Katolikusok Lapja, 1940 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1940-01-07 / 1. szám
KATOLIKUSOK NAPJA. XVll.-IK ÉVFOLYAM Kecskemét 1940. január 7. szám. térdeltünk, Uram az év utolsó napján. Templomaid kicsinyeknek bizonyultak, nem tudták befogadni tieidet, de Te láttál minket és örömmel pihent rajtunk a tekinteted. Köszönjük, Uram, az elmúlt év sok-sok kegyelmét. Köszönjük, hogy a kecskeméti egyházközségben 481.991-szer szálltál híveid szívébe a szentáldozáson keresztül. Köszönjük, hogy segítettél, hogy támogattál minket. De ugyanakkor fáj a szívünk azokért, kik — bár tieid buzgóságát látvák, — mégis távol maradtak Tőled. Az új esztendőben vonzd Magadhoz őket is. Köszönjük, Uram, hogy 46 magyar testvérünket hozzánk vezetted, hogy katolikusokká tetted őket. De ugyanakkor fáj a szívünk, hogy 14-én elszakadt Tőled, az igaz világosságtól. Vezesd vissza őket újra a közös akolba. Köszönjük, Uram, hogr a 995 Magadhoz szólított testvérünk olyan szép katolikus módon búcsúzott tőlünk. Köszönjük, hogy szentségeiddel megerősítetted őket, hogy mellettünk álltál életük alkonyán. De ugyanakkor vérzik a szívünk azért a 38 testvérünkért, akik bűnös hanyagságból költöztek el szentségeid nélkül. Köszönjük, Uram, hogy 1607 gyermeket adtál a mi egyházközségünknek, hogy az országos átlagnál jóval magasabb születési arányszám révén 612 taggal gyarapítottad egyházközségünket. Imádkozunk... és köszönünk mindent. Aztán ígérjük, hogy az új évben azért dolgozunk, hogy lelkünkben szebb legyen az Isten arca. És akkor nem aggaszt bennünket az évek múlása, nem bánt A jova Kedves jó Híveim! A nagy világegyetem órájának mérhetetlen számlapján, amely az időt évekkel és évszázadokkal méri, ismét fordult egyet a mutató és új évszámot ír föl az élet vándorainak. A szilveszteresti harangok hívó szavára Te Deumot énekeltünk az elmúlt esztendő búcsúztatására megköszöntük az elmúlt évnek minden kegyelmét, amelyekkel a gondviselő Isten elhalmozott és fürkésző tekintettel néztünk az új esztendő felé. Bánnelmyire is próbáltunk azonban valamit meglátni a jövendőből, csak bizonytalan ködöt, csak nyugtalanító sötétséget észleltünk, de semmi bizonyosat nem láttunk. Ez így van mindég, amn akkor az evmberi értelem akarja kutatni a jövendőt és keresni. Hagymát is hoz majd az új esztendő. E' a 'bizonytalanság nyugtalanná tette. Akik nem bírják el a Lelki küzdelmeket, azok sietnek a mámorhoz, hogy elfelejtsenek mindent és vakon ugorjanak át az új esztendő határán. Egyetlen világosság van, amely a bizonytalan jövőnek sötétségét eloszlatja. Az, akinek érkezéséről szent. János evangélista azt mondja: »Ö berne élet voltft s az élet volt az emberek világossága és a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogja.« (Jási. 1., 4., 5.) A karácsony éjszakájának egyetlen fértje a betlehemi barlang világosságé. A jövendő éjszakájának biztos fénye az az isteni Gyermek, aki azért jött karácsony éjszakáján a világra, hogy az emberi életet Istenhez felemelje. De ennek a karácsonyi éjszakának van egy másik üzenete: a Gyermek. Az Isten egyszülött fia emberré levésében a gyermek kicsiségét veszi magán, hogy felemelje a gyermeket. Az első karácsonyi éjszaka előtt a gyermek atyja kénye-kedvértek volt kitéve. Születése után odatették lába elé és ha az pogány szívvel elfordult tőle, akkor kitették a Daggeins hegyére, hogy ott pusztuljon el. Az ott ■ siránkozó gyermekeknek panasza volt a történelmi advent legfájdalmasabb rorátéja. Ez a pogány kegyetlenség nyuatkozott meg az első karácsonyi éjszaka után is, amikor hatalmi, tébolyában őrjöngő Heródes minden két éven aluli gyermeket megöletett, mert félt a Gyermektől. De azóta mindenütt, ahova karácsony éjszakájának melegítő fénye eljutott, ahol szállást adnak az isteni Gyermeknek, ott megbecsülik a gyermeket is. A katolikus élet emelkedésével a hitbeli öntudat erősödésével karöltve jár a gyermeknek megbecsülése. Hitünk tanítása szerint az élet az Isten nagy ajándéka. Szánden gyermek egy-egy életbimbó, amelyet a gondviselő Isten bíz a szülőkre, hogy heródesi támadástól megoltalmazza és gondviselő szere