Katolikusok Lapja, 1941 (18. évfolyam, 1-19. szám)
1941-01-05 / 1. szám
KATOLIKUSOK LAPJA XXVIII.-IK ÉVFOLYAM Kecskemét 1941. január 5. 1. szám. 3SZKE 325KE Kormányzó Urunk őfőméltósága legfelsőbb elhatározásával Kovács Sándor kecskeméti plébánost a hitélet terén kifejtett itűnő érdemei elismeréséül a magyar érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Prelátus-plébánosunknak a legfelsőbb kitüntetést Főispánunk december 28-án nyújtotta át a törvényhatóság díszközgyűlésének keretében. A bensőségesen szép díszközgyűlésen ott láttuk katolikus életünk kitűnőségei mellett városunk katonai és vallási előkelőségeit és társadalmi vezetőit. Az általános megbecsülés és őszinte szeretet, amely a díszközgyűlés résztvevőinek szívéből az ünnepelt felé sugárzott, teszi öntudatossá a mi örömünket lelkipásztorunk kitüntetése alkalmából. Az az apostoli munka és evangéliumi tevékenység, amelyet Kovács Sándor itt az Alföld Szívében a keresztény magyarság életének erősítésében és megemelésében végez, méltán megérdemli a legfelsőbb elismerést. Amidőn mi hívei nevében e helyen büszke örömmel köszöntjük, azt kívánjuk, hogy a magyar élet legelső őrhelyéről érkezett elismerés adjon prelátusi plébánosuiknak erőt a további küzdelemhez! Jézus szentséges szíve bízunk benned! A LELKIISMERET Kedves jó Híveim! Az északolaszországi kedves Fiesole városában, amely újra Angelicot, az egyik legkiválóbb festőművészt adta a világnak, ferencrendiek kolostorának bejárata fölött hatalmas íven a következő felírás olvasható: Csak egy az Isten! Ha Ő az én ellenségem lesz ? Ki ment meg engem,? Csak egy alelkem! Ha azt elveszítem, mi marad nekem ?“ Aki legelőször lép be a kolostorba és felfigyel erre a felírásra, egy pillanatra meglassítja lépteit és elgondolkodik rajta. A kolostor templomába belépő Istent kereső ember ezzel a gondolattal néz az Isten arcába, aztán önmagába. És jól van ez így. Olyan igazság ez, amelyet nem lehet elégszer átelmélkedni és nem lehet eléggé életútunk irányítójává tenni. A háborúban fogant 1940. esztendőtől elbúcsúztunk. Hatalmas kapun mentünk át, amely mögött csak temető maradt emlékeink sírhantjaival. Ezen kapun túl jön felénk a bizonytalan 1941. év... ködösen, bizonytalanul, de a jó Isten áldotta emberi szívnek reménykedéseitől besugározva. Ezen a kapuíven ugyanaz az írás van, mint a fiesoli barátok kolostorának portáléján olvasható: „Csak egy Isten van! Ha ő az én ellenségem lesz, ki ment meg engem? Csak egy lelkem van. Ha azt elveszítem, mi marad nekem?“ Azért az új esztendőben sem lehet más célunk, mint amit szent Pál apostol így fejezte ki: „hitünket tiszta lelkiismeretben megőrizhessék.“ (I. Tim. 1.9.) Kedves jó Híveim! Aki megfogadja az Apostol intelmét, az az nyugodt és békés lélekkel nézhet az 1941. év bizonytalansága felé. A lelkiismeret tisztasága, a lelkiismeret hűséges szolgálata, ez az a csodálatos eszköz, amellyel életünk biztonságát megszerezhetjük. Az idők halhatatlan királya, a mindenható Isten adjon és tartsa meg bennünk az Ur Jézusért a jó lelkiismeret nyugalmát és békéjét. Az Ur Jézus valahányszor a békéről beszélt, amelyet a világ nem adhat, a jó lelkiismeretre is gondolt, mint ezen béke egyik alkotó elemére. A rossz lelkiismeretre áll a bűnbánati zsoltár szava: nincs békességem bűneim szemlélése miatt. A bűntől megtisztult lelkiismeretnek pedig szól Krisztus szava: békesség legyen veletek! Szent Pál apostolnak van igaza, aki azt Katolikus Lyceumunk legközelebbi előadása január 6-án lesz, amelyen Lippay Lajos dr. esztergomi tológiai főiskolai tanár és író fog szerepelni. A neves előadó többszöri utat tett a titokzatos Keleten, azonkívül néhány évet töltött Jeruzsálemben mint hittudós és szentföldi kutatásokat végzett. Vízkereszt ünnepén tartandó előadásán a titokzatos Kelet országainak és népeinek életéről és szokásairól fog nekünk előadást tartani vetített képes bemutató kíséretében. A rendkívül érdekesnek és tanulságosnak ígérkező előadásra ezúton is felhívjuk kedves olvasóink figyelmét.