Katolikusok Lapja, 1943 (20. évfolyam, 1-20. szám)

1943-01-03 / 1. szám

KATOLIKUSOK LAPJA XX.-IK ÉVFOLYAM Kecskemét 1943. január 3. 1 szám. Új év — Új lelkiség! Amikor Gandhi, az indusok ve­zére fiatalabb korában elindult első európai útjára, atyja esküt tetett le vele, hogy Európában nem fog el- ziilleni. Milyen szomorú az, hogy egy pogány férfi nem attól félti a fiát, hoíjy a keresztény Európában majd elvesztheti ősei hitét, és eset­leg a krisztusi világosság fényében kereszténnyé lesz, hanem azon aggódik, hogy nem züllik-e el? Vádbeszéd ez a keresztek, temp­lomok, oltárok fényében élő euró­paiak felé, akik, csak sokszor név leg keresztények. Perbeszállás éz világrészünk fáradt lelke ellen, mely eltért a kereszténységtől. Pedig va­lamikor kereszténység tette naggyá. Hisszük, hogy a háború szántotta barázdák nyomán elpusztulnak a kereszténységükben is pogány maradt lelkek, és az újév újlelkiségnek egyen­geti útját. Az újévben rájönnek majd az emberek, hogy a. küzdelme; élei­ben csak Istenhit és Istenszolgálat a l igazi boldogságot. Ráébrednek, hogy a . katolikus élet nemcsak temp­lomi ima, fényes esküvő vagy te­metési szertartás,< ünnepi köntös, hanem hétköznapi ruha is, melyben mindig járnunk, élnünk kell. A ka­tolikus hit kinyilatkozatott vallás, amely szerint élűi kell egyéneknek, nemzeteknek és világoknak egyaránt, különben elpusztulnak. Új évben új lelkiség kell. Ez le­gyen a jelszavunk. Ezt pedig csak a kereszténység adhatja. Az embe­riség olyan most, mint egy lázas beteg. Ide oda kapkod orvosságért, de egyik sem használ. Gyógyulást csak a keresztény, katolikus esz­mék valóraváltá'a hozhatja. A világ sebeire gyógyulást, az újjáalakuló világnak megújult lelkiséget csak a krtsztnsr~eszmék, elvek'hozhatnak űézus szentséges szíve bízunk benned! fl~KÉT TÁBOR Kedves jó Híveim! Bach Sebestyén híres orgonaművészés zeneszerző hang­versenyt adott Ágoston szász király ud­varában. Az egyik vallásos zenemű oly megrázóan hatott az uralkodóra, hogy befejezése után magához hívatta a mű­vészt és megkérdezte, milyen jutalmat találna magához méltónak. Bach tiszteletteljesen, de önérzetesen így felelt: „Felség! én gazda­gabb vagyok, mint itt akárki. Kincsem az, hogy jobban és máské­pen hallok mindent és jobban értem a hangokat, mint a többiek.“ 1942. évtől elbúcsúztunk. Ebben a búcsúzásban annyi beszéd, tanítás, hang van. El tudjuk-e mondani Bach Sebestyénnel, hogy a mi lelkünk, amelyet a katolikus élet kegyelme a természetfölötti vi­lág érintésére érzékennyé tett, megértett minden hangot, minden ta­nítást, minden igazságot? Faulhaber bíboros, a münchenPérsek fő­pásztori jelszava: Vox temporis, vox Dei! Az idő szava, az Isten szava. Az elmúlt esztendő eseményeiben kevés van örömteljes, de annál több komoly, mélyértelmű és megrendítő. Van olyan hang- csoport, amelyből az emberi sírások, szenvedések jajgatása zokog fel. És az idők szavában meg kellett értenünk, hogy ez a világ, amely ma állig íegy vérzetten néz egymással farkasszemet, két nagy táborra oszlott. Mintha loyolai szent Ignác lelkigyakorlatának a két zászlóról, Krisztus és a sátán zászlójáról szóló elmélkedése lépett volna ki a Manréza magányából, és lett kegyetlen valósággá. Nagy veszedelem ez, hogy a sátán tábora minden fegyverrel felkészülve akarja meg­semmisíteni Krisztus táborát. De nagyobb veszedelem az, hogy az emberek millió még ma is vakok, és nem látják azt, hogy a pokol minden gyötrelmét zúdítják erre a világra, ha a sátán tábora győze­delmeskedne. A két tábor összehasonlítása hosszadalmas lelki munka lenne, de egy-egy rövid pillantás is elég arra, hogy józan keresztény ember belássa a rettenetes ellentétet, és készen álljon a legnagyobb küzde­lemre. A sátán táborában nem ismerik el az Isten végtelen fölségét. Tajtékzó szájjal ordítják, „nincs Isten“, de tovább nem gondolkod-

Next

/
Thumbnails
Contents