Politikai Ellenőr, 1912 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-21 / 2. szám

X. évfolyam. Kecskemét, 1912. január 21. 2. szám. Politikai Ellenőr Független politikai újság. Megjelenik az „Országos Ellenőr“-rel hetenként egyszer. Képviseli főkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. II Az „Országos Ellenőr“ és „Politikai Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre 10 korona, félévre­­­­j.­jaaa 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ~------ | Szerkesztő és kiadó: Somogyi János. Főmunkatársak : Kasza Dezső és László Imre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Verbőczy­ utca 4. szám. Régi szám: Köönyves­ utca 235. A törvényszéki palota mellett. 11 Megrendelhető és számonként kapható: a szerkesz­tőségben, továbbá Fekete Soma és Szél Nándor —,könyvkereskedő uraknál Kecskeméten. Mint­ t Hol vagy Iiddm? — Pár szó a választói jogról. — Aki figyelemmel kiséri a helyi lapok hasábjait s állandóan olvasgatja a legrégibb s legtörzsökösebb napilapnak, a Kecskeméti Lapoknak és a Magyar Alföldnek cikkeit, lehetetlen, hogy észre ne vegye, milyen fetűnően udvarolnak egymásnak ezek a lapok. Nem akarjuk szó szerint idézni azokat a sorokat, melyek nem egyszer szinte fél­­hasábon át torlódnak össze csak azért, hogy az egyik lap a másikat, a másik pedig viceversa az egyiket dicsérgesse. Mi Kecske­mét sok ezer újságolvasó polgárával együtt nagyon jól tudjuk, hogy melyik lap, milyen, s mennyi dicséretet érdemel törekvéseivel és munkáságával, anélkül, hogy rászorulnánk arra, hogy az egyik lap erényeit a másik lap dicsérő soraiból tanuljuk megismerni. Tudjuk jól, hogy a Kecskeméti Lapok a legelső lap úgy az olvasottság, mint szín­vonal és tekintély dolgában s azt is tudjuk, hogy a Magyar Alföld féléves fennállása alatt tekintélyes pályát futott meg. Mi nem akarunk dicsérgetni, különben is ezek a lapok egyáltalán nem szorulnak arra, hogy mi csináljunk nekik reklámot,­­ de még most épen erre a kölcsönös dicsérgetésre vonatkozólag óhajtjuk megtenni megjegy­zéseinket. Csak röviden vázolni akartuk a tényállást. A tényállás pedig az, hogy az említett két lap közül egyik sem szorul a másik dicséretére. Ha a publikum olvassa és méltányolja pl. a Kecskeméti Lapokat, megteszi azt egy másik lap dicshimnusza nélkül is, s viszont, ha a Magyar Alföld széles körökben elterjed, az csakis a nagy­­közönség rokonszenvének s nem egy más lap elismerő sorainak köszönhető. Másrészt pedig mindig gyanús az, ha a konkurrensek egymást dicsérik. Pilla­natnyi oka ennek rendesen az egymástól való félelem, végeredmény pedig az, hogy egy parázs összeveszés után aztán annál vehemensebben támadnak egymásra a „vetélytársak“. Már most aztán tény az (s ez az, ami most voltaképen írásra kész­tetett bennünket), hogy a sok egymásnak való udvarlás közepette könnyen elveszhet a lényeg, meghalhatnak az eszmék. Aki udvarol, igyekszik szellemeskedni, azonban az ilyen szellemeskedés messze esik az eszméket termelő és megvalósító igazi szel­lemtől. Mert más a bókoló ember „udvar­lása“ s ismét más az, amit a franciák „esprit“-nek neveznek. A sok hajlongó bába közt könnyen eltűnhetnek az eszmék és ter­­vek, a szellem gyermekei. Nem mondjuk, hogy a nevezett lapok, melyek pedig a társadalmi, politikai és köz­­igazgatási élet hit tükreiül hivatvák, s melyek voltaképen irányítói a társadalom életének, nem felelnek meg hivatásuknak s eszmeszegények volnának. Távolról sem ! Tény azonban, hogy ha az egymásnak való­­ széptevés sorainak helyét szintén eszmékért lelkesedő cikkekkel töltenék meg, bizonyára még a mainál is több hely jutna bizonyos eszmék, vágyak, tervek és törekvések propagálására. Itt van pl. a legszebb téma: a választói jog kiterjesztésének problémája. A Magyar Alföld szerkesztősége természetesen az álta­lános, egyenlő és titkos választói jognak a híve. A Kecskeméti Lapok szintén pártolja a választói jog kiterjesztésének az eszméjét. S mégis mit látunk? Azt, hogy a Magyar Alföld — egyelőre hiányozván (?) a szük­séges 10,500 korona kaució — kénytelen mellőzni ennek a kérdésnek a propagálását, a K. L. pedig — sajnos — édes keveset foglalko­zik ezzel a rendkívü­l nagy horderejű kérdéssel. Pedig Krisztus emberszerető tanainak megszületése óta legfölebb csak Luther hitújítását lehet hasonlítani ahhoz az ele­mentáris erejű mozgalomhoz, mely Marx és Lassale tanításai nyomán már a félvilágot meghódította. S örömmel tölthet el minden liberális embert az a tény, hogy míg­risz­­tus tanait a vallás számára sajátították ki az emberek, s Luther és Kálvin spéciei „hit“-nyitók voltak, addig ma Bebel és társai a politika, társadalom s a közgazda­ság vizein eveznek. Krisztus a szeretet apostola volt, Luther a tisztaságot prédikálta, a népek mai felszabadítóinak a zászlaján azonban minden fogalomnál szentebb ige ragyog: Világszabadság. S ahol szabadság van, ott van szeretet és tisztaság is. Mert a szabadság éltet, benne megvan az életnek minden előfeltétele s az emberi fenségüknek tudatára ébredt szabad emberek a maguk önérzetének tudatában fokozottabban s tiszta lélekkel, tiszta szívvel tudják szeretni egy­mást. Hiába: a szabadság maga az élet. S az élet: szabadság. Most azonban nem aforizmákat akar­tunk mondani, hanem azt, hogy a szociális eszmék legszebbikét, a választói jognak, mint emberi alapjognak széleskörű kiterjesz­tését, általánosítását fokozott erővel kell kultiválni. Somogyi lapját vád nem érheti, eleget bolygatta a kérdést, s legközelebb mi is bővebben megtárgyaljuk ezt a kérdést. A Kecskeméti Lapoknak azonban okvetlenül többet kellene foglalkozni a választói jog kiterjesztésével. Ma még váltig kiabálhatunk a választói jog t­émája után. Hol vagy Ádám ? A kecskeméti sajtó hasábjain nem nagyon jó kérdésünkre válasz. Ha majd azonban a Magyar Alföld politikai lap lesz, a Kecske­méti Lapok pedig bővebben foglalkozik ezzel a kérdéssel s mindkét lap a választói jog reformjáról, mint a nagy tervek leg­elsőjéről közöl tartalmas, szép cikkeket az egymásnak való udvarlás helyett, akkor majd megjelenik Ádám, a mi új Ádámunk, az új, modern választói jog, mely újjá­­gyúrja ezt az első Ádám által nemzett, de ma már rothadó tásadalmat. Váry István. ---------------------------------------------------------­ SZÍNHÁZ-ZENE Szinte elszoktunk már az ilyen színházi évadtól, mint a jelenlegi, t. i., hogy már szinte kifogy a kritikus a dicséretből. Csütörtökön a Páholy előadása az előbbiekhez méltó, kifogástalan volt. Pénte­ken a Sárga csikó zónaelőadását zsúfolt ház élvezte végig. Turchányi pazarul sugároz­­tatta egyéniségének kedvességét, de még az epizódszerepek is mesteri kezekre voltak bízva. Szombaton az Ártatlan Zsuzsi, vasár­nap este pedig a Kis gróf vonzott telt házat. Hétfőn Turchányi Olga hirtelen megbetege­dése folytán a Madarász helyett a Sárga liliom került színre. Kedden s szerdán bemutatták Földes Imrének negyedik nagysikerű színművét, a „Nincs tovább“ című drámát. Talán egy kis visszaesést mutat a kiváló szerzőnél, mindamellett azonban a mű egészben véve roppant érdekes s hatásos. Kifogás csak egyes jelenetek hosszadalmassága miatt ér­heti, így a bakkasztal körüli jelenetet rövi­­debbre kellett volna fogni. Az előadás igen jó, összevágó volt. Ladányi nagyszerűen adta a kártyaszenvedély által züllés útjára induló ügyvédet, Mariházy pedig a tönkretett ideg­zetű kártyást alakította jellemzően s tette rokonszenvessé kényes szerepét. Érdemes a megemlítésre már a maszkja végett is Iványi, úgyszintén Molnár. Nyárai azonban az ügy­védjelölt szerepében nem tudott elfogadható alakítást produkálni, talán inkább Justnak kellett volna ezt a szerepet adni. Sándor Julia az egyetlen női szerepben igen kedves volt s drámai erejű alakítást nyújtott. Jók voltak még: Matolcsi, Just, Szentes s a töb­biek is. A darab őszinte sikert aratott s nagy hatást ért el. A SZOMSZÉD VÁROSOK v. Szép adomány. Cikora Sándor a ceg­lédi ref. egyháznak tízezer koronát adomá­nyozott. Elhunyt újságíró. Bánfalvi Lajos, a „Szentes és Vidéke“ című napilap felelős szerkesztője, január 5-én elhunyt 62 éves korában Szentesen. A boldogult a szegedi „Dugonics Társaság“ rendes tagja volt. Monor és Irsa villanyvilágítása. Cegléd város képviselőtestülete elhatározta, hogy villanytelepét kibővíti és ez a telep fogja az áramot szolgáltatni Monor és Irsa községek világításához is. A szükséges 120 ezer korona költségre a város kölcsönt fog felvenni.

Next