Reformátusok lapja, 1942 (28. évfolyam, 1-44. szám)
1942-01-11 / 1-2. szám
XXIX. évfolyam Kecskemét, 1942 január 11. 1—2. szám Új eget és új földet várunk... ,,Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.“ Péter 3:13 Péter apostol szédítő távolságokat tekint át, amikor a jövendőt kutatja. Nem elégszik meg kevesebbel, mint amit az Úr ígért. Egyenesen új eget és új földet vár, amelyekben igazság lakozik. Most egy új esztendő elején mi is vessünk számot magunkkal és vizsgáljuk meg reményeinket: mit várunk, mit remélünk, mi az, amit megvalósulni szeretnénk. Akármilyen sötét legyen is az ég, nem szabad kevesebbel megelégednünk, de azt kell várnunk, akarnunk és remélnünk, amit Isten munkál, ami az ő terve és programja. Keresztyén hitünk nagyon szegény lenne és nem volna képes arra se, hogy a jelenben átmelegítse a szívünket, ha nem hordoznánk magunkban látomásokat arról a jövendőről, amelyben Isten diadalmaskodni fog és ő lesz minden mindenekben. Ez a látomás szabályozza minden tervünket, minden elgondolásunkat, egész életünket az új esztendőben. Ne csak higgjünk abban, hogy Isten előbb-utóbb diadalt arat és megtöri a bűnnek uralmát, de tegyük ezt a saját életünk programjává is mindig emlékezve arra, hogy mi Isten munkatársai vagyunk. Akarjunk új eget, amelyik közelebb van hozzánk, amelyben Isten atyai szíve értünk dobog, amelyben Krisztus élő valóság és a Szentlélek ott lakozik a szívünk mélyén. Ragyogjon fel ez az új ég bennünk, a szívünk fenekén. És akarjunk új földet. Ne csak azt várjuk és reméljük, hogy a földi élet dolgait igazságosabban rendezik el azok a hatalmak, amelyek most harcolnak, hanem mi a magunk részéről is munkáljuk az igazságnak és a szeretetnek diadalát ezen a földön. Álmodjunk olyan földi életről, amelyben mindenki számára megadatik az életlehetőség s amelyben testvéri szeretetben élnek egymás mellett az emberek. Tegyük ezt egyházi életünk programjává is, hogy egyházunk legyen az az új föld ezen a világon. Beszámoló a kecskeméti Népfőiskola megnyitó ünnepélyéről Kedves és megható, nem mindennapi ünnepélyünk volt 1942. első vasárnapján délelőtt a KJE székházban. A zsúfolásig megtelt teremben felcsendült a XC. zsoltár. Tebenned bíztunk eleitől fogva, majd dr.Vass Vince lelkipásztor imája vezette be az ünnepséget. Dr. Hetessy Kálmán lelkipásztor üdvözölte a kecskeméti egyház nevében a népfőiskola megnyitására jött Szabó Balázs kiskunlacházai lelkipásztort - aki dr Ravasz László püspök úr képviseletében volt jelen — a népfőiskolásokat és a megjelenteket. Szabó Balázs lelkipásztor megnyitójában arról beszélt, hogy miben rejlik a népfőiskola legnagyobb értéke: hogy a magyar falvakból idejött református gazdaifjak ne csak a saját portájukon, hanem tovább haladva, a környezetük kincsévé is tegyék azt, amit itt tanulnak. Ezután négy népfőiskolai hallgató mondta el, hogy miért jöttünk a népfőiskolára: Bálint Gábor Gombáról, Kalmár István Fótiról, Komáromi Mihály Alcsutról és Varga László Dömsödről. Jelen voltak a megnyitó ünnepélyen dr. Kiss Endrefőispán, dr. Liszka Béla polgármester, dr. Gesztelyi Nagy László a Duna-Tiszalközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Pásthy János tanügyi főtanácsos igazgató, dr. Tompa László a Mezőgazdasági Kamara titkára, aki üdvözlésében arról beszélt, hogy csak úgy tudunk eredményes munkát végezni, ha mi is tudjuk, hogy mit akarunk tulajdoniképen, mert a Kamarának is szüksége van a tanult gazdára. Végül dr. Merétey Sándor főorvos, KIE elnök üdvözölte a népfőiskolásokat, aki szívünk szerint beszélt s elmondotta, hogy ő ugyan eltávozott a földtől, mert gazdacsaládból való, de ma is legnagyobb öröme az, hogy Kecskemét homokjából egy darab az övé lehet amiből szétáradnak világot megújító erők. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha mi magunk új és ragyogóbb éggel a szívünkben munkálkodunk a magunk környezetében azon, hogy körülöttünk a világban is érvényesüljön az Isten örök akarata.