Reformátusok lapja, 1935 (21. évfolyam, 1-33. szám)

1935-01-06 / 1. szám

XXII. évfolyam. Kecskemét, 1935 január 6. A nagy nyereség „Valóban nagy nyereség az Isten­­félelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele“. I. Timotheus 6:6—8. o. Mennyi békesség van az apostol szavaiban! Nem valami gazdag, előkelő ember írta e szavakat, aki talán puha, meleg ruhájában jól megterített asztal mellett ült és bőséges ebédjét elfogyasztva, erőltetett jóindulattal veregette meg egy koldus vállát: ne zúgo­lódjál, barátom, hogy két nap óta nem ettél, — lám, nagy nyereség a megelégedés!... — hanem egy olyan valaki szívéből fakadt ez az intelem, aki szegény em­ber volt, sokszor éhezett és rongyoskodott, egy két­­kezi munkás, sátorponyvakészítő: Pál apostol. A Krisztus evangéliumáért sokat megpróbált életének drága tapasztalataként meri hirdetni: nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel. Talán azért említi e két dolgot így egymás mel­lett, mert érzi, hogy e kettő sok tekintetben feltételezi egymást. Csak az Istenfélő ember tud megelégedett lenni, viszont a megelégedés bölcs tudományát egy ember sem veheti máshonnan, mint az Istenfélelem­­ből. Azt akarja mondani az apostol, hogy nem az a gazdag ember, akinek nagy vagyona, sok fölöslege van, hanem aki megelégedett. Bizonyára nagy nyere­ség ez! Az az ember, aki féli és tiszteli az Istent, hiszen az ő gondviselő szeretetében, megnyugszik akaratá­ban, az nem zúgolódik, nem lázadozik sorsa ellen, ha­nem megelégszik azzal, ami neki osztályrészül jutott. Nagy nyereség hát az, ha valaki Istenfélő tud lenni. Talán ma azért van annyi elégedetlen, panaszkodó ember ezen a világon, mert kevés az igazán Istenfélő ember. Mi a megelégedés? Olyan életstílus, amikor valaki nélkülözve, éhes gyomorral, hideg szobában tisztes ér­ OOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOG BIBLIAI NAPTÁR Január 6-án, vasárnap: Mózes I. könyve 3. rész 14—24. versek. — 7-én, hétfőn: Móz. 1 4:1—16. — 8-án, kedden: Móz. I. 5:1—5., 21—32. —­ 9-én, szer­dán: Móz. I. 6:5—22. — 10 én, csütörtökön: Móz. I. 7:1—12. — 11-én, pénteken: Móz. I. 7:13 -24. — 12- én, szombaton: Móz. I. 8:1—12. Egy év tűnt el ismét az idők végtelenségébe. En­nek az évnek neve volt 1934. Ránézve ez a végtelen­ség a múlt. Eltűnt. Nem tér vissza többé. Mint ahogy az elhangzott sóhajtás a szívben, a kilőtt nyílvessző az ívbe, a kigördült könny a szembe, a lehullt csillag a mennybe vissza nem tér. Egy porszem esett a magas hegyre, egy csepp víz a tenger habjai közé, egy esz­tendő az örökkévalóság mélységeibe. De nyomában itt van az újév, melynek neve 1935. Ez a név számunkra reménységet jelent. Mi azzal bíztatjuk magunkat, hogy ami alámerült az idők mélységeibe, ha az reánk nézve rossz volt, nem fog újra felmerülni, de ami után vagyunk, amire oly nagy szükségünk van, azt valóra váltja az újév Ez csak mind emberi reménykedés. Csak egy a bizonyos, hogy az idő folyik tovább. Új események jönnek, az élet a folyton változások színtere, csak egy a változ­hatatlan benne, az a tény, hogy sorsunk Isten kezé­ben van. Ő osztogatja a jót és a rosszat s ő változtatja sokszor a keserűt is édesre. Az 1935 ne azt jelentse, csupán számunkra, hogy elmúlt egy esztendő, hanem azt, hogy megmaradt Isten kegyelme. Reá bízzuk azért ennek az újévnek minden napját, minden eseményét. Rábízzuk magunkat is: legyen meg a te akaratod. 1. szám. REFORMÁTUSOK­ LAPJA Vidéki előfizetési ára Negyed évre . . . 1­60 pengő t­gyes szám ára . 0,20 pengő Megjelenik minden vasárnap EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓS HETILAP * * * SZERKESZTIK: DR. HETESSY KÁLMÁN és DR. TASS VINCE Szerkesztőség­­e református lelkészi hivatalban Kiadóhivatal: ■ Kissvény-nyomdában, Kéttemplom-köz­hol előfizetések és mindennemű rekla­mációk felvétetnek­ zéssel eldalolja a jókedv énekét. Mit hoztál magad­dal? — semmit! és mid van? — talán egy darab szá­raz kenyered, — holnapután az is elfogy — egyetlen kopottas ruhád — maholnap leszakad rólad! — de azért mégis félted az Istent, légy elégedett, s gazdag vagy!­­. .­.

Next