Homok, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Főmunkatárs: MARTON SÁNDOR Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 0. Telefonjaim 127. Egyes szám ára 1 Korona 'T7|1 y ,1'0 T U 1 C Kecskemét, 31­21 január 1. SzombatII. t­rf­olyttm. a­i­sá szári Politikai és közgazdasági napilap A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt, a Gazdasági Egye­sület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Felelős szerkesztő: MARASCHEK JÓZSEF Előfizetési árak: Egész évre 240 Kor. — Félévre 120 Kor. Negyedévre 60 Kor. Egy hónapra 20 Kor. Boldog új évet! Irta: Patacsi Dénes. Ezzel a köszöntéssel üdvözlik ma egymást az emberek és ha valamikor, úgy ma kívánatos, hogy minden ma­gyarnak, az egész szenvedő magyar nemzetnek adjon a magyarok Istene boldog új évet. Azonban amint a köz­mondás tartja: „Segíts magadon, s az Isten is megsegít“, úgy minekünk sem csak kívánnunk kell a boldog új évet, hanem munkálkodni ezen új évben, hogy valóban boldogabb legyen ez az új év, mint ezen közel­múltnak gyá­­­­szos emlékű szomorú évei, amelyek megaláztatást, szenvedést és nyomort­­ hoztak az ezeréves magyar hazára és­­ hősi nemzetünkre. Fogjunk munkába erős akarattal, nemzeti érzéssel, keresztény testvéri szeretettel; régi bűneinket a széthú­zást elhagyva, ez uj évben megújult­­ lélekkel csak édes hazánk nagysága, nemzetünk jóléte és boldogsága legyen minden gondolatunk és cselekedetünk irányítója és akkor a boldog új év nem csak kívánság marad, hanem va­lóság lesz és akkor a magyarok Iste­­­­nének áldása sem fog elmaradni. Azért tekintsünk vissza ez új év küszöbéről a most lezárult év nyo­morúságainak és szenvedéseinek oka­ira, hogy a múlt hibáiból tanulságot merítve, megtaláljuk a helyes irányt a jövőre. Amikor nemzetünk ősi erényeit a hithűséget és hazaszeretetet idegen­ből hozott maszlaggal elhomályosítot­ták az álapostolok, az Istent, hazát nem ismerő agitátorok és a nemzet között a társadalmi békét megbontva osztály­harcot szítottak, a hadsereget szétzül­lesztve a tekintély hatalmát meg­döntve, nem a nemzeti erőre támasz­kodtak, hanem az erkölcsi és nemzeti érzést kiölték a nemzetből, akkor cson­kult meg édes hazánk és jutott szen­vedésbe és nyomorba nemzetünk. Azért ezeken okulva tanuljuk meg Berzsenyinek nagy mondását, hogy minden ország támasza és talp­köve a tiszta erkölcs. Az erkölcsi érzésen alapul az a kötelességtudat, hogy a hatalmas az ő hatalmát nem a gyengébb elnyomására, hanem an­nak istápolására, védelmére használja fel; azért kell, hogy midenki erkölcsi erővel, erős nemzeti érzéssel, nemcsak jelszavas, de tettekben megnyilvánuló Krisztust testvéri szeretettel felvér­tezve fogjon munkába ez új évben. Ne legyen ellensége a magyar a ma­gyarnak, ha bármely társadalmi osz­tályhoz tartozik is és tanulja meg az erős, hogy a gyengének, a hatalmas az elhagyottnak a segélyére siessen, munkás testvéreink tanulják meg, hogy azok akik őket a nemzetközi­ség jelszavával félrevezették, a veszély idején őket itt hagyták a nyomorban, míg a vezérek megszaladva a kifosz­tott ország és nyomorba döntött nem­zet pénzéből külföldön is fényes dári­­dóval élnek, addig itthon az általuk sz­étdarabolt haza és nyomorba dön­tött nép szenved. Ebből a nyomorból csak kitartó munkával, hazaszeretettel lehet kievezni, a nagyok, a hatalma­sok pedig ne feledjék, hogy nem sza­­bad elfeletkezni munkástestvéreinkről, nélkülöző tisztviselőinkről és ameny­­nyire lehet biztosítani kell és lehetővé kell tenni a tisztességes megélhetést minden szorgalmas, dolgozni akaró és a hazáját szerető magyarnak, mert az együttes vállvetett munka mentheti meg az édes hazánkat, azért a tör­vényhozás minden egyes tagját az a gondolat, érzés és szeretet hassa át, hogy ne az ellentétek kiélesítésére, ha­nem kiegyenlítésére, a haza minden polgárának jólétére törekedve töltse be azon hivatást, amelyre a nemzettől megbízást nyert, akkor a romokból felépül az új, a boldog Magyarország. Ezen gondolattól és érzéstől át­hatva kérem a magyarok Istenét ez uj év hajnalán a költővel: „Balsors akit régen tép, hozz rá vig esztendőt; megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!“ Hegedűs pénzügyminiszter a tőzsdén. Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter tegnap közölte a tőzsdetanács vezetőségé­vel, hogy látogatást kíván tenni a tőzsdén és érintkezésbe akar lépni a tőzsdetanács­­csal. Végh Károly, a tőzsdetanács elnöke ennélfogva ma déli fél egy órára teljes ülést hívott össze, amelyen a tanács tagjai, a betegek és a Budapestről távollevők kivé­telével mind megjelentek. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter fél­­egy óra után érkezett az ülésterembe, ahol meleg ünnepléssel és tapssal fogadták. A tanács nevében Végh Károly elnök üdvö­zölte a pénzügyminisztert. Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter megköszönte az üdvözlést és kijelentette, hogy két okból jött el a tőzsdetanács ülé­sére. Először is azért, hogy visszaadja tőzsde­tagságát. Másodsorban eljött azért, hogy mint pénzügyminiszter megnyugtassa a tőzsde közönségét és hangsúlyozza azt, hogy pro­­grammjának sarkalatos pontja a bizonyta­lanság eloszlatása és bizonyosság teremtése. Semmiféle kurzustól nem engedi magát befolyásoltatni. Nem kívánja agyonadóztatni az országot, főleg a kereskedelmet és az ipart, mert nem adókból, hanem a magyar közgazdaság erejétől várja az ország meg­újhodását. Erősíteni kell a kereskedelmet, áldoza­tokért szabadságot ad cserébe. Felszabadí­totta már a devizaforgalmat és az egész vonalon szabadságot akar teremteni. A kereskedelemnek a legnagyobb ak­ciószabadságra van szüksége és minthogy már nincs háború, nem kell arra gondol­nunk és berendezkednünk mintha egyre háborútól tartanánk. — Békemunkát kell folytatni! Reméli, hogy elhiszi mindenki az ő szavainak, hogy semmit nem titkolt el, hogy nem lesz több nagy adó. Kisebb adók le­hetnek, de ezek nem lényegesek. A maga részéről elment a végső határig és ezt nem akarja és nem fogja túllépni. Végül kijelentette a miniszter, hogy elég volt már a csontokon való rágódásból! Szakítani kell a köddel és bizonytalansággal s m­eg kell teremteni azt a reális politikát, amely a jobb jövő biztosítéka. Számít eb­ben a munkában a tőzsdetanács támogatá­sára és­ a maga részére bizalmat kér. i iskolaszék pénteki ülése kisebb jelentőségű folyó ügye­ket tárgyalt. Kiemelkedőbb mozzanatok azonban a felügyelő igazgató jelentései, amelyekből fájdalommal értesülünk, hogy az összes városi népiskolák tüzelő­anyag hiánya miatt november óta zárva vannak és a pusztákon is már csak itt-amott pislá­kol a népoktatás fáklyája, ahol a tanító egyéni buzgósága avagy a szülők áldozat­­készsége még ébren tudja tartani. Pedig a beiratkozáskor nagy érdeklődéssel sereg­lettek a nép fiai az iskolák kapui felé, új osztályok nyitásával és a pusztákon válta­kozó tanítás behozatalával kellett az ön­ként jelentkezők számára módot adni a tanulásra. A szegény gyerekek írószerrel és tankönyvvel ellátására is megnyilatkozott a módosabb szülők áldozatkészsége, mert közel 10 ezer korona gyűlt össze e célra. A város is már közel két millióval áldoz évenként a népoktatásra. Csak iskolázás nincs a tanév leghasználhatóbb hónapjai­ban, mert a város tanácsában még mindig nincs a kultúrának felelős gazdája, akinek feladata és kötelessége lenne — ha a po­kolból is — tüzelő­anyagot keríteni. Csonka Magyarország nem ország, Egész M­agyarország mennyország.

Next