Politikai Ellenőr, 1907 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-19 / 1. szám

V »» V. évfolyam. Kecskemét, 1907. január 19. l-sö szám január hóra. = Előfizetési ár = Egész évre . . 4 kor. Fél évre ... 2 kor. Negyed évre • 1 kor. Egyes számára 20 fii. rr =r Megrendelhető = és számonként kapható a szerkesztőségben is Fekete Soma könyvkereskedésében itcés-piac, Népbank alatt Kecskeméten. FÜGGETLEN IRÁNYÚ LAP. - MEGJELENIK HAVON KI NT EGYSZER. Hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és FEKETE (Schwarcz) SOMA könyvkereskedő Kecskeméten Egész oldal hirdetés 24 korona. — Fél oldal 15 korona. Negyed oldal 8 korona. — Nyolczad oldal 5 korona. Tizenhatod oldal 3 kor. — Nyilttér soronként 60 fillér. Szerkesztő és kiadó ; S o xxx o g1 y I Tános. SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL KECSKEMÉTÉIT. Könyves-átcza, ia törvényszéki palota mellett). Az Országos Ellenőr | és E’olitilatS/X TEllen.ör- előlizetési ára együtt: egész évre ÍO korona. Külön az ORSZÁGOS ELLENŐR egész évre 8 korona. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. I ECézira.tolcsi,t xxerxs. ad/o.:n.ls: -sz-issiza,. Kossuth bírósága. — A kormány válság előtt. — 1907. január 17. Ugyan más nép, más vidék, más városok környéke: olyannak nézi-e és érzi e a Kossuth nevet, mint mi itt az alföldön, Kecskemét táján ? S vajon más ember, más lélek, más nevelésű és családból való: olyan magasnak látja-e s érzi-e Kossuth egyéniségét, mint én? Én azt hiszem, igen ; de bizonyo san nem tudom. Mert amiként hallot­tam már a* templom mellett is, sőt a templomos embertől is — az Istent szidni, igy szembe kellett már szállnom olyan sehonnai gazemberrel is, aki Kossuth Lajost bántotta, kisebbitette és szidalmazta. Félreértettek, félremagyaráztak, bántottak és szidalmaztak már min­den nagy elmét és minden isteni lel­ket a világon. Azért ember az ember, mert hitében befolyásolható, lelkében ingadozó és véges elméjű halandó. Az arany azonban a földben is, századok eltemetésében is arany marad ; a bor, az igazi jó bor, csak idők múltán mu­tatja meg tüzláng erejét; igy tehát a nagy elme is idők múltán küzdi ki azt, hogy nemcsak daczol a századok­kal, de ereje, fénye és hatalma min­dig bámulatos csodával dolgozik az emberi szivekben és lelkekben. Mi, itt az alföldön, Kecskemét tájain: mindig csodáltuk a Kossuth- név erejét, hatalmát ; mindig imaszerü fohásszal gondoltunk Kossuthra, a ma­gyar nemzetnek e külön Istenére. Em­lékének varázsa ma is olyan, melynél ünnepiesebb érzelem nem lakhatja szi­vünket. S mi, Kecskemét tájiak, meg is tartottuk tanait, álltuk tűzön véren ke­resztül független elveinket. Voltak ugyan és vannak is, a sülyedó hajóból kime­nekült »patkányok,« a »kormánypárt,« Tisza, Kristóffy és Nagy Miska-féle érából kikerült »oltott függetlenségiek« közöttünk, de hitetlenek, Tamások, Jű- dások és megtértek minden világban vannak. Rendíthetetlen hitünket mi : minden veszélyen keresztül megtar­tottuk ! Az én imám,, az én erősségem volt teljes életemben egy öröknév: a Kossuth. Huszonkét éves hirlapirói múltamban csak egy nevet, csak egy kultuszt ismertem és műveltem lelkem­ben : a Kossuth nevet. Ennek voltam tollharczosa, elvi harczosa és élethalál­küzdelemre menő katonája. És sohse csalódtam. Kossuth elvét, Kossuth törekvé­sét, a Kossuth-kultuszt, olyannak tar­tottam, mint a nap erejét az égen. Egyik nélkül a magyar nemzet, másik nélkül a teremtett világ: nem létezhet. Ma is él Kóssuthunk: Kossuth Ferencz. Kicsoda hát az az ember, aki ma, ebben a válságos időben egy perezre is megrendül? Hisz ma is, hála a magyarok Istenének, — még ma is van nekünk egy Kóssuthunk ! Ott áll Kossuth Ferencz! Látjuk a lezajlott időkben : mikor már Tisza Pista, Fejérváry, Kristóffy eladnák az orszá­got. Ott áll a felség és a felháboro dott nemzet között a katonai ügyek­ben, pénz és vérkövetelésekben. Hall­gat, bírál, ítél és — cselekszik. Teremt békét és nyugalmat. Fel­merült a Polónyi ügy. Gyalázatos, forradalmi jellegű. Az igazságügyi minisztert nyiltan: betyárnak nevezik. Rettenetes. De ... ott áll Kossuth. Ne féljetek! ítél, bírál és majd — — cselekszik az. Csak nyugalom! Ne essetek két­ségbe! Kossuth bírósága: erős, szin- arany és becsületes. Micsoda ribillió ott fönt! Micsoda harag és harcz az összes lapokban ! Én bízom az égben és hiszek a Kossuth-névben annyit, hogy ebből a rettenetes hínárból is kisegít bennlin- tek Kossuth ! Somogyi János. Krkölestelen beszédek. Az istenkáromlás és az erkölcstelen, parázna beszédek a társadalom minden rétegében ijesztő módon terjednek. Nem­csak a kaszárnyákban, de a családban, az utczán, sőt még a társadalmi egyesüle­tekben is nem ritkái} hallani erkölcstelen szavakat. És — ami mélyen elszomorító — nemcsak műveletlen emberek használ­nak ilyen ocsmány kifejezéseket, hanem iskolázott, tanult úri emberek és kicsiny gyermekek is. Keressük tehát először az okokat, amelyek e végtelen csúnya szokást elő­idézték s azután mutassunk rá az orvos­lásra is, hogyan lehetne e bajt gyökere sen kiirtani. Az erkölcstelen beszédek és isten- káromlás bűzbödt pocsolyája mindenek­előtt a családban keresendő. Szerintem ebben a bűnben a családok a leghibásab- bak, tehát itt van szükség a legkomolyabb orvoslásra is. Még alig tud beszélni a kicsinyke gyermek, már nap-nap után hallja édes­apjától, testvéreitől, de nem ritkán az édes­anyjától is a legcsúfabb istenkáromló sza­vakat, a logilletlenebb parázna beszédeket, mintha ezen kellene beszélni tanítani az ártatlan apróságot. Hiszen a régi időben az édesanya gyermekét, a reggeli, esivéli s Úri imád­ságon tanította meg beszélni, most pedig bizony kevés anya fohászkodik gügyögő gyermekével az egek Urához. A régi idő­ben a szigorú édesatya ha megleddette is tán rendetlenkedő gyermekét, de az Istent semmiesetre sem káromolta épen szokás­ból, amint manapság történik nagyon sok háznál. A parázna szavakra meg egyenesen felhívják a nagyok a kicsinyeket. Mond­jad ezt 1 mondjad aztl Hozzá maguk is nagyot nevetnek rajta. És a kicsi ártatlan lélek azt hiszi, hogy ő most valami szép, helyes dolgot miveit. Mi természetesebb azután, ha megszokván — cselekszi. Annak, hogy a családokban csak megszokásból ilyen könnyelműen, minden lelkifurdalás nélkül odavotett istenkáromló beszédekre nevelik s parázna szavakra szoktatják a gyermekeket, az az oka, hogy a felnőttekben nincs Istenfélelem, nincs szivükben szeretet. Igaz, rendkívül nagyban hozzájárul az élettel való erős küzdelem, a nagy családokat fojtogató nyomor is. (Tehát a baj nagyrészt szociális jellegű.) Sajnosán tapasztaljuk, hogy mindenben, de külö­nösen az élelmiszerekben rendkívül nagy a drágaság. Ha a szegény, de különben is nagy családú munkás vagy bármelyik osztályhoz tartozó egyén, nem bir annyit keresni, hogy családjának a mindennapi „betevője“, meleg ruházata, száraz, vilá­gos szobája legyen : tűr, nyomorog, szen­ved s később a veleszületett könnyelmű­ségnél fogva ivásra adja magát s részeges, durva, goromba lesz. Aztán-aztán ez el­ragad a nőre, a feleségre és — megszok­ták, cselekszik. Tehát okos, szociális politikával kell a népet vagyonosabbá tenni s a munkás­népnek a nyomornélküli megélhetését biz­tosítani ; mert a rongyos, éhes nép nem ismer sem Istent, sem embert, sem szá­nalmat, sem szeretetet. Nemsokban külön­bözik az az oktalan állattól. Az Isten iránti s egymás iránti sze­retőire, a Teremtő akaratán való meg-

Next

/
Thumbnails
Contents