Testvériség, 1889. január - 1890. március (6. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

VI. ©"Vfol^SirJCl­±. szá: J&JO ”<l3C3lrsr^ét, 1S£9. *э.п- в.. TESTVÉRISÉG keresztény társadalmi és vegyestartalmú hetilap. MEG-JELE1T IMI 11ST ED E 2ST 32 IS Gr a- 33 L. Kiadóhivatal: IV. tized, Viirjű-uteZii 235. re. Minden pénzbeli kiilde- inénv ide cziinezendo. Előfizetési ár: Egész évre ... 3 írt Félévre ............2 írt Negyedévre ... 1 írt Egyes szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. Felelős szerkesztő és kiadó - tulajdonos : NAGT IMRE. Hirdetések és nyílt­téri közlemények jutá­nyos árakon számít­tatnak. В é 1 у e g d í j 30 kr. minden beiktatás után. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utcza 235. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adat­nak vissza. A hatodik év. Beléptünk a hatodik évbe, tapasztalatokkal meg- vakottan. És az elmúlt öt év tanúságait egybe vetve, még bizonytalanabbnak tűnik fel a jövő, még remény­telenebb a jólét uíán soVargó honli szív, mint volt a kezdet kezdeténél. A tapasztalás az élet mestere, s ez az élet a csalódások lavinája alatt annyira kiállotta a tűzpró- bát, hogy atyamesternek is bátran beállhat az embe­rek életiskolájába. Azt mondja egy helyen Tompa Mihály, a láng­érzelmű költő: „az ifjú, ki előtt egy hosszú s gazdag élet áll, kinek a remény hízelgő Ígéretekkel, félig sej­tett boldogsággal mutogatja a jövőt, a harcz viharába;' rohan, nem látva mást 'a szene jíd.-ií" ,r,“g!vi "ász- lónál, nem érezve egyebet az eszme lelkesítő füzénél, küzd, . . elesik, . . meghal, . . . ajkán mosoly, szivé­ben remény s nyugalom, fején áldás, melylyel az édes­anya keblének szerelmét, az édes gyermeket elbocsátá!“ A pillanatnyi fölhevülés varázs hatalma alatt álló embertömeg őrülten tombol a lelkes ifjú láttára, üdv­rivalgással kiséri fenkölt lelkének magas szárnyalását s követi bátorítva, föl, föl a magasba, hogy szinte a csillagok övezik homlokát! Az ifjú nyugodtan engedi kezére kovácsoltatni a rabság nehéz lánczáf, nem panaszkodik, tűr és szen­ved. Pedig ha csak egy szóval vissza vonná, csak egy fej bilié n t ésse 1 tagadná meg elveit, visszanyerné sza­badságát, mindenét". De nem, ő állhatatos marad és rendi;hetetien, ha kell a vérpadig! Múlik az idő, begeszti az égi kegyelem jóskeze a sors és emberek ütötte mély sebet, szabaddá lesz a fogoly, az eszmék rabja, s nem panaszkodik a bolt időkre, mikor a börtön fenekén nem volt képes meg­különböztetni a nap és éj, a tavasz és ősz változásait: felemelt homlokkal lép a piedestálra, melyet kiizdel­! mével önmagának emelt, s szétnézve az ismerős tája­kon, nein látja, a régi alakokat maga körül! Le esik a hályog szeméről, s a mit nemesnek hitt, látja, hogy hitvány gaz, a mit valónak képzelt, tudja, hogy ábránd! Az emberi remények és alkotások törékenysége fölött érző szive sajgó- fájdalomba merül, s a képzelő­dés álomlátásai közül kibontakoznak a mord emberi alakok vigyorgó arczai, s a mindent harezba vivő, mindent feláldozó ifjú elképedve, megdöbbenve látja, rettentő,csalódását, csodálkozással igy km t fel Moherrel: „a földön, vagyok-e az embered főzött! vagy7 a pokol - zörnyuvel a sátán birodalmában! ?“ Igen, a földön! E bűnnel és csalódással rakott földön, a hol a költő hiába kereste az „elveszett Istent!“ Igen, az emberek között, a magyar emberek kö­zött. a kikről az egyik poéma azt mondja: „rút Szi- berita váz“, a másig igy kesereg: „Jég kebelben fásult szivet zár!“ És ezek a rút vázak, ezek az elfásult szi­vek és kihűlt keble к ijesztő módon szaturálják a pok­lot, mintha csak a sátán a föld felett ütött volna állandó tanyát egész udvarával, hogy7 msgrabolja a földet ékességétől. A tudás fájának éretlen gyümölcsét habzó szájjal halápolja a rohanó századnak élni siető romlott népe, de ezt a czéltakmul zűrlő rakonczátlansáaot találóan csak a talmudi bölcseség fejezi ki. midőn ekép szó1 altatja meg az ördögök fejét Plútót, a faj­talanság istenéhez Leviátánhoz: „mig én dorbézolva rontom meg a földet, te addig a lelkek országún uralkodj !“ Szót fogadtak egymásnak és a rombolás munkája ma-holnap teljes lesz! „Haladás“ és „Tudás“! Ez a kor jelszava, a mely elfedi romlását, kicsiny- 1 eégét, hitványságát az embereknek.

Next

/
Thumbnails
Contents