Katolikusok Lapja, 1941 (18. évfolyam, 1-19. szám)

1941-01-05 / 1. szám

2 oldal KATOLIKUSOK LAPJA 1941. január 5. mondotta: „A mi dicsőségünk lelkiismeretünk bizonyosságában van“ (2. Kor. 12.) És hogy az élet igazolja-e szent Pált, arra talán fölösleges példákat mondani, hisz mindenki tehet összehasonlítást, — természetesen nem szeretetlen kritikával — a tiszta lelkiisme­retű, a rossz lelkiismeretű nyugtalansága között. Az összehason­lítást meg kell tenni, de a következtetést is le kell vonni. Két világirodalmi nagyság állt együtt a belga maredsoui bencés kolos­tor folyosóján. Ibsen a komor színek meglátója és Huymanns az ördög szolgálatából (ezt egészen szó szerint kell érteni) megsza­badult és a bencések harmadrendi ruháját hordó francia író. A francia, aki rettenetes bűnöket követett el, őszinte bűnbánat útján megtalálta a békét­ Az ártatlan gyermek mosolygásával mondotta barátjának: békesség, ez az én legnagyobb kincsem. Ibsen pedig nyugtalanul járt a folyosókon és sötét tekintettel mormolta barát­jának szavait: békesség, békesség? De nem találta meg. A jóságos Isten Jézus megváltói véréért mentsen meg min­ket a rossz lelkiismeret gyötrődésétől. Arthoffer börtönlelkész írja, hogy az egyik rab sürgősen akart vele beszélni. Amikor elébe bocsájtották, kétségbeesve könyörgött, hogy engedje őt mielőbb a templomba a szent gyónás elvégzése végett. Azt kérdezte tőle a lelkész, hogy miért olyan sürgős ? Azt felelte rá: Főtisztelendő úr! higgjen nekem. A fegyházban minden sarokban ördög ül és néz rám. — Az ördög nem a sarokban ült, hanem a rossz lelkisme­­ret ördögi arca tette pokollá életét. Jól ismerjük a szentírásból testvér­gyilkos Káin lélekmardosását, Sault, a lelkiismeretfurdalás­­tól örjöngőssé vált szerencsétlen királyt, Judást, a lelkiismeret­­mardosásnak öngyilkosságban kergetett szerencsétlenét. És a so­rozat nem fejeződik be, mert Káintól Ivar Kreugerig, a gyufa­királyig, s tovább a cipőkirály Bata-ig, a rossz lelkiismeret a két­ségbeesésbe hajtja őket. Vagy olyan keserű vallomásra indítja, mint a hitetlen Anatole Francét, aki halálos ágyon zokogva val­lotta be, hogy életében soha boldog nem volt. A családi életben annyiszor előforduló békétlenségnek oka nem az a külső dolog, amire ráfogják, hanem a lelki békének hiánya. A lelki béke hiánya pedig magyarázatát a rossz lelkiismeretben találja meg. Miután nem az Istennel, hanem a gonosz lélekkel van összeköttetésben, aki büszkeség miatt bukott le örök dicsőségéből, büszkesége miatt restelli bevallani, hogy lelkiismeretének nyugtalansága okozza a békétlenséget. Mennyi szomorúságtól, élettragédiáktól menthetnék meg embertársainkat, a magyar családot, ha nyugodt és tiszta lelkiismerettel járnák az élet útját. Ha valaki azt hiszi, hogy rossz lelkiismerete egyedül kizáró­lagosan az ő egyéni ügye, az nagy tévedésben van. Lelki vaksága miatt nem érzi és nem tudja, hogy rossz lelkiismeretével árt csa­ládjának, főleg árt fajtájának, amelynek ellenálló erejéből erkölcsi értékéből vesz el lelkiismeretlenségével. Hiszen még a süketeknek is kell hallani és a vakoknak látni, hogy az érintetlen, tiszta er­kölcsi erő mily csodálatos győzelmet tud aratni a gonoszságnak állati sorba sülyesztett tömegei felett. Több felelősségérzetet, több lelkiismeretességet minden hivatalos és nem hivatalos, egyéni és közügyekben, mert ettől függ a boldogabb jövendő. Komoly lelki felkészültség kell ehhez, komoly nekifeszülés, erkölcsi áldozatok hozatala, ha azt akarjuk, hogy a pokol kapui rajtunk erőt ne vegyenek. Szent Ágoston azt mondja, hogy a lelkiismeret Krisztus szeme, amely lelkünkből tekint kifelé, Krisztus ajka, amely bennünk beszél és Krisztus keze, amely a rosszat bünteti és a jónak koronát nyújt. Ami­kor átlépünk 1941. kapuján, kérjük Krisztust, hogy­­ éljen minden ember lelkében, tiszta lelkiismeretében... s akkor a bizonytalan 1941. bizonyosságé válik: boldog és békés ujesztendővé. Kovács Sándor preldiius-apoltplébános Egy tudós piarista emlékezete Guido Alfani tagja lett annak az orssz­ágos bizottságnak, amely a messinai szörnyű földrengés után az újjáépítés tervein dolgozott. A világháború után három tekintélyes külföldi állam felajánlottta neki világhíres Obszervatóriumuk veze­tését, de ő szerényen visszautasí­totta a megtisztelő ajánlatot abban a nehéz időben, amikor annyi ne­hézséggel kellett megküzdenie, hogy kedvelt Intézete számára megsze­rezhesse mindazokat a szükséges dolgokat, amelyek nélkül nincsen tudományos munkálkodás. A min­denre kiterjedő figyelmességével még arra is gondolt a nehéz idők­ben, hogy néhány cigaretta is le­gyen a háznál, amivel megkínál­hassa a kedves látogatókat, a tudós és előkelő vendégeket, akik olyan gyakran felkeresték dolgozószobá­­jában. Az örökséget, amelyet még atyja életében megkapott, utolsó fillérig az Obszervatórium felszere­lésére fordította, így jutott hozzá, hogy a legtökéletesebb és a leg­modernebb műszerekkel dolgozha­tott. Természetes, hogy kérésére Firenze városa is tekintélyes ösz­­szeggel támogatta a nagynevű In­tézetet. 1931-ben barátai és tisz­telői azzal lepték meg, hogy elké­szíttették a számára a liftet, hogy megkíméljék a sok fárasztó föl- és lejárástól. Kedves humorral mond­ta jóakaróinak, hogy most ezzel megfosztották attól az élvezettől, hogy gyalogos föl- és lejárásával növelhesse azt a sok százezernyi méter utat, amelyet eddig az el­múlt 30 év folyamán gyalog meg­tett, amely 127-szer meghaladja a Mont Blanc magasságát. Nem egy földrengést jelző készü­léknek a tökéletesítése vagy egye­nesen az ilyennek a feltalálása fű­ződik a nevéhez. A firenzei Dóm­ban­­ elvégezte az ingakísérletet, megbízást kapott a firenzei Dóm nagyszerű kupolájának és a pisai ferde toronynak a felülvizsgálására. Gasparri és Maffi bíborosok ismé­telten igénybe vették tudását és bi­zonyos kérdésekben tőle kértek ta­nácsot. Neid köszönhető, hogy a firenzei obszervatórium is a közjó szolgálatában áll. Reméljük, hogy tudományos munkálkodását szak­avatott kezek fogják majd hamaro­san ismertetni és akkor látjuk majd igazán, hogy mit is tett és mennyit köszönhet a tudomány a szerény piarista szerzetes tudományos mun­kálkodásának. (Folyt. köv.)

Next