Katolikusok Lapja, 1939 (16. évfolyam, 1-20. szám)

1939-01-06 / 1. szám

1939 január 6. KATOLIKUSOK LAPJA 3. oldal EGYHÁZI Év: Vízkereszt ünnepe. Január 6. Az egész pogány vi ág nevében borult le a három keleti király a kicsi Jézus jászolánál, ők voltak az első pogányok, akiket az Isten kegyelme elvezetett a földre szállt Igéhez. A mai ünnep neve éppen ezért »Három királyok napja« nálunk magyaroknál. Isten csodálatos módon, egy csillag fényével vezette őket. Isten kegyelme megvilágosította az elméjüket és megindította a lelküket, hogy legyőzve az időjárás viszontagságait, a rossz utak nehézségeit, felkeressék az újszülött Messiást. Ilyen a mi életünk is, küzdelmes, fárasztó az út, mely elvezet Megváltónkhoz. De nekünk is ad az Isten vezérlő fényt, az Evangélium világosságát, a mi katolikus hitünket. A mi csillagunk, hitünk fénye, segítőnk az ő kegyelme. Minket is csak ez vezethet az Isten színről-színre való látására. A jövendölésekből Király születéséről tudtak a bölcsek, tehát Jeruzsálemben a királyi palotában keresték az újszülöttet. Ilródes király azonban nem akart más királyról hallani, gyűlölet és ravaszság lett úrrá szívében és elméjében. De akiket az Isten hatalma véd és az ő bölcsessége vezet, azoknak nem kell félni. Heródes ravaszsága nem ért célt. A három jámbor férfiú boldogan, mely áhítattal borult le a megtalált isteni Gyermekeiért. A betlehemi csillag fénye ma sem halványodott el. Ma is hívja szelíd, de erős fénye a népeket. Az Evangélium igazságának fénye világít be a pogány népek nagy lelki sötétségébe. »A népek a Te világosságdban járnak és a királyok a Need támadott fényességben ... Hozzád jő a pogányok ereje... Tevék sokasága borít el Téged: mind eljönnek Sábából, aranyat és tömjént hozván.« Szent Lucián Január 7. Nikodémivértanújában a Kr. u. IV. század elején Vízkereszt ünnepén mutatta be Szent Lucián az Anyaszentegyház történelmében a legmeghatóbb szentmise áldozatot. Szentünk ugyanis hívő társaival együtt a börtönben várta a három királyok ünnepét. Hogy minél többet szenvedjen, a pogány őrök esztelen dühükben karjait hátra kötötték és az éles cseréptörmelékkel behintett börtönpadlón mereven kifeszítették. Nem a gyötrelem, hanem sokkal jobban kínozta a vértanút, hogy a nagy ünnepen társai szentmise nélkül maradnak, ő volt az egyetlen pap a börtönben, földhöz láncolva. Az Úr mégis hozzásegítette őket a szentmiséhez. Egyik fogolytársának sikerült bort és kenyeret szerezni. Megkezdődött a szentmise, melynél szem nem maradt szárazon. A megkínzott vértanú mellére kendőt terítettek, ez volt az oltár és felemelve vérző fejét, szentünk egymásután mondotta el a mise imádságait. Elmondotta az átváltoztatás szavait is és amikor az áldozáshoz értek, a vértanú pap melléről vették magukhoz az Ur ő testét. Nekünk is így kellene a szentmisét szeretni. És amikor a lustaság vagy csinált akadályok el akarnak vonni a vasárnapi és ünnepi szentmisétől, gondoljunk a nikodémiai börtön vértanú-pap szentmiséjére. — o— Szent Család Január 8. Pár évvel vasárnapra, ezelőtt egy angol újságíró tanulmányozta 3z orosz merénylő családi körülményeit. Rettenetes eredményre jutott. E merénylők közül 18 fiatalkorú volt. Feltűnő, hogy e 18 fiatalember közül csak 6 ismerte szüleit. A szovjet lerombolta a családi életet, ez azután ilyen gyümölcsöket terem. A mai napon erre akar minket figyelmeztetni az Anyaszentegyház, egy nagy felkiáltó jel akar lenni a mai ember számára. Elvezet minket az Anyaszentegyház a názáreti kicsiny házba, hogy tanuljunk. Tanuljon a családapa, a családanya áldozatos szeretetet, hűséget és munkaszeretetet. Egészen bizonyos, hogy nem volt hajlék, amit Isten jobban szeretett volna ezen a földön, mint a názáreti kicsiny házat. Nem volt ember, akire nagyobb szeretettel tekintett volna, mint a Szűz Anyára és Szent Józsefre. De őket sem kímélte a megpróbáltatásoktól, a gondoktól, a szenvedésektől és az emberi rosszakarattól. Volt munka, gond, küzdelem a szent Család életében, mégis mint az elveszett paradicsom távolba vesző fénye, úgy hat ránk a názáreti szent háznak örökszép példája s vele együtt annak a nagy hitnek, jóakaró szeretetnek, örökös imádásnak látása, ami annyira otthonos volt Szent József és a Szent Szűz házában. Minden katolikus keresztény családnak ezt a példát kellene követni és mindennap elimádkozni a mai szentmise könyörgését. »Uram Jézus Krisztus, aki engedelmes voltál Máriának és Józsefnek és családi életet szóval ki nem fejezhető erényeiddel megszentelted, engedd hogy Szűz Mária és Szent József segítségével Szentcsaládod példája legyen a mi tanítónk!« — o— Vízkereszt után Január 15. Az Úr II. vasárnap. Jézus a kánai mennyegzőn. Erről beszél a mai vasárnap evangéliuma. Jézus jelenlétével szenteli meg a házasságot, nem ítéli el a tisztességes szórakozást. Arra akar rámutatni, hogy az emberi élet minden eseményében részt kíván, jelen akar lenni. Jézus legyen a királya az emberi életnek, a házas életnek, a családi életnek. Egy család élete addig boldog, míg Krisztus békéje lakik a családi hajlék falai között. —— Szent Sebestyén Január 20. A mavértanú, gyár népnek kedves szentje Szent Sebestyén. Századokra visszamenőleg megtaláljuk szobrait vagy tiszteletére emelt kápolnákat vagy templomokat. Kecskeméten a Szentháromság szobor egyik mellékalakja ábrázolja Szent Sebestyént. A római császári udvar dédelgetett, kedvelt, daliás testőrtisztje keresztény volt, mégpedig igen jó keresztény. Az udvari élet szórakozásai hívták, a pogány istentisztelettel egybekötött császár-hódolás folytán a Krisztus-tagadás és felségsértés kéz kezébe szorították. Sebestyén az állandó veszélyek között állandóan forgatta lelkében az Úr Krisztus szavát: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A kitört egyházüldözés idejében nem akarta meggyőződését rejtegetni, férfias nyíltsággal megvallotta császári urának keresztényi mivoltát. Ez pedig felindulásában egy fához kötöztette és saját alantasaival agyonnyilaztatta.