Pestmegyei Hirlap, 1894 (7. évfolyam, 1-67. szám)
1894-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam, írsz: ____________Kecskemét, 1894. január 1. Pestmegyei Hírlap MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER. Szerkesztőség és kiadóhivatal, HL tized, Nagy-Budai-VASÁRNAP és CSÜTÖRTÖKÖN. utca, 165. szám. felhívás előfizetésre. Uj előfizetésre hívjuk fel lapunk t. pártolóit az újév beköszöntésével. Lapunk hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön jelenik meg s előfizetési ára Minden negyedév elején értékes regényekkel, újévkor pedig ajándék naptárral lepjük meg előfizetőinket. Lapunk úgy Kecskeméten, mint a megyében egyetlen hétközben is megjelenő lap lévén, olvasóink belőle minden aktuális eseményről és újdonságról a leggyorsabban értesülnek. Jelszavunk: az újság csak úgy újság, ha mindenről gyorsan és pontosan értesül, s ezért hírrovatunk mindenkor bő terjedelmű és a legújabb híreket tartalmazza. Cikkeink a megyei és kecskeméti társadalmi és közélet dolgait tárgyalják. Tárcarovatunkban mindenkor jeles íróktól hozunk érdekes közleményeket. Végül regénycsarnokunkban állandóan egy-egy érdekfeszítő regényt közlünk. Ilyen a »Pestmegyei Hírlap belső tartalma s hogy e mellett még külső kiállítása s megjelenése is megfelelő legyen, arra gondot fordít a szerkesztőség és kiadóhivatal. Az újév a megújulás napja. Az ember 365 napi küzdelme mintegy véget ér az újévvel, hogy ismét újra kezdődjék 365 napra. A napok ugyanolyanok lesznek, nem változik a munka és a pihenés ideje, de változik maga a munka, változik a küzdelem. S az emberen függ, hogy milyen legyen ez a munka, milyen ez a küzdelem. Először is megújulva kell hozzáfognunk e munkához, e küzdelemhez; megújulva testben és lélekben, de különösen lélekben. S aztán számolnunk kell a múlttal ; le kell vonnunk a múlt eseményeiből a tanulságot; el kell hagynunk a rossznak bizonyult módot és eszközt; új és célirányos úttal-móddal kell hozzáfognunk újabb küzdelmeinkhez, szóval alkalmaznunk kell a közmondást, hogy a kárán tanul . . .! Mert kár, azért bennünket a múltban elég: az ember élte járványok egész seregének volt áldozatul dobva; szerzett vagyona, kevés java tűz és viz veszedelmébe dobva; a földre szánt munkája a rossz termés és még rosszabb szüret folytán megcsonkítva, kisebbítve és végre még erkölcsi élete is megtámadva az általánosan elharapódzott romlottságtól. És amely tényezőknek ily körülmények közt az emberek segedelmére kellett volna sietniök: a társadalom, a közélet és államférfi a bölcseség tespedésben fetrengett, rút közöny rabja volt, semmittevés dicső példájával járt elől. Hogy többet ne mondjunk, rendeztek ugyan például a tűzkárosultak javára táncmulatságokat, de hogy esetleges újabb tűzveszedelem idején, hogy lenne az ez évihez hasonló óriási csapásoknak eleje véve, arról ki sem gondoskodott. A kolera idejében óriási napidíjak mellett fogdosták el az utasokat — a vasúti állomásokon a kolerabiztosok, de a közegészségügy rendezésére egy fabatkát sem áldozott senki. És így tovább. Az újév a megújulás ideje. Hozzon megújulást az emberiségre, a társadalomra és közéletre; hozzon megújulást a küzdelmekre és alkotásokra, hogy igazán, szívből jövő kivonatunk be is teljesedjék : Boldog újévet! — ún. egész évre — — 6 frt, felévre — — — 3 frt, negyedévre — — 1 frt 50 kr. I? U | B V P B. || pestmegyei pirlap tárcája. A féltékenység. (Dialóg.) Irta: Szabolcsi Antal. Személye Jc: Barna Tibor — férj. Margit — felesége. (Szintér: táncterem egy pamlaggal.) 1. Jelenet. Tibor: Boldog boldogabb legboldogabb ! Igenis én vagyok Európa legbologabb embere! M., édes Margitkám — szeretlek — imádlak ! Oh ! Hölgyeim! Önök bizonynyal nem értik meg lelkesültségemet, nem értik szívem hangjait. De megértik azonnal, ha bemutatom magamat. Barna Tibor — 27 éves — egy éve férj , miniszteri titkár — szép carrier! — Margit feleségem — gyönyörű szép—• nagyon szeretem! Ugyan hallgassák meg biographiámat is. Rövid és megható! Megengedik, hogy leüljek? (leül), így: Ifjúságom csendesen folyt le, nagyon mindennapi, érzékeny zajos jeleneteket abban legfeljebb apám rögtönzött. Oh tátikám! — mily helyesen gondolkodni, midőn engem mumusod alulelmentve, Negyedévre t írt 50 kr. szabadnak jelentettél ki s államtudományi képesítéssel pálya elhatározásomat reám bíztad. Szabadságom érzetében azonnal anyámhoz fordultam tanácsért. Oh! kedves mumikám! — milyen okos diplomatikus asszonyság vagy te. Azt ajánlotta, lépjek valamelyik minisztériumba. Nem sokáig gondolkodtam, minthogy mindennemű belügyek iránt mindenkor kiváló érdeklődéssel viseltettem, beléptem a belügyminisztériumira. DlV. ügyosztályba osztották be. Ohlo DlV. ügyosztály, boldogságom kezdőpontja! Bocsássanak meg tisztelt hölgyeim, de én életem minden mozzanatáért oly nagyon tudok lelkesedni. Tehát II. emelet 30. ajtó sz. alatt osztottak be és pedig Pénteli Penyiek Domokos miniszteri tanácsos ur ő méltósága mellé. Oh! Domokos! Domokos! méltóságos Domokos! Ez, tetszik tudni, olyan nagyon szigorú, szemeit keresztbe illesztő, homlokát, ráncokba szedé s rettenettes szigorú úriember volt, de csak egy hónapig, mert azután nem tudtam rajta ráncokat fellelni, szemei szép simmetriával feküdtek egymás mellett, letűnt onnan minden, mi rettenetes s csak egy kellemetes papa vonásaiban tudtam én gyönyörködni. Margit! igen. Oh! Margit! egy csókod, nyelvet redős arcára nyomtál, mint a nap eloszlata onnan a borús felírást. Hogy aztán mi történt ? Én Margitra néztem, ő meg én reám és egyik aktába ezt találtam írni: Íratok, a nagykőrösi krajcár-egyletről. A nemes lélek, midőn szive sugallata szerint jót cselekszik, nem szorul dicséreteinkre, sem magasztaló szavainkra, mert nemes tetteiben, melyeket nem a világ fiainak múlandó »Előterjesztés.* Ezennel hivatalos tisztelettel kijelentem, hogy én Pengeli Pernyei Domokos Margit kisasszonyt, a világ legtündéribb leányának tartom, s ugyancsak hivatalos lelkesedéssel jelentem ki, hogy én Margit kisaszszonyt az őrülésig imádom s kérdem Margit kisasszonyt, viseltetik-e ő irántam szinte egy kis vonzódással, —s ha igen! Perjeli Perjel Domokost, mint ezen kisasszony méltóságos apuskáját esedezve keresem meg, adja nekem őt aranyos kis feleségül. Alázattal: Barna Tibor. Azután odacsusztattam egy kicsit félve ugyan ezen ügyiratot a papájára várakozó Margitka elé, egy esdő pillantást vetettem reá és előterjesztésem következőkép folytatá. Méltóságos aranyos papuskám, hát bizony én nem tagadom, hogy nem csak a fogalmazó úr által kért parányi vonzódással viseltetem iránta, hanem én sze . . . azaz, hogy kedves papuskám teljesítse Tibor kérelmét, mert én nagyon örülnék, ha szegénynek kérése teljesülne. Alázattal: leánya Margit. Azután Margitka haza sietett, de előbb reám egy olyan édes pillantást vetett, hogy minden akaratom dacára egy nagyon száraz ügyiratot úgy intéztem el, hogy Horatius legszebb ódája közé is beillett volna. Délután indulása előtt a tanácsos úr kiadta az általam, elébe terjesztett, s Margit által pártfogolt ügyiratot. Reszketve vettem át és olvastam: Határozat. — Előterjesztésnek hely adatik, s Egyes számára 6 kr.