Katolikusok Lapja, 1943 (20. évfolyam, 1-20. szám)
1943-01-03 / 1. szám
KATOLIKUSOK LAPJA XX.-IK ÉVFOLYAM Kecskemét 1943. január 3. szám. Jézus szentséges szíve bízunk benned! fI.KÉT TÁBOR Kedves jó Híveim! Bach Sebestyén híres orgonaművész és zeneszerző hangversenyt adott Ágoston szász király udvarában. Az egyik vallásos zenemű oly megrázóan hatott az uralkodóra, hogy befejezése után magához hívatta a művészt és megkérdezte, milyen jutalmat találna magához méltónak. Bach tiszteletteljesen, de önérzetesen így felelt: „Felségén gazdagabb vagyok, mint itt akárki. Kincsem az, hogy jobban és másképen hallok mindent és jobban értem a hangokat, mint a többiek.“ 1942. évtől elbúcsúztunk. Ebben a búcsúzásban annyi beszéd, tanítás, hang van. El tudjuk-e mondani Bach Sebestyénnel, hogy a mi lelkünk, amelyet a katolikus élet kegyelme a természetfölötti világ érintésére érzékennyé tett, megértett minden hangot, minden tanítást, minden igazságot? Faulhaber bíboros, a müncheni érsek főpásztori jelszava: Vox temporis, vox Dei! Az idő szava, az Isten szava. Az elmúlt esztendő eseményeiben kevés van örömteljes, de annál több komoly, mélyértelmű és megrendítő. Van olyan hangcsoport, amelyből az emberi sírások, szenvedések jajgatása zokog fel. És az idők szavában meg kellett értenünk, hogy ez a világ, amely ma állig fegyverzetten néz egymással farkasszemet, két nagy táborra oszlott. Mintha loyolai szent Ignác lelkigyakorlatának a két zászlóról, Krisztus és a sátán zászlójáról szóló elmélkedése lépett volna ki a Manréza magányából, és lett kegyetlen valósággá. Nagy veszedelem ez, hogy a sátán tábora minden fegyverrel felkészülve akarja megsemmisíteni Krisztus táborát. De nagyobb veszedelem az, hogy az emberek millió még ma is vakok, és nem látják azt, hogy a pokol minden gyötrelmét zúdítják erre a világra, ha a sátán tábora győzedelmeskedne. A két tábor összehasonlítása hosszadalmas lelki munka lenne, de egy-egy rövid pillantás is elég arra, hogy józan keresztény ember belássa a rettenetes ellentétet, és készen álljon a legnagyobb küzdelemre. A sátán táborában nem ismerik el az Isten végtelen felségét. Tajtékzó szájjal ordítják, „nincs Isten“, de tovább nem gondolkod- Új év — Új lelkiség! Amikor Gandhi, az indusok vezére fiatalabb korában elindult első európai útjára, atyja esküt tetett le vele, hogy Európában nem fog elzülleni. Milyen szomorú az, hogy egy pogány férfi nem attól félti a fiát, hogy a keresztény Európában majd elvesztheti ősei hitét, és esetleg a krisztusi világosság fényében kereszténnyé lesz, hanem azon aggódik, hogy nem züllik-e el? Vádbeszéd ez a keresztek, templomok, oltárok fényében élő európaiak felé, akik, csak sokszor névleg keresztények. Perbeszállás ez világrészünk fáradt lelke ellen, mely eltért a kereszténységtől. Pedig valamikor kereszténység tette naggyá. Hisszük, hogy a háború szántotta barázdák nyomán elpusztulnak a kereszténységükben is pogány maradt lelkek, és az újév újlelkiségnek egyengeti útját. Az újévben rájönnek majd az emberek, hogy a küzdelmes életben csak Istenhit és Istenszolgálat ad igazi boldogságot. Ráébrednek, hogy a katolikus élet nemcsak templomi ima, fényes esküvő vagy temetési szertartás, ünnepi köntös, hanem hétköznapi ruha is, melyben mindig járnunk, élnünk kell. A katolikus hit kinyilatkozatott vallás, amely szerint élni kell egyéneknek, nemzeteknek és világoknak egyaránt, különben elpusztulnak. Új évben új lelkiség kell. Ez legyen a jelszavunk. Ezt pedig csak a kereszténység adhatja. Az emberiség olyan most, mint egy lázas beteg. Ide oda kapkod orvosságért, de egyik sem használ. Gyógyulást csak a keresztény, katolikus eszmék valóraváltása hozhatja. A világ sebeire gyógyulást, az újjáalakuló világnak megújult lelkiséget csak a krisztuszi eszmék, elvek hozhatnak