Országos Ellenőr, 1907 (6. évfolyam, 1-41. szám)

1906-12-29 / 1. szám

Előfizetési ár: Egész évre Fél évre S­o­m­ogh­yi János. Főmunkatárs: Váry István. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHI­VATA­L : Kecskeméten, Könyves-utcza (a törvényszéki palota mellett), és az „ORSZÁGOS ELLENŐR“ előfizetési ára együtt: egész évre 10 korona. Külön a „POLITIKAI ELLENŐR“ egész évre 4 korona Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el, kéziratokat nem­ ad.­u­nk vissza. > C\­Vv V (o 9.cVy_■ Kecskemét, 1906. deczember 29. el­ső szám 1907. január hóra.) A­ 40. 8 kor. 4 kor. Negyed évre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér.országos Ellenőr Megrendelhető és számonként kapható a szerkesztőségben és Fekete Soma könyvkereskedőnél (Itőzés piacz) Népbank alatt Kecskeméten. Társadalmi és közművelődési lap. Megjelenik a POLITIKAI ELLENŐR-rel havonkint 4-szer: 1-én, 7-én, 14-én és 21-én. Képviseli főkép (Szeged s Budapest között) Czegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. Hirdetéseket Szerkesztő és kiadó: A Politikai Ellenőr elfogad a kiadóhivatal és Fekete (Lehvarcz) Soma könyvkereskedő Kecskeméten. Egész oldal hirdetés 24 korona. — Fél oldal 15 korona. Negyed oldal 8 korona. — Nyolczad oldal 5 korona. Tizenhatod oldal 3 kor. — Nyilt tér soronként 60 fillér. Bajok a hires város körül. I. A durva kalauz. Karácsony első napján olyan hideg volt a reggel félnyolczkor Budapest felé induló vonat, hogy az utasok úgy­szólván élethalállal küzdöttek. Egy úri nőt a kalauz (nem a durva, hanem a jobb indulatú!) kénytelen volt a Il-ik osztályból az I­só osztályú kocsiba át­tenni, különben az az úri asszony — halálra fagy. Ugyanígy tették át dr. J. orvost is és még többeket, hogy meg ne fagyjanak a Il-ik osztályú sza­kaszban. Este épp ilyen hidegség — ilyen dermesztő élet uralkodott a fél­ötkor Budapestről Szeged felé induló vonaton. Másnap este szintén hasonló nyavalyában szenvedtek a Budapest felől (félötkor) jövő utasok, de itt már nem arra a jobb érzésű kalauzra ta­láltak, hanem egy durva — Pokrócz Ádámra, aki egy kecskeméti előkelő ember interpellácziójára a legimperti­­nensebb módon felelt — a fűtés vagy melegszakasz adása helyett. — Mi oka e hideg osztálynak és mi gyógyszere van e durvaságnak? .... A „MÁV“ felsősége nem oka, mert az a tüzelőt kiadja, a durva embert pedig — ha jelentik — megbünteti. Mért nem fűtik hát idejében (elindulás­ előtt!) azokat a szakaszokat? És miért nem jelentik hát fel nyakra-főre mindenütt azokat a csúnya szájú és durva lelkű Pokrócz Ádámokat? Úgy nem szerezne a gyön­gébb idegzetű ember és asszonynép, gyermeknép drága pénzért a vasúton örökös nyavalyát, sőt halálos beteg­séget magának; valamint nem volná­nak — sűrű feljelentés után — olyan hatalmasok azok a mosdatlan szájú (tisztelet a kivételnek!) kalauz urak. Egy szerkesztőségi tag, itt tűnik ki, hogy a híres város még csak egy nagy falu. A Lakatos-utczán Kiss Sándor doktorék háza előtt: a leesett térdig érő hó elsöpretlenül gő­zölődött le napokon keresztül most az ünnepek alatt. Pedig e tér a főhelyen van! A postabejáratnál is roppant sí­kos a küszöb, úgy, hogy oda hóval, fagygyal be nem képes nyitni a­­ csúszós küszöbön gyermek vagy asszonynép. Hinteni kellene ezt nap­­napután, valamint gondosan hinteni, homokolni a postakapu északnyugati bejárati folyosóját is. — A baromfi­­piacz is — az aszfaltjárdán van, mióta hull a hó az égből és le kell kerülni a gyalogosoknak a járda elrakása, tele­­pakolása miatt az útközepi hóba. Az egész piacz csupa hósivatag s nyakig jár az ember a havakban. A Rákóczi­­úton sincs keresztül járda a vasút felöli oldalra, át a törvényszéktől a konyak­gyár felé és a Szappan­ utcza felé. Száz és száz hivatalnok, biró, ügyvéd, meg az ezer peres fél negyedórákat megy, míg odakerülhet fel a törvényszékhez. Ezen — és több panaszon, melyekről már szóltunk — sürgősen kellene, sőt kell segíteni ! Egy sereg benszülött. II. A főkapitány úr figyelmébe. Nagyon síkos, sőt nyaktörő az út, a lépcső sok helyen a fagyok és hava­zások beállta óta Kecskeméten. Csak Uj esztendő* Az , öreg idő fáradhatatlan. Egyre tipeg, egyre halad és ismét fordulóhoz érkezik. Még imént a múlt eseményei foglal­koztattak bennünket, még a jelen dolgai kötötték le figyelmünket, de már a kö­vetkező pillanatok a titokzatos, a nem tudott jövővel foglalkoztatják elménket. Minden különösebb átmenet nélkül belecseppenünk az új évbe, a­melytől min­dig többet remélünk, jobbat várunk, mint az előbbiben részünk volt. Mert hát em­beri gyarlóságunknál fogva, soha se tu­dunk betelni azzal, ami megadatott ne­künk és az ismeretlen jövőtől, az új esz­tendőtől várjuk mindenha sorsunk jobbra­­fordulását. Már­pedig manapság csodákat ne várjunk, hanem igenis magunktól remél­jünk lényegesebb változásokat. Ha az el­múlt esztendőben elégedetlenkedtünk, has­sunk oda, hogy ezt tíz érzést leküzdjük, ellenben erős akarattal, szívós kitartással és Istenben vetett szilárd hittel munkál­kodjunk azon, hogy munkánk nyomán áldás fakadjon, fáradozásainknak igaz gyümölcse legyen. Ne lessük a sült ga­lambokat, melyek csak a mesékben lé­teznek, mert komoly munka nélkül ko­molyabb eredményeket el nem érhetünk. Az elégedetlenség pedig magában véve is restséget, tunyaságot, munka­iszonyt jelent. Igen, remélhetünk többet, jobbat az új esztendőtől, de a magunk eszére, erejére és képességeire támaszkodva várjuk ezt be. A­kinek meg nem kedvezett a sze­rencse, bár dolgozott, fáradozott lanka­datlan buzgalommal, az ne csüggedjen, ne veszítse el energiáját, munkakedvét, hanem fokozottabb erővel, kettőzött igyekezettel munkálkodjék, mert előbb utóbb ez a fá­radozás meghozza a maga eredményét. A sorsot, a végzetet soha se káro­moljuk, ne okoljunk senkit és semmit azért, hogy senyvesztő munkánk meddő maradt, azonban tartsuk meg lelki erőn­ket, vasakaratunkat és hatalmas szorgal­munkat épen és csorbítatlanul, küzdjünk meg az akadályokkal, győzzük le a nehéz­ségeket és boldogok leszünk, mert mun­kánkban, bár megannyi nehézség gördít­­tetett utunkba, örömünk fog telni. Csak a hittel bíróké a jövő, azoké, kik hisznek és bíznak, remélnek és dol­goznak. Az elégedetlenek hitetlenek, a panaszkodók élhetetlenek, a siránkozók gyávák, a jajgatok irtóznak a munkától. Ezek csak sírnak és örökösen csak vár­nak, anélkül, hogy eredményes volna vá­rakozásuk. Munka nélkül manapság megélni nem lehet tisztességgel és becsülettel. De a munka is csak félmunka, ha nem űzzük testestül-lelkestül, örömmel és jókedvvel. Mit várunk mi az élettől, mit áhí­­tunk, lesünk, miért epedünk? Egy szó: boldogságot. Igen keveseknek ada­tott meg az igazi boldogság, pedig vala- ' mennyien könnyen elérhetjük, mert ott van a közelünkben, ott tanyázik mel­lettünk. Azonban mi egyre hajszoljuk, egyre kergetjük a boldogságot, szüntelen keres­ "CTjotti'ISH! ajándékok a legnagyobb választékban kaphatók P*T HTefeete (Sch­­wartz) Soma könyv, zenemű-, papír-, iró- és rajzszer-kereskedésében \ itcés-piacz, Népbank alatt. _ Kecskeméten. IfnST’ Itcés-piacz, Népbank alatt. t \

Next