Testvériség, 1888 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
Boldog új évet! Mint a sebesen futó folyamnak habos hullámai sietve zúgnak el, úgy hanyatlik alá éltünk napja is, és úgy tűnnek el éveink mint a rövid órák. Egy év ismét elmúlt, s közelebb vitt bennünket a szomorú határkőhöz, a sírhoz. Ha soha nem is, de e napon, midőn a beláthatlan jövőt takaró év első hajnala ránk derül, méltán elmélkedhetünk gyarlóságunkról, múlandóságunk és kicsinységünkről. Milyen rövid az élet, s mennyi sok, minő nagy e rövid életen át a küzdés és szenvedés! Mennyi gond, betegség, bánat és gyötrelem jut egy-egy embernek osztályrészéül egy rövid év alatt, hát még egy életen keresztül?! Szép reményeinket keserű csalódás, édes álmainkat hideg ébredés, feltételeinket szomorú bukás szokta követni és felváltani. Szeress, lángolj, s áldozd fel magadat, meglásd kicsinylés, gyanúsítás és kigúnyoltatás lesz érte a jutalom. Az élet fényes ígéretekkel bocsájt útnak, de nem vált be egyet sem, s te észrevéve, hogy meg vagy csalva, szomorúan megy tovább az egyhangú ösvényen. A remény nem világít előtted, az emlékezet bús képekkel kisér; ha megállasz, nem nyíló virágok, hanem gyászos sírok felett, melyeknek szomorú füzei között kedveseid nevét súgja füledbe a szellő: keserűen érzed, hogy veled, mint labdával, kénye-kedve szerint csak a véletlen játszik! Az elmúló évnek keserű tapasztalásai és a jövendő komor képe, bizonytalansága, nem ok nélkül adta e szavakat a lánglelkű költő, Tompa, ajkaira. Csüggedés vesz erőt a zsibbadó testen, ha a múló évek sorvasztó nyomán közeledni látjuk a véghatárt anélkül, hogy elmondhatnánk, volt az életnek öröme, boldogsága! Még a lélek is megrendül az emberben az elmúlás gondolatánál, ha látjuk, hogy a legszebb törekvés, a legjobb akarat hiábavaló erőlködéssé sajami, a sors csapásai alatt, holott az ember arra van teremtve, hogy alkosson, életét czélszerűen használja és tisztes munkássággal építse az örök életet. Az elmúló perez szomorú emléket hagy hátra, reményt vetünk a jövőbe, s az is csak újabb megpróbáltatást hoz reánk. De azért bízunk, csalatkozva is, mert hallik felénk az égi szó: bízzál fiam, bízzál leányom! Ez a reményt adó, ez a biztató szó hangzik felénk a szellő suttogásból, a madár dalából, az ég dörejéből! És mi erős hittel reméltünk míg egyszer, mint az ó-év, mi is eljutunk éltünk kimért határáig. Ámde míg a küzdés nehézségét szemléljük, ne adjuk át magunkat a búsulásnak az év elmúlása, az élet és halál felett, és ne aggódjunk felettébb a jövendő miatt. A mi rendeltetésünk a küzdés és szenvedés, s az a legderekabb ember, aki legjobban és legkönnyebben el tudja viselni az élet terheit. Ne zúgolódjunk az emberek ellen se, mert hogy oly önzők, oly kishitűek és gyarlók, az az ő eredendő bűnük. Hanem az újév reggelén, midőn minden ember „boldog újévet“ kíván egymásnak, próbáljuk meg rövid szavakban elmondani, hogy miben álljon az új évnek boldogsága. Abban, hogy hazánk, egyházunk, városunk, annak népe, lakosai és tagjai erkölcsi, szellemi és anyagi jóllétnek örvendezzenek. A békés fejlődést megakasztó háború, mely a mellett még véráldozatot is követel és nagy terheket ró a népekre, s ne dúljon hazánk határai között. A munka és szorgalom gyümölcseit, az élet fentartásához szükséges eszközeinket ne ragadja ki kezeink közül semmiféle elemi csapás. Viruljon közöttünk a béke, szeretet és tevékeny munkálkodás, s legyen rajtunk az ég áldása, kegyelme. De hogy érjük ezt el? Úgy, hogy ne feledkezzünk meg azon kötelmekről, amelyeket a törvényes jogrend reánk, mint hazánk polgáraira szab, hanem teljesítsük azt pontosan és híven. Ne feledje el senki egyházának, vallásának parancsait, hanem azt tartsa meg híven és kövesse rendületlenül. Végezze dolgát, munkáját mindenki idejében és szorgalommal, legyünk józan, tisztességes életűek, takarékosak. Ne bántsunk másokat, ne gyűlölködjünk, ne veszekedjünk egymással, hanem szeressük egymást és munkáljuk a közjót. Szeressük Istent és a hazát, akkor felénk hajlik az égi kegyelem, beteljesülnek vágyaink, s nem hiába mondjuk csupa szokásból, de meg is fogjuk érni a boldog újévet! .TESTVÉRISÉG“ Beköszöntő. Kedves olvasó! Nem nagy zajjal, lármával, hanem egyszerű szerénységgel nyitunk be hozzád a „Testvériség “-gel, kérve, hogy vedd kezedbe azt és olvasd el figyelemmel, s ha méltónak találod arra, hogy családi tűzhelyednek rendes vendége legyen, mivel magadnak kellemes szórakozást szerezhetsz, úgy fogadd szeretettel, bizalommal, és méltasd állandó és becses pártfogásodra. Nem pillanatnyi fölhevülés, hanem hosszas megfontolás szülte lapunknak jelen alakjában és iránnyávali megjelenését, mert egy régen táplált óhajt kívántunk teljesedésre juttatni ez eszme érvényesítésével. Elérkezettnek véltük az időt arra, hogy egy olr olcsó, népiesen szerkesztett változatos tartalmú lapot adjunk a magyar nép kezébe, mely nem a szenvedély számára, hanem a léleknek és a szépért lelkesedő szívnek van írva, és amelsz arra van szánva, hogy az igazságnak, a társadalom valódi érdekeinek hű kifejezője, ha kell, védője legyen. Demokráczia a népjólét alapja, helyes irányban vezetett művelődés a czéltudatos és áldásaiban beláthatlan következményű köztevékenység rúgója, sport év 1 1. szám.