Üzenet, 1936 (1. évfolyam, 1. szám)

1936-12-01 / 1. szám

Havonta megjelenő evangélikus lap­­- évfolyam 1. szám Kecskemét, 1936. dec. hó A karácsony előszobájában „Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa.“ Máté ev. 19., 14. December a karácsony előszobája. Tele van lázas készülődéssel, édes izgalommal és kipirult arcokkal. A megvalósulások, meglepetések, szép örömök szobá­jából már kiszűrődik a fény és a lelkeket édes remé­nyekbe ringatja a fenyőillat. A várakozás megszépíti az arcokat. Gyermekek álma a jövőbe néz és azt mondja: milyen szép lesz, felnőttek arca a múlt emlé­keibe mereng és elmélázva suttogja: milyen szép volt! — Kijövendő és elmúlt várakozások így ölelkeznek egybe a várakozás szobájában a karácsonyi ajtó előtt, várva újra a boldog csodára, amikor fényt, örömet, szeretete­t, égi meglepetéseket hoznak erre a szomorú földre az angyalok... Mennyi sóvárgó várakozás sóhaja száll fel ebből a szobából. Aki egyszer ebben a szobában kis gyer­meket tartott az ölében, az tudja, hogy annak a kicsi szívnek minden izgatott dobbanása a menyországot várta. Máskor is kapott ő már ajándékot, de most valahogy többet vár. Valami mást, mint ami eddig volt. Valami rendkívülit, valami csodálatosat, valamit, ami­nek az ad értéket, hogy a szeretet drága mennyor­szágából való. — És mit tagadjuk, mi mindnyájan minden karácsony előtt szintén a mennyországra várunk. Mindnyájunk szíve mélyén ott szendereg a vágy, mint kis ibolya nagy tölgyek ölén, hogy kará­csony estéjén nekünk is jut valami a szeretet biro­dalmából. Mi is abban reménykedünk, hogy ezen az estén, ha csak néhány órára is, amíg angyalszárnyak susogása száll át a hajlékaink felett, az életünkre hull az ég szeretetének az aranypora. Talán amikor az lten forró, emberi szívek tarsolyából hullatni kezdi a meglepetések örömeit, talán nekünk is jut belőle valami. Talán egy angyali kéz simogatása a gondok lázas homlokára, talán egy szép emlék pihentető anya­öle, talán egy új reménység fellobbanó karácsonyfa­­gyertyája. Mennyországot, karácsonyt váró emberek, mikor lépünk mi át egy áldott karácsony küszöbén? — Ha olyanok leszünk, mint a gyermek, akit egyszer Jézus megsimogatott, megáldott és neki ígérte és adta a mennyországot. A gyermek azért kapja meg karácsony estéjén a mennyországot, mert a gyermek várni tud. — Mennyi mindent megtesz a gyermek a karácsony ajándékáért. Várakozása nem pusztán abban merül ki, hogy szám­lálni kezdi az éjszakákat: „mennyit alszunk még addig“ ?, hanem valami lázas készülődés tölti be az életét. Mindenek előtt rendet teremt magában és maga körül. Vigyáz magára, hogy méltatlanná ne legyen és el ne játsza az örömét. Ilyenkor mások a szavai, jobbak a tettei és igyekszik elhagyni rossz szokásait. Nem köny­­nyen megy, de mégis tud áldozatokat hozni a jöven­dője érdekében. Ilyenkor különösen érzi, hogy égi szemek figyelik és ezért nyílik ki annyi jóság, szeretet rózsája a várakozása útján. Számára ez a várakozás a legfontosabb ügy, ez irányítja és szabja meg az életét. Övé a karácsony, mert — várt reá! Testvérembe várjon tudsz-e várni a karácsonyra? Számodra a karácsony legnagyobb ajándéka Jézus. Várod e­zt? Mit tettél azért, hogy Vele találkozzál? A várakozásnak az idején jobb lettél? A lelkedben rendet teremtettél ? — Tudod jól, hogy csak a tiszta szobába hozzák az angyalok a karácsonyfát. Megtisz­títottad a lelkedet a karácsonyi öröm számára? Kará­csomkor Király érkezik hozzád! Megtettél mindent a fogadására? — Ilyenkor égi szemek figyelnek téged, várjon a várakozásod menyországot, Istent vár-e, vagy csak a terített asztalt? Ne felejtsd el: a karácsony áldását, békéjét nem fehér asztal hozza, hanem a lélek fehérsége. Tied a karácsony, ha várni tudsz reá A karácsony a gyermeké, mert a gyermek hinni tud! — A gyermek hisz a karácsony örömében. Tudja, hogy amikor feltárul az ajtó­­és ő belép, valahol a szobában már várja őt a gyönyörű, csillogó karácsonyfa és alatta várnak reá a szeretet és az öröm mosolygó csomagjai. Tudja és hiszi, hogy nem várt hiába, mert ha átlépi a karácsonyi küszöböt, ha egyszer találkozik az ajándékaival, mondhatatlan boldogság világítja be az életét. — Övé a karácsony, mert hinni tud benne! Testvérem, te hiszel a karácsony ajándékában, Jézusban? Tudod-e, hogy ha egyszer találkozol Vele, akkor a boldogság fénye végigszűrődik az életeden. Hiszed-e, hogy ő meg tudja Vidámítani az életedet? Hiszed-e, hogy ő hozza minden örömnek, békének, meglepetésnek a csomagját és az ő közelében száll feléd minden szép reménységnek édes fenyőillata. Hiszed-e, hogy ha odaállasz Eléje és elsírod Neki a panaszod, akkor angyali kezek faragják a bánatod keresztfájából az örömök karácsonyi fáját. — Test­vérem, tiéd a karácsony, ha — mint a gyermek — hinni tudsz benne! A gyermeké végül a karácsony, mert a gyermek imádkozni tud érte. — Valahol ezen a földön egy sze­gény asszonynak a kisfia így imádkozott esténként SZERKESZTI: FRIEDRICH LAJOS

Next