Kecskeméti Ellenőr, 1939. szeptember (3. évfolyam, 197-222. szám)

1939-09-01 / 197. szám

1939 szeptember 1. KECSKEMÉTI ELLENŐR 3. oldal PUCH motorkerékpárok P 980.-től Papp Sándor és Fiánál Luther-udvar Telefon 162. Hangya-telep hoppasztóhaz F­érfidivatban K­rain­er divatház vezet felvesz kis tengeri hajók is közlekedhetnek majd a Duna-Tisza csatornán Azokon a rendkívüli nagyjelentőségű előnyökön kívül, amit a Duna—Tisza csa­torna megépítése a magyar gazdasági élet­nek jelentene, egyik legnagyobb előnye lenne a terv megvalósulásának az, hogy a megépítendő csatorna olcsó víziúton kap­csolná be a magyar piacot — elsősorban a magyar Alföldet — az európai víziháló­zatba, sőt a németek által tervezett Rajna- Majna-Duna és a Duna-Odera csatorna megépítésének esetén az eddiginél sokkal rövidebb úton és rövidebb idő alatt lehetne az olcsó víziúton magyar árut szállítani az Északi és a Keleti tenger kikötőibe. Erre gondoltak már a Duna—Tisza csatorna ter­vének alkotói, amikor a csatornát úgy ter­vezték, hogy abban egyidőben két hajó köz­lekedését és 1000—1200 tonnás uszályok vontatását kívánják lehetővé tenni. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy a Skandináv államok 800—1000 tonnás és még ennél is kisebb motoros tengerjárót minden akadály nélkül például egész Szen­tesig lejárnának. Olaj­készítésre Dánia ez­­időszerint is nagymennyiségű tökmagot v­á­sárol Magyarországtól. Az olcsó víziúton való közvetlen összeköttetés mindenesetre fejleszteni fogja Magyarország és a Skan­dináv államok, de Anglia közti összekötte­tésedő lehetőségeit. INGATLANFORGALOM Nyúl Sándor Ballószög-dőlőben levő­­ hold ingatlanát eladta Kovács Boldizsár­­nénak 2400.a pengőért. A gémeskút kávájába kapaszkodva halt meg az utolsó bugaci csikós­­ betyár Bugac pusztán az idén gyásszal kezdik az őszt. Nem sajnálkozik, nem kesereg senki, mindenki bölcsen tudja, hogy Pali bácsi sem élhetett örökké. Mégis, hogy au­gusztus elején elköltözött az élők sorából, senki sem tudja elképzelni, hogyan folyik tovább az élet Pali bácsi nélkül? Sok a vasút, meg a drót. . . A puszta apraja-nagyja ismerte — azt azonban nagyon kevesen tudták róla, hogy Raffka-Farkas Pál néven jegyezték be 95 esztendővel ezelőtt a matrikulába. Mindig csak Pali bácsinak titulálta a városból sű­rűn kiránduló adóvégrehajtó és a pelyhedző bajuszú bojtárgyerek. Szálfatermetű, keménykötésű magyar volt az öreg Pali bácsi. Ilyen emberpél­dány nem igen terem már mostanában a bugaci határban. Régi jó világban élte tarka fiatalságát az öreg csikós, akkor még nem lehetett nyomonkövetni az elkötött lovat. Panaszkodott is az utóbbi időben eleget: — Amióta ez a sok fene vasút, még derét van, a­z ember ha szőröz Bácskában egy lovat, mire hazaér vele, már csöndét vártam .— Miért maradt nőtlen Pali bácsi? Hosszú életéből zamatos magyarsággal szívesen mesélgetett, amikor elpihent a ménes és ott melegedtünk a pislákoló pász­tortűznél, vagy Kócos-Tóth Mihály uram virágos ambitusán ürítgettük a boroskan­­csót. — Mijé maradtam nőtlen ?... — kezdte Pali bácsi. Úgy esett, hogy két lánya is volt akkoriba a számadónak. A kisebbik lett a mátkám. Egyik este hallom, hogy másnap bemennek Kecskemétre. No, mondok, mehetek én is, de azt azt a bir­kát — akit én adtam neki — megnézom el­őbb a házvégibe. Nem is lett vóna semmi baj, de ahogy megmarkótam az ól ajtaját, az a nyíves állat ugatni kezdett. Erre ele­­gyüttek a házbeliek ásóvá, kapáva. A me­nyasszonyom, a lelkem már majdnem utó­ért. Gondolam, nem ismer meg a sütetbe, oszt amennyi esze van, még mögül. Hátra­vágtam a botomat­­— elesett a lelkem — mer hogy beszakadt a feje. A másik lány meg megismert, oszt aszonta: — Ejnye Pali, hát így bánik velünk kigyelmed ? — így ment vissza a parti. Mire ne­­kem kitelt az időm, oszt hazajöttem Vác­­rulj ma férjhez is ment az Örzsike. Kilenc félegyházi csendőr históriája. Mindig szájtátva hallgattuk a Pali bácsi meséit, mert ellentmondani nem volt ta­nácsos. A kérdezősködésekre menten dühbe gurult az öreg és azonnal belefogott a ki­lenc félegyházi csendőr históriájába: — Vásár vót Félegyházán. Bementem a­z egyik korcsmába, oszt hogy belépek, véletlenül ráhágok egyik paraszt lábára, kezdődik a vereködés. Mondok, nem sze­retem én a­zlyesmit, oszt szalam­i kesztem. A­z egyik rendőr meg pont elibém áll. Fej­­becsapom a somfabottal, akko gyan a má­sik. Mire kiugrottam Félegyházából, ki­lencet kellött fejbecsapni. Mind engem, az ártatlan, akart megfogni. A­z egyiknek hátta napjáig rözgött a feje ... — Csak az vót­isztán a baj, hogy min­denki ismert Félegyházán, két nap múva négy csöndet gyütt értem ... Ilyen és ehhez hasonló esetek — ille­tőleg, ahogy­a­n a Pali bácsi nevezte őket »tréfák« — elég sűrűn estek meg az öreg csikós betyárral. Az se titok — mert min­denki tudta — hogy Pali bácsi nagyon jól ismerte a váci és szegedi állami szálloda E­meriti minden bajt és Uínia Ma autójába önt M­OIIMXT M­ixárótag SWjIG­ETMIWÉII l­l I­ő iskolaruhák Intézeti ruhák Gyermekkabátok igen nagy választékban Fiú Bocskay jóminőségű szövetből Bocskay leányruha elsőrangú kiállításban Pontos kiszolgálás Balázs Ignác női kabát és különleges gyermekruhák divatháza. (Két templom­ köz.)

Next