Országos Ellenőr, 1907 (6. évfolyam, 1-41. szám)
1906-12-29 / 1. szám
Előfizetési ár: Egész évre Fél évre Somoghyi János. Főmunkatárs: Váry István. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Kecskeméten, Könyves-utcza (a törvényszéki palota mellett), és az „ORSZÁGOS ELLENŐR“ előfizetési ára együtt: egész évre 10 korona. Külön a „POLITIKAI ELLENŐR“ egész évre 4 korona Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el, kéziratokat nem ad.unk vissza. > C\Vv V (o 9.cVy_■ Kecskemét, 1906. deczember 29. első szám 1907. január hóra.) A 40. 8 kor. 4 kor. Negyed évre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér.országos Ellenőr Megrendelhető és számonként kapható a szerkesztőségben és Fekete Soma könyvkereskedőnél (Itőzés piacz) Népbank alatt Kecskeméten. Társadalmi és közművelődési lap. Megjelenik a POLITIKAI ELLENŐR-rel havonkint 4-szer: 1-én, 7-én, 14-én és 21-én. Képviseli főkép (Szeged s Budapest között) Czegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. Hirdetéseket Szerkesztő és kiadó: A Politikai Ellenőr elfogad a kiadóhivatal és Fekete (Lehvarcz) Soma könyvkereskedő Kecskeméten. Egész oldal hirdetés 24 korona. — Fél oldal 15 korona. Negyed oldal 8 korona. — Nyolczad oldal 5 korona. Tizenhatod oldal 3 kor. — Nyilt tér soronként 60 fillér. Bajok a hires város körül. I. A durva kalauz. Karácsony első napján olyan hideg volt a reggel félnyolczkor Budapest felé induló vonat, hogy az utasok úgyszólván élethalállal küzdöttek. Egy úri nőt a kalauz (nem a durva, hanem a jobb indulatú!) kénytelen volt a Il-ik osztályból az Isó osztályú kocsiba áttenni, különben az az úri asszony — halálra fagy. Ugyanígy tették át dr. J. orvost is és még többeket, hogy meg ne fagyjanak a Il-ik osztályú szakaszban. Este épp ilyen hidegség — ilyen dermesztő élet uralkodott a félötkor Budapestről Szeged felé induló vonaton. Másnap este szintén hasonló nyavalyában szenvedtek a Budapest felől (félötkor) jövő utasok, de itt már nem arra a jobb érzésű kalauzra találtak, hanem egy durva — Pokrócz Ádámra, aki egy kecskeméti előkelő ember interpellácziójára a legimpertinensebb módon felelt — a fűtés vagy melegszakasz adása helyett. — Mi oka e hideg osztálynak és mi gyógyszere van e durvaságnak? .... A „MÁV“ felsősége nem oka, mert az a tüzelőt kiadja, a durva embert pedig — ha jelentik — megbünteti. Mért nem fűtik hát idejében (elindulás előtt!) azokat a szakaszokat? És miért nem jelentik hát fel nyakra-főre mindenütt azokat a csúnya szájú és durva lelkű Pokrócz Ádámokat? Úgy nem szerezne a gyöngébb idegzetű ember és asszonynép, gyermeknép drága pénzért a vasúton örökös nyavalyát, sőt halálos betegséget magának; valamint nem volnának — sűrű feljelentés után — olyan hatalmasok azok a mosdatlan szájú (tisztelet a kivételnek!) kalauz urak. Egy szerkesztőségi tag, itt tűnik ki, hogy a híres város még csak egy nagy falu. A Lakatos-utczán Kiss Sándor doktorék háza előtt: a leesett térdig érő hó elsöpretlenül gőzölődött le napokon keresztül most az ünnepek alatt. Pedig e tér a főhelyen van! A postabejáratnál is roppant síkos a küszöb, úgy, hogy oda hóval, fagygyal be nem képes nyitni a csúszós küszöbön gyermek vagy asszonynép. Hinteni kellene ezt napnapután, valamint gondosan hinteni, homokolni a postakapu északnyugati bejárati folyosóját is. — A baromfipiacz is — az aszfaltjárdán van, mióta hull a hó az égből és le kell kerülni a gyalogosoknak a járda elrakása, telepakolása miatt az útközepi hóba. Az egész piacz csupa hósivatag s nyakig jár az ember a havakban. A Rákócziúton sincs keresztül járda a vasút felöli oldalra, át a törvényszéktől a konyakgyár felé és a Szappan utcza felé. Száz és száz hivatalnok, biró, ügyvéd, meg az ezer peres fél negyedórákat megy, míg odakerülhet fel a törvényszékhez. Ezen — és több panaszon, melyekről már szóltunk — sürgősen kellene, sőt kell segíteni ! Egy sereg benszülött. II. A főkapitány úr figyelmébe. Nagyon síkos, sőt nyaktörő az út, a lépcső sok helyen a fagyok és havazások beállta óta Kecskeméten. Csak Uj esztendő* Az , öreg idő fáradhatatlan. Egyre tipeg, egyre halad és ismét fordulóhoz érkezik. Még imént a múlt eseményei foglalkoztattak bennünket, még a jelen dolgai kötötték le figyelmünket, de már a következő pillanatok a titokzatos, a nem tudott jövővel foglalkoztatják elménket. Minden különösebb átmenet nélkül belecseppenünk az új évbe, amelytől mindig többet remélünk, jobbat várunk, mint az előbbiben részünk volt. Mert hát emberi gyarlóságunknál fogva, soha se tudunk betelni azzal, ami megadatott nekünk és az ismeretlen jövőtől, az új esztendőtől várjuk mindenha sorsunk jobbrafordulását. Márpedig manapság csodákat ne várjunk, hanem igenis magunktól reméljünk lényegesebb változásokat. Ha az elmúlt esztendőben elégedetlenkedtünk, hassunk oda, hogy ezt tíz érzést leküzdjük, ellenben erős akarattal, szívós kitartással és Istenben vetett szilárd hittel munkálkodjunk azon, hogy munkánk nyomán áldás fakadjon, fáradozásainknak igaz gyümölcse legyen. Ne lessük a sült galambokat, melyek csak a mesékben léteznek, mert komoly munka nélkül komolyabb eredményeket el nem érhetünk. Az elégedetlenség pedig magában véve is restséget, tunyaságot, munkaiszonyt jelent. Igen, remélhetünk többet, jobbat az új esztendőtől, de a magunk eszére, erejére és képességeire támaszkodva várjuk ezt be. Akinek meg nem kedvezett a szerencse, bár dolgozott, fáradozott lankadatlan buzgalommal, az ne csüggedjen, ne veszítse el energiáját, munkakedvét, hanem fokozottabb erővel, kettőzött igyekezettel munkálkodjék, mert előbb utóbb ez a fáradozás meghozza a maga eredményét. A sorsot, a végzetet soha se káromoljuk, ne okoljunk senkit és semmit azért, hogy senyvesztő munkánk meddő maradt, azonban tartsuk meg lelki erőnket, vasakaratunkat és hatalmas szorgalmunkat épen és csorbítatlanul, küzdjünk meg az akadályokkal, győzzük le a nehézségeket és boldogok leszünk, mert munkánkban, bár megannyi nehézség gördíttetett utunkba, örömünk fog telni. Csak a hittel bíróké a jövő, azoké, kik hisznek és bíznak, remélnek és dolgoznak. Az elégedetlenek hitetlenek, a panaszkodók élhetetlenek, a siránkozók gyávák, a jajgatok irtóznak a munkától. Ezek csak sírnak és örökösen csak várnak, anélkül, hogy eredményes volna várakozásuk. Munka nélkül manapság megélni nem lehet tisztességgel és becsülettel. De a munka is csak félmunka, ha nem űzzük testestül-lelkestül, örömmel és jókedvvel. Mit várunk mi az élettől, mit áhítunk, lesünk, miért epedünk? Egy szó: boldogságot. Igen keveseknek adatott meg az igazi boldogság, pedig vala- ' mennyien könnyen elérhetjük, mert ott van a közelünkben, ott tanyázik mellettünk. Azonban mi egyre hajszoljuk, egyre kergetjük a boldogságot, szüntelen keres "CTjotti'ISH! ajándékok a legnagyobb választékban kaphatók P*T HTefeete (Schwartz) Soma könyv, zenemű-, papír-, iró- és rajzszer-kereskedésében \ itcés-piacz, Népbank alatt. _ Kecskeméten. IfnST’ Itcés-piacz, Népbank alatt. t \