Üzenet, 1944 (9. évfolyam, 1-39. szám)

1944-01-09 / 2. szám

Evangélikus lap A „nagy tűz“ írta Dr. Raffay Sándor püspök D. Raffay Sándor evangélikus püspök, akit betegsége egy idő óta meggátol abban, hogy közvetlenül vegyen részt az egy­házi és közéletben, a Magyar Ér­tesítő utján üzenetet küld híveinek az újév alkalmábó­.­­ Az a világalakulás, amely nap­jainkban a földkerekség ábrázatát gyúrja át, evangélikus egyházunk felett sem múl­hatik el hatások nél­kül. A szenvedésekre el vagyunk készülve, de azzal a tudattal vál­laljuk azokat, hogy az Isten mindeg velünk van. A magyar társadalomnak szőlő testvéri üzenetem, hogy keveseb­bet beszéljünk a magyar összetar­tásról és legyünk erősebbek egymás eltűrésében és támogatásában. Me h­íyan sok szó esik a közéletben ösz­szetartásról, nemzeti egység szüksé­gesség­éről, lássuk már egyesek és társadalom részéről a tetteket Mi, magyarok boldogabb jövőt csak ak­kor várhatunk, ha nem keresi az egyes csak a magátét, hanem tekin­tettel van embertársára is, akinek a boldogsághoz éppen olyan joga van, mint neki. Nemzetképpen csak­úgy érhetünk boldogabb jövendőt, ha öntudatosabbak vagyunk ma­gyarságunkban, kitartóbbak a tisz­tes erkölcsökben és erősebbek a közjó szolgálatában. Az egész világ boldogsága pedig attól függ, hogy a népek sorsának intézői mennyire tudják megérteni az Isten paran­csainak testvériségre kötelező út­mutatását. Nyugalmat és békességet csak a szeretet teremthet. Raffay Sándor püspök arra a kér­désre, hogy több mint­­félszázados közpályája és huszonöt éves püspök­sége alatt mi volt a legmélyebb ta­pasztalása, így felelt. Legmélyebb tapasztalásom az, hogy az emberek nem olyan rosz­­os­­ak, mint amilyenek a cselekede­teik. Valahány ember, mind szereti a jót, a tisztát, az erkölcsöset, de a környezet, a csalódás, a kísértések, a hálátlanság viszi legtöbbjüket olyan cselekedetre, amelyeket aztán maga is szégyell és megbán.. Hiszek A leventék legutóbbi nagyváradi ünnepségén maga Béldy Lajos al­tábornagy, országos vezető fejezte ki magát úgy, hogy ezzel lezárult a leventék 1­9­43-as 'Mátyás király éve« és kezdetét veszi az 1944-es Szent László éve!« — Az Országos Rákóczi Szövetség pedig nyomtat­ványain, meghívóin, azt adta tudjuk szinte kényszerítően, aki csak ke­zébe vette ezeket, hogy az 1943-as év Szent Hona év« volt! Ezekkel a kinyilvánításokkal párhuzamosan a magyarhoni evang. egyetem­es egy­ház megtehetné az 1944. évet »Szór­vány év«-nek! Mindent a szórvá­nyokért ! Az Evang. Élet legutóbbi 5. szá­mában egymásután. " jöttek cikkek Élet a végéken« tárgykörben.. Ben­nük sorban, feltárul az Erdélyben Kárpátalján, s fiacskában, szétszór­tan élő evang. testvéreink minden veszecselme, nyomorúsága, veszte­sége , sorozatos elkallódása. De ugyanott jött egy cikk dr. Várhegyi Miklóstól arról, amilyen szomorúan, kell tudomásul vennünk, hogy nem tudják kellően támogatni az egyhá­zakat, pedig az elvesző evangéliku­sokban magyarok vesznek el... A legutóbbi Harangszó számban is volt egy kis cikk arról, miként gyűjti össze G. L.-n­é a 6 polgárista evang. diákot a lakásán,, hogy kö­zösen hallgassanak legalább rádión evang. istentiszteletet! Mintha, ott bujkálna "jobban és jobban az evan­­gé­lkusok lel­ki­ism­­eret­én már a szór­ványkérdés égető volta. Nem akar elhalkulni; férfinek, nőnek, hol itt, hol ölt üti meg szívét a vész, mely jöhet keletről, délkeletről, délről... Újévben általában tulajdonsá­gunk, hogy valami szépet, nagyot határozunk el, tűzünk ki, megvaló­sításra az esztendőben.. Nos, tűzzük ki valóban, hogy az 1944. év, teljes nekifogással a szórványoké lesz. Többek között egy pár a b­íróságot hadd ajánljak.Maga az üzenet, mint a szórvá­nyok lapja, tüntesse fel a felső fedő­lapján ezt észrevehetően! A cikkek között kis mezőben az oldalakon ugyancsak hirdesse, kiáltsa. A Re­formátus Életben olvastam legjobb emlékezetem­ szerint, hogy volt olyan javaslat az egyke elleni harc­ban: minden egyházközség álla­pítsa meg önmagára, hogy az orszá­gosan megkívánt szaporodási száza­lékon mennyivel vannak alatta, mennyi a hiány, ezt mint valami p­lakáton tegyék ki a templom elő­csarnokában, feltűnő helyen, min­den belépő és távozó ezt olvassa először és utoljára mikor templo­mába lép és távozik. Így tárhatná fel az üzenet minden evang. egy­­házközségről, számonként 4—5-ről, a mit tett­­ eddig a szórványokért, mennyivel maradt alatta az ország összes evangel­ikaisságáb­ól az egy­házközségre arányban, megállapí­tottnak! De ugyancsak levelezőlap­jainkon, hivatalos nyomtatványain­kon, meghívóinkon is mindenütt te­hetne minden evangélikust napon­ként, óránként így figyelmeztetni a szórványok ügyére! 1944 a szórvá­nyoké! Biztató példa rá a közel­múltban olyan szépen zárult Luther-szoborra való országos gyűj­tésünk, mely szolid propagandával is megelégedésre zárult, hogy egy országos átfogó munka sikert hoz­zon a szórványok javára. 1944, a szórványoké ! írta Tomcsányi László Megjelenik m­inden vasárnap IX. évf. 2. szám Kecskemét, 1944. jan. 9. Felelős szerkesztő F r i e »1 rieh L a j < ■*. tehát az erkölcsi jó felsőbbrezndu­­lágégésből az emberiség ki fog vér­­ségében és diadalában. Meg vagyott gődni Isten segítségével s ez a »nagy arról győződne, hogy a mostani m­. Híz« kiégeti belőle a rosszat Budapesti és Budapest-környéki OLVASÓINKAT szeretettel értesítjük, hogy budapesti Erzsébet-körút 19. sz. alatti terjesztési irodánk megszűnt. Minden küldeményt és levelezést Kecskemétre kérünk küldeni. Üzenet szerkesztőség és kiadóhivatal. Postafiók 86. Ára 16 fillér

Next