Reformátusok lapja, 1942 (28. évfolyam, 1-44. szám)

1942-01-11 / 1-2. szám

XXIX. évfolyam Kecskemét, 1942 január 11. 1—2. szám Új eget és új földet várunk... ,,Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint,­­ amelyekben igazság lakozik.“ Péter 3:13 Péter apostol szédítő távolságokat tekint át, amikor a jövendőt kutatja. Nem elégszik meg kevesebbel, mint amit az Úr ígért. Egyenesen új eget és ú­j földet vár, amelyekben igazság lakozik. Most egy új esztendő elején mi is vessünk számot magunkkal és vizsgáljuk meg reményeinket: mit várunk, mit remélünk, mi az, amit megvalósulni szeretnénk. Akármilyen sötét le­gyen is az ég, nem szabad kevesebbel megelégednünk, de azt kell várnunk, akarnunk és remélnünk, amit Is­ten munkál, ami az ő terve és programja. Keresztyén hitünk nagyon szegény lenne és nem volna képes arra se, hogy a jelenben átmelegítse a szívünket, ha nem hordoznánk magunkban látomásokat arról a jö­vendőről, amelyben Isten diadalmaskodni fog és ő lesz minden mindenekben. Ez a látomás szabályozza minden tervünket, minden elgondolásunkat, egész éle­tünket az új esztendőben. Ne csak higgjünk abban, hogy Isten előbb-utóbb diadalt arat és megtöri a bűnnek uralmát, de tegyük ezt a saját életünk prog­ramjává is mindig emlékezve arra, hogy mi Isten munkatársai vagyunk. Akarjunk új eget, amelyik kö­zelebb van hozzánk, amelyben Isten atyai szíve értünk dobog, amelyben Krisztus élő valóság és a Szentlélek ott lakozik a szívünk mélyén. Ragyogjon fel ez az új ég bennünk, a szívünk fenekén. És akarjunk új föl­det. Ne csak azt­ várjuk és reméljük, hogy a földi élet dolgait igazságosabban rendezik el azok a hatalmak, amelyek most harcolnak, hanem mi a magunk részéről is munkáljuk az igazságnak és a szeretetnek diadalát ezen a földön. Álmodjunk olyan földi életről, amely­ben mindenki számára megadatik az életlehetőség s amelyben testvéri szeretetben élnek egymás mellett az emberek. Tegyük ezt egyházi életünk programjává is, hogy egyházunk legyen az az új föld ezen a világon. Beszámoló a kecskeméti Népfőiskola megnyitó ünnepélyéről Kedves és megható, nem mindennapi ünnepélyünk volt 1942. első vasárnapján délelőtt a KJE székház­ban. A zsúfolásig megtelt teremben felcsendült a XC. zsoltár. Tebenned bíztunk eleitől fogva, majd dr.­Vass Vince lelkipásztor imája vezette be az ünnepséget. Dr. Hetessy Kálmán lelkipásztor üdvözölte a kecske­méti egyház nevében a népfőiskola megnyitására jött Szabó Balázs kiskunlacházai lelkipásztort - aki dr Ravasz László püspök úr képviseletében volt jelen — a nép­főiskolásokat és a megjelenteket. Szabó Balázs lelkipásztor megnyitójában arról be­szélt, hogy miben rejlik a népfőiskola legnagyob­b ér­téke: hogy a magyar falvakból idejött református gaz­­daifjak ne csak a saját portájukon, hanem tovább haladva, a környezetük kincsévé is tegyék azt, amit itt tanulnak. Ezután négy népfőiskolai hallgató mondta el, hogy miért jöttünk a népfőiskolára: Bálint Gábor Gombá­ról, Kalmár István Fótiról, Komáromi Mihály Alcsut­­ról és Varga László Dömsödről. Jelen voltak a megnyitó ünnepélyen dr. Kiss Endre­­főispán, dr. Liszka Béla polgármester, dr. Gesztelyi Nagy László a Duna-Tiszalközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Pást­hy János tanügyi főtanácsos igazgató, dr. Tompa László a Mezőgazdasági Kamara titkára, aki üdvözlésében arról beszélt, hogy csak úgy tudunk eredményes munkát végezni, ha mi is tudjuk, hogy mit akarunk tulajdoniképen, mert a Kamarának is szüksége van a tanult gazdára. Végül dr. Merétey Sándor főorvos, KIE elnök üd­vözölte a népfőiskolásokat, aki szívünk szerint beszélt s elmondotta, hogy ő ugyan eltávozott a földtől, mert gazdacsaládból való, de ma is legnagyobb öröme az, hogy Kecskemét homokjából egy darab az övé lehet amiből szétáradnak világot megújító erők. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha mi magunk új és ragyogóbb éggel a szívünkben munkálkodunk a magunk környe­zetében azon, hogy körülöttünk a világban is érvénye­süljön az Isten örök akarata.

Next