Katolikusok Lapja, 1939 (16. évfolyam, 1-20. szám)

1939-01-06 / 1. szám

2. oldal KATOLIKUSOK LAPJA 1939 január 6. a trifity mind, mélyebben alakítja át a magyar életet krisztusivá és ezzel együtt boldoggá?lloz-e munkáinknak áldásos termést? Iloz-e értékesítési lehetőségeket? Nagy kérdések ezek, amelyekre választ követel a lépért. De kitől kapok én erre választ? Talán azoktól, akik emberi hiszékenységeket kihasználva, babonás jóslásaikkal kábítják el az embereket? Itn visszanézek az elmúlt esztendőbe, a drága emlékek úgy integetnek felém, mint a búcsúzó testvér a halál dombjáról szeretetének fehér kendőjével, ti a jövőbe nézek, csak sötétség nehezedik a szememre. De lelkem és hitem áthatol a sötétségen. Csillagot lát az adventi homályban, a közeledő hajnal csillagát, amely mindjobban és jobban fényesedül és a karácsonyi csillagnak ragyogásával oszlatja el a sötétséget. Ennek a csillagnak ragyogásával oszlatja el a sötétséget. Ennek a csillagnak a fényében látom meg azt az isteni gyermeket, aki karácsony éjszakáján azért is született egyszerű szalumával kibélelt jászolbölcsőben, hogy az Istenre való hagyatkozásnak soha el nem felejthető példáját, de egyben biztonságérzetét is adja. Ez az isteni Gyermek az, akinek kezében van a jövőnk. Vele indulunk el a jövő felé. Az ő világossága hatja át a jövő bizonytalan sötétségét. Az Ő kegyelme old erőt az újesztendő szent kötelességeinek teljesítésére. Valamit érzünk most abból a nyugtalanságból, amit Péter apostol érezhetett Genezáret tavánál, amikor egész éjszakai hiábavaló fáradozás után üresen húzták ki hálóikat. De Jézusnak a biztatására újra megveti a hálóját... »a Te szavadra kivetem a hálót.« (Lk. 5., 5.J. A bizalomnak csodálatos jutalma a mi lelkünket is meghatja. Nyugtalanságunkat eza bizakodó érzés váltja fel. Gram, a Te nevedbent, a Te szavadra indulunk el az új esztendő kötelességeinek teljesítésére. Mennyi feladat áll előttünk, amelyeket teljesíteni kell. Ila csak a lelkünkbe néztünk egy pillanatra, ott is annyi munkát ad az a Krisztus-arc, amelynek hason lilánál kellene Krisztushoz, de sokszor annyira eltorzult, lla családra tekintünk, lelki és anyagi gombk egész tömege áll előttünk, lla az egyházközségürak életére gondolunk, amelynek képét a hitéleti statisztika mutatta meg, mind-mind újabb és növekedő feladatok megoldását sürgeti. Mert jól értsük meg Testvéreim, hogy ahol Krisztus él, ahol az ő lelke sugárzik, ott nincsen lanyhaságnak helye, ott állam,dó és folyton haladó munka lüktet. Krisztusnak fáj még az a sok lélek, akik nélküle akarják az életet leélni és saját boldogtalanságukon kell megtapasztalniok, hogy Krisztus nélkül nincs boldog élet. Krisztusnak fáj azoknak sorsa, akik saját meggondolatlanságukból olyan életet teremtettek maguknak, amelyben a mámoros önfeledtség után keserű ébredéssel jönnek rá, hogy az isteni kegyelmek ereje nélkül boldogságot biztosítani nem tudnak maguknak. Krisztusnak fáj sokaknak szegénysége, akik mások bűne, vagy saját hibájuk miatt a nyomorúság áldozatai. Krisztusnak fáj a házasságon kívül született gyermekeknek sorsa... a rabszolga sorban sínylődő gyárimunkás vergődése! Mily óriási munkaterület. Mennyi nagy feladat és mennyi munkás lélekre van szükség. Megrendülve nízek az újesztendő nagy feladatai felé, de Jézusnak tekintete, biztató szava eloszlatja aggodalomiínnt. A Te szavadra uram s a Te áldott nevedben elindulok a munkára. Erősen hiszem, hogy a Te szavad nemcsak szolgáid lelkében, hanem híveink lelkében is apostoli visszhangot kelt s mint egykor Péterrel társai, úgy jönnek híveink is velünk a lelki betegek gyógyítására, a lelki halottak feltámasztására, a szegények támogatására, a bérlik, sánták és vakok gyógyítására... Gram, a Te szavadban bízva indulunk el, áldd meg munkáinkat, amint megoldottad Péter hálóját, hogy az újesztendő minden kecskeméti katolikusnak a Te isteni életed teljességét hozza, így legyen a mi új esztendőnk a Te áldásodtól s kegyelmedtől nagyon boldog! KOVÁCS SÁNDOR prelátus-plébános. Hitvédelem Ismerek olyan hívőket, akik minden áldott nap felkeresik a templomot, gyakran gyónnak és áldoznak és mégsem jobbak a többinél. Mi értelme és értéke van tehát a vallásos életnek? Hisz az emberek nem lesznek jobbak általa. FELELET: Készséggel elismerjük, hogy templomba járó, gyakran gyónó, sőt gyakran áldozó hívek között vannak gyönge, állhatatlan és gyorsan visszaeső lelkek. Elismerjük azt is, hogy néhányan csak a külső áhítatformával törődnek, de távol áll tőlük a hit szelleme Ebből azonban nem lehet a komolyan vett hitélet és a vallás igazságainak értéktelenségére következtetni. Hát nem furcsa lenne, ha valaki, akit esetleg a piacon hamis pénzzel becsaptak, kijelentené, hogy többet nem vesz pénzt a kezébe. Vagy pedig, ismervén egy bűnös életű cipészt, elhatározná valaki, hogy soha életében cipőt nem húz a lábára. A gondolkozásnak ugyanezen dőresége és az oktalan általánosítás a hibája annak a következtetésnek amely néhány kivételes és sajnálatos eltévelyedés címén a keresztény hitélet értéktelenségéről beszél. Ez az egyik hiba. A másik az, hogy az ellenvetés éppen a gyönge és állhatatlan lelkeket választja ki zsinórmérték gyanánt. A katolikus hitélet legfőbb törvénye és eszménye Jézus, ő jelentette ki: »Én vagyok az út, az igazság és élet.« Jézust követték a mi szentjeink, így lettek ők a világtörténelem legdicsőbb és legtisztább jellemei. Egy Szent Ferenc, Szent Erzsébet, Ágnes, Alajos és Cecilia tündöklő jellemtisztasága és hófehér élete mellett csak a sajnálatos rosszindulat beszélhet arról, hogy az ember, komolyan véve a hit és az evangéliumok erkölcsi szabályait, nem tud jobbá lenni. JÉZUS SZIVE OLTÁRÁRA Kiss Terézia 5, Bozsik Julianna 5, Babinszky József 2, Rusz Ervin 20, Gyenes István 10, Barthalos Béláné 5, özv. Szikra Ferencné 2, Kiss János 5, Adamik Sándor 5, özv. Weszelovszky Jánosné 2, özv. Ősziévi Emmánuelné 1, özv. Vas Pálné 1 pengőt adományoztak. Hálás szívvel mondunk nekik köszönetet.