Országos Ellenőr, 1905 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1905-01-14 / 1. szám

IV. évfolyam. Kecskemét, 1905. Január 14. l-ső szám íp mummi Mr a UuuliíUjUij MjLIiIiUíí TÁRSADALMI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI ÚJSÁG. Megjelenik a Politikai Ellenőrrel együ­tt havonként négyszer: 1-én, 7-én, 14-én és 21 én — Szeged s Budapest közötti városok Félegyháza, Kecskemét, Nagykőrös. Czegléd érdekeit felölelő irányzattal.­­ . .... . ^ . „ ... | Felelős szerkesztő és kiadó: I A Politikai Ellenőr elfogad a kiadóhivatal én Fekete (Schwarcz) Soma könyv- 1 I _ _ .... ^ , kereskedő Kecskeméten, valamint Geszner Jenő könyv- ! Qamondi lánnc i az­­Országos Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre kereskedő Nagykőrösön. Egész oldal hirdeti 24 kor. Fél ! Domogyi JolnoS. 10 kor. Külön a „Politikai Ellenőr“ egész évre 4 korona. oldal 16 kor. Negyed oldal 8 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Szerkesztőség: ^ Bérraentetlen leveleket nem fogadunk el. Tizenhatod oldal 3 korona, , ||­ízen hirdetési ár kétszeri közlésre érvényes. SzappanOS-nyomda Kecskeméten || Kéziratokat nem adunk vissza. .... ■ —_ -------=4=...........­ ... ■■■ - —— - Az „Eötvös Nagy Im­re-féle ügy.“ Nincs okunk rettegni senkitől, vi­szont nem kenyerünk a hizelkedés. Ha kell, megmondjuk az igazat papnak, bí­rónak, politikusnak és public­istának egy­aránt. Épp ezért, ha valamit egyoldalú informác­ió alapján közöltünk, azt szí­­vesen helyrehozzuk, ha van mit rajta helyrehozni. Ez esetben van mit helyre­hozni. Egy köztevékenységben 20—30 évet eltöltött embernek politikai becsü­­letéről van sz­ó. Az illető Eötvös Nagy Imre, kecskeméti régi hírlapíró és nép­szónok a függetlenségi tábor soraiban. A minap lapunkban azt kellett írni róla (mert az informác­ió úgy diktálta), hogy gyanús az ő mai politikai szereplése, mivel (összes függetlenségi tiszteiről és városi bizottsági tagságáról lemondva) a kormány­párt helyi lapja is dicséri. Azt kellett róla írni, hogy: így őrizkedjék tőle a függetlenségi párt tábora. Ki kellett mindezeket jelenteni a vezérbizottság nevében. Erre vonatkozó­lag most a következőket hozzuk nap­világra : Eötvös Nagy Imre úr kijelentette előttünk tanú jelenlétében, hogy aki róla azt meri terjeszteni, hogy ő átpár­tolt a kormányhoz, avagy ő megszűnt többé csak egy pillanatig is független­ségi lenni, az az ember hazudik és mindaddig alávaló gazember, még ezt ő reá (Eötvös Nagy Imrére) de nem igazolja! E nyilatkozata után kötelességünk volt tehát az ő álláspontját is nyilvá­nosságra bocsájtani. A szerkesztőség. A vesztegetés. Megindultak a korteskedések. Nem sokára megindulnak nyomán a veszte­getések is. Régi hibája a magyarnak az, hogy hajlik a szép szóra és könnyen meg lehet vesztegetni. Hadverő népfaj, dologszerető vér, tiszta és becsületes a magyar, de a hí­zelgő szóra rendkívül hajlik. Jól jellemzi Bánk Bánban Katona József a magyart. Azt mondja: „Ha karddal és fegyverrel megy felé, vissza­ver és legyőz, de ha vetsz neki egy szép szót, leadja még az ingét is.« A kortes-világ annyit pusztít a ma­gyar nemzeten, hogy egymás után tíz rész esztendő nem árt úgy neki. Egy-egy választás után csak úgy bújnak elő a nagy bankók, az erkölcs­­pusztító összegek,­­ mint melegcsőre a hangya. A bor, a pálinka, anyagi kedvez­mény, a pénz . . . mind-mind mámort idéznek elő a könnyen olvadó meleg lelkekben és elszédülnek a hatás alatt. Amiből az ébredés, a megvesztegetett erkölcsnek betegsége . . . A megvesztegetés, igy kortes-világ­ban rosszabb, mint a lopás. A lopást czilinderes urak üldözik, azok ítélik el, mint bírók a tolvaj embert, de a meg­vesztegetést épen a legtöbbször czilin­deres urak végzik maguk. Nem magától terem a megveszte­getés, mint a tolvaj. A megvesztegetést leginkább úri gazemberek indítványoz­zák és úgy rontják meg vele a közön­séges lelkeket a raffinált magas állású tekintetes és nagyságos urak. A megvesztegetés a legnagyobb bűn az alkotmányos életben. Követ dob a magyar nép a hazaáruló Görgeire, a hitrege a Krisztust eladó Judasra és mégis — igaz, hogy magasabb szuggesz­­tiók hatalma alatt — a nép maga meg hagyja magát vesztegetni. Aki veszteget, az nem lehet tisz­tességes. Aki ezt a vesztegetési össze­get elfogadja, az se más, mint alávaló, hitvány bérencz. S mit segít azzal a hitvány tudás­­pénzzel magán? Semmit! Ha azelőtt nyomorult koldus volt, úgy tovább is az marad. Ha pedig jó­módú volt, úgy minek nyúl a gazok pénzéhez? Úrrá senki se válik a megveszte­getési pénzzel. Legföljebb ideig-anig se- ott magán vele a nyomorult, hitvány lélek. Ez meg mit ér? Tisztességes, jellemes, igaz magyar: kidobja a megvesztegetőt úgy, hogy a lába se éri a földet. De hogy honnan is indult ki ez a vesztegetési mánia ? Alulról-e fölfelé, vagy pedig . . . ellenkezőleg? S kitől kellene tanulni tulajdonkép a népnek ? Bárd, a közfigyelem, kik állandó derültségben tartották a nézőteret s nem egyszer za­jos tapsot arattak. Makó, Almássy és Déry Béla elismerést érdemelnek. He­­vessy Mariska rokonszenves volt Mak­ó szerepében. A Bor. Gárdonyi népszerűségnek örvendő darabja zsúfolt ház mellett szá­mos víg perczet hozott nemcsak a kar­zatnak, de a földszintnek is. Az előadás gyorsan és élénken zajlott le. Makó és Almássy mint Baracs, Baracsné, Nagy Dezső mint nagybácsi, pompás alakítást nyújtottak és szerepük is igaz és őszinte volt. Latabár remek humora, Hevessy Guszti természetes naivsága, Kövessyné csengő éneke és táncza elég hatást kel­tett. Károlyinál jobb Durbints-ot el sem tudunk képzelni, Magyarinak az alakját és hangját azonban nem tartjuk Göre Gábor szerepéhez alkalmasnak, erre Nagy Dezső lett volna megfelelőbb, ha­bár nagybácsinak is kitűnő volt. Aszfaltbetyár. Épen arra elegendő, hogy az estét betöltse, mint a legtöbb Feld-féle darab s csodálatos, hogy a közönség szívesebben megnézi az ily szöveg nélküli és czirkuszi zenéjű dara­bot, mint egy szellemesebb vígjátékot. De hát erről sem mi, sem a direktor nem tehet, ha ez kell a magyarnak. Meg hát a konyhára is hoz valamit. (Szt.) Két örömnap. Schönthau és Ka­­delburg szerdán este bemutatott bohó­zatát életképnek, méginkább egyveleg­nek lehetne nevezni. Elég mulatságos, de egyebet nem is mondhatunk róla. Az általános emberi jellemek kidolgozá­sában hol keveset nyújt, hol pedig unal­masan adja. Hogy nincs benne irodalmi, sem művészi érték s hogy mindenütt ta­posott utakon halad, nem vettük komo­lyan. Ezek születési hibák. A szereplők jókedvvel játszottak s nem egyszer de­rült hangulatot szereztek a színház ke­vés közönségének. Nagy Dezső és Ká­­rolyiné mulatságos alakításaikkal egy rokonszenves öreg úr szerepében, Ma­­gyari kitűnő humorával. Latabár az ügyetlen szerelmes fiatal úr szerepében igen jók voltak, nemkülönben Bánházi, Hevesi lányok, Almási és Komáromi Gizi járultak még hozzá a jó előadás sikeréhez. (bl)­ ­ SZÍNHÁZ. Titok. Szellemes, kedves vígjáték ! és szinte csodálkozunk, hogy a közön­ség oly kevéssé méltányolta a darabot, a­mennyiben nagyon gyéren tölti be a padsorokat. Kövessy Albert Jouvenel szerepében mint nagypapa és mint en­nek unokája Károlyi Antika felé fordult Krónika. Az egész országban a választási mozgalmak uralják a közvéleményt. Mind­két részről résen vannak és várják úgy 4­8, mint 67 jegyében a Messiást. De

Next