Országos Ellenőr, 1905 (4. évfolyam, 1-39. szám)
1905-01-14 / 1. szám
IV. évfolyam. Kecskemét, 1905. Január 14. l-ső szám íp mummi Mr a UuuliíUjUij MjLIiIiUíí TÁRSADALMI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI ÚJSÁG. Megjelenik a Politikai Ellenőrrel együtt havonként négyszer: 1-én, 7-én, 14-én és 21 én — Szeged s Budapest közötti városok Félegyháza, Kecskemét, Nagykőrös. Czegléd érdekeit felölelő irányzattal. . .... . ^ . „ ... | Felelős szerkesztő és kiadó: I A Politikai Ellenőr elfogad a kiadóhivatal én Fekete (Schwarcz) Soma könyv- 1 I _ _ .... ^ , kereskedő Kecskeméten, valamint Geszner Jenő könyv- ! Qamondi lánnc i azOrszágos Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre kereskedő Nagykőrösön. Egész oldal hirdeti 24 kor. Fél ! Domogyi JolnoS. 10 kor. Külön a „Politikai Ellenőr“ egész évre 4 korona. oldal 16 kor. Negyed oldal 8 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Szerkesztőség: ^ Bérraentetlen leveleket nem fogadunk el. Tizenhatod oldal 3 korona, , ||ízen hirdetési ár kétszeri közlésre érvényes. SzappanOS-nyomda Kecskeméten || Kéziratokat nem adunk vissza. .... ■ —_ -------=4=........... ... ■■■ - —— - Az „Eötvös Nagy Imre-féle ügy.“ Nincs okunk rettegni senkitől, viszont nem kenyerünk a hizelkedés. Ha kell, megmondjuk az igazat papnak, bírónak, politikusnak és publicistának egyaránt. Épp ezért, ha valamit egyoldalú információ alapján közöltünk, azt szívesen helyrehozzuk, ha van mit rajta helyrehozni. Ez esetben van mit helyrehozni. Egy köztevékenységben 20—30 évet eltöltött embernek politikai becsületéről van szó. Az illető Eötvös Nagy Imre, kecskeméti régi hírlapíró és népszónok a függetlenségi tábor soraiban. A minap lapunkban azt kellett írni róla (mert az információ úgy diktálta), hogy gyanús az ő mai politikai szereplése, mivel (összes függetlenségi tiszteiről és városi bizottsági tagságáról lemondva) a kormánypárt helyi lapja is dicséri. Azt kellett róla írni, hogy: így őrizkedjék tőle a függetlenségi párt tábora. Ki kellett mindezeket jelenteni a vezérbizottság nevében. Erre vonatkozólag most a következőket hozzuk napvilágra : Eötvös Nagy Imre úr kijelentette előttünk tanú jelenlétében, hogy aki róla azt meri terjeszteni, hogy ő átpártolt a kormányhoz, avagy ő megszűnt többé csak egy pillanatig is függetlenségi lenni, az az ember hazudik és mindaddig alávaló gazember, még ezt ő reá (Eötvös Nagy Imrére) de nem igazolja! E nyilatkozata után kötelességünk volt tehát az ő álláspontját is nyilvánosságra bocsájtani. A szerkesztőség. A vesztegetés. Megindultak a korteskedések. Nem sokára megindulnak nyomán a vesztegetések is. Régi hibája a magyarnak az, hogy hajlik a szép szóra és könnyen meg lehet vesztegetni. Hadverő népfaj, dologszerető vér, tiszta és becsületes a magyar, de a hízelgő szóra rendkívül hajlik. Jól jellemzi Bánk Bánban Katona József a magyart. Azt mondja: „Ha karddal és fegyverrel megy felé, visszaver és legyőz, de ha vetsz neki egy szép szót, leadja még az ingét is.« A kortes-világ annyit pusztít a magyar nemzeten, hogy egymás után tíz rész esztendő nem árt úgy neki. Egy-egy választás után csak úgy bújnak elő a nagy bankók, az erkölcspusztító összegek, mint melegcsőre a hangya. A bor, a pálinka, anyagi kedvezmény, a pénz . . . mind-mind mámort idéznek elő a könnyen olvadó meleg lelkekben és elszédülnek a hatás alatt. Amiből az ébredés, a megvesztegetett erkölcsnek betegsége . . . A megvesztegetés, igy kortes-világban rosszabb, mint a lopás. A lopást czilinderes urak üldözik, azok ítélik el, mint bírók a tolvaj embert, de a megvesztegetést épen a legtöbbször czilinderes urak végzik maguk. Nem magától terem a megvesztegetés, mint a tolvaj. A megvesztegetést leginkább úri gazemberek indítványozzák és úgy rontják meg vele a közönséges lelkeket a raffinált magas állású tekintetes és nagyságos urak. A megvesztegetés a legnagyobb bűn az alkotmányos életben. Követ dob a magyar nép a hazaáruló Görgeire, a hitrege a Krisztust eladó Judasra és mégis — igaz, hogy magasabb szuggesztiók hatalma alatt — a nép maga meg hagyja magát vesztegetni. Aki veszteget, az nem lehet tisztességes. Aki ezt a vesztegetési összeget elfogadja, az se más, mint alávaló, hitvány bérencz. S mit segít azzal a hitvány tudáspénzzel magán? Semmit! Ha azelőtt nyomorult koldus volt, úgy tovább is az marad. Ha pedig jómódú volt, úgy minek nyúl a gazok pénzéhez? Úrrá senki se válik a megvesztegetési pénzzel. Legföljebb ideig-anig se- ott magán vele a nyomorult, hitvány lélek. Ez meg mit ér? Tisztességes, jellemes, igaz magyar: kidobja a megvesztegetőt úgy, hogy a lába se éri a földet. De hogy honnan is indult ki ez a vesztegetési mánia ? Alulról-e fölfelé, vagy pedig . . . ellenkezőleg? S kitől kellene tanulni tulajdonkép a népnek ? Bárd, a közfigyelem, kik állandó derültségben tartották a nézőteret s nem egyszer zajos tapsot arattak. Makó, Almássy és Déry Béla elismerést érdemelnek. Hevessy Mariska rokonszenves volt Makó szerepében. A Bor. Gárdonyi népszerűségnek örvendő darabja zsúfolt ház mellett számos víg perczet hozott nemcsak a karzatnak, de a földszintnek is. Az előadás gyorsan és élénken zajlott le. Makó és Almássy mint Baracs, Baracsné, Nagy Dezső mint nagybácsi, pompás alakítást nyújtottak és szerepük is igaz és őszinte volt. Latabár remek humora, Hevessy Guszti természetes naivsága, Kövessyné csengő éneke és táncza elég hatást keltett. Károlyinál jobb Durbints-ot el sem tudunk képzelni, Magyarinak az alakját és hangját azonban nem tartjuk Göre Gábor szerepéhez alkalmasnak, erre Nagy Dezső lett volna megfelelőbb, habár nagybácsinak is kitűnő volt. Aszfaltbetyár. Épen arra elegendő, hogy az estét betöltse, mint a legtöbb Feld-féle darab s csodálatos, hogy a közönség szívesebben megnézi az ily szöveg nélküli és czirkuszi zenéjű darabot, mint egy szellemesebb vígjátékot. De hát erről sem mi, sem a direktor nem tehet, ha ez kell a magyarnak. Meg hát a konyhára is hoz valamit. (Szt.) Két örömnap. Schönthau és Kadelburg szerdán este bemutatott bohózatát életképnek, méginkább egyvelegnek lehetne nevezni. Elég mulatságos, de egyebet nem is mondhatunk róla. Az általános emberi jellemek kidolgozásában hol keveset nyújt, hol pedig unalmasan adja. Hogy nincs benne irodalmi, sem művészi érték s hogy mindenütt taposott utakon halad, nem vettük komolyan. Ezek születési hibák. A szereplők jókedvvel játszottak s nem egyszer derült hangulatot szereztek a színház kevés közönségének. Nagy Dezső és Károlyiné mulatságos alakításaikkal egy rokonszenves öreg úr szerepében, Magyari kitűnő humorával. Latabár az ügyetlen szerelmes fiatal úr szerepében igen jók voltak, nemkülönben Bánházi, Hevesi lányok, Almási és Komáromi Gizi járultak még hozzá a jó előadás sikeréhez. (bl) SZÍNHÁZ. Titok. Szellemes, kedves vígjáték ! és szinte csodálkozunk, hogy a közönség oly kevéssé méltányolta a darabot, amennyiben nagyon gyéren tölti be a padsorokat. Kövessy Albert Jouvenel szerepében mint nagypapa és mint ennek unokája Károlyi Antika felé fordult Krónika. Az egész országban a választási mozgalmak uralják a közvéleményt. Mindkét részről résen vannak és várják úgy 48, mint 67 jegyében a Messiást. De