Katolikusok Lapja, 1937 (14. évfolyam, 1-18. szám)

1937-01-10 / 1. szám

A két régi és nagylétszámu kecs­keméti vallásos egyesület az idén is megtartja hagyományos közgyű­lését. A Jézus Szive-Társulat január 16-án délután 2 órakor az egyház- község dísztermében, a Mária-Tár- sulat pedig 26-án délután 2 órakor ugyancsak az egyházközség dísz­termében tartja meg közgyűlését. Mindkét gyűlésen apátplébánosunk elnököl. A társulat elöljárósága kéri a tisztikartól és a tagoktól a teljes számú megjelenést. Az egy szükséges... Lk. (10, 42.) Kedves jó Híveim! A nagy te­metés megtörtént... 1936. esztendőt kikisértük az elmúlás temetőjébe s megdöbbenve dobtunk utána egy emlékezés-hantot. Nem lehet ennek az évfordulónak percében megsza­badulni attól az evangéliumi figyel­meztetéstől, amelyet szilveszteri éj­jelen egy láthatatlan kéz minden ember lelkének falára felir: „amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia... legyetek készen“! (Lk. 12. 40.) Jézus íigyelmeztetése megmutatja és megvalósításhoz segíti az embert, hogy minden megkez­dett év a boldogság jegyében szülessék és a földi élet minden viszontagságai között, szenvedés-szirtek, fájdalom-kereszteken túl is boldog maradjon. Az a betlehemi szelíd fény megsimogatja a lelkemet és oly meggyőzően érteti meg velem, hogy a boldog élet egyetlen alaptétele: az az „egy szükséges“ (Lk. 1042), amely az emberi életet a halhatatlansag pontjánál fogja meg és teszi lelkének-testének egyaránt boldoggá! Prima 1’ anima! Ez a szokatlan olasz kijelentés a haldokló XV. Benedek pápa ajkát hagyta el. A sokat szenvedett, a háború borzalmait emberfeletti erőfeszítésekkel megakadályozni akaró Krisztus-helytartójának láztól cserepes ajkáról szállt el. Aggódó környezete kiváló orvosprofesszorok meghívásához kért Tőle enge­délyt, de a pápa rájuk emelte fáradt tekintetét s csak annyit mondott: prima 1’ anima!... első a lélek... a szent útravalót kérem s csak azután az orvost. — Mintha az örökkévalóság fényétől megérintett lelkén át Krisztus szólna az emberiséghez: „Mit hasz­nál az embernek, ha az egész világot meg is nyeri, de lelkének kárát vallja? Vagy mit adhat cserébe a leikéért?“ (Mt. 16, 26.) Mintha Krisztus földi vikáriusát mégegyszer beállítaná kötelessé­gébe s az örökélet peremén álló Szentatya túlvilági fényben ragyogó arcát visszafordítaná felénk, hogy elküldje komoly üzenetét: első a lélek! — Hej pedig az élet zűrzavaros vásárjában, ahol törött üvegnyaktól a becsületig, sőt életig minden eladó, oly ritkán jut ez az eszünkbe! A betlehemi barlang fénye tovább simogatja a lelkem 9 Társulati közgyűlések líTéi^CLa, Bál Mielőtt megindulna a farsangi bálák sorozata, a Szegénygondozó Hivatal január 9 én délután 6 óra­kor a városháza közgyűlési termé­ben megrendezi a Néma Bálát. Az ünnepi beszédet apátplébánosunk mondja. Mielőtt a lelket lefoglalja a farsang százszinü szórakozása, az emberi jóságnak a mi földünkön, Kecskeméten megszületett gyönyörű elgondolása, a Néma Bál odaveti tekintetünket a nyomor irtózatos frontjára, ahol testvéreink, a sze­gények küzdenek a Rémmel, a fojtogató és megkísértő nyomom Sággal. A Néma Bálnak nincs külön kö­zönsége s a gondolat, mely ezt a bálát megteremtette, nem ismeri a zárt körű társaság fogalmát. A néma bálra mindenki hivatalos, akinek szive van, lelke van s aki tud szánakozni szegény magyar testvére nyomorán. KATOLIKUSOK LAPJA. X1V-IK ÉVFOLYAM Kecskemét, 1937. január hó 10. 1. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents