Országos Ellenőr, 1912 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1912-01-06 / 1. szám

XI. évfolyam. Kecskemét, 1912. január 6. 1-fő szám. Országos Ellenőr Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lap. Megjelenik a „Politikai Ellenőr“-rel hetenként egyszer. Képviseli főkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. A „Politikai Ellenőr“ és „Országos Ellenőr“ elő­fizetési ára együtt egész évre 10 korona, félévre --------- 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. --------­Szerkesztő és kiadó: Somogyi János. Főmunkatársak: Kasza Dezső és László Imre. Szerkesztőség- és kiadóhivatal: Werbőczy­ utca 4. szám. Régi szám: Könyves-utca 235. A törvényszéki palota mellett. Megrendelhető és számonként kapható: a szerkesz­tőségben, továbbá Fekete Soma és Szél Nándor --------- könyvkereskedőknél Kecskeméten r—---­ A hirdetés mint fegyel. Ha a parlamentben az agráriusok köreiben és a társadalmi téren előtérbe lépő kereskedelem-ellenes áramlatokról, a kereskedelem lekicsinyléséről, a kereske­dői tisztesség kétségbe vonásáról a lapok nem hoznának be közleményeket, akkor ez az áramlat elszigetelve maradna, nem volna képes hangulatot ébreszteni s a kereskedőknek igen kevés kárt okozna. Ha a fogyasztási szövetkezetek „áldásos működéséről“ nem zengene a szövetkezeti apostolok tollából s­zármazó dicshimnuszo­kat némely lap, akkor nagyon kevés em­ber áhítoznék e „hasznos intézmény­' után. Hiszen köztudomású, hogy a divatos áramlatoknak a lapok az úttörői, ezek közleményei visznek be az emberek lel­kébe olyan, egyenesen ártalmas eszméket, melyek maguktól ki nem sarjadnának. A kereskedelem-ellenes áramlatnak is, gyak­ran öntudatlanul, a lapok szószólói, ezek­be rakják le az antimerkantilisták az apró petéket, melyekből idővel veszedelmes szörnyek fejlődnek ki, szóval: a lapok táplálják a kereskedelem ellenes áramla­tot. És teszik ezt azok a lapok is, melyek­nek főjövedelmi forrását az üzleti hirde­tések képezik, melyek ezek nélkül nem­­ lennének képesek egzisztálni. A kereske­dő azonban, midőn hirdetését feladja s annak közlési díját megfizeti, nem gon­­dol arra, hogy­ ugyanabban a lapban gyak­ran jelennek meg kereskedelem-ellenes közlemények, sőt cikkek is, melyek töb­bé-kevésbbé ellensúlyozzák az általa közzétett hirdetés hatását. Ebben a kö­rülményben rejlik a kereskedők ama ha­talmas fegyvere, melyet eddig érdekeik megvédése céljából épen nem vettek igény­be. A halsberstadti német kereskedelmi kamara havi közlönye irányítja az érde­keltek figyelmét e hatalmas fegyver felé, melynek céltudatos, komoly megfontolással való alkalmazása esetén a kereskedelem ellen irányuló jogosulatlan támadásokat jóformán el lehetne némítani A híres né­met kamara szerint a kereskedőknek és iparosoknak szolidaritásba kellene lépni a végett, hogy olyan lapoknak, amelyek a kereskedelem-ellenes irányzat szolgálatá­ban állanak, vagy ha nem is bevallottan, de az eféle közlemények felvétele által az ellenfél törekvéseit előmozdítják, a keres­kedők és iparosok ne adjanak hirdetéseket. Különösen a kisebb vidéki lapokra lehetne ilyen módon hatást gyakorolni, melyek kevés előfizetőre támaszkodnak s igy a hirdetésekből folyó jövedelemre inkább utalva­­vannak, mint az elterjedt nagy la­pok. És éppen a vidéki kis lapok szol­gálják a káros fogyasztási szövetkezetek érdekeit, szívesen tért adnak a szövetkezet céljait rózsás színben feltüntető cikkeknek, a kereskedők elleni kirohanásokat és a szövetkezet közleményeit közlik. Mindezt pedig nem mindig teszik meggyőződésből, hanem gyakran csak azért, hogy így né­hány előfizetőt el ne veszítsenek­ Ha a kereskedők és iparosok megta­gadják az ilyen laptól hirdetéseik feladását, a lap kiadója minden esetre a kisebb rosz­­szat fogja választani s inkább néhány elő­fizetőről, mint az üzletemberek hirdeté­seiről mond le. Sz. I. Kecskemét gyöngéje. Keblemre idegen! (1.) Kecskemét városának van egy vég­telen nagy gyöngéje. Igen-igen szereti az idegent. Majd meghal azért, ami idegen. Rajong azért, ami nem a miénk. Neki az minden, aki a kaszapkúton túlról való- Ellenben az senki, aki itt termett az ő édes­anyai keblén. Az idegen patentának megszavazza az ezreit, százezreit. Az idegen művésznek tapsol, megszavazza bizalmát, csodálkozá­sát és elhalmozza dicsőítésekkel. Ellenben lenézi, lecsepüli a saját édes fiait és futni hagyja falai közül a legjelesebbeket . . . Mondjunk tán példákat, eseteket? Hiszen úgy is tudja azt minden régi embere a társadalomnak, hogy így ment az Kecs­keméten eleitől fogva végig. Épp úgy hibája ez városunknak, mint eredetében hibája a magyarnak a majmolás, a mások, idegenek utánzása és szeretése. A modern ember, a nagyhangú, a nyírott bajuszú, a szabadgondolkodó, a szociális­ vezető, az Ady-verselő, az isten­ellenes, a vallás-ellenes, a szabadszerelem híve és a színpadi pikantériák megterem­tője . . . mind kapós ember magyarhon­ban épp úgy, mint Kecskemét város meg­fertőzött falai között, így rontanak el aztán és igy méte­­lyeznek meg­­ igazi tehetségeket és igy kapatnak el az undorig menő „modern szellemek“-kel és „Ady-féle daliskolák"­­kal becsületes, sőt zseniális kezdőket is. Itt volt minálunk, tegyük fel, akiről a minap szólottunk: Kacsoh Pongrácz. Ha őtet el nem kapatják, ha őtet — mint egészen kezdő­ embert a csodálat­tal és imádattal körül nem veszik, el nem rontják: ma Kacsoh nem szociális­ tanszékre megy Budapestre, hanem pusztán a mű­vészetnek és muzsikának él. S épp úgy ismeri azóta általános nagy újabb műveit a külföld, mint akár saját édes hona: Magyarország. De igy? . . . Agyontömjénezték. És Hollós tanár gombáit, melyet tudományos szempontból egy ország megsiratott,­­ semmibe se nézte a reáliskola Szimbólu­mában. Azután beállt a földrengés kutató­nak, és megfúrta elfogultságában még a legacélosabb kecskeméti földet is . . . ke­resve a földrengést és annak okát julius 7-ike után, holott julius 7-ike előtt ott volt a nagy katasztrófa oka, csak fülön kellett volna őkérmét fogni. Később, mikor a szó­­ c szocialisták Kacsohról. Gyerünk beljebb! (2.) Csodálatos, hogy mikor a múlt szá­munkban Kacsoh Pongráczot elbucsuztat­­tuk­ Kecskeméttől és megmondtuk rá őszin­tén, nyíltan, — bár egy kicsit élesen -­­összes előnyei mellett összes hibáit is, ugyanakkor a „Magyar Alföld“ című szo­cialista lap (melyet azelőtt Kacsoh meg­dicsért) szintén hasonló hangon beszélgetett Kacsohval. Idézzünk csak egyet mást a „Ma­gyar Alföld" soraiból: „Higgye el nekünk (Kacsoh Pongrácz), hogy egy meggyőződés állandó hirdetésével sokkal előbbre fog jutni.“ (Itt Kacsoh „sokoldalúságáról“ volt szó.) „Budapesten hamar lekapják húsz körméről a törtetőt. . . Ott megírják, hogy Haeckelnél még na­gyobb svihákok is szaladgálnak a földtekén — annak bölcsészete nélkül“. „Ma már határozott irányok alakultak ki a társada­lomtudományban s a politikában is- Vagy egyikhez tartozik az ember, vagy a másik­hoz". „Nekünk szocialistáknak az a meg­győződésünk, hogy az elveket változtatni, mint a piszkos inget, nagyon csúnya dolog.“­­Éppen azért a szocialista vezéremberek Önre egész kőzáport bocsájthatnának még akkor is, ha nagyobb fizetésük volna, mint egy budapesti művészeti­­ szakelőadónak. “ Eddig van a híres citátum. De volna sokkal több is, amit a jelzett lapból ki­szakíthatnánk Kacsoh Pongráczra. Mi azon­ban csak most mondjuk meg tulajdon­képpen, hogy mi vezetett bennünket Ka­csoh egyéniségének megrajzolására. Nem személyes bosszú. Távol legyen tőlünk! Nem intrika. Ez soha se volt kenyerünk! Őszinte, nyílt­ kritika,­­ nem az intrikák fegyvere. Kacsoh Pongráczot tiszteljük, becsüljük, csak benne a túl modern embert véltük ütni. Itt van, tegyük fel, kezünkbe akadt most két ellentétes sajtó­közlemény. Egyik már nem mai keletű, de épp azért érdekes, mert a mai keletű hirrel teljesen összefüg­gésben áll. Adott ki a Kecskeméti Országos Da­­lár-ünnepélyről Göndöcs István egy köny­vet. Ebben a többek között Kacsoh Pong­rácz életrajza is közölve vann. Mikor itt­­ (1909 ) Kacsoh Pongrácz érdemeit méltatja a cikkíró, (hogy kitől való az életrajz? nincs aláírva) így végzi be egyik dicsérő passzusát: „Jelenleg „Pompei“ című operán dol­gozik és Ady-dalokat zenésít". — Majd így folytatja: .Rövidre nyírt hajával, si­mára borotvált, rendkívüli érdekes arcával, valóságos Caesar-főt mutat, melyre rá­nézve önkénytelenül a „jöttem, láttam, győztem“ büszke szavak jutnak eszünkbe.“ 750, 8­50, 10­—, 13‘— és 17* — korona egységárban. „ 1 Óriási választékban: 10­ 9 Valódi pétervári férfi és női sár és hócipők Javítások is elfogadtatnak. Moskovits-féle anatómia, Kecskemét legnagyobb cipőraktárában, ciális tanszékre meghívták és Budapestre készült, megengedte, hogy az égtől a föl­dig, a földtől az égig megdicsérjék és fel­magasztalják ------- saját lapjában.

Next