Reformátusok lapja, 1938 (24. évfolyam, 1-36. szám)
1938-01-09 / 1-2. szám
XXV. évfolyam Keczkemét, 1#S« julium », 1—a. viátu EGYHÁZTARSADALMI belmissziói hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTIK: Dr HETESSY KÁLMÁN ÉS Dr. VASS VICE ÖRÖK IGE Hálaadás És oltárt építe Noé az Urnak és vön minden tiszta állatból és minden tiszta madárból és áldozék égő áldozattal az oltáron. 1 Mózes 8:20. Hogyan kezdjük el az új esztendőt? A jelen gondjaiba való elmémüléssel, vagy a jövendőre vonatkozó üres képzelődésekkel? Kövessük Noé példáját. Ismeretlen puszta földön kötött ki, miután csodálatosan megmenekült a világpusztulásból és az első dolga az volt, hogy oltárt emelt az Isten dicsőségére. Nem vizsgálgatja a földet, amelyre eljutott, nem busong a rettentő összeomlás fölött és nem is készítget ábrándozó terveket a jövendőről. Az első dolga a hálaadás. Majd ezután fog hozzá a tervezgetéshez. Kezdjük mi is így az új esztendőt! Emeljük fel szívünket az Istenhez. Járuljunk az ő színe elé, hogy ott lerakhassuk gondjainkat, fájdalmainkat és az Isten kezébe helyezhessük terveinket, így erőkhöz jutunk, amelyekre nagy szükségünk van, és világossághoz, ami besugározza előttünk a jövendőt. Ha jól érezzük magunkat az év elején, akkor is boruljunk alázattal az Ur elé, hogy ő vezessen minket mindig és megtisztogassa útjainkat. Ha fájdalmaink vannak, amelyek közt elcsüggedünk, az Ur el tudja oszlatni fájdalmainkat az élő hit ajándékával és kegyelmével örvendetessé alakítja át az új esztendőt. Adjunk neki hálát azért, hogy új kegyelmi ígérete ragyog felénk ez új esztendő kapuján! Ha hálát adunk, akkor tanuljuk meg odaszentelni neki a mi életünket, képességeinket, javainkat, időnket, testünket-lelkünket s ő megszenteli, megtartja és megőrzi azokat. Noé hálaadása után szivárvány ragyogott fel az égen. A mi új esztendőnk egén is felragyog a szövetség tündökletes szivárványa, amelyik örök kegyelmet, életet és feltámadást hirdet. A boldogsághoz oly kevéske kell Künn lucskos tél-hideg . . . Nagykendősingó vacogva tipeg. Hunyorgó szeme sűrűn pislogat. Megállítja sok fényes kirakat. Egyszer — valami tán eszébe jut. — megindul motyogva, előrejut. Két rongyos gyermek a gesztenyés előtt melegszik, — s közben elfog egy-egy járókelőt. Kabátjuk ujja lelóg karjukon. Cipőjükből rongy les ki a lyukon. S miközben szemük fillérért eped, kívánnak boldog karácsonyünnepet . . . Dehát ma mindenki csak hazasiet, a kis koldusra bíz ügyet se vet. . . — Anyókánk közben a gesztenyéshez ért, s tízért, — reszketön, — friss sült tökmagot kért. .. két hontalant kezükön fogta. „Egyétek!“ — mond, „a Jézuska hozta!“ S a kis rongyosok boldog mosollyal rágják a sült magot öreganyóval. Neki e földön már rég nincs senkije. De ma szeretetre vágyott vén szíve. És a boldogsághoz oly kevéske kell, ha a szívünk megérző szívre lel. Mert boldog nemcsak a gazdag lehet, hanem akit szeretnek, és aki szeret. És ki más e világ örök gazdaga, mint a jászolban lett Urjézus maga. Makó: Erdei Lajos.