Katolikusok Lapja, 1938 (15. évfolyam, 1-18. szám)

1938-01-06 / 1. szám

KATOLIKUSOK LAPJA. XV-IK ÉVFOLYAM Kecskemét, 1938. január hó 6. 1. szám. Január 8: MÉM A BÁL Az áldott kecskeméti föld eszten­dőről esztendőre meghozza zamatos, világhírű gyümölcsét. De itt nem csak az aranyszínű homokon, ha­nem a szívekben is virág nevelő­dik és gyümölccsé érik. Az évről- évre visszatérő Néma Bál-ban mi a legnemesebb és a legszebb gyümöl­csöt látjuk, ami ezen a talajon nőtt, a szívek jóságából táplálkozik és Krisztus napjának sugárözönében lett a hideg január verofényes szép ünnepévé. A Néma Bál-on nem táncolunk, nem farsangolunk, nincs estélyi ru­hák suhogása és fehér plasztronok felvonulása, nincs meghívó és zárt­körű társaság. A krisztusi szeretet nagy gondolata, amely a Néma Bál eszméje, nem lehet lefoglalva egy kis társaság számára. A Néma Bálra mindenki hivatalos, akinek szíve, akinek lelke van és akinek van szeme meglátni a szegénység ver­gődését a hideg magyar télben. —o— Társulati közgyűlések A két régi és legnagyobb taglét­számú kecskeméti társulat az idén is megtartja évi rendes közgyű­lését. Jézus Szive-Társulat közgyű­lése január hó 18.-án, kedden lesz az egyházközség dísztermében dél­után 2 órakor. A Mária-Társulat egy héttel későbben, 25.-én tartja közgyűlését ugyanazon helyen és Időben. A társulati elöljárók szere­tettel hívják meg az összes tagokít Jézus szt Szive bízunk benn 2d! Szent ez az év Kedves jó Híveim! A megöregedett. 1937. esztendő mankójára tá­maszkodva szomorú arccal tűnt el az idők végtelennek látszó tengerében. Elmúlt minden örömével és bánatéval, elmúlt minden sikerével és siker­telenségével és a nagy óramutató, amely a világegyetem órájának mérhetet­len számlapján az időt évekkel és évszázadokkal méri, fordult egyet és ismét áj esztendőt mutat. Emberi szokásaink ez alkalommal is megpróbál­ják az év fordulását minél kellemesebbé tenni. Az egyik utcai plakát 3 órás kacagást ígér, hogy az óesztendőből az újba kacagva menjen át az ember. A másik pedig hatalmas felkészültséggel várja vendéglői asztalá­hoz a mámort kereső embertömegeket, hogy a nagy óramutatónak csikor­gását ne vegye észre, hanem elsötétített teremben mámorából malacvi- songásra ébredjen föl és bambán kapkodjon a semmibe, egy elérhetetlen kis apróság után. És marad még egy csoport, amelyik ez évben talán elő­ször, de nem utoljára és nem követők nélkül, az Isten házába megy, ahol imádság, elmélkedés és a legszentebb áldozat bemutatásával búcsú­zik az óévtől és indul cl az új esztendő felé. Ha valaki ebből az Összeha­sonlításból azt olvassa ki, hogy a szilveszte resti vidámságnak ellensége va­gyok, nagyon csalódik. De ellensége vagyok annak a túlzásba vitt és min­den keresztény felfogást megcsúfoló tivornyának, amelynek szánalmas alak­jai még reggeli órákban is botránkozlatják a templomokba siető embere­ket, sőt sértő megjegyzésekkel bántják meg azoknak vallásos meggyőződését. Ellensége vagyok annak a léha felfogásnak, amely nem tudja az óév bú­csúztatását és az újév köszöntését máskép elgondolni, mint »csak szigorúan felnőtteknek« címzett frivol tréfák kitálalásával az amúgy is eléggé terhelt lelkiismeretet az idő fordulóján mégjobban megterhelni. Az idő múlása nem léhaságoknak alkalmi szolgálata. Kedves jó Híveim! De az idei hálaadó Istentiszteletünknek megkü­lönböztetett jelentőséget adott az a Gondviselés akaratából elérkezett jubi­leum, hogy Szent István első apostoli királyunknak 900 éve» halálév forda-

Next

/
Thumbnails
Contents