Magyar Alföld, 1911. augusztus-december (1. évfolyam, 1-20. szám)
1911-08-20 / 1. szám
Magyar Alföld évfolyam. Az alföldi nép érdekét védő radikális újság. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Kecskemét, V., Bercsényi utca 16. szám. Előfizetési pénzek, hirdetések s egyéb közlemények a Magyar Alföld részére ide küldendők. Kecskemét, 1911. augusztus 20-án. Felelős szerkesztő: Horváth Ambrus. Előfizetési ára: egész évre helyben 2 kor., vidékre postán küldve 3 korona. Egyes szám ára 4 fillér. Megjelenik minden vasárnap. \%f ^kertvarkl cffl: LtTéltés mit akarunk? Komoly akarattal, elszánt harci kedvvel lépünk Kecskemét és vidéke dolgos népe elé, midőn lapunk kitűzött célját ismertetjük. Bátor, szókimondó újságot akarunk adni mindazok kezébe, kiknek munkától kérges a tenyerük vagy íróasztal mellett robotolnak. Mert ki ne érezné az ország gazdasági életében történő nagy változásokat, melyek a kisembereket szemétté tapossák össze! És amíg világfájdalmas keserűséggel csöpögtetik beléjük az egyenlőség, testvériség és szabadság igéit, az alatt elrongyosodnak és fölkopik az álluk. Az újság kenetteljes hangon ne papoljon, hanem tanítson meg bennünket élni a nevető természetben és védő fegyvere legyen a nép gazdasági érdekeinek. A vidéki magyar városokban megjelenő lapok túlnyomó része a helyi nagyságok talpainak nyalogatásában véli hivatását betölteni és vannak lapok, melyek hosszú fellengős cikket írnak a személyes szű kis esetekről, ellenben a rendőri hírek között csak pár szóban emlékeznek meg azon eseményekről, amelyeket a nagy életküzdelmek idéznek elő. Az emberiség nagy része izzadva küzd a mindennapi kenyérért, de a sajtó ezt nem veszi észre, hanem alattvalói hódolattal értesít bennünket arról, hogy a főispán úr a saját kezével gombolta be a cipőjét. A Magyar Alföld új irányt jelent Kecskemét és vidéke hirlapirodalmában. Bátor szószólója lesz az elnyomott osztályoknak, melyekkel csak akkor törődnek, ha a pénzüket és munkaerejüket akarják elszedni. Zászlónk alá hívjuk a kétkezi munkást, a kisiparost, a kisgazdát és a kiskereskedőt. Célunk nevelni a munkást és polgárt arra, hogy ne hagyja magát félrevezetni elavult üres hazugságokkal, amelyeket a gyakorlati élet mindennap megcáfol és az újkor szelleme kegyetlenül végiggázol rajta. A magyar társadalom életében sokféle furcsaságot tapasztalunk. Vannak emberek, kik a haladás nevében még a bugaci számadó gulyást is egy pillanat alatt élére vasalt angol nadrágba szeretnék belerázni; azután vannak olyanok, kik ugyanezt az embert a fenálló társadalmi rend nevében egy nagyszélű zsírfokos kalap alatt olvasópörgetésben szeretnék megszakadva látni. Az ilyen okoskodásoktól meg lehet bolondulni, de vele a nép baján segíteni nem tudnak. Mert ahol hullámzó búzatáblákat ringat a magyar Alföld, ahol nevető gyümölcsöskertektől piroslik a buja határ, ahol az édes anyaföld áldását ontja minden esztendőben : ott nem lenne szabad nyomorúságnak lenni! És mégis van. Ezt a nyomorúságot akarja a Magyar Alföld kiirtani a rendszer megjavításával. Azt akarjuk, hogy a sanyargatott kisemberek fogékonysággal legyenek a kultúra iránt és kíméletlenül irtjuk a fejlődést megakasztani akaró butaságot s a haladástól való gyáva félelmet. Ezért a programmért érdemes lesz küzdeni és a Magyar Alföld igazolni fogja vele létjogosultságát. A Magyar Alföld élénk figyelemmel fogja kisérni az alföldi városok ügyeinek intézését, mert a városok ügyeit többnyire a szerint intézik, hogy mennyire válik az a befolyások hasznára. Kecskeméten is már évek óta tesped a vízvezeték ügye, de néhány héttel ezelőtt pazar lakomát csaptak egy exminiszter és néhány ezerholdas tiszteletére. Fel akarjuk világosítani a polgárságot, hogy a vagyonnélüli kétkezi munkás a legellenálóbb oszlopa egy egészséges berendezkedésű társadalomnak és hogy nem a magasabb bért követelő munkás a halálos ellenség, hanem az öntudat nélküli, magával mit sem törődő munkások sorsaiból fenyeget a nemzeti veszedelem. A Magyar Alföld nem fog elhallgatni semmit, mert nem fél és nem függ senkitől. Kötelességünknek ismerjük ezzel szemben kijelenteni, hogy nem személyeskedő villongásokat akarunk előidézni, hanem a tunya rendszert fogjuk támadni. A Magyar Alföld hadat üzen a sötétségnek és terjeszteni fogja a világosságot. Nem hajol meg az üres tekintélyek előtt, de becsülést követel a hasznos munka embereinek. Fel fogja tárni a maga valóságában az alföldi társadalom vérző sebeit, de nem nagy képüsködik, nem siránkozik, hanem megmutatja a gyógyulás eszközeit. Egészséges kultúrát akarunk az Alföld társadalmi életébe bevinni és a a mindenkitől megrugdalt kisemberek ügyeinek leszünk bátor védelmezői. Zászlóvivői leszünk minden szép és nemes dolognak, amely az összeség javát szolgája. A Magyar Alföld nem politikai irányú lap, hanem közgazdasági és társadalmi életünk alapos boncolgatója fog lenni. Apró izekre tépi közéletünk idegszálait s be fogja bizonyítani, hogy nagy hibában leledzenek azok, kik a helyi és vidéki sérelmeket mindig csak országos kérdésekké szeretnék fölfutni. A Magyar Alföld cikkeinek nagyrészét egyszerű munkások, kisiparosok és földművesek írják, akik az élet kemény iskoláiban nevelődtek. Ez elég biztosíték lesz arra, hogy higyjünk a lap őszinte hangjában és kitűzött céljának elérésében. Azonkívül elismert szépírók és szociológusok fogják lapunkat cikkeikkel fölkeresni, hogy részére a modern irodalmi színvonalt biztosítsák. A vidéki levelezők pedig jól értesültséggel fogják támogatni a Magyar Alföldet. Nem keressük hatalmas emberek pártfogását és nem áhítozunk senki pénzére sem. Lapunknak minden sora Kecskemét város és vidéke népéhez szól. Nagy munkába fogtunk, de könynyű lesz ez a munka, ha azok akiknek szólunk, megértenek bennünket és lapunkat támogatják. Kecskemét, 1911. évi aug. hó. A szerkesztőség. Orvtámadás Kada Elek ellen. Évtizedek óta nem intéztek vezető ember ellen alattomosabb, aljasabb s egyben igazságtalanabb támadást, mint az építőmunkaadók szövetsége intéz Rada Elek Kecskemét polgármestere ellen. Itt Kecskeméten Zaboretzky s Vágó urak hasravágódva járkálnak a polgármester elé, Budapesten meg központi lapjuk a gyűlölet égő csóvájával, a denunciálás leglegközönségesebb eszközeivel akarja az ország közvéleménye előtt befeketíteni. Ráfogja, hogy neki köszönhető, hogy milliókkal nem árasztják el a kecskeméti népet! Gurulna az arany, jönnének a bankók, ha Kada Elek ki nem jelentette volna, hogy Kecskemétnek nincs segítségre szüksége. Szemenszedett hazugság. A polgármester tett bizonyos kijelentéseket maga a városra, mint károsultra vonatkozólag, de rögtön hangoztatta, hogy sürgős segítségre szükségünk van. Hiszen épen ő küldött cáfolatot a Pesti Napló ama téves cikkére. A kormányakciót is ő sürgette meg. Szóval itt a legközönségesebb orvtámadással állunk szemben. A rágalmak főleg Kecskemét közönségéhez vannak adresszálva. S mindez miért? Semmi másért, csak azért, mert a polgármester 4 vagy 5 építőmesternek nem szolgáltatta ki szőröstül-belül a lakosságot. Nem túlzunk. Valósággal négynek vagy ötnek! Mert a kisiparosok zöme úgyis fölvállalta volna a maga kis munkáját, ha a tanács nem állítja szembe a munkaadó szövetségi vezető emberek szemérmetlen követeléseivel a városi építőirodát. A kisiparosok a nagyobb épületeket úgy sem vállalhatták volna el. Így azután a nagyobb munkáltatók olyan árakat diktálhattak volna, amilyen csak jól esett volna. Nézzük csak, kik ezek az emberek s milyen joggal támadják Kada Eleket s a városi tanácsot ? Azt az embert s tanácsot, akik