Reformátusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-48. szám)

1924-01-01 / 1. szám

V. évfolyam Kecskemét, 1924. január 1. I í I- »iám E,í""“,i mmimsmim, rellussziói nmtt. . Negyed évre 3000 когол* ф ф ф Egy hónapra — кого»* —■ Kiadóhivatal: Egyes szám ára. . . . 300 korona SZERKISZÍ­­K: * református egyházi párritárban, hol Megjelenik minden veérnep. DR. HETESSY KÁLMÁN, MURAKÖZI GYULA, ILLYÉS KÁLMÁN, ei4A",én ek «• (“a relnök Reformátusok Lapja A nyugati parochiális tanács pénteken január 4-én d. u. 4 órakor a ref egyháztanács terembe ülést tart. A parochiális tanács hatá­rozata értelmében külön meghívó nem bocsát­­tatik ki. Ez után kéri az elnökség a tanácso­sok lehetőleg teljes számú megjelenését. Előfizetési felhívás. Lapunk, ezen számával új évfolyamba lép ... Kilenc esztendő múltja van háta mögött. Ebből ötöt a legnagyobb anyagi nehézséggel küzdött végig . . De olvasóink szeretete s tám­ogatása nem engedte, hogy összeroskadjon . . . Hűségesen kitartott mellette­m bizakodó reménységgel lép az új évfolyamba is. Hogy a folytonos anyagi zavarokat elkerüljük, az előfizetési díjat havonként egy kilogramm búza árában állapítjuk meg, tehát egy évnegyedre 3 kg. búzában, amelynek árát azok számára, kik január első felében befizetik 1000 koronában, tehát egy év­negyedre 3000 koronában állapítjuk meg. Kérjük ked­ves olvasóinkat, hogy ezen előfizetési összeget mielőbb szíveskedjenek befizetni. A szerkesztőség. Újévi gondolatok. írta: Muraközy Gyula. »Es moodá az, aki a királyi székben ül: ám én mindent újjá teszek!« . . . Keresztyén ember nem fogadja el azt a kényelmes szóbeszédet: »A világ mindig rossz volt, rossz lesz ezután is.« Ez a lusták ülőszéke, mely megvédi őket attól, hogy fel­emeljék kezüket azért, hogy egy árnyalattal szebbé, egy morzsányival jobbá tegyék a világot. A Jelené­sek könyvében Isten azt üzeni nekünk, hogy a Rossz, a Sátán látszólagos győzelmei csak lép­csők, melyeken át egy jobb jövő, egy igazibb, tel­jesebb és ékesebb mennyei Jeruzsálem felé hala­dunk. A világ fejlődik, előre halad s mikor hátra­felé lép is, ezáltal egy közeli nagyobb haladásra készülődik, mint a turista, aki meghátrál a mélység előtt, hogy annál nagyobb lendülettel ugorhassa át. A világ Isten felé halad, annál hangosabban kell ezt kiáltanunk, mennél nagyobb a látszólagos ve­resége. Szomorú magyar életünk elérkezett az erkölcsi értékek rozsdásodásához. Először a vallás romlott el; lett jelszó, politika, vagy száműzött uralkodó. Most jött el ennek fájó eredménye : az erkölcsi élet hervadása. A kivágott fán fonnyadni kezd a gyü­mölcs. Nyilvános életünkbe háború előtt már bele­­dörrent a merénylő revolvere, most közéletünk nagy útja mentén bombák füstölögnek. A munka értéke alásülyedt, majd egy ország él abból, hogy a saját pénzét rontja. Aki előrli életét a munkában, az hideg lakásában töri a száraz kenyeret, aki egy tele­fonkagylót kapcsol le, hogy szerencsésen eladjon egy »papírt«, — annak percek alatt milliók ömlenek az ölébe A családi élet alapjai megrendültek. Soha több válás nem volt, mint most. De azok a tánc­­lépések is, melyekkel némely ifjú párok eléje lejte­nek a házas­­életnek a tánctermekben, kétes értékű, pirulásra késztő mozdulatok. A modern tánc elfelej­tette a magyar lovagiasságot, mely a régebbi csár­dást olyan nemessé tette, és az erkölcsöt kiseprűzte a vele ellenkező pólusra. — Itt-ott egy-egy élet, mint a kártyavár, omlik össze eltöltött kártyavesztő éjjelek után. — Osztályok vádolják egymást minden rosszért és a szavaikban elvetik a telkekre a gyű­löletet. Mi lesz a kiút ebből a sötét jelenből ? Íme, én mindeneket megújítok! Mondja az örök Élő király. Hiábavaló lenne a ház falait feste­­getni, amíg a fundamentum rossz Hiábavaló egy­két kinövést lemetszeni, ha a nemzet tisztább életé­nek forrásainál van a baj. Vallásos megújhodás ko­rát írják Amely nemzetekre átcsap ez az új pün­kösd, azok élve maradnak, megújulnak ; amely né­pek nem születnek újjá, elhalnak. Mi hiszünk a magyar nemzet predestinációjában, jövőjében, isten­­elhivásában. Ezért hiszünk egy »víg esztendőben« — lelki értékei megújulásában, Krisztusban való életében. Uj esztendei cél az, mely ezt a múló évet az örökkévalósággal köti össze Legenda. Karácsony volt. . . Fönn az égen Felhő úszott napnyugatra . . . .. . Égi palotából indult És angyalok szálltak rajta. Isten küldte, — nézzetek szét A világon, — a föld felett. —• Vann-e még az emberekben Jóakarat és szeretet. Szálltak, merre Tisza—Duna Öntözi a magyar földet. Mindent sorra nézegettek. Falut, várost, temetőket. Egy város felett megálltak . .. Lent paloták büszke sora, Kincs, gazdagság fény és pompa Sorakozott balra jobra . .. Kíváncsian nézett széjjel A gazdagság itt nagy lehet . ... — Vájjon van-e a szivekben Jóakarat és szeretet ? . .

Next