Kecskeméti Ellenőr, 1938. július (2. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

2 oldal A Divatárút a jóminőségek szaküzletébőll é­s­­ a s­­ ha­risnyaházbóli VÁROSI MOZI Egyhónapos szünet. Az első 2 előadást az Otthon Mozi játssza, az utolsó előadást a Kertmozi, rossz idő esetén az Otthon Mozi. A túltermelés elleni küzdelem egy tényleg fennálló bajból, annak átérzéséből ered, hogy a hegyvidéki szőlők termését nem tudjuk eladni. Ha azonban a hegyvi­déki szőlők termését nem tudjuk eladni, en­nek se nem konzekvenciája, sem pedig a javításnak nem eszköze az, hogy a homoki szőlők ültetését korlátozzuk, (Srauss István: Úgy van!) mert a homoki szőlők termésének is megvan a maga közönsége, a hegyvidéki szőlőknek is megvan a maga közönségük. Vannak, akik megtehetnék, hogy nehezebb borokat igyanak, de mégis csak ezt a köny­­nyebb bort hajlandók fogyasztani, még töb­ben vannak olyanok, akik szívesen innának tokajit, de egy kadarka-fröccsre még jut pénzük, egy pohár tokajira azonban már nem. A homoki bortermés csökkentése te­hát nem jelenti a hegyi szőlők borának jobb értékesítési lehetőségét. A hegyi borok érté­­ kek, de. . Annak ellenére, hogy én homokvidéket képviselek, szívem-lelkem odahúz, teljes készséggel elismerem azt, hogy a hegyvidéki szőlők nemes borai igenis, olyan nagy ér­tékek, hogy a hegyvidéki szőlők fenntartása iránt és üzemrentabi­litásuk érdekében meg kell ternni az intézkedéseket. Ott tessék azonban keresni az orvosságot, ahol csak­ugyan van orvosság és nem abban, hogy a homoki szőlők termelését korlátozzuk, mert ezáltal ott megszűnnek bizonyos megélhe­tési lehetőségek a szegény emberek számára, amott pedig továbbra is csak a pincében állnak a drága borok. Tessék visszaállítani ha áldozatok árán is, de exportot, például Lengyelországba, amely egyik legjobb piaca volt ilyen borainknak, különben is az észa­ki országok általában az erősebb szeszes­italokat kedvelik. Ha a cukorrépatermelés érdekében akkora áldozatot tudunk hozni, amekkorát hozunk, akkor ezeknek a ne­mes boroknak értékesítése és további ter­­melhetése érdekében is hozhat az állam va­lamilyen formában megfelelő áldozatot. Ezen a mostani úton és módon azonban nem lehet célt érni. Gátat vetnek a gyü­mölcstermelésnek is Az itt a baj, hogy amikor a homoki szőlők terjedésének akarnak gátat vetni, akkor anélkül, hogy a célzott szándék ér­vényesülhetne, gátat vetnek két nagy do­lognak. Az egyik az, hogy korlátozzák a gyümölcstermelést, mert a Duna—Tisza-kö­­zi, de általában a homoki szőlők termelése együtt történik a gyümölcstermeléssel, ami­nek megvannak a maga növényélettani és a maga gazdasági okai is. Amikor most nem engednek szőlőt ültetni, egyúttal a gyümölcsfák ültetését is akadályozzák és ezzel akadályozzák azt, hogy több és újabb fiatal fáról állandóan szép, megfelelő, ne­mes gyümölcsöt szállíthassunk. Holott ne méltóztassanak azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy ha semmiféle szociális szem­pontot, vagy földbirtokpolitikai szempon­tot nem is tekintünk, akkor is úgy áll a dolog, — egynéhány adat rendelkezésemre áll — hogy 1928-ban — csak a főbb szá­mokat mondom, a részleteket nem — ki­vittünk 7 millió értékű bort és ugyanakkor 14 millió értékű friss gyümölcsöt, 1929-ben 16 millió értékű bort és 18 millió értékű friss gyümölcsöt, 1930-ban 14.5 millió ér­tékű bort és 15.5 millió értékű friss gyü­mölcsöt, 1931-ben 7 millió értékű bort és 13 millió értékű friss gyümölcsöt, 1932-ben 5.5 millió értékű bort és 7.3 millió értékű friss gyümölcsöt, 1933-ban pedig 5.448.000 pengő értékű bort és 7.549.000 pengő ér­tékű friss gyümölcsöt. Ha tehát tisztán gaz­dasági, tisztán valutáris szempontból ter­­em­tjük is a dolgot, a gyümölcstermelésnek már magában véve ebből a szempontból is nagyobb jelentősége van Magyarország­ra nézve, mint amekkora jelentősége a bor­kivitelnek van. De nagyobb jelentősége van a gyü­mölcstermelésnek azért is, mert a gyümöl­csös szőlők ültetése teszi lehetővé nagyobb mértékben az egészséges földbirtokpolitikát, és­pedig áldozatok nélkül. Ha a törvényben nem vesszük el azt a jogot, hogy az az em­ber, aki a holdankint 300 pengőt érő ho­mokföldből 2000 pengős gyümölcsös­ szőlőt akar csinálni és aki annak a földnek az addigi, mondjuk 5 pengős évi haszna he­lyett 100 vagy 200 pengős évi hasznot akar előteremteni a maga fáradságos munkájá­val, akkor sokkal több földnélküli embert tudunk földhöz juttatni. Mert 3—4 hold gyümölcsös­ szőlő műveléséből és jövedel­méből­ nagyon szépen megél egy olyan csa­lád, amely 10—12 hold elsőrangú fekete földnek, búzatermő, vagy cukorrépatermő földnek terméséből nem képes úgy megélni. (Strauss István: Országos érdek!) Azt hi­szem, hogy amikor nekünk sohasem lesz elég földünk ahhoz, hogy az összes föld­nélkülieket földhöz juttassuk, két kézzel kellene megragadnunk az alkalmat arra, hogy kisebb földdel is lehetővé tegyük a vagyonszerzést és boldogulást (Cseh-Szom­­bathy László: De mennyire),a többterme­lésben való hathatós részesedésből. (Úgy van! [balfelől]). (Folytatjuk) KECSKEMÉTI ELLENŐR 1938. júli­s 1. TRÓPUSI HŐSÉG• Tegnap 35, kedden 34 fokos hőség volt árnyékban Általában a 35 fokos melegre szokták m­ondani, hogy az már trópusi hőség. Ez pedig tegnap itt sanyargatott bennünket azzal a különbséggel, hogy Magyarorszá­gon nincsenek pálmák, dús lombozatú, for­­ró égövi növények, amelyek árnyékot ad­nának az embereknek, mint a trópusi tá­jakon. Valóságos szenvedés ebben az óriási hőségben az élet. A tudósok szerint még elviselhetetlenebbé teszi a meleget az a kö­rülmény, hogy a levegő dúsan páratartalmú és így megakadályozza a forró test kigőzöl­gését. Kedden árnyékban 34, tegnap 35 fo­kos hőséget mértek. Ez persze a napon jóval több volt. Nemrég osztottak ki a gyógyszertárak között hőmérőket, amelyek skálája fent 50 fokig terjed. Ezek a hőmé­rők az elmúlt napokban már nem tudták mérni a meleget, tehát még 50 foknál is erősebben sütött a nap. Az óriási hőség védekezésre kénysze­ríti az embereket. Ruhát csak az utcákon hordanak, hűsítő italokban, elsősorban szó­davízben rekord forgalom van. A Széktó fürdőben tegnap több mint kétezren für­­döttek meg, egy-egy kabinba 12—14 em­ber is bepréselődött. Még a meteorológusok sem tudják megmondani, mikor hagy alább a trópusi hőség ereje. Németország felett már enyhe légáramlat terjeng, ott kellemes az időjá­rás, de egyelőre az a helyzet, hogy ez a le­hűlés Magyarország felé nem terjed. TITOKZATOS BETÖRŐ A NAGYKŐRÖSI­ UTCAI ITALCSARNOKBAN Megállapíthatatlan módon jutott be az üzletbe, feltörte a kasszát, 53 pengőt magával vitt és „megrendezte a színhelyet“ Ma reggel Steinhercz Gyula italcsar­­noktulajdonos jelentette a rendőrségen, hogy az éjszaka folyamán betörő járt Nagy­kőrösi utcai üzletében, a lezárt kasszát fel­törte, 53 pengőt kilopott a pénztárból (több nem volt benne) és valószínűleg a serakatablakon át mászott ki az utcára. Steinhercz előadta, ho°y a Nagykőrösi utcai üzletet szerdán este fél 10 órakor zár­ta le. Előbb a segédek megnézték, nem bújt-e el valaki az üzletben Mikor min­dent rendben találtak, zártak. Steinhercz fél 11 órakor az utca felőli, riasztó csengő­vel ellátott ajtón ismét bement az üzletbe, kasszát csinált, majd 11 óra után az üzlet melletti szobájába vonult vissza, hol csak­hamar elaludt. Az éjszaka folyamán Steinhercz az üz­letből semmiféle gyanús neszt nem észlelt. Ma reggel fél 5 órakor az üzletet Tatár Jó­zsef ny. rendőr, pénztárosa nyitotta ki és rögtön jelentette, hogy az üzletbe betörtek, a pénztárt felfeszítették és tartalmát tel­jesen kiürítették. A tulajdonos azonnal be­sietett az ivóterembe, ahol meglepődve lát­ta, hogy az üzlet középső kirakatablaka alá ismeretlen egyén odavonszolta a nehéz már­ványasztalt, mintegy sejtetve, hogy a több mint másfél méter magasban levő ablakon keresztül menekült ki. Ez azonban alig történhetett meg. A »helyszín-megrende­zés« nemcsak a tulajdonosnak, hanem az Italcsarnokban csakhamar megjelent detek­­tíveknek is feltűnt, úgyszintén az is, hogy az ajtók érintetlenek voltak. A betörő áruló ujj lenyomatokat nem hagyott maga után. A rendőrség erélyesen nyomoz a titokzatos betörő után. Laptulajdonos és kiadó: SÁNDOR ISTVÁN Felelős szerkesztő: HAJDÚ ERNŐ

Next