Homok, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1921-02-01 / 25. szám

f* er« kentét, I iP 2 I február I f&€*$§€$ ff érfolttal» — 25-ik szánt #* er* kémét M*o $iJiímfti. toozfgwz Qta&íiigi és Hár&a#fteimi ntugßéia##. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: III-ik kerület, s^échenyi-tér 6. sz. Telefonszám 127. Egyes szám ára 1 Korona Felelős szerkesztő: SZIGETHY JÓZSEF. A Kecskeméti Kisgazda es Földműves Párt, a Gazdasági Egye­sület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Előfizetési árak: F.gész évre 240 Kor. — Félévre 120 l\\,: Negyedévre 80 Kor. Egyes szám ára 1 Korona. Csonka Magyarország nem ország Egész Magyarország menyország. Vörös terror. Az úgynevezett pécsi köztársa­ságban hihetetlen dolgok történnek nap-nap után. Az elvakult csőcselék már nem ismer határt semmiben. Akik nekik nem tetszenek, menthetetlenül eltűnnek a föld színéről. Linder, a re­negát vörös vezér a legképtelenebb kínzásokat találja ki a becsületes ma­gyarság kiirtására. Az utcáról fényes nappal elhurcolni bárkit is, nem megy Pécsett esemény számba. Tizenhárom- próbás kommunisták ülnek hatalmon és tűzzel vassal pusztítják a be nem hódoló magyarságot. így járt egy 2.1 éves huszár önkéntes a napokban, akit a vörös rendőrök, amiért hazafias verseket találtak nála két emelet ma­gasságból dobtak le az utcára. A Lin- der-pribékek ugyan ráfogták, hogy öngyilkos lett a minden izében ma­gyarul érző hu. Tegyük fel, hogy tényleg igy történt és önként ment a halálba. De ki kényszeriíette a lelkes magyar huszárt, hogy eldobja életét? Nem-e ezek a hitvány, lelketlen rene­gátok, akiknek kínzásai elől menekült a halálba? Nem tudunk semmi bizo­nyosat csak azt, hogy a város haza­fias közönségét Csonka-Magyarország vértanújának temetésén bombával akar­ták szétszoratni. És mikor ezt az im­pozáns, 2500 főre menő tömeg meg­akadályozta, akkor a vörös brigantik a szerbekkel összefogva két reformá­tus lelkészt hurcoltak börtönbe. Vajon mit szól ezekhez az an­tant? Az a díszes, dicső nagy hata­lom, amely szétdarabolta hazánkat, hogy ilyen hitvány férgek rágcsálják vérző tagjainkat. Azt hisszük elég volt a meghu- nyászkodásból! Elég volt a tétlenség bői. Mert ha még ezek után is akad magyar ember, akinek vére nem forr fel ezeken a hihetetlen gazságokon, akkor az már nem magyar föld szü­löttje, az mar nem érdemli meg a magyar nevet! Szíj. Szenzációk. K o 1 o z s v á r. Besszarábiából nap-nap után sebesült katonákat szállító vonatok érkeznek Brassóba, Kolozsvárra, Nagyvá­radra és Szatmárra. A kórházak zsúfolva vnnnak. Szuronyos katonák őrzik a kórhá­zat s a sebesültek senkivel se beszélhetnek a front eseményei felől. Nagyvárad. Azt a jogakadémiát, amit még Mária Terézia alapított, oláh ér­dekek céljaira eltulajdonította az oláh kor­mány. Szolnok. Pénteken hajnalban a Ti-' sza-partján megölve és kirabolva egy asz- szonyt. és egy leány gyermeket találtak. Madrid. Dató kijelentette, hogy az uj spanyol minisztérium a pénzügy miniszter kivételével megmarad. Budapest. A budapesti törvényszé­ken az elmúlt évben több válópört tárgyal­tak le, mint normális viszonyok között 10 év alatt. Varsó. Rakovszki ukrán népbiztos az összes ukrán felkelőket kivonta a szov­jet-törvények hatálya alól. így az orosz vörös gárdisták Rahoíovban 400 ukrán pa­rasztot azonnal kivégeztek. Doktorra . avatás. Francz Ádám föidinket 1921.(január 29-én a buda­pesti tudományegyetemen állam tudományi doktorrá avatták fel. TÁRCA. Vladivosztoktól Budapestig. Egy magyar hadifogoly élményei. Utleirás. „Mentsétek meg lelkeinket!“ sikolt hoz­zánk a fogolytáborokban küzdő, éhínségben szenvedő magyarság és várják epedő remény­séggel, hogy szavuk visszhangra találjon és miélőbb felcserélhessék valamennyien u hó­mezők és jéghegyek birodalmát a régen elhagyott bogárhátu kis tanyák meleg tűz­helyeivel. Legutóbb egy magyar testvérünk érke­zett haza a 2000 hadifogollyal, aki 6 éves fogságot szenvedett át s ismerteti azt a 42 napos tengeri utat, amit Ví ad fvosi­lóktól Triesztig megtett. „Nem a szibériai hómezokön, sem az úlombányákban, hanem egy orosz, de jelen­leg japánoktól megszállott városból, Vladi­vostok bél indultam útnak hazafelé. Mikor 1914. auguszt. 31-én. vasárnap délután orosz­fogságba estem Hal ics mellet, Kivbe, majd Nikolajéwszkbe vittek, innen 1918tava­szán V i a d i v o s t o k b a kerültem, hol még harcolnunk is kellett a vörösökkel s egy földim, akivel együtt jutottam orosz fog­ságba, Persian Ádám, kolozsvári tanár, mellettem esett ei s a karjaim között halt meg. Ebből a harcból tudtuk, hogy bár Vladivostokból kiűztök a vöröseket, azonban még is forrong körülöttünk a föld, dübörgő moraja hozzánk is elhatott. Tud­tuk, hogy .a fehér cár országát szovjet biro­dalommá gyurla át a kommunizmus, amely bűnös, véres terrorrá fajult. A vakbuzgó, orthodox hitű orosz nép előtt megszűnt a magántulajdon szentsége, rabolt, fosztoga­tott mindenfelé és a zsidóság kapzsi ösz­tönénél fogva uralomra jutott. Ezt mi mind jól tudtuk, hisz a felgyújtott falvak üszkös pernyéit ott kergette a szél barakkjaink udvarán. A polgári életben méhész voltam, de fogságom alatt mindenféle munkát el kellett végezni, ha élni akartam. Ez év augusztus havában missziók jártak a fogolytáborokban, akik a szokásos szeretetadománvokon kívül felírták nevein­ket és azzal vigasztaltak, hogy még ez év­ben haza fogunk jutni. Az útiköltséget, erő­sen gyűjtik, hogy otthon lévő családtagja­inknak a legboldogabb uj esztendőt szerez­hessük váratlan hazaérkezésünkkel. A szeptember hónap lázas izgalom közepette telt el. Mondhatom, hogy fogsá­gom hat esztendeje nem tűnt fel olyan hosszúnak, mint a szeptember, melytői a várva várt szabadságot reméltük. Amint ér­tesültünk, hazaszállításunk mozgalma nem­csak Amerikából indult ki, hanem az angol missziók is közreműködtek ebben. Meg­vesztegették a japán őröket 20 yennel fejen­ként s igy Khinába szöktettek bennünket, ahol megvették a kiemelt Sarnhorst nevű elsülyedt német hadihajót és használ­hatóvá tették. A hajó hossza 200 méter és szélessége 20 méter volt. A fenék tele volt árúval, inig a fedélközben 2000 pricscset rögtönöztek hálóhelyül, melyekben soron­ként valóságos utak voltak hagyva, hogy a fekhelyekhez lehessen menni. Uktóber ö-én névszerint felsorakoz­tattak 2000 embert és Vladivostokban hajóra szálltunk. Az utazás meglehetősen haladt. Hajóóriásunk nyugodtan szelte a Japán-tenger vizét. Mindennel ki voltunk békülve, csak a hőség és párázat volt elvi- ! selhetetlen, mivel mind a 2000-en nem lehettünk egyszerre a fedélzeten, hol bár j szintén meleg volt, de ezt nem fokozta a | sok test kigőzölgése, ami a fedélköz levegő­jét fullasztóvá tette. Ezen úgy segítettek, hogy több óriási átméretü vászoncsöveken i keresztül villamos árammal hajtották le a friss levegőt. Étkezésünk francia konyha szerint volt, ami meglehetősen silány leve­sekből, kétszersültekböl és konzervekből állott. Friss husi nem ettünk a 42 nap alatt. így meglehetős örömet szerzett a j nyolcadik napon, midőn már valósággal I belefáradtunk a szürke, unalmas horizont ! nézésbe, hogy hajónk a Sárga tengerbe ért és az abba ömlő Janksekiang folyam : öblében levő Sanghai kiniai városban kiszállhattunk. Az első napon gyalogosan jártam be a várost és ettem különleges nemzeti ele delükből — (fecskefészek) megizleltem az általuk elkészített rizst, de másnap kulikkal ; vitettem végig magam egy palanki- j non, (gyaloghintó) s meg-meg állítva a kuli- i kát, betértem az utcai árusok teabódéjába,.

Next

/
Thumbnails
Contents