Homok, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1921-02-01 / 25. szám
el pasza indeli. Délelőtti mise. A színes ablakokon keresztül bekérezkedik a téli napfény s misztikus ragyogással fonja körül a szentély arany telepéből leereszkedő szent Galambot, kinek lebegő szárnyain a boldogabb túlvilág ígérete száll felénk. Az oltárnál a pap ünnepi áldozatra készül és a templom hajójában a hívek művészietlen, de természetes éneke egy bűnbánatos sóhajtásban olvad össze. A sok ember mögött csendesen, szerényen meghúzódva állok hátul. Érzem, hogy nekem itt megroppantóan nagy tartozásaim vannak. Szeretnék imádkozni. Mint régen, réges-régen, mikor gyermekded hittel csüng- j tan a templomon, a papon, a hiten, amikor telkemből bugyborékolt fel, mint az erdei forrás tiszta csöppje, a mindennapi ima bensőséges vallomása: Miatyánk, ki vagy a mennyekben . . . Szeretnék imádkozni s nem jönnek ajkaimra az áhitat szavai. De csönd van bennem és emelkedettség és mig az Ur háza lelkemet fehérbe öltözteti, mint egy szelíd orgonavirág, odaborul az Ur elé . . . ! Érzem, hogy telkemből lassan, mélyről meg- indulnak a könnyek. És jönnek. Miért ? Mi ez ? Bűnbánat sápad-e ebben az érzésben az én megfeledkezésemért, vagy panasz seitétlik-e az Úr megfeledkezéséért? Nem tudom ... ki tudja Valami, aminek nincs neve . . . amit megindít, ami lefejti rólunk a hétköznapoikat, ami percekre megszentel, ami megdicsőti, hogy utána legyünk ismét bűnös, vétkező, közönséges emberek. Az öreg orgona mélabús futamai alatt idelent, a hívek között imádkozásba csendesül az ének. Mély hallgatás . . . titkos szájmonkérések, számadások folynak az ég, a föld között . . . Aztán megindul egy meleg, bársonyos női hang puha szárnyain felfelé a gyönyörű ének ... az ének, mely odarögzit régmúlt időkbe, meglépett székely hazám getsemáni kertjébe . . . ahol a csíki fenyvesek alján a csiksomlyói Szűz Mária csodalegendás templomában annyiszor, de annyi- szor felcsendült gyermeki ajkunkon az ima . . . ahol most a szent anya együtt sir ! szegény székely testvéreimmel az uj Golgotán s együtt imádkozik velük epedő, hő imában a magyarok feltámadásáért . . . Most már imádkozom. A szivem, a lelkem együtt szárnyal a finom koloratura színesen gyöngyöző, nemes hullámaival és együtt könyörög az esdeklő, megindító hangokkal: „Szent Szűz Anyánk, óh el ne hagyj !“ hol valódi khinai tea után, amit benszülött nők szolgálnak fel egy Doorner cigaretta füstje mellett haza gondoltam, de fogalmam sem volt a hátralévő út bosszúságáról, melyet még meg kellett tennünk. Két napi vesztegetés után felszedtük a horgonyokat és a Keleti és Délkhinai - tengeren keresztül újabb tíz nap elteltével Malakka félszigeten lévő Szingapúr városában kötöttünk ki. Az idő rövidsége miatt csak annyit tapasztaltam, hogy a városban furcsa, lapos tetejű házak vannak, sűrűn, egymás mellett. Mikor a Malakka szorosból kijutottunk az Indiai óceánra, az igazi tengeri utazás vette kezdetét. Napokig nem láttunk vizen és levegőn kívül egyebet. Az egyhangúságot csak az apró szigetek indus gyöngyhalászai szakították meg, akik igen érdekes látványt nyújtottak. Keskeny csobzakjaikról, hosszú kötelekre erősített kosarakat dobtak messzire a tengerbe és utána vetették magukat. Megszámláltam: 40—50 másodpercig maradtak a viz alatt és megtelt kosarakkal bukkantak fel. Elnéztem meztelen, nyúlánk testüket, melynek tökéletessége valósággal meglepett. Csalnakjaikhoz úszva, felhúzták kosaraikat, kiválogatták az értékes gyöngyöt rejtő kagylókat és a hibás, vagy hasznavehetetleneket ismét a tengerbe ürítették. Majd újra tovább evezve és kosaraikat kidobva maguk is alánná ugrottak. Ez a gyöngyhalászok élete. Kiteszik magukat a folytonos veszedelemnek, sőt gyakran a halálnak is. Point Galle, Ceylon Sziget kikötője után Adenig meg se álltunk. Ez az út Szingapúrtól 12 napig tartott. Adenben szintén megengedték a partra szállást, ami a hosszú tengeri utazás után igen jól esett. Turbános arabok színes tarkaságban lepték el a várost. Komoly megjelenésük, méltóságteljes lépésük jóleső látványt nyújtott. Ott senki sem sietett. Remek építményű mecsetjeikbe épp oly lassú léptekkel mentek, mint a példás tisztaságú házaik udvarára. Elindulásunk óta éppen egy hónap telt el, mikor november 6-án felszedtük a horgonyt s a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornáin keresztül Port- szaidban kötöttünk ki. Szinte könnyebb szívvel léptem a partra, hogy most már csak a Földközi-tenger választ el a vén Európától és benne hazámtól. Harmadnap indultunk. A rettenetes szél dacára a tenger tükre csodálatos kép teljesen nyugodt maradt. Itt már szomorú útmutató póznákra akadtunk, melyek égfelé emelkedtek ki a tengerből Ezek az elsülyesztett és még ki nem emelt hadihajók árbocai voltak. Másnapra teljes erővel tört ki a vihar. Már azt hittük, hogy Sámborztunk is az elmerült hajók sorsára jut. A víz felszínén olyan barázdákat szántott a vihar, hogy óriási hajónk, mint valami kis csalnak bimbálódzott fel s alá, amint a felbőszült hullámok ragadták. A 38-ik napon végre Görögország mellett elhaladva befutott hajónk az Adriai-tengerbe. Mikor Brindsidibe értünk, már tudtuk, hogy a fiumei és trieszti kikötőnk elveszett. Sőt amint a 42-ik napon, november 16-án lehorgonyozott hajónk Triesztbe, azt is tudtuk, hogy mi négyen erdélyi magyarok hontalanokká lettünk, hogy szülőföldünket eladták az oláhoknak. Mi, akik ezer megaláztatást, dacos szívvel viseltünk el, akiket megedzett a nehéz fogság, a sok nélkülözés hiába acélozta meg szívünket, idegeinket, egymásra borulva zokogtunk hazánk elveszte felett. Mind a négyünk szemében csak egy kérdés égett: Most hová és merre ? Van-e még egy zug a mi számunkra, ha otthonunkat idegen faj bitorolja? De félre kellett tennünk minden ellágyulást és ha fájó ■szívvel is, de megkönnyebbült lélekkel azon voltunk, hogy Magyarországba juthassunk. Az osztrák vasutasok, akik éppen sztrájkoltak, elvittek bennünket. Azt hangoztatták, hogy csak azért mert magyarok vagyunk, ha csehek volnánk nem szállítanának haza. S most végre itthon vagyunk. Szegény elkínzolt, megcsonkított hazánkban. De erős a hitünk, hogy nem lesz az sokáig. Mert velünk, a hazatértekkel is többen vannak azok, akik készek mindenre, akik dacára, hogy hat esztendőt töltöttek el idegen fogságban, nem rettenünk vissza felvenni a harcot, hogy Magyarország ismét nagy, erős és boldog legyen. Jussuf. A Felhívás dohánytermelésre a z Országos Magyar Gazdasági Egyesület, mint a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének központja, közbenjárt a pénzügyminiszter úrnál, felkérve őt, hogy a kincstár részére termelt dohány beváltási árát hozza összhangba egyéb gazdasági termények árával. MOW 0 M 2. oldal 2.i.sztm* Filmgyárat Kecskemétnek. A Petőfi filmvállalat szombaton tarjtotta alapító díszülését. Az ünnepély tárgysorozata már előre biztosította annak sikerét. Habár az alapítókon kívül nem voltak sokan, de ezek lelkes hívei az életerős új vállalatnak. Zombory Elemér szépen fejtette ki a mozgóképek általános , jelentőségét. — Krupka Andor számszerű adatokkal bizonyította az uj vállalat jövő sikerét. Pontos összegekkel szolgált a filmkészítést, illetőleg. — Grasselly Miklós beszédében kiemelte, hogy egy ilyen vállalatnak, mint a Petőfi filmvállalat, mely a magyar jellem, erő és tárgy színtehozását tűzte ki céljául, az ország szívében, a Duna—Tisza közén Kecskeméten kell megalakulnia. És ez a vállalat a magyar kultúra terjesztésével hozzá fog járulni a Nagy magyarország kialakulásához. Kerekes Irénke ügyesen vázolta a gyermek szórakoztató filmek pedagógiai értékét. — Galánái Fekete Béla szakszerű előadást tartott a turáni ősmagyar és az abból fejlődő jelenkori szépművészet kidomborodásáról. — Bodócs Lajos a mozóképek elterjedéséről olvasott fel. Az alapítók a vállalat minden szükséges feltételeit megteremtették. Megfelelő anyagi erővel rendelkeznek és a legjobb szellemi erők támogatását bírják. A pénzügyminiszter úr honorálva az. O. M. G. E. közbenjárását, az 1921-iki termelési esztendőre már most megállapította az egyes dohánylevél nemek osztályok szerinti beváltási árát, mely szerint az 1920. évi termésű dohánynemek beváltási árához képest az újabb 1921-iki beváltási árak 10—30 százalékkal felemeltettek. Ehhez képest a dohánylevél nemek beváltási ára következőkép állapíttatott meg: Dohánytermelésünknek a legnagyobb mértékben való fokozása sohasem volt annyira fontos egyéni és közérdek, mint most, midőn egyéb kiviteli cikkeink termelése több — kevesebb nehézségbe ütközik s így a dohánytermelés az, melyre az állam pénzügyi szempontból támaszkodni kénytelen. Miért is a Kecskeméti Gazdasági Egyesület, — tekintettel ezen nagyfontosságu államérdekre, de tekintettel az egyéni érdekekre is, — a dohánytermelésnek minél fokozottabb felkarolását a legmelegebben ajánlja. _■ 1921. évi 1920. évi A dohánylevelek jj -és neme jp beváltási ár 100 kg. jj . után korona 1. Szívarboritek lev. 2880 2220 válast. Közönséges levelek a kiskuntelegy , IV . sz . ff. házai körzetben ^ 1(TM Ili. 520 180 I 1. 1 140 1110 X. Kapadohány lev. 1 II. 880 740 I III. 480 440 XI. Valamennyi dohánynembeli kih. 210 . 210 XII. Valamennyi dohánynembeli csomázatlan levél és tiszta hulladék ; 100 100 Fuvarpótlék ; 1,1 — A tavaszi munkákról. A földművelésügyi miniszter utasítja a helyi hatóságokat, hogy a tavaszi haszonállatvizsgálatot folyó évben mindenütt az előírt módon vés terjedelemben kell megtartani és pedig oly időben, hogy általa a gazdaközönség a sürgős tavaszi gazdasági munkájában ne legyen akadályozva. Felhívja a polgármestert, hogy a tavaszi haszonálatvizsgálatok ügyében azonnal tegyen intézkedést, hogy ezek a kellő időben és a legnagyobb pontossággal a kellő időben befejeztessenek.