Homok, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

2. oldal Mi O Jil fi lá O szótan csn­­­jenyző melle­tt. Azokat az embereket, kik embertársaik iránt részvéttel vannak végtelen lehangolt­­sággal érinti az a sok öngyilkosság, m­ely­­lyekkel nap-nap után szolgálnak az újságok. Az élet súlyos terhe egyesekre különösen oly elviselhetetlenül nehezedik, hogy ezek lelki egyensúlya megbillen, erkölcsi felfogása meg­roppan és semmitől sem riadnak vissza, még saját haláluktól sem. A fővárosokban differenciálódik a tár­sadalmi és anyagi egyenlőtlenség. Itt jut­nak egyesek a legkeményebb megpróbálta­tások, csábítások, a legkeservesebb megélhe­tési viszonyok közé és itt van a legtöbb ön­­gyilkosság is. Budapesten például a Rókus­­kórházban külön szobájuk van az öngyil­kossággal kísérletezőknek: „a jelöltek szo­bája.“ Itt könnyen megállapítható, mi kész­teti az öngyilkosokat tettük elkövetésére. A legnagyobb százalékkal első helyen a nyo­mor áll, ez után a szerelmi csalódás, hűt­lenség. Legtöbben lúgot isznak, kevesebben vannak az úgynevezett dunások, széngáz elvétve fordul elő. Az orvosok mindent elkövetnek, hogy az erőszakos halál­kísérletet helyrehozzák. Ez a legtöbb esetben sikerül is. A legtöb­bet segítene a bajon a könnyebb megélhe­tés lehetősége. Egészséges gazdasági élet, céltudatos nevelés, tanítás, egymás iránti megértés mind-mind odahatnának, hogy az öngyilkos hajlamúak életkedvet kapnának. Szomorú kép az öngyilkosok felsora­koztatása, de nagyobb lesz az öröm, mikor Magyarország gazdasági kórtüneteivel ezek a lelki kórtünetek is elmúlnak, több mint 256-en jöttek össze, hogy rég­óta óhajtott vágyaiknak kifejezést adjanak. Elismerésre méltó tevékenységet és buzgalmat fejtettek ki ez irányban Kere­kes István és Alm­ásy Gáspár gazdál­kodók, Búzás János és Leviczky Or­­eszt tanítók, kik mint intéző bizottsági tagok, nem ismerve fáradságot, fényesen oldották meg feladatukat. Az alakuló ülést Kerekes István, az Intéző Bizottság elnöke nyitotta meg, lendületes beszédben méltatva a gazdák tömörülésének szükségességét, a gazdáknak a kultúra iránt érzett vágyát. Felemlítette, hogy emberemlékezet óta a jelenlegi főispán az egyedüli, ki a gazda közönség kulturális érdekei iránt is érdeklődik s ki nemcsak vadászszenvedé­lyének kielégítése céljából rándul le Koháry Szentlőrinczre, hanem, hogy személyes meg­jelenésével buzdítólag hasson a gazdakö­zönségre akkor, midőn az a kultúrának otthont kiván teremteni. Egyben felkérte a főispánt a gyűlés vezetésére, amire a fő­ispán rövid, de magvas beszéd után kész­séggel vállalkozott. Ezek után Szilvay Gyula gazdasági szaktanár ismertette a Gazdakör alapsza­bályainak tervezetét, melyet a gyülekezet csekély módosítással elfogadott. Az alapszabályok elfogadása után a tisztviselők választása következett, melynek során megválasztottak: Elnöknek: Kerekes István gazdál­kodó, alelnöknek: Dudás György gazdálkodó jegyzőnek: Leviczky Oreszt tanító, pénztárnoknak: Tóth István gazdálkodó háznagynak: Géró Pál gazdálkodó, könyvtárnoknak: Búzás János tanitó. A megejtett választás után Kerekes István elfoglalván az elnöki széket, meleg szavakban mond köszönetet úgy saját, mint tisztviselőtársai nevében a megnyilvánult egyhangú bizalomért. Biztosította az egybe­gyűlteket, hogy az egyesület felvirágzására törekszik. Ajánlotta, hogy a pusztai lakos­ság jegyzőjét Oláh Istvánt, a gazdakör díszelnökévé válasszák meg. Ugyancsak ér­demeik elismeréséül tiszteletbeli tagokká ajánlotta: Fáy István főispánt, Kováts Sándor egyes, elnök, gazdasági főtanácsost és Kiss Elemér egyes, titkárt, gazdasági tanácsost, amit a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott. Végül az, alispán záróbeszédében ál­dást kért az új gazdakör működésére s a gyűlés berekesztését társas ebéd­­ követte, hol több pohárköszöntő hangzott el. Gazdakör alakítás Koh­áry-Szentlörincen. Szép ünnepség keretében folyt le vasárnap, e hó 9-én Koháry-Szentlőrinczen a helyi gazdakör alakuló ülése, melyre a városból Fáy István főispán,­­ a Gazda­sági Egyesület képviseletében Kiss Ele­mér titkár, gazdasági tanácsos, Dr. Kovác­s Iván, Mária­laky Kálmán és Szilvay Gyula gazdasági szaktanárok is kiszállottak. A gazdák örvendetes tanújelét adták érdeklődésüknek, mivel a távoli tanyákról idegenül tekintett leányára, aki arra sem méltatta, hogy vigasztalni próbálja őt, az anyját. — Jan­a — szólította meg elfogultan. — Julia, mi lesz most? A másik is felé fordult. — Nem tudom, — mondotta közö­nyösen és csodálkozva, értelmetlenül nézett rá. Vörösre sírt szemeivel, duzzadt arcával, mennyivel idősebbnek látszott az anyja most, mint amikor bejött hozzá. — No lám a sírás! — gondolta bizo­nyos elégtétellel. Az asszony szomorúan viszonozta tekintetét. Ösztöne megsúgta, hogy leánya öregnek és csúnyának találja. Elfor­dult tőle. Künn erős, férfias lépések hangzottak. Egyenetlenül és meg-megszakadozva. Föl­figyelt. Ő az. —­ Menj át a kisterembe, — mon­dotta izgatottan — és ne mutasd magad, amig nem szólitlak. Julia megértően bólintott s mikor behúzta maga mögött az ajtót, anyja is bebocsátotta az érkezőt. Sápadt arcú, ernyedt vonású férfi volt. Mereven lépett előre, mint aki min­den áron fenn akarja tartani az egyensúlyt. A szoba egyszerre borgőzzel telt meg s az asszony remegő kezekkel csukta be u­tánná az ajtót. — Fölkeltél már, vagy le sem feküd­tél? — kérdezte most a férfi, hirtelen fel­csukló, dörmögő hangon. — Te pedig ismét . . . ismét . . . — Ittam, kifogásod van talán ellene ? — Tudod, hogy árt . . . — Bolond beszéd — mondotta a férfi s az ajtó fájába kapaszkodott. A padló veszedelmesen kezdett ingani alatta. — Feküdj le, — kérte szelíden az asszony, — majd segitek . . . — Hozd el magad — kiáltott rá kel­letlenül a férfi, de azért hagyta, hogy át­vezesse a hálószobába. S míg az asszony szenvedő arccal, de készségesen vizes borogatásokat rakott fe­jére, az ajtó keretéből a Julia sápadt, undort és iszonyatot kifejező arca me­redt rájuk. Pár pillanat múlva mély horkolás je­lezte, hogy a férfi elaludt. Az asszony meg­könnyebbülten egyenesedett föl s akkor észrevette leányát, akiről egészen megfeled­kezett. Egy pillanatig fájdalmasan néztek egymásra. Aztán halkan, szinte menekülőfélben megszólalt Julia: — Az imént nem mondtam el min­dent. Az uram irt, hogy megbocsát és visz­­szafogad. Nem akartam. De most . . . most, — mélyet, nagyot lélekzett, —­ most visz­­szatérek hozzá. Megfordult s­ elment. Az­ pedig meg­értette, mi birta rá leányát az urához való visszatérésre. Sóhajtott, aztán széket vett s a férfi ágya mellé ülve virrasztónk s ápolta reg­gelig. — Közgazdasági hitelt. A magyar hadikölcsönről. He­gedűs Lóránt pénzügyminiszter terve sze­rint az összes magyar hadikölcsönök — már amelyek a magyar államot fogják vég­leg terhelni — egy kamattípusra hozatnak, nevezetesen 4 százalékkal kamatozó állam­papírokkal átcseréltetnek. A köztisztviselők, a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadi­­árvák részéről jegyzett és tulajdonukban levő hadikölcsönök 6 százalékos kamatozású állami sorsjegyekkel fognak átcseréltetni. Az alakulóban levő faiskola rész­vény jegyzőit felhívja az előkészítő bizottság, hogy jegyzett részvényeiknek árát folyó hó 20-áig a Szőlősgazdák Egyesületének pénz­tárába szíveskedjenek befizetni. A részvény­­társaság folyó hó 23-án fogja alakuló gyű­lését megtartani, amelyre a meghívók a jövő hét folyamán küldetnek szét. Rész­vények a Szőlősgazdák Egyesületében folyó hó 20-áig jegyezhetők. Egy részvény ára 250 korona és 25 korona belépési díj. Mi­vel a részvények csak korlátolt számban bocsáttatnak ki, aki a faiskolából nem akar kimaradni, az minél előbb siessen jegyezni, mert a faiskola első­sorban részvényese­inek termel. Szabad a levélforgalom Cseh­szlovákiával. 1921. január 1-ével Cseh­szlovákiával a levélpostaforgalom kölcsö­nösen megindult. Küldhetők: levelek, leve­lezőlapok, nyomtatványok, áruminták, üz­leti papírok és üzletpapírküldem­ények, va­lamint egybecsomagolt áruminta és üzlet­­papírküldemények, úgyszintén hírlapok. A levelek díja: 20 grammig 2 korona 50 fillér és minden további 20 grammokért 1 korona 50 fillér. Az egyéb küldeményeknek, úgy­szintén az ajánlásnak, tértivevénynek, és expresszkézbesítésnek díját a nemzetközi forgalomra megállapított díjszabás szerint kell leróni. A hírlapok a nyomtatványokra megállapított nemzetközi díjszabás alá e­­nek. Postai megbízással és utánvéttel ter­helt küldemény egyelőre nem küldhető. A levelek lezártan adhatók postára. A gyufa eddig a külön behozatali engedély nélkül behozható áruk jegyzéké­ben szerepelt, de a pénzügyminiszter most a jegyzékből törölte. A gyufa behozatalá­nak pénzügyminiszteri engedélyhez való kö­tése, előre veti a pénzügyminiszter expo­zéjában bejelentett gyufaadó árnyékát. A gyufaadó Hegedűsnek régi kedvenc esz­méje. Amikor négy évvel ezelőtt Ausztriá­ban is behozták a gyufaadót, Hegedűs, mint a Kereskedelmi Bank érdekeltségéhez tar­tozó magyar gyufakartell vezetője, átnyúj­tott Te­lesz­ky­nek, az akkori pénzügy­miniszternek egy emlékiratot, amelyben ma­guk a gyufagyárosok kérték a gyufaadónak Magyarországon való behozatalát. A vasárucikkek közül az elmúlt esztendőben a rudvas 560 K-ról 2050 K-ra, a hengerhuzal 600 K-ról 2150 K-ra, a durva­lemez 650 K-ról 21500 K-ra, a finomlemez 775 K-ról 2700 K-ra, a horganylemez 1100 K-ról 4200 K-ra, a sodronyszeg 900 K-ról 3300 K-ra emelkedett métermázsánként. A fontosabb vasárucikkeknél tehát az egy esz­tendei áremelkedés 300 és 400 százalék között váltakozik. — Zsidó­ minisztériumok Len­gyelországban. Lengyel barátainknak most m­ár csakugyan nincs okuk búsulni, s Osztrolenka csonthalmos mezején fölra­gyoghat a hajnal, mert elérték azt, ami­­ eddig egyetlen országnak sem jutott osz­tályrészül: a kormány kebelében külön zsidó minisztériumot szerveznek. Reméljük, hogy a lengyelországi pájosz- és kaftántu­lajdonosok ezentúl nem boldogítják Magyar­­országot, ahol Sándor Pálék nem akarnak tudni külön zsidó nemzetiségről, pedig egy ilyen miniszterségre akadna nálunk is pá­lyázó elég a Rombach­ utcai Egyenlőség környékéről. Egyelőre azonban még csak­­ várjunk: hátha meg tudjuk oldani a zsidó­kérdést cionista kegyelmes urak nélkül?

Next