Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)
1882-01-01 / 1. szám
II. évfolyam,1. szám. MAGYAR HÍRNÖK, 1882. január 1. gyonosságot, de sőt nem szorítkozott egyedül hazájára tevékenységével, hanem az uj világrész, Amerika felfedezése után csakhamar hódítást tett ott is a kereskedelem terén, s annak helyes ütése által az egyesek tetemes vagyonosságot értek el. S miben rejlik az angol vagy amerikai kereskedő elve ? elsősorban a nagy és gyors forgalomban. A jól felfogott kereskedelem legfőbb feltétele a minél nagyobb forgalom, mint azt a világ minden ésszerű kereskedőinél tapasztalni lehet, hogy arra fektetik működésük súlypontját. Ifjabb kereskedő társaimat figyelmeztetem tehát e gyakorlati irányra; törekedjenek jó áruknak teljes súlyban és jutányosan való kiszolgáltatása által minél nagyob forgalmat létesíteni, mert tapasztalásom szerint a legjobb elv: csekélyebb hasznot minél többször elérni gyakori forgalom által, mi egyszersmind lehetővé teszi az árak olcsóbbságát is. Nemzeti általános érdekből még szükségesnek tartom elmondani meggyőződésemet a kereskedelemről is, melyet a magyar ifjabb nemzedék jövője s hazánk jólétének érdekében vajha kellő figyelemben s méltánylásban részesítenének az illető körök. A mi nemzetünk a múltban túlnyomóig földmivelő és fiskális nemzet volt. Amely apa fiát iskoláztatta, azt vagy prókátornak vagy papnak szánta, s a rosszul tanulót büntetésül iparosnak vagy kereskedőnek adta; de tervszerűig helyes számítással igen kevesen neveltették gyermekeiket a kereskedői vagy iparos pályára, így történt, hogy úgy kereskedelmünk, mint iparunk teljesen idegen kezekbe jutott; idegen elemek űzték azt hazánkban s szintén nem helyes irányban aknázták ki. Az egészséges reális kereskedelem csak rövid időszak előtt kezdett tért foglalni. Pedig ugy a kereskedelem, mint az ipar még a leghálásabb pálya mely a munkásságot aránylag a legjobban jutalmazza, s ezen a pályán van még hazánkban a legtöbb tér, melyet mivelni, hasznosítani lehet. Neveljünk tehát gyermekeinkből minél több kereskedőt és iparost alapos szakképzettséggel, oltsuk beléjük a szorgalom, és munkásság iránti szeretetet; tanítsuk meg az ésszerű gazdálkodás elveire, mely minden perczet, minden lépést hasznosítani tudjon, minden csekélynek látszó előnyt megbecsülni helyes érzékkel bírjon, teremtsünk egy egészséges magyar kereskedő és iparos osztályt, mert még ez boldogulhat hazánkban, de csak a helyes irány követése által. Vajha a földbirtokos és középosztály jól felfogná e fontos nemzeti érdek jelentőségét, s gyermekeit a reális irányba vezetve iskoláztatná és készíttetné elő a kereskedői és iparos pályára. Ifjabb kereskedő társaimnak pedig midőn a helyes kereskedelmi irányról elmondottakat újólag figyelmébe ajánlom, egyszersmind ajánlom minél szélesebb körű ismeretek szerzését az önképzés által*) igyekezzenek oly általános műveltségre jutni, mely képesítse tiszta látkör és helyes ítélet által minden irányban való ésszerű eljárásra; ez fogja biztosítani munkásság mellett nem csak önfentartásukat, hanem gyarapodásukat és független társadalmi állásukat is. Vegyék követendő például az angol kereskedő osztályt, igyekezzenek elméleti és gyakorlati téren tőle tanulni. Az angol nemzet a világ minden részében első rendű birodalmakat alapított, de Nagy- Brittania, mint anyaország s az Egyesült Államok a nagy, szabad köztársaság, a közgazdasági életnek minden terén, elméletben és gyakorlatban egyaránt a legfőbb tanulni valót nyújtják. Az egyoldalú germán műveltség helyett igyekezzünk angol és amerikai műveltséget is sajátunkká tenni. Át kell ültetni a legjobb angol és amerikai commerciális szakmunkákat, hogy azok e hon minden fia számára hozzáférhetők legyenek. S akinek módjában áll, tanuljon meg angolul s utazza be Nagy-Brittániát s az Egyesült Államok nagykereskedő és gyárvárosait, igyekezzenek ott elsőrendű üzletekbe bejutni, s azok berendezéseit, s üzletvezetéseit és összeköttetéseit tanulmányozni s aztán ismereteiket itt benn a hazában értékesíteni. Brázay Kálmán: TARCZA. JELENTÉS a Stuttgartban tartott württembergi országos iparkiállitásról. Nagyméltóságú Mtáró Kemény Gábor, magy. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi Minister úrnak. Több mint 25 éve múlt, hogy mint gyakorló iparos és kereskedő a közgazdasági téren csekély tehetségemhez képest szóban, írásban és tettel működöm. Mint az iparügy egyik szerény munkájának kétszeres örömömre szolgál, hogy iparügyünk fontos kérdése a legújabb időben általában a szükséges és nagyon is indokolt figyelemben kezd részesülni. E tekintetben Nagyméltóságod páratlan hazafias buzgósággal és lankadatlan tevékenységgel adván példát virulni kezdő iparunk támogatására és minden irányú emelésére, talán nem alaptalan a remény, mely szerint az országgyűlésnek bölcs közreműködése és maguknak az iparosoknak erélyes törekvése mellett sikerülni fog, hogy a múltak nagy mulasztásait kettőzött erőfeszítéssel helyre hozzuk. Szeretem hinni, hogy az alább következő sorok közlésével némi szolgálatot tehetek iparánk ügyének, és én azért csak kebtem sugallatát követem, midőn őszinte és alázatos köszönetemet fejezem ki e helyen is Nagyméltóságodnak azért, hogy engem a stuttgarti és frankfurti kiállítások tanulmányozására kiküldeni és az azokról való jelentéstétellel megbízni méltóztatott. Midőn következő jelentésem előterjesztésével eleget törekszem tenni a reám bízott és engem megtisztelő feladatnak, a legmélyebb tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy jelentésemet, annak fogyatékossága iránti kegyes elnézéssel fogadni méltóztassék. 1. A kiállítások ügyéről azt tapasztaljuk, hogy az évről évre szélesbedő körök méltánylásával találkozik. Nem csak az európai államok, hanem Amerika, Mexikó és Ausztrália is sorban követik egymást az iparnak, mezőgazdaságnak, művészetnek és tudományoknak szentelt kiállítások rendezésében. Az államok és nemzetek e fokozódó érdeklődése a kiállítások iránt teljesen jogosult, mert tagadhatatlan tény, hogy a kiállítások igen hathatós eszköznek bizonyultak az ipari tevékenység, a művészet és a tudomány emelésére és fejlesztésére. Ki hitte volna, hogy 30 év lefolyása alatt annyi nagyszerű versenyharcnak leszünk tanúi, és hogy annyi fényes alkalmunk lesz látni és tapasztalni, mint vetekednek egymással a népek és nemzetek az ipar békés küzdterén a győzelem koszorújának kivívásában! Midőn, fájdalom! a nagyon is korán elhunyt Albert herczeg kezdeményezése folytán 1851- ben Londonban az első nemzetközi kiállítás rendeztetett, ezen minden tekintetben sikerült kiállítás, mondhatni, világszerte nagy feltűnést keltett és mintegy világ csodája bámultatott. A „Times“ számos vezérczikket szentelt a kiállításnak és többek között dicsekedve mondá, hogy csakis Angolország volt képes ily nagyszerű és a mellett gyakorlati eszmét keresztülvinni. De a világlap csalódott, mert 30 év óta más országokban még sokkal nagyobb szabású nemzetközi kiállítások és talán nagyon is gyakran ismétlődtek. Nem lehet tagadni, hogy az úgynevezett nemzetközi közkiállítások, túlságosan rövid időközökben következvén egymásra, némileg kimerítették az iparosokat, a nagyközönségnél pedig bizonyos kijózanodást idéztek elő. Sőt hallottunk olyan jóslatot is, hogy az 1878- dik évi párisi közkiállítás, melynek sikere érdekében már annyi mesterséges ingerlő eszközt kellett alkalmazni, jó ideig utolsó lesz az efféle kiállítások sorában. Én nem hiszek e jóslatnak, mivel azt tartom, hogy minden nagy nemzetben megvan a hajlandóság, de talán a kénytelenség is nemzetközi kiállítás rendezésére. Különösen az egygyé lett Német- és Olaszországról lehet feltenni, hogy nem fognak nyugodni, míg Francziaország, Hollandia, Angolország, Ausztria és Amerika példájára nemzetközi kiállítást nem rendeznek. Németország, mely hadi ereje által Európa leghatalmasabb államává lett, az általa viselt háborúk következtében az ipar terén elmaradt más, gyorsan haladó államok mögött. A német nemzet sorsának intézője, Bismarck herczeg, nagyon jól tudja, hogy bármelyik állam a mai korban csak úgy lehet tartósan nagy és boldog, ha az ipar, a földmivelés, a tudomány és művészet terén is lépést tart a cultúra általános haladásával. Ismerjük a roppant erőfeszítéseket, melyekkel e hatalmas szellem czélját, s a német állam minden irányú nagyságát elérni törekszik. Nem itt van helye a német kanczellárnak közgazdasági jellegű intézkedéseit és terveit bírálat alá vonni, de talán ide tartozik annak megemlítése, hogy Bismarck herczeg a kiállítások ügyét különös figyelmére méltatja. A jelen 1881 dik évben Németország számos városában rendeztetek helyi, speciális, tartományi és országos kiállítások. Ezek közül különös figyelmet érdemel a stuttgarti országos kiállítás és a Majna melletti Frankfurtban rendezett szabadalmi és mintavédelmi kiállítás. Az efféle kiállítások rendezésével Németország nyilván és észszerűleg egy később tartandó nemzetközi közkiállításra készül. Ez irányú törekvései hátramaradt iparának emelésére máris hathatósan és sikeresen folynak be. A múlt évben megtartott düsseldorfi kiállítás, melyről annak idején szintén terjesztettem elő jelentést, és az idei stuttgarti kiállítás szép tanúságot tettek Németország fokonkénti haladásáról. Az utóbbi helyen említett kiállítás különösen szépen és észszerűen volt rendezve és annyival inkább megérdemli figyelmünket, miveligen sok tekintetben tanulságos lehet egy hazánkban rendezendő országos kiállításra nézve. Württemberg kicsiny, de termékeny és főleg közgazdasági szempontból magas fokon álló királyságában az 1880. évi népszámlálás adatai szerint 1.970,132 lélek lakik, magában Stuttgart fővárosában 107,273 lélek. Ha tekintetbe veszszük, hogy az itt tartott legutolsó kiállítást többnyire az ország lakosai közül egy millió személy látogatta meg, maga ez az egy tény fényes tanúságot tesz azország lakosainak hazaszeretetéről. De e lakosoknak nem csak a hazafiság képezi erényöket, hanem az egyetértő összetartás is, melynek a kis Württemberg nagyságát köszönheti. Württemberg számolni tudott erejével és oly alapokra fektette a kiállítás rendezését, hogy annak financiális sikere előre is biztosítva volt. Azon kellemes helyzetben vagyok, hogy alább közölhetem a stuttgarti kiállítás költségvetésének előirányzatát és tényleges alakulását. Vajha nekünk, kiknek hazafiság dolgában nem kell a württembergiektől tanulnunk, sikerülne saját országos kiállításunk rendezésében a württembergieket takarékosságban és a rendezés czélszerűségében is utolérnünk ! Akkor a budapesti kiállítás is 200,000 frtnyi tiszta fölösleget eredményezne, és így módunk volna benne, hogy hazánk ifjú fővárosában a tudományoknak és a képzőművészeteknek szentelt paloták mellett, a becsületes iparos munkának is építsünk maradandó otthont. Lovag Posner Károly Lajos. (Folyt. köv.) „Az Adria“ Magyar Tengerhajózási Társaság. A lefolyt év közgazdasági alkotásai között talán egy sincs, amelyre a magyar üzletemberek nagyobb reményekkel tekintenek, mint tekintenek a múlt hó végén megalakult társaságra. És méltán , mert e társaság feladatul tűzte hazánk tengerészeti kereskedelmének megalapítását és felvirágoztatását. Nagy szó ez, uraim! !Hogy a tengereken való kereskedés a nemzetek meggazdagodásának mily hatalmas tényezője, azt megolvashatjuk minden nemzet történelmének lapjain. A világ leggazdagabb nemzetei, mint az angolok, hollandok stb. a tengereken való kereskedéssel szerezték nagy kincseiket, s ma alig van ország a föld kerekségén, melynek lakói a tőlük kölcsön vett pénzért nekik ne adóznának. Magyarországnak a közjogilag hozzá tartozó, de még tényleg vissza nem csatolt Dalmácziával együtt majd akkora tengerpartja van, mint Németországnak, s nagyobb, mint Németalföldnek, de mennyire *) Az önképzés egyik legalkalmasabb eszközéül a Halász Imre fordításában megjelent „Carey Henrik: „A társadalmi tudomány kézikönyvé“-t ajánlom. .. K. el van maradva tengerészetünk amazoké megött!? Németországnak van 4,403 vitorlás hajója, 974,943 tonna tartalommal és 374 gőzöse, 196,343 tonna tartalommal (a hadihajók nélkül), Németalföldnek 1,179 vitorlás és 79 gőzhajó (a hadihajók nélkül), 495,285 tonna tartalommal, Magyarországnak csak 147 hosszú járatú hajója, 66,305 tonna tartalommal. Mihelyt a közgazdasági ébredés kora a hűbéri viszonyokból való kibontakozással kezetét vette, már megindult a társadalmi mozgalom, hogy egy nagyobb magyar tengerészeti társaság alakuljon, de ez óhaj csak most testesülhetett meg, éspedig a czél nagyságához mérten aránylag csekély eszközökkel, mindössze is harmadfél millió forinttal s ez összegből a fele rész van körülbelül idáig azon hajókba fektetve, amelyeket a társaság az előbbeni angol társaságtól átvett. A magyar társaság tehát nem úgy alakult, mint ahogy hasonló nagy nemzeti vállalatok rendszerint létesülni szoktak, azaz nem tisztán belföldi kezdeményezésnek köszöni eredetét, hanemmár kész járműveket, berendezést vett át, s ha a szükséges tőke belföldön és belföldiek által jegyeztetett is, de leginkább csak az újabb időben külföldről ide települt tőkepénzesek által. S a társulat megalakulásának fő érdeme mindenesetre a kormányt illeti, mely az által, hogy a fiumeihajójáratokra 150.000 frt évi segélyt vett fel az állami költségvetésbe, lehetővé tette azt, hogy az új társulat a kezdet nehézségeivel megküzdhessen. Ezen előzmények mellett nem lehet megütközni azon, hogy a társaság hajói nem belföldön készültek, hanem az első rendű angol hajógyárakbból kerültek ki. Nemzetgazdasági szempontból mindenesetre kívánatosabb az, hogy egy nemzet, mely tengerészetit fejleszteni akarja, elsősorban a belföldi hajóépítést segítse lábra állni. Reméljük is, hogy az Adriának egyik főtörekvése leend az, hogy egy saját hajó műhelyt bírjon s azt a modern hajóépités minden kellékeivel felszerelje. Fiume e tekintetben elég kedvező helyzetben van, s egyéb iparágak mellett a hajóépités, mely kisebb-nagyobb mértékben most és mindig is űzetett itt, hatalmasan felvirágoztatható, hogy a hajókért kiadott százezrek és milliók e város polgárait gazdagítsák, s ne a glasgowi, hulli, liverpoli, vagy más külföldi hajóépítő városokat. S ha ekként az Adria meg fogja szerezni magának az önálló tengerészet alapfeltételét, rajta is lesz, hogy ennek az ország lássa hasznát és ne a külföld. A monarchia két hatalmas hajózási társulatáról, a Duna gőzhajózási társaságról s az osztrák-magyar Likndról nem mondhatjuk midenben ezt, mert előbben a társaság a Fekete tengerről jövő árukat az aldunai forgalomban előnyben részesíti a honi eredetű áruk felett — mint ezt György Endre a magyar gazdakörben szépen kimutatta; a Lloydról pedig tudvalevő, hogy azért fizettette magát Magyarország által, hogy Odessából a nyakunkra hozza az orosz búzát. Az „Adria“ társulat élén Budapest elsőrendű nagy kereskedői állnak. Ezek helyes érzékkel fel fogják mindig ismerni azt, hogy mi szolgál a nemzeti iparnak és kereskedelemnek előnyére, és aszerint fogják berendezni járataikat, díjszabásaikat s általában az egész üzletvitelt. Arra, hogy specializer a fiumei kereskedés felvirágoztassák, igen sok még a teendő. Meg kell adni a kereskedelem számára mindazon könnyítéseket, melyek már nagy commerciális centrumokban is feltalálhatók. Ezek elsősorban az árú kezelésnek elevátorok, vassínek és gőzmotorok által olcsóvá tétele. Elegendő és jó tárak, alkalmas pontokon, a különböző áruk minőségének megfelelő berendezéssel. Aztán a hitelviszonyoknak és különösen az áruhitelnek kifejtése s az áruk értékforgalmának dearing-ház felállítása által való megkönnyítése. De ami a fődolog a tengerhez vezető utak ocióvá tételéről a kormány már gondoskodott az által, hogy kiépítteti az osztrák déli vasút buda-kanizsai vonalával versenyző Kelenföld — pécsi vasutat és direct összeköttetésbe hozza Fiuméval, mihelyt lehet az alföld fiumei vasút Nagy-Várad-eszéki részét, kiépítteti a horvát-slavon vasúthálózatot s általában az összeköttetéseket, hogy Fiume a lehető legegyenesebb vasúti kapcsolatban legyen az ország minden részével, nem is említve azt, hogy ki építette a fiumei kikötőt és tárházakat, amelyeket a szükséghez képest nagyobbítani is fog. Csakhogy hát a kereskedelmi és üzleti dolgokban magának a közönségnek kell a