a város tanácsában még mindig nincs a kultúrának felelős gazdája, akinek feladata és kötelessége lenne — ha a pokolból is — tüzelőanyagot keríteni. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.