Kecskeméti Ellenőr, 1902 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-29 / 1. szám

/lU Lenis . Kecskemét, 1902. június 29._________________Egyes számra 20 fillér. ~^E_____________________I. évfolyam. 1. szám. Kecskeméti Ellenőr POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségbe : Sétatér-utcza 61. sz. alá intézendők. Előfizetések, hirdetések és nyílttéri közlemények Fekete Mihály könyvkereskedésében (Piacztér) fogadtatnak el. Felelős szerkesztő : SOMOGYI JÁNOS. Kiadó-tulajdonos: FEKETE MIHÁLY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . . • • 8 korona Fél évre . . . /^. . . 4 „ Negyedévre . (A. INTÉZET- f-j . . 2 „ Egyes szám ára. \Á?/v--;y■ • 20 fillér. Előfizetési felhívás. Lapot indítottunk, de nem anyagi spekuláczióból, hanem tisztán azért, hogy azzal a nagyközönség érdekét, az újságolvasók seregének igényeit szolgáljuk. A nagyközönség érdeke mi előttünk: az igazság védelme és a közügyek hű ellenőrzése. Az újságolvasók seregének igénye: a jól értesült helyi újság, a bátor szóvivő és a senki által meg nem vesztegethető, szakavatott újságírói toll. Tehát nem nyerni, csak dolgozni akarunk! Lapot indítottunk, de nem azért, hogy szóharczot, ellenségeskedést, vallás- vagy politikai háborúságot csináljunk, hanem egyedül és kizárólag: nemes törekvésből, hírszolgálati czélból. Törekvésünk a nagyok elismerésére, a jóindulati vezérletek méltatása, az igazságnak megvilágítása, és ezzel szemben: az alsóbb rendű elemeknek a becsületes irányú czikkekkel való tanítása, felemelése, a társadalmi vezető egyénekre a figyelem irányítása és az igazságtalanságoknak büntetése, ostorozása. Tehát nem rombolni, hanem inkább építeni, tanítani és erkölcsöket nevelni akarunk! Lapot indítottunk, de nem pusztán vallásit, nem pusztán politikait, hanem társadalmit, szépirodalmit és híreket csoportosítót. A vallási harcz, a merev politikai nézet, a száraz tanulmányczikkírás: nem kenyerünk, nem barátunk és nem fegyverünk. Minden vallásbeli, minden párt, minden köz, tiszteletre méltó mi előttünk, ha a polgárok javát akarja, ha a becsületes czél és a közjó iránti érzés van felírva zászlójára. Minek a vallási túlrajongás, ha azzal csak olajat öntünk a tűzlánggal lobogó kedélyekre. — Minek a vakon hivő politikai elv, ha azzal nem vagyunk képesek használni a haza szent ügyének. Minek a társadalmi, vagy bármily czélú és irányú kör, ha az nem a béke és erkölcsnemesítő tiszta tanok magvát, hanem a forrongást, izgatást és társadalmi egyenetlenséget termeli kebelében. Minden: az egyén, és ha az jót tesz, szeretjük, tiszteljük. Minden: a czél, és ha az szép, nemes, magasztaljuk. A politika: semmi, csak az egyén, aki a kitűzött politikai dogmáknak érvényt szerez, az az egyedüli tényező és üdvözölni való, csak a színház az oka. (?) Ezúttal azonban még háziasszonyom dobpergéshez hasonló protestálása sem tartott vissza és mikor megmondtam neki, hogy „A király házasodik■ ez a darabot játszák, és ezt meg kell néznem, útra valóul csak annyit jegyzett meg, hogy: „ Jobb lenne, ha már maga házasodnék! “ Díszes közönséggel telt meg a színház és türelmetlenül kíváncsian várta az előadást. — Angyalképű, fiatal leányok, mosolygó mamák, sőt hagyományos nagymamák, mind kíváncsian lesték a függöny felgördülését, hogy lássák, miként „házasodik a király.“ Végre . . . Díszes ősmagyar jelmezes alakok lépnek a szintérre és visszavarázsolják a a szemlélőt abba a dicsőséges korba, amikor a magyar király fényes udvarára volt irányítva a többi népek és királyainak figyelme. A lelket emelő és meghatóan szép jelenetek elbűvölték a publikumot, és azok komoly, történeti színezete daczára valami különös hangulat, szinte pajkos vidámság uralkodott a házban. De hát utóvégre is vígjáték-est van, s ilyenkor csak nem lehet Ez a mi eszménk és ez a mi lapunk. így írunk, igy gondolkozunk és igy cselekszünk, ezen ösvényről nem tántorít el bennünket soha semmi és soha senki. Lapot adunk ki józant, tartalmast és mindenek felett magyart, ami jellemünkhöz, szívünkhöz, Kecskemét város magyar népéhez valót! Lapot adunk ki szerény árut, hogy hozzá juthasson minden ember: az úr és gazda, a kereskedő és iparos, könnyen, kevés áldozat nélkül. Közlünk számonként: czikkeket, tárczarovatokat, (szórakoztató, szépirodalmi olvasmányt), politikát, külföldi és hazai híreket, idevaló, helyi érdekű újdonságokat, közgazdasági tudnivalókat, regényt, stb. Gondunk lesz a hirdetési részre is, hogy megtalálhassa abban a maga adás-vevési, anyagi és kényelmi forrásainak piacát mindenki. Előfizetési áraink a „Kecskeméti Ellenőr"-re: egész év...................8 korona, fél év.............................4 „ negyed év...................2 „ egyes szám .... 20 fillér. Hirdetések mérsékelt díjszabás szerint vétetnek fel. Semmi nagy hangú ígéret és . — Vezérhang. — A Kecskeméti Ellenőr eredeti tárcája. „A király házasodik." — Szinházi reminiszcencia. — Irta: Décsy J. Ezt a czimet talán mindenki ismeri, noha kevés ember lehet közvetlen szemtanúja egy király lakodalmának. Nem is szólok én most valamelyik európai, vagy operencziás tengeren túli fejedelem menyegzőjéről, hanem arról, amelyet a költő varázsolt a világot jelentő Deszkákra, s melyet jutányos belépő-díjért bárki végignézhet és láthatja, ahogyan „A király házasodik.“ * Tóth Kálmán jeles költőnk e vígjátékát adta a k..................... színtársulat, elég sikerrel és emlékezetre méltó körülmények között. Én is megnéztem. Szilveszter este volt, siettem a színházba, noha nem úgy kerülök oda, mint Pilátus a Krédóba, mert hát ott szoktam lenni esténként, kivéve, ha a feleségem . . . (Uram bocsa’, majd megfeneklettem!) akarom mondani a háziasszonyom összepöröl velem az örökös késői hazajövetel miatt, aminek szerinte mindig az ember komoly, dukál, hogy nevessünk, még akkor is, ha nincs nevetni valónk. Ha a szerző olyan komoly vígjátékot irt, vagy a színészek olyan „komolyan“ játszanak, hogy a publikum derültebb kedélyű része a hatást egyebekben keresi, hát tulajdonítsák ezt önmaguknak . . . Feszült figyelem. Egymásután játszódnak le az érzékeny jelenetek: az anyakirályné megható könyörgése fiához, I. Lajoshoz, hogy torolja meg a cseh király által rajta elkövetett gyalázó sérelmet, a tanácsadó udvari papok fondorlatai, I. Lajos király hő szerelme a boszniai bán epedő szivű leánya iránt. Kont fővezér mellőzése és panasza, Banilla olvadozó szavai, Róbert özvegyének síró könyörgésben nyilvánuló anyai fájdalma, Fiori velenczei herczegnő, a király leendő jegyesének büszke és titkos szerelmi versengése, stb. stb. Kont Miklós harczi szomjat kiáltó és feddő szózata közé nyöszörgő hangok, mély koppanások vegyülnek . . . Elfojtott, majd hangos nevetés és szisszenések ... A fejek jobbra-balra forgolódnak, — csöndes zűrzavar, mosoly minden arezon, . . . vége a — hatásnak.